Az inzulinrezisztencia és a veszélyeztetett terhesség: átfogó útmutató

Az inzulinrezisztencia (IR) olyan állapot, amelyet a cukorbetegség előszobájának tekinthetünk, de még visszafordítható. Fontos komolyan venni és kezelni, mert nemcsak a diabéteszt előzhetjük meg így, hanem akár a vágyott terhességet és a biztonságos szülést is támogathatjuk. Az inzulinrezisztencia (IR) azt jelenti, hogy az inzulin hatása a célsejteken gyengül, ezáltal több inzulinra van szükség a megfelelő vércukorszint fenntartásához.

Az inzulin egy hormon, amelyet a hasnyálmirigy termel, és alapvető szerepe van az anyagcsere szabályozásában; segít a szervezetünknek energiává alakítani a glükózt. IR esetén a szervezet termel ugyan inzulint, de ezt nem képes megfelelően felhasználni. Mivel a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra, a hasnyálmirigy több inzulint kezd termelni - elárasztva a vért jóval több inzulinnal, mint szükséges. Ennek következtében a hormonháztartás felborul, a vércukorszint vészesen megemelkedik, utat nyitva a diabétesz kialakulásának.

Az inzulinrezisztencia tünetei

Az inzulinrezisztencia nem minden esetben okoz tünetet, és éppen emiatt sokszor nem sikerül idejében megfékezni, visszafordítani a cukorbetegség felé vezető folyamatot. Amennyiben mégis mutatkoznak panaszok, azok főként az alábbiak lehetnek:

• Fáradtság, éhségérzet étkezés után (főként cukros ételek vagy nagy mennyiségű szénhidrátot tartalmazó élelmiszer elfogyasztása után).
• Idegesség, fáradékonyság, koncentrációs zavar (különösen, ha kimarad egy étkezés).
• Gyakori éjszakai felébredés, éjszakai izzadás, alvászavar.
• Sikertelen fogyókúra, hízás, még változatlan életmód mellett is.
• Rossz közérzet, hangulatzavarok.
• Gyakori sóvárgás a cukor, a szénhidrát után.
• Falási rohamok.
• Hajhullás.
• Fejfájás, migrén.
• Pattanásos, zsíros bőr.

Férfiaknál ezen kívül jelentkezhet libidó csökkenés, nőknél pedig előfordulhat fokozott szőrnövekedés, kimaradó menstruáció és más menstruációs zavarok, illetve a teherbe esés nehézsége, meddőség.

Inzulinrezisztencia és a teherbeesés

Az inzulinrezisztenciára gyakran éppen azért derül fény, mert a női páciens nem tud teherbe esni, ezért orvoshoz fordul. Az IR által okozott folyamatosan magas inzulinszint együtt jár a tesztoszteron fokozott termelésével, ami csökkentheti a termékenységet és teljesen leállíthatja a petefészkek működését. A magas inzulinszint emellett felborítja az ösztrogén-progeszteron egyensúlyt, valamint gátolja a folliculus stimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH) termelését, így a tüszőérést is negatívan befolyásolja.

Az IR kapcsán a szervezetben megnő az inzulinszint, ami többféle mechanizmus által is gátolhatja a petefészek normális működését, illetve az agyalapi mirigy és a petefészek hormonális visszacsatolási útjait. Emiatt a tüszőérés és a tüszőrepedés is problémákba ütközhet, tehát a teherbeesés esélye csökken. Ennek a mértéke nagyban függ az állapot súlyosságától és az egyéb kísérőbetegségek, jellemzően a PCOS (policisztás ovárium szindróma), és a túlsúly, elhízás meglététől is.

A várandósság alatti kockázatok

Előfordulhat, hogy egy inzulinrezisztens páciens mégis teherbe tud esni kezelés nélkül is, azonban ilyen esetben nagyobb az esély a terhességi cukorbetegség kialakulására. A terhességi cukorbetegség (GDM) a várandósság során kialakuló különböző súlyosságú cukoranyagcsere-betegség, amelyet a terhesség kezdetén vagy a várandósság alatt diagnosztizálnak. Az inzulinrezisztencia (IR) nemcsak megnöveli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát, de jelentősen megnehezíti a teherbeesést is. A tartósan magas inzulinszint ráadásul meddőséget, menstruációs zavarokat, PCOS-t és vetélést is okozhat.

A terhességi cukorbetegség hatással van a magzati növekedésére, illetve más komplikációt is okozhat, így például megnőhet a terhességi toxémia vagy a vetélés kockázata. A terhességi hormonok hatására a test inzulinérzékenysége csökkenhet, ami fokozott inzulinszintet eredményez. A nem vagy rosszul kezelt szénhidrátanyagcsere-állapot az anya szempontjából is következményekkel jár. Nagyobb esélye van arra, hogy gyógyszeres kezelést igénylő, magas vérnyomásértékei lesznek. A magas vérnyomás fokozott ödémaképződéssel és fehérjevizeléssel az úgynevezett eklampszia betegséget is jelentheti.

A magzat állapotát a gyakoribb spontán vetélés, fejlődési rendellenességek, koraszülöttség, méhen belüli elhalás veszélyezteti elsősorban, illetve az éretlen állapotú „óriásnövekedés”. A terhesség során az inzulinrezisztencia fokozódik, gesztációs cukorbetegség esetén a szénhidrátanyagcsere-állapot romolhat. Ha a terhes kismamának magas a vércukorszintje, az mind az anyára, mind a magzatra káros hatással van. Tartósan magas vércukorértékek fennállása esetén jellemző, hogy a magzat méretei nagyobbak az átlagosnál. Ez a szülés során sérülést okozhat a kisbabának, például a kitolási szakban elakadhat a váll, ami akár felső végtagi idekárosodással is járhat. Ha a mamának magas volt a várandósság során a vércukra, a magzat hasnyálmirigye is több inzulint termel. Ennek lehet káros következménye, hogy a szülés után a baba vércukorértéke kórosan alacsony tartományba kerül.

Az IR egyik tünete lehet a gyakori fertőzés kialakulása, például a rendszeresen visszatérő gombafertőzés, vagy ugyanilyen formában jelentkező hüvelyi fertőzések megjelenése. A várandósság során a szervezet védekezőképessége alapból lecsökken - így igyekszik meggátolni a test, hogy az immunrendszer támadólag lépjen fel az anya szervezetével genetikailag csak félig azonos magzattal szemben. A hüvelyi fertőzések azonban ennél jóval nagyobb kockázatot rejtenek magukban, és a vetélések közel 70%-áért a felszállóvá váló hüvelyi fertőzések tehetők felelőssé.

Diagnosztizálás és kezelés

Amennyiben valaki inzulinrezisztenciára gyanakszik, úgy 3 pontos OGTT vizsgálatra (terheléses vércukorvizsgálat) van szüksége, párhuzamosan szérum-inzulinszintek meghatározásával. Az inzulinrezisztencia további kivizsgálási lehetősége a HOMA-index meghatározása, amit az éhgyomri vércukor és inzulinszintből számítanak ki. Sokan csupán a glükóz értékeit ellenőriztetik, pedig IR esetén gyakran előfordul, hogy a vércukor még a normál tartományban mozog, ám az inzulin szintjei már magasabbak. Így, ha csak a vércukrot ellenőrzik, rejtve maradhat az IR.

Ha diagnosztizáljuk az inzulinrezisztenciát, akkor a kezelés célja az inzulinszint normalizálása, amelyhez kulcsfontosságú az étrend megváltoztatása, a rendszeres testmozgás, illetve a stresszkezelés. Amennyiben pedig az értékek megkívánják, illetve, ha az életmódterápia nem vezet eredményre, úgy gyógyszeres kezelést is előírhatunk. A várandósság elősegítéséhez érdemes lehet bizonyos vitaminok, ásványi anyagok pótlása is, amelyekről személyre szabottan kell egyeztetni, bár a D-vitamin és a magnézium pótlása szinte minden IR-es páciens esetében fontos lehet.

Az IR kezelésére tehát a kismamát és a babát érintő szövődmények elkerülése miatt is fontos figyelmet fordítani és időnként ellenőrizni is kell a terápia eredményességét. A legfontosabb szempont ilyenkor, hogy a baba se szenvedjen hiányt semmiben. A terhességhez társuló diabétesz a terhesség kimenetele szempontjából fokozott kockázatot jelent, így a cukorbeteg nők terhessége veszélyeztetett terhesség. A megelőzés csak úgy lehetséges, ha az egészségesekre jellemző anyagcserehelyzet a fogamzás idejére már megvalósult és a gyermek megszületéséig folyamatosan fennáll.

Életmódterápia várandósság alatt

Nagyon fontos, hogy az életmódváltást a teherbeesés után is folytassa a kismama, ugyanis a várandósság már önmagában is egy inzulinrezisztens állapot, így a probléma könnyen terhességi cukorbetegségbe csaphat. Az pedig már sokkal veszélyesebb az anyukára és a babára nézve egyaránt. A szakember azt tanácsolja, hogy az IR-es kismamák mindenképp egyeztessenek nőgyógyászukkal, diabetológusukkal, endokrinológusukkal, valamint dietetikusukkal arról, hogy milyen módon lehet folytatni az életmódterápiát.

A terhességi cukorbetegség megelőzhető, ha a kismama:

• ügyel a gyors/lassú felszívódású szénhidrátok megfelelő napszaki elosztására,
• kerüli a fehér lisztből készült vagy cukrot tartalmazó ételeket,
• rendszeresen mozog,
• próbál testileg és lelkileg is kiegyensúlyozottan élni,
• ügyel a megfelelő mennyiségű és minőségű makro- és mikrotápanyagok bevitelére.

Amennyiben mégis fellépne várandósság során a cukorbetegség, akkor az életmódterápia mellett szükségessé válhat inzulin adása is. Az ilyen esetekben a szülés után is elengedhetetlen a folyamatos kontroll, hiszen fennáll a kockázata, hogy az érintettnél a szülést követően 2-es típusú cukorbetegség alakul ki.

Diéta inzulinrezisztencia esetén

A táplálkozás terén a legfontosabb az úgynevezett glikémiás index figyelembevétele. A magas glikémiás indexű szénhidrátok gyorsan felszívódnak, ezért hirtelen és jelentősen megemelik a vércukorszintet. Ilyen például a cukor, a finomított lisztek, burgonyából, kukoricalisztből készített élelmiszerek, a méz, amelyek fogyasztását kerülni kell. Az alacsony glikémiás index ezzel szemben azt jelenti, hogy a szénhidrát lassan felszívódó, ezért fokozatosan emeli a vércukorszintet, nem készteti a szervezetet sürgős inzulintermelésre és hosszabb ideig biztosítja a teltségérzetet is. Ilyenek a magas rosttartalmú ételek, a teljes kiőrlésű gabonák és a keményítőt nem tartalmazó zöldségek.

Az étrend változtatása keretében ezért javasolt teljes kiőrlésű lisztet használni a hagyományos fehér liszt helyett, barna rizst a hagyományos rizs helyett, vagy durum tésztát a tojásból és fehér lisztből készült termékkel szemben. Ugyancsak érdemes helyettesíteni a telített zsírokat telítetlen zsírsavakkal, így például kókuszolaj, vaj, sertészsír helyett olívaolajat, repceolajat, földimogyoró olajat használni. Rendszeresen fogyaszthatók a zsírszegény tejtermékek, sovány húsok, tengeri halak, zöldségek, főzelékfélék, egyes gyümölcsök.

Vitaminok és ásványi anyagok pótlása

A vitaminok és ásványi anyagok pótlása ugyancsak fontos része az IR kezelésének. A legfontosabb tápanyag a króm, mely klinikai kutatások alapján bizonyítottan javítja az inzulinérzékenységet. A C-vitamin antioxidáns hatása révén növeli az inzulinérzékenységet, valamint segíti a króm felszívódását. IR és PCOS esetén gyakori a D-vitamin és a magnézium hiány, így alapvetően szükséges ezeknek a pótlása is. Étrend-kiegészítő kiválasztásakor érdemes olyan formulát választani, ami minden olyan vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, melyeket a leendő anyuka és a baba szervezete igényel. Egy komplex termékenységtámogató vitaminnal elősegíthető a fogantatás és a magzat számára is biztosíthatóak az egészséges fejlődéshez szükséges tápanyagok.

A várandósság során a szervezetet érdemes támogatni megfelelő vitaminokkal, nyomelemekkel és ásványi anyagokkal. Ehhez a kiválasztott vitaminkészítménynek tartalmaznia kell rezet és cinket. Mindkét anyag fontos a szervezet számára, a várandósság során azonban jelentőségük felértékelődik. A cink és a réz ugyanis antivirális, antibakteriális és fungicid - gombaellenes - tulajdonságokkal rendelkezik, vagyis a szervezetben az immunrendszert támogatva jelentősen képes csökkenteni a hüvelyi fertőzések kialakulásának esélyét.

Fontos, hogy a készítmény legyen komplex, hiszen az egyes anyagok segítik mások hasznosulását. Ez ráadásul a cink és a réz kapcsolatában is tetten érhető, de sok más alapvető fontosságú anyagot is érint! A másik tényező a szerves, biológiailag aktív kötések jelenléte. Ezek a készítményben praktikusan a -citrátok és a -glükonátok (cink-citrát, réz-glükonát). Az ilyen kötésben bevitt anyagok hasznosulása a szervetlen kötésekhez képest akár 80%-kal is jobb.

Mindenképpen érdemes figyelni arra is, hogy a terhesség három szakaszra, három trimeszterre tagolódik. Az eltérő trimesztereknek pedig az igényrendszere is eltér, vagyis nem azonos anyagokra, illetve az anyagokból nem azonos mennyiségekre van ilyenkor szükség. A kiválasztott vitaminkészítménynek tehát képesnek kell lennie kiszolgálni a 3 trimeszter eltérő igényrendszerét, ezt pedig a megfelelő tagoltság révén teljesítheti.

Terhességi cukorbetegség szűrése és követése

A gesztációs diabétesz, a terhesség alatt felismert szénhidrátanyagcsere-zavar szűrése minden terhes nő esetében javallt! Ideje általában a 24-28. terhességi hét, rizikófaktorok esetén a 12-20. A diagnózis általában cukorterhelés vizsgálat - orális glukóztolerancia-teszt (OGTT) - segítségével állítható fel: éhomi vérvételt követően 75 gramm glukózt tartalmazó folyadékot kell elfogyasztani, majd 120 perc múlva ismét vérvétel következik (laboratóriumi vércukor-meghatározásra).

Ha a várandósság megállapításakor, általában az első 12 terhességi hétben a nőgyógyász éhgyomri laborvizsgálatra küldi a kismamát, és ekkor normális a vércukorérték, a terhesség 24-28. hete között kell terheléses vércukorvizsgálatot végezni. Azoknál a kismamáknál, akiknél nagyobb a gesztációs cukorbetegség kialakulásának az esélye, már a 16-18. terhességi hét között is el kell végezni a vizsgálatot. Ha mindkét vizsgálat negatív, egyéni esetben még szóba jöhet a terhesség 32. és 34. hetében történő ismétlés.

A Magyar Diabetes Társaság terhességgel foglalkozó munkacsoportjának állásfoglalása szerint a terheléses vizsgálat során csak a 0 és a 120 perces vércukorértékeket kell figyelembe venni. Amennyiben megállapításra kerül a gesztációs diabétesz, a kismamát a nőgyógyász vagy a háziorvos diabetológiai szakrendelésre utalja. A gondozás elengedhetetlen része a kismama vércukor-önellenőrzése, amelyet reggeli előtt és a főétkezések után 1 órával kell elvégezni. A vércukorszint otthoni monitorozásának része az is, hogy Ön rendszeresen naplót vezet a mért értékekről, és arról, mit fogyasztott aznap az egyes étkezések során.

Ha semmilyen váratlan probléma nem jelentkezik, akkor kéthetente ajánlott felkeresnie szakorvosát. A konzultációs alkalmakkor - a vércukorértékek már említett ellenőrzésén kívül - a testsúlyváltozásait is figyelemmel kísérik, emellett a vércukor profilvizsgálatát is minden alkalommal elvégzik. Ehhez a vizeletmintát is magával kell hoznia, amelyben többféle laborértéket is megvizsgálnak - például a vizeletben mérhető glükóz koncentrációját.

tags: #inzulinrezisztencia #veszelyeztetett #terhesseg