Az inzulinrezisztencia (IR) nagyobb arányban érinti a nőket, mint a férfiakat. Mivel a probléma számos nőgyógyászati és endokrinológiai gondot okozhat, az IR-es nők gyakran aggódnak amiatt, hogy nem lehet majd természetes úton gyermekük. De vajon jogos ez a félelem?
Az inzulin egy hormon, amely nagyon fontos szerepet tölt be a megfelelő cukoranyagcserében. Amikor pedig az inzulin nem tud megfelelően kapcsolódni a sejtek receptoraihoz, kialakul az inzulinrezisztencia (IR), amelyet a "cukorbetegség előszobájaként" is szoktak emlegetni. A betegség során a szervezetben megnő az inzulinszint, ami sajnos többféle mechanizmus által is gátolhatja a petefészek normális működését, illetve az agyalapi mirigy és a petefészek hormonális visszacsatolási útjait. Emiatt a tüszőérés és a tüszőrepedés is problémákba ütközhet, tehát a teherbeesés esélye csökken. Ennek a mértéke nagyban függ a betegség súlyosságától és az egyéb kísérőbetegségek (PCOS, elhízás, stb.) jelenlététől is.
Az inzulinrezisztencia a szervezet anyagcseréjének hosszú távú betegségére figyelmeztet. Ha nem teszünk semmit, a helyzet évről évre romolhat, és rövidesen cukorbetegség alakulhat ki, később akár napi inzulinadagolásra is szükség lehet. Éppen ezért a kialakulófélben lévő inzulinrezisztenciát csak alapvető életmódváltással lehet az egészséges irányba visszafordítani, ami magában foglalja a helyes összetételű és mennyiségű táplálkozást, a stressz csökkentését, és a megfelelő fizikai aktivitást. Komolyabb esetben az egészséges életmód önmagában már nem elegendő, ekkor az inzulinmolekula hatékonyságát fokozó, vagy a szénhidrátlebontást lassító gyógyszerek szedésére is szükség lehet.
Az inzulinrezisztencia lappangó betegség, a hasi elhízáson kívül nem feltétlenül jár látványos tünetekkel. Nőknél a menstruációs ciklusok ritkulása, fokozott szőrnövekedés, a bőr zsírosodása, hajhullás, meddőség hívhatja fel a figyelmet az inzulinrezisztenciára, illetve a vele gyakran összefonódó policisztás ovárium szindrómára (PCOS). Mindezen eltérések laboratóriumi tesztekkel (vércukor-, inzulin- és nemihormon-szintek) illetve belgyógyászati és nőgyógyászati vizsgálattal tisztázhatók.
Az inzulinrezisztencia lényege, hogy a szervezet a (még) normális vércukorszinteket csak a szokásosnál jóval erélyesebb inzulintermeléssel tudja biztosítani. A nap, mint nap magas inzulinszintek közvetlenül hátráltatják a petefészkek petesejt-termelését, emiatt a menstruációs ciklusok hosszabbak vagy rendszertelenek lesznek, és a várt gyermekáldás is elmarad. Szintén ennek a hatásnak tulajdonítható, hogy a nőkben, normális esetben csak csekély mennyiségben megtalálható férfihormon (tesztoszteron) szintje növekszik. Az inzulinrezisztencia csökkentése (életmódváltással, szükség esetén gyógyszerrel is) éppen ezért a meddő párok nagy hányadának hatékony segítsége.
Az inzulinrezisztencia nem csak a fogantatást nehezíti, fokozza a 2-es típusú cukorbetegség és bizonyos szívbetegségek kialakulásának kockázatát is, ezért nem szabad kezeletlenül hagynunk.
Mi is az az inzulinrezisztencia?
A test anyagcseréje - és így normál működése - nagyban függ a megfelelő vércukorszinttől. A vérrel a cukor eljut a sejtekhez, melyek, a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon segítségével felveszik azt. A vércukor szintjét azonban nem csupán a cukor, de a szénhidrátok fogyasztása is jelentősen befolyásolja. A kettő közül az utóbbi azért került ebből a szempontból az érdeklődés középpontjába, mert a szervezet cukorrá bontja. És aki sok cukrot, valamint több gyors felszívódású szénhidrátot fogyaszt (pl.: fehér kenyér, háztartási keksz, fehér, vagy réteslisztből készült ételek, stb.), az a hasnyálmirigyét extra erőfeszítésre, plusz inzulin termelésre ösztönzi.
Az inzulin egy hormon, amely a vércukorszintet szabályozza. Ha a véráramba cukor kerül, az inzulin elválasztása fokozódik, amely azáltal csökkenti a vércukorszintet, hogy serkenti a sejtek cukorfelvételét. Ha a sejtjeink nem megfelelően érzékelik az inzulint, azaz inzulinrezisztensek, akkor a megfelelő hatás eléréséhez sokkal több inzulin kell, mint amennyire normál esetben szükségünk lenne. Az inzulinrezisztencia a szénhidrátanyagcsere-zavarnak az első lépése. Ha nem változtatunk az életmódunkon, később magas vércukorszint alakul ki a magas inzulinszintek mellett, amely csökkent glükóztoleranciához, és végül 2-es típusú cukorbetegséghez vezet, ami már egy visszafordíthatatlan betegség.
A magas inzulinszint fokozza az androgéntermelést is, az androgének meg tovább fokozzák az inzulinrezisztenciát. Ez egy ördögi kör. A jó hír az, hogy rendszeres testmozgással és folyamatos, megfelelő diétával javítani lehet az inzulinrezisztencián. HA ezt nem tesszük meg, a túlsúly és az inzulinrezisztencia 2-es típusú cukorbetegséghez vezet, ami már egy visszafordíthatatlan betegség.
Az inzulinrezisztencia olyan állapot, amikor a szervezet termel ugyan inzulint, de ezt nem képes megfelelően felhasználni. Mivel a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra, a hasnyálmirigy több inzulint kezd termelni - elárasztva a vért jóval több inzulinnal, mint szükséges. Ennek következtében a hormonháztartás felborul, a vércukorszint vészesen megemelkedik, utat nyitva a diabétesz kialakulásának.
Az IR által okozott folyamatosan magas inzulinszint együtt jár a tesztoszteron fokozott termelésével, ami csökkentheti a termékenységet és teljesen leállíthatja a petefészkek működését. A magas inzulinszint emellett felborítja az ösztrogén-progeszteron egyensúlyt, valamint gátolja a folliculus stimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH) termelését, így a tüszőérést is negatívan befolyásolja.
Az inzulinrezisztencia okai
Az inzulinrezisztencia kialakulásához számos tényező vezethet. A policisztás petefészek szindróma (PCOS) gyakran együtt jár inzulinrezisztenciával. Bizonyos génekről már kimutatták, hogy hajlamosíthatnak az inzulinrezisztencia és diabétesz kialakulására, és ennek esélyét az is növeli, ha családon belül már előfordult 2-es típusú cukorbetegség.
A túlsúly, az egészségtelen táplálkozás és a mozgás hiánya szintén IR kialakulásához vezethet. Kockázati tényező a szervezet nem megfelelő D-vitamin ellátottsága, emellett a különböző gyomor- és bélrendszeri, emésztőszervi problémák is, összességében minden olyan tényező, ami kapcsolatba hozható a szénhidrát-anyagcsere zavarával.
A meddőség kialakulását számtalan tényező idézheti elő, melyek közül az egyik az inzulinrezisztencia, amelyet ha nem kezelünk megfelelően, 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet. Inzulinrezisztencia kialakulhat a PCOS egyik kísérőjelenségeként, okozhatja túlsúly, illetve korábbi terhességi cukorbetegség, amelyek ellen életmódbeli módosításokkal, különböző kezelésekkel eredményesen tudjuk felvenni a harcot.
Az inzulinrezisztencia tünetei
A cukorbetegség előszobájának is tekintett betegség jellemző tünetei az étkezések után jelentkező fáradtság, éhségérzés, szédülés, az eredménytelen fogyókúra, az izzadás. Emellett alvászavarok, idegesség jelentkezhet, fejfájás, migrén léphet fel, rossz közérzet, netán depresszió fordul elő. Az inzulinrezisztencia jelei közé sorolják a pattanásos, zsíros bőrt is.
Nők esetében ez kiegészülhet menstruációs zavarral, fokozott szőrnövekedéssel, illetve meddőséggel. Bár gyakrabban fordul elő nőknél, nem kizárólag őket érintheti az inzulinrezisztencia. Férfiak esetén túlsúly, azon belül is kifejezett hasi zsír, potencia-problémák, libidó csökkenése, gyakori farkaséhség, hajhullás jelezhetik többek közt az inzulinrezisztenciát.
Ám ha késik a kívánt gyermekáldás, a családban már korábban is jelen volt cukorbetegség, illetve a pár női tagjánál korábban policisztás ovárium szindrómát diagnosztizáltak, illetve terhességi cukorbetegség alakult ki, akkor mindenképpen érdemes szakorvoshoz fordulni.
Az inzulinrezisztencia kivizsgálása és kezelése
Az inzulinrezisztencia kimutatásához leggyakrabban az orális cukorterhelés elvégzését javasolják, párhuzamosan szérum-inzulinszintek meghatározásával. Az inzulinrezisztencia további kivizsgálási lehetősége a HOMA-index meghatározása, amit az éhgyomri vércukor és inzulinszintből számítanak ki.
Ha diagnosztizáljuk az inzulinrezisztenciát, akkor a kezelés célja az inzulinszint normalizálása, amelyhez kulcsfontosságú az étrend megváltoztatása, a rendszeres testmozgás, illetve a stresszkezelés. Amennyiben pedig az értékek megkívánják, illetve, ha az életmódterápia nem vezet eredményre, úgy gyógyszeres kezelést is előírhatunk. Ezen kívül a várandósság elősegítéséhez érdemes lehet bizonyos vitaminok, ásványi anyagok pótlása is, amelyekről személyre szabottan kell egyeztetni, bár a D-vitamin és a magnézium pótlása szinte minden IR-es páciens esetében fontos lehet.
Az IR kezelésének célja az inzulinszint normalizálása, amelyhez kulcsfontosságú az étrend megváltoztatása, a rendszeres testmozgás, illetve a testsúly csökkentése.
Rendszeres heti testmozgás
Kutatások alapján a rendszeres mozgás 58 százalékkal képes csökkenteni a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, ami azt jelenti, hogy az inzulinrezisztencia kezelésében is rendkívül hatásos. A PCOS-ben szenvedő nőknél sem ritka, hogy a fogyás következtében helyreáll a menstruációs ciklus és nő a termékenység.
Fontos, hogy hetente 3-4 alkalommal erre sort kerítsünk, ami lehet kardio- és izomerősítő edzés vegyesen. Ez előnyösen hat nemcsak a testsúlyra, hanem az anyagcsere folyamatokra is.
Inzulinrezisztencia diéta szerinti étrend
A táplálkozás terén a legfontosabb az úgynevezett glikémiás index figyelembevétele. A magas glikémiás indexű szénhidrátok gyorsan felszívódnak, ezért hirtelen és jelentősen megemelik a vércukorszintet. Ilyen például a cukor, a finomított lisztek, burgonyából, kukoricalisztből készített élelmiszerek, a méz, amelyek fogyasztását kerülni kell.
Az alacsony glikémiás index ezzel szemben azt jelenti, hogy a szénhidrát lassan felszívódó, ezért fokozatosan emeli a vércukorszintet, nem készteti a szervezetet sürgős inzulintermelésre és hosszabb ideig biztosítja a teltségérzetet is. Ilyenek a magas rosttartalmú ételek, a teljes kiőrlésű gabonák és a keményítőt nem tartalmazó zöldségek.
Az étrend változtatása keretében ezért javasolt teljes kiőrlésű lisztet használni a hagyományos fehér liszt helyett, barna rizst a hagyományos rizs helyett, vagy durum tésztát a tojásból és fehér lisztből készült termékkel szemben. Ugyancsak érdemes helyettesíteni a telített zsírokat telítetlen zsírsavakkal, így például kókuszolaj, vaj, sertészsír helyett olívaolajat, repceolajat, földimogyoró olajat használni. Rendszeresen fogyaszthatók a zsírszegény tejtermékek, sovány húsok, tengeri halak, zöldségek, főzelékfélék, egyes gyümölcsök.
Megfelelő vitaminbevitel
A vitaminok és ásványi anyagok pótlása ugyancsak fontos része az IR kezelésének. A legfontosabb tápanyag a króm, mely klinikai kutatások alapján bizonyítottan javítja az inzulinérzékenységet. A C-vitamin antioxidáns hatása révén növeli az inzulinérzékenységet, valamint segíti a króm felszívódását. IR és PCOS esetén gyakori a D-vitamin és a magnézium hiány, így alapvetően szükséges ezeknek a pótlása is.
Étrend-kiegészítő kiválasztásakor érdemes olyan formulát választani, ami minden olyan vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, melyeket a leendő anyuka és a baba szervezete igényel. Egy komplex termékenységtámogató vitaminnal elősegíthető a fogantatás és a magzat számára is biztosíthatóak az egészséges fejlődéshez szükséges tápanyagok.
A sikeres teherbeesés kulcsa
Bár az inzulinrezisztencia nem kizáró ok a lombikprogramban való részvételt tekintve, ám ebben az esetben is sokkal nagyobb az esély a sikerre, ha az érintett nő megfelelően karbantartja betegségét. A nőgyógyász-endokrinológus a gyermekvállalás tervezése esetén egy 3 pontos, terheléses vércukorvizsgálat elvégeztetését, valamint a hormonszintek, a pajzsmirigy-funkciók és a vérzsírszint ellenőriztetését javasolja.
A sikeres teherbeesést követően pedig kiemelten fontosnak tartja, hogy a páciens a várandósság ideje alatt is odafigyeljen az életmódjára. A személyre szabott IR-diéta kialakításához mindenképpen szakember segítségét kell kérni, egyes alapszabályok azonban mindenkire egyaránt vonatkoznak. Fontos például, hogy a kismama - a magzat fejlődéséhez szükséges mikrotápanyagok megfelelő mennyiségű bevitele mellett - ügyeljen arra, hogy az egyes napszakokban milyen arányban fogyaszt gyors és lassú felszívódású szénhidrátokat.
"A kismamának nagyon szigorúan kell tartania a diétát és semmiképp sem szabad abbahagynia a rendszeres testmozgást. Természetesen a terhesség alatt biztonságosan végezhető sportok közül javasolt választania. Amennyiben viszont olyan szülészeti kórállapot áll fenn, ami mellett nem javasolja a gondozó orvos a sportolást, sajnos csak a diétára hagyatkozhatunk" - mondta a nőgyógyász-endokrinológus.
Súlyos fokú IR esetén az általánosan javasolt, 24. heti terheléses cukorvizsgálaton felül egy előrehozott cukorterheléses vizsgálat elvégzése is ajánlott, nagyjából a 16-17. héten. Nagy segítség továbbá, ha a várandós nő egy otthoni vércukormérővel rendszeresen ellenőrzi a vércukorértékeit étkezések előtt és után egy órával.
A szigorú IR-diéta nem akadályozza meg az újdonsült édesanyát abban, hogy szoptatni tudja gyermekét. A baba születését követő első néhány hétben azonban jellemzően inkább az erősen szabályozott étrend betartása okoz nehézségeket. A diéta szigorú betartása nem könnyű feladat. Idő és energia is kell hozzá, ezek viszont a baba születése utáni kezdeti időszakban általában nem igazán adottak. Bár a diéta követése természetesen ebben az időszakban is fontos, de már nem annyira veszélyes egy kis lazaság, mint terhesség alatt. Ezért ilyenkor azt tanácsolják, hogy az első pár héten annyira figyeljen a diétára az anyuka, amennyire sikerül.
Termékenység és inzulin
Az inzulinrezisztencia olyan állapot, amelyet bár a cukorbetegség előszobájának tekinthetünk, de még visszafordítható. Már csak azért is fontos tehát komolyan venni és kezelni az IR-t, mert nem csak a diabéteszt előzhetjük meg így, de akár a vágyott terhességet és a biztonságos szülést is támogathatjuk.
tags: #inzulinrezisztencia #miatt #nem #esek #teherbe