Folytatásos sorozatunkban megismerkedünk néhány ószövetségi női alakkal, és általuk megpróbálunk közelebb férkőzni önmagunkhoz is. Debora és Eszter története után most ismerkedjünk meg Évával, aki a Biblia egyik leghírhedtebb alakja.
Az Éden-kerti történet vitathatatlan főszereplője: Éva, akinek az elbeszélő több szót oszt, mint társának. Így van ez a cselekvés szintjén is: amikor szakít a fáról, hogy egyen a tiltott gyümölcsből, akkor öt igének lesz az alanya, míg a férfi csak egynek („evett belőle”). Ez nagyon fontos, mert az elbeszélés zsidó- és keresztény hatástörténetében Éva lesz a hibás: démonizálják, alig tudja elkerülni, hogy alakját össze ne kössék a bűnnel.
A történetet is bűnbeesési történetként emlegetik, holott a bűn szó elő sem fordul a történetben. Az Istennek történő engedetlenség ugyan nyilvánvaló, de csak Káin és Ábel történetében fordul elő először a bűn szó.
Az asszonyhoz így szólt az Úristen: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned.”
A bibliai történet valójában etiológia, okmagyarázat, amely segített szembenézni az ókori izraelitáknak a mindennapi létezés kemény realitásával. Egyben azt a tapasztalatukat is rögzítette, hogy az ókori Közel-Kelet termékeny és öntözött területeivel szemben nekik csak - „a kertből való kiüzetésük” következtében - pusztaságuk van.
Érdekes, hogy amikor Éva először előkerül a Tóbiás könyvében (Kr. e. 250-175 körül járunk), akkor nem kapcsolódik hozzá a bűn, a szerző csupán segítő szerepét domborítja ki: „Te teremtetted Ádámot, és hűséges segítőül mellé adtad a feleségét, Évát. Tőlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van.” A 2. század elején íródott Sirák fia könyve viszont nem kíméli: „Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan.” (25,24).
A későbbi apokrif iratban, Ádám és Éva életében tovább megy az a gondolat, hogy Éva hozta el a világba a bűnt és a szenvedést. Ilyen megalapozás után már el sem csodálkozunk Szent Ágoston nőellenes mondatain, aki óva int a nőktől, mert Éva óta bennük van a kísértő (Levelek 245,10).
Éva alakjának vizsgálata az irodalomban is érdekes lehet. Elég csupán John Milton Elveszett Paradicsom c. epikus költeményére, vagy Madách Imre Az ember tragédiájára gondolnunk.
Az anyaság mint szerep és tapasztalat
Az elmúlt évek hosszú sora után be kell vallanom, hogy eleinte alaposan félreismertem Évát. Jean Shinoda Bolen amerikai írónő szerint minden nő életének három alapvető fázisa van: a fiatal, az érett és a bölcs nő fázisa.
A fiatal szakaszban a nő még kötetlen és tapasztalatokat gyűjt. Később, az érett nő fázisában éli meg leginkább az anyai tulajdonságait akkor is, ha biológiai értelemben nem anyuka. Végzi a kötelezettségeit, képes egy gyermekről vagy egy másik emberről gondoskodni, teljesít a szakmájában, kiteljesedik a hivatásában, a tehetségében vagy egy jó ügyért harcol, egyszóval olyan célokat ér el, amelyek fontosak számára.
Korábban az anyaság volt egy nő egyetlen feladata, természetesen ez sokaknak kielégítő, de akadtak olyanok, akiknek hiányérzetük maradt. Így ma a nők anyai tulajdonságaikat (teremtő, gondoskodó énjük) sokkal szélesebb skálán élhetik meg. Például, amikor nyitottak valami újra, amikor egy ötlet előtör belőlük vagy amikor megélik nőiességüket, amikor felelősséget vállalnak vagy gondoskodnak, másokat támogatnak. Örömmel tölti el őket, ha főztjükkel jól lakatnak valakit, de az is, ha szellemi vagy spirituális táplálékként adhatnak valamit.
Az anyaság persze egy olyan kötelék, ami egy nő életét alapjaiban megváltoztatja, senki sem fog hozzá annyira közel állni, mint a tulajdon gyermeke. Mindent át kell élnie, amit a gyermeke átél, és szembesül közben önmagával, saját érzelmi fejlettségével, hogy miként tudja kezelni a könnyeket, a makacsságot, az örömöt, a haragot, a dacosságot, a féltékenységet. Egyszerre kell felismernie a saját határait és közben rugalmasnak maradnia, ez óriási kihívás.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem csak a munkájában sikeres nő az, aki elért valamit az életben, egy nőt, aki egy gyermeket megtanít a világban élni, legalább annyi elismerés illet. Évától azt tanulhatja meg a modern nő, hogy miként élje meg az anyai oldalát, ami nem csak a biológiai anyaságról szól, hanem arról az alapvető viselkedésről, amivel az életre tekint. Minden nőben ott van az anya, amikor gondoskodik, amikor a gyenge mellé áll vagy amikor ösztönzi, igazgatja a környezetét.
A nő a fogantatás pillanatától tudja, hogy anya lesz, mert felkészül, és ezért megváltozik a teste. Tudja, hogy van benne valaki. A férfiak akkor lesznek apák, amikor először találkoznak a gyerekükkel.
„Érezni jobb, mint érteni, és egy anyának az lenne a dolga, hogy érezze a gyerekét. Az anyák érzik a gyereküket, amikor szülnek, de később már nem érzik, csak irányítják őket. Arra, amerre a gyerek nem akar menni.” - Lévai Katalin
„Vannak dolgok, amiket egy anya sosem mondhat ki, még akkor sem, ha maga is elhiszi őket.” - William Landay
„Anyuka Apukára néz, és Apukát látja, és Apuka Anyukát látja a nap majdnem huszonnégy órájában. Hiába néz Anyuka a férfira, akit szeret, vagy nem látja, vagy éppen nincs ott, és tudja, hogy ez fordítva is így van. Nehéz elkapniuk egymást a gyerektekintet kereszttüzében. Anyuka anyukát látja, ha belenéz a tükörbe, vagy ha belenéz mások szemébe. Nem látja a nőt, gyerekkéznyomok vannak az arcán, a karján, az egész testén, úgy takarják be, mint egy vékony, de elszakíthatatlan fátyol, Apukák számára láthatatlanul. Véd és eltüntet, ez jó egy ideig, aztán Anyuka leszedné már a védőfóliát, amibe beletekerték, de fél, hogy csak a bőrével együtt jönne le. A kolbászról is nehéz lehántani a hártyavékony belet, kicsit mindig bele kell vágni a húsba is, de még ha sikerülne is, csak valami zavaró és visszataszító pőreség marad.” - Zeck Julianna
„Ez az anyukák dolga. Kérdezünk, törődünk veletek, aggódunk értetek, és mély ráncok keletkeznek az arcunkon, ti, gyerekek pedig kiszívjátok belőlünk az életet, és ettől aztán vén szipirtyókká válunk.” - Vince Flynn
„Az anyaság rengeteg öröm forrása lehet, sok nő számára ez teszi teljessé az életet.” - Budai Lotti
„Az anyaság nemcsak az életadást jelenti, hanem az éltető bizalom közegét, ahol jó lenni, ahová jó visszatérni, és amit, ha eljön az ideje, jó lesz majd továbbadni is.” - Szabó T. Anna
„Az ember nem szűnik meg anyának lenni attól, hogy a gyerekei felnőnek, megházasodnak, saját családot alapítanak.” - Sue Fortin
„Anyaként nem szabad rátelepedni a gyerekeinkre. Van, aki az anyaságban próbál kiteljesedni, amiről egyszer szintén érdemes lenne beszélni, hogy az anyaság egy született, ösztönös állapot, nem pedig egy foglalkozás.” - Jakupcsek Gabriella
Az anya-lánya kapcsolat és az anyaság irodalmi ábrázolása
Az édesanyánkkal való kapcsolatunk nagy hatással van az életünk számtalan területére. Azok a lányok, akik tudják, hogy az édesanyjuk büszke rájuk, bátrabban kérik ki az anya véleményét még felnőttként is.
„Az anya minden tulajdonságát elnyeli a lánya személyisége, így nem világos, hol végződik az anya és hol kezdődik a lánya.”
„A szavak nem elegendőek az anya és a lánya között fennálló feltétel nélküli szeretet kifejezésére.” - Caitlin Houston
Az anya-lánya kapcsolat semmihez sem hasonlítható. „Az anya egy ige.“
„Mindig az anyja ismeri jobban a lányát!“
Az anyák napja világszerte megünnepelt nap, amelyen az anyaságot ünnepeljük. Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. Angliában az 1600-as években az ünnep keresztény vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék.
Az év legszebb tavaszi vasárnapja minden évben egy különleges ígéretet hordoz magában: a hála és a szeretet kifejezésének lehetőségét. Amikor az orgona illata betölti a kerteket, és a gyerekek izgatottan szorongatják a saját készítésű rajzaikat, az anyaság misztériuma előtt hajtunk fejet. Egyetlen nap természetesen nem elegendő arra, hogy megköszönjük mindazt az áldozatot és törődést, amit egy anya nyújt, de ez a nap tökéletes alkalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és szavakba öntsük azt, ami a szívünket nyomja.
Gyakran érezzük úgy, hogy a legegyszerűbb szavak a legnehezebbek, amikor olyasvalakihez kell szólnunk, aki az életet adta nekünk. Az anyák napi üzenet nem csupán egy kötelező kör a virágcsokor mellé, hanem egy emléklenyomat, amelyet édesanyánk évekig, vagy akár egy egész életen át a szívében őriz majd.
A szavaknak súlya van, és egy kismama magazin szerkesztőjeként nap mint nap látom, mennyire fontos a verbális megerősítés a szülői lét mindennapjaiban. Az anyák sokszor kételkednek önmagukban, elfáradnak a folyamatos gondoskodásban, és ilyenkor egy szívhez szóló levél vagy egy idézet olyan, mint a tiszta forrásvíz.
A magyar irodalom kincsesbányája az anyaságról szóló verseknek. Generációk nőttek fel Petőfi Sándor vagy József Attila sorain, amelyek a mai napig képesek könnyet csalni bárki szemébe. Ezek a művek azért maradtak fent, mert univerzális igazságokat fogalmaznak meg az anyai szeretetről, a bűntudatról, a háláról és az elszakadás fájdalmáról.
Petőfi Sándor „Füstbe ment terv” című verse talán a legismertebb példa, ahol a költő a várt és a valós találkozás közötti feszültséget és a végtelen szeretetet ábrázolja. Amikor azt írja: „S álltam némán, szótlanul, / Mint a szobor, mereven”, mindenki átérzi azt a pillanatot, amikor a túláradó érzelmek miatt egyszerűen elfogynak a szavak.
József Attila „Mama” című verse pedig a gyermeki perspektíva legmélyebb bugyraiba vezet minket. A kékítőt oldó anya képe a hétköznapi hősiesség szimbóluma. Azoknak az anyáknak, akik erejükön felül teljesítettek, ezek a sorok az elismerés legmagasabb fokát jelenthetik.
Márai Sándor prózái szintén kiváló források lehetnek. Ő a bölcsesség és a távolságtartó figyelem mestere volt, aki az anyaságot egzisztenciális mélységében ragadta meg.
A mai édesanyák élete nagyban különbözik a nagyszüleinkétől, ezért a modern üzenetek gyakran a tökéletlenség elfogadásáról, a humorról és a folyamatos egyensúlyozásról szólnak. Egy mai kismama számára néha egy vicces, életszagú idézet sokkal többet jelent, mint egy fennkölt rím. A kortárs írók és bloggerek gyakran fogalmaznak meg olyan gondolatokat, amelyek a szuperhős-mítosz lebontásáról szólnak. Egy anya nem attól tökéletes, hogy mindent hibátlanul megold, hanem attól, hogy minden kudarc után feláll, és újra próbálkozik. Ez az emberi oldal az, amihez a felnőtt gyermekek a leginkább kapcsolódni tudnak.
Varró Dániel humoros versei például remekül passzolnak a kisgyermekes anyukákhoz. A játékosság és a nyelvi lelemény segít abban, hogy ne vegyük túl komolyan a nehézségeket. A nevetés az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk, hiszen a humor gyakran a legmélyebb szeretet jele.
Az első anyák napja mérföldkő minden nő életében. Ez az a pillanat, amikor a lányból anya válik a külvilág szemében is, és először éli meg az ünnepet a „másik oldalon”. Egy friss édesanya számára az üzeneteknek megerősítőnek és bátorítónak kell lenniük. Ilyenkor az üzenet gyakran a férjtől vagy a nagyszülőktől érkezik, mintegy elismerve azt a hatalmas változást, amin a nő keresztülment. Egy megható mondat a baba nevében írva pedig garantáltan örök emlék marad.
A kismamáknak szóló idézetek gyakran a biológiai és lelki csodára fókuszálnak. Arra a hihetetlen teljesítményre, hogy egy új életet hoztak a világra, és azóta is minden percüket ennek az apró lénynek szentelik. Itt a hangsúly a jelenléten és az odaadáson van.
Nem feledkezhetünk meg a nagymamákról sem, akik az anyák napját gyakran már másodvirágzásként élik meg. Az ő szerepük különleges: ők a családi hagyományok őrzői, a biztonságos kikötő, ahol mindig van sütemény és egy jó szó. A nagymamáknak szóló üzenetekben gyakran megjelenik a „dupla anyaság” motívuma. Ők azok, akik már felneveltek egy generációt, és most ugyanolyan (vagy még nagyobb) lelkesedéssel vetik bele magukat az unokák körüli teendőkbe. Sokszor a nagymama az, akihez akkor fordulunk, amikor tanácsra van szükségünk a saját szülőségünkkel kapcsolatban. Az ő tapasztalatuk és türelmük példaértékű. Egy neki szánt üzenetben érdemes kiemelni, hogy mennyire fontos az ő jelenléte a család egységében.
Az anya-lánya kapcsolat az egyik legösszetettebb emberi kötelék. Tele van tükröződésekkel, vitákkal, nagy összeborulásokkal és mély sorsközösséggel. Egy lánynak az anyja az első női minta, a viszonyítási pont, akihez képest meghatározza önmagát. Egy lánygyermek számára az édesanyja gyakran a legfőbb bizalmas. Az üzenetek ilyenkor a közös titkokról, a női sorsok összefonódásáról és az örökölt erőről szólhatnak.
Az anyák és fiaik közötti kapcsolatot gyakran egyfajta lovagias tisztelet és mély, csendes szeretet jellemzi. Egy fiú számára az anyja a gyengédség és a gondoskodás szimbóluma, az az asszony, aki mindig hisz benne, még akkor is, ha a világ többi része kételkedik. A fiúk (legyenek bármennyi idősek) gyakran nehezebben öntik formába az érzelmeiket, ezért számukra különösen hasznosak lehetnek a jól megfogalmazott idézetek.
Nem mindenki kedveli a pátoszt és a nagy szavakat. Vannak anyukák, akikkel a legjobb barátok vagyunk, és a kapcsolatunkat a folyamatos poénkodás határozza meg. Számukra a legszebb ajándék egy olyan idézet, amin jót nevethetnek, de ami mögött ott rejtőzik a valódi szeretet is. „Anya, gratulálok, hogy ilyen remek gyereket neveltél, mint én!” - az ilyen és ehhez hasonló önironikus viccek garantáltan mosolyt csalnak az arcára.
A modern anyaságról szóló mémek és rövid mondások is népszerűek. A vicces idézetek használatakor is fontos a mértéktartás. A humor ne legyen bántó, inkább egyfajta közös platform, amin mindketten jól érzitek magatokat.
Sajnos nem mindenki tudja személyesen átölelni az édesanyját anyák napján. Legyen szó külföldi munkavállalásról, az ország másik végébe költözésről vagy más akadályokról, a távolság nem választhat el minket érzelmileg. Azok az idézetek, amelyek a „láthatatlan szálakról” vagy a szívbeli közelségről szólnak, ilyenkor a legvigasztalóbbak.
Az anyák napja egy lehetőség arra, hogy újra felfedezzük a szavak erejét és a szeretet kifejezésének ezerarcú formáját. Akár egy klasszikus vers, akár egy modern, vicces gondolat mellett döntesz, a legfontosabb, hogy az üzenet valódi kapcsolódást hozzon létre köztetek.
Amikor kiválasztod a tökéletes idézetet, gondolj arra a sok apró pillanatra, ami azzá tette a kapcsolatotokat, ami ma. A közös titkokra, a bátorító szavakra a nehéz időkben, és arra a feltétel nélküli elfogadásra, amit csak egy anya tud nyújtani.
„Bárki is rejtőzött a méhében, bárki is volt az a ‘valaki’, akit világra hozott: szereti. Bármilyen volt, befogadta magába. Nem minősítette. Nem törődött vele, hogy szép-e vagy csúnya, jó vagy rossz, nehéz vagy könnyű természetű - és ha csakis a szívére figyelt, és nem az ostoba társadalmi elvárásra, még azzal sem törődött, hogy fiú-e vagy lány. Csak egészséges legyen. De ha mégsem az, akkor is az övé. Egy életen át. Kibújik belőle, máris szereti. Sőt, még csak mocorog benne, akkor is szereti. Előre. Ismeretlenül.“
„Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát.“
„Csodálatos az, amit egy nő megbír!“
„Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok.” - David L.
„Nem számít, hogy hány évesek vagyunk, mindaddig, amíg él az édesanyánk, őt óhajtjuk.“
„Az anyákban van valami, ami alatta marad és fölébe emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van!“
tags: #irodalmi #gondolatok #anyasagrol