A méhen belüli fejlődés egy rendkívül összetett és érzékeny folyamat, amely az élet kezdeti szakaszában zajlik az anya testében. Ez a 9 hónapos (40 hét, 280 nap) időszak alapvető fontosságú a gyermek későbbi testi és lelki egészsége szempontjából, és szorosan összefügg az anya életmódjával és szervezetének állapotával. A modern kutatások már nem csupán az anya testében növekvő magzatról beszélnek, hanem egy kompetens magzatról, amely lát, hall, tanul és reagál a környezeti ingerekre.
A méhen belüli fejlődés szakaszai
A méhen belüli fejlődést három fő szakaszra bonthatjuk:
1. Csíraszakasz (kb. 8-10 nap)
A méhen belüli fejlődést sok pszichológus tartja a születés utáni emberi fejlődés korai leképeződésének. A csíraszakasz a megtermékenyítés utáni 8-10 napig tart. Ez idő alatt a megtermékenyített petesejt, a zigóta, osztódni, fejlődni kezd, és a petevezetéken át eljutva a méhbe beágyazódik annak nyálkahártyájába. A zigóta első osztódására (mitózis) a fogamzás után kb. 24 órával kerül sor. Osztódás során egy sejttömb keletkezik a peteburkon belül, ez a szedercsíra. Ezt követően alakul ki a szedercsírán belül egy folyadékkal teli üreg, ezt az állapotot nevezzük hólyagcsírának. A hólyagcsíra belső sejttömegéből keletkezik majd az adott élőlény, míg a körülötte elhelyezkedő trofoblaszt sejtek jelentik a védelmet és a kapcsolatot a környezettel szemben. A méhbe érkező hólyagcsíra trofoblaszt sejtjei segítségével beágyazódik a méh nyálkahártyájába. A beágyazódással zárul le voltaképpen a csíraszakasz.
2. Embrionális szakasz (kb. a terhesség 3-7. hete)
Az embrionális szakasz a legkritikusabb időszak a méhen belüli fejlődés szempontjából, amely a sikeres beágyazódást követően a 6-8. hétig tart. A magzat ekkor a legsebezhetőbb, hiszen ebben az időszakban alakulnak ki a test alapvető szervei (agy, szív, tüdő, szem, fül, szájpadlás, emésztőszervek) és a testrészek. Ekkoriban kezdenek kifejlődni a létfontosságú szervek (pl. központi idegrendszer, szív, végtagok, szemek stb.). A fejlődés is felgyorsul, hiszen az embriót már az anya teste táplálja. Már a szakasz elején kialakul a trofoblasztból a belső magzatburok. Ez az erős hártya tartalmazza az embrió védelmére és mozgására szolgáló magzatvizet. A külső magzatburok egy része a méhnyálkahártyával összenőve a méhlepény (placenta) egyik alkotórésze lesz. A méhlepényt és az embriót a köldökzsinór köti össze. Az anyai és a gyermeki vérkeringés közti szűrő szerepét a méhlepény tölti be. Az embrió fejlődése során a belső sejttömeg külső rétegéből, az ektodermából alakul ki a bőr, köröm, fogak, szemlencse és az idegrendszer. Az endoderma elnevezésű belső réteg pedig az emésztőrendszert és a tüdőt alkotja majd. A mezoderma nevű középső rétegből fejlődnek ki az izmok, a csontok, a keringési rendszer és a bőr belső rétegei.
3. Magzati szakasz (kb. a 8. héttől a születésig)
A megtermékenyítés utáni harmadik hónaptól (kb. 8-9. hét) kezdődik a magzati szakasz. Ekkorra már, ha eltérő szinten is, de kialakul az összes fontos szerv, és a csontszövetek is kezdenek megszilárdulni. A magzati mozgások rendezettebbé válnak, elkezdi a fejét és a kezét is mozgatni a gyermek. A 16. hét vége felé már az anya is észlelni szokta ezeket a mozgásokat. A 6. hónaptól kezdve ismét fokozódik a magzat mozgása, addigra az agy fejlettsége lehetővé teszi az összehangoltabb mozdulatokat. A fejlettebb magzatoknál már megfigyelhetők összetettebb mozgások is: például az ujjszopás, testhelyzet változtatás stb. A 7. hónap felé a magzat tüdeje már képessé válik a légzésre, amihez az idegrendszere is elég fejlett. Ezért is van, hogy a terhesség 7. hónapjában világra jövő koraszülött gyermekeknek jó esélye van az életben maradásra. A 9. hónapban elsősorban a magzat súlya növekszik, és a születésre való felkészülés jegyében zajlik.
A magzati fejlődést befolyásoló tényezők és veszélyek
Az első trimeszter végére megjelennek a perifériás fájdalomérző receptorok (nociceptorok), ezek a C-rostok révén kapcsolatba lépnek a gerincvelővel. Mivel a tudatosuló érzékelés alapfeltételének tekintjük, hogy az ingerület érje el a cortexet, a magzat fájdalomérzetének kulcsát egyesek a thalamo-corticalis kapcsolatok kialakulásának időpontja előtt lehetetlennek tartják. Az agykéreg aktiválódásának objektív jeleként értékelhető az intrauterin magzat fájdalominger hatására bekövetkező neuroendokrin és cardiovascularis objektív válaszreakciójának paraméterei is. Az idegrendszeri struktúrák egyedfejlődése során történő megjelenésének és “bekapcsolásának” időbelisége, valamint az objektív stresszválasz neuroendokrin és cardiovascularis manifesztációinak mérése tudományos-orvosi igénnyel teszi lehetővé a témával való foglalkozást.
Ha az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulatnak ki. A terhesség korai szakaszában elszenvedett ártalmak különösen veszélyesek, mivel ekkor alakulnak ki a test alapvető szervei és testrészei. A szülések körülbelül 6 százalékában jön valamilyen rendellenességgel a világra a gyermek. Magyarországon ez évente 5000-6000 babát érint. Sajnos sokan vannak közülük, akiknél maradandó a károsodás. A veleszületett rendellenességek a csecsemőhalálozás második legfontosabb okaként tartják számon.
Azokat a méhen belüli ártalmakat, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük. Ilyenek lehetnek:
- Vírusok, baktériumok, paraziták:
- Rózsahimlő (Rubeola): Különösen a terhesség első harmadában jelentős veszélyt, fejlődési rendellenességet, siketséget, látáskárosodást (szürke hályog), szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot, illetve a csontok fejlődésében problémákat okozhat.
- Mumpsz (Parotitis): A terhesség korai szakaszában vetélést okozhat, vagy fejlődési rendellenességekhez (szív-, agykárosodás, látás- és hallásproblémák) vezethet.
- Parvo B19 vírus: Vetélést okozhat az első trimeszterben.
- Herpesz: Jellegzetes kiütéseket okozhat.
- Cytomegália vírus (CMV): Ez okozza a legtöbb méhen belüli fertőzést, ami meszesedést a méhlepényen, megnagyobbodott májat és lépet okozhat.
- Bárányhimlő (Varicella): Idősebb anyáknál fordul elő gyakrabban, nagy eséllyel okoz fejlődési rendellenességet, ha a terhesség első harmadában lép fel.
- Gyógyszerek: A terhes nőknek bizonyos gyógyszerek szedése tilos. A gyártók ráírják a betegtájékoztatóra, hogy mi vonatkozik a várandós és szoptató anyákra. Például a Thalidomid nevű nyugtató súlyos végtagkárosodásokat okozott.
- Káros szenvedélyek: Alkohol, dohányzás, kábítószerek károsak lehetnek a magzat fejlődésére.
- Környezeti ártalmak: Különböző vegyszerek, sugárzások, nehézfémek, például az ólom- vagy higanymérgezés károsak lehetnek a magzat fejlődésére, károsíthatják a DNS-t.
- Keringési zavarok: Az anya szívbetegsége vagy dohányzása miatt nem jut elegendő oxigén a magzat szervezetébe.
A magzati fájdalom kérdése
Az elmúlt évtized során a méhen belül növekvő magzat fájdalomérzetének meglétével vagy hiányával kapcsolatban komoly nemzetközi tudományos vita bontakozott ki. A téma nemcsak a kutatók hozzászólását váltotta ki, de jelentős társadalmi, vallási, politikai vihart is kavart, továbbá nem elhanyagolhatóak a jogi, etikai, filozófiai aspektusai sem. A mindennapi orvosi gyakorlatban a kommunikálni képtelen állapotban levő betegek esetében a fájdalomcsillapítás szükségessége és alkalmazása megkérdőjelezhetetlen. Napjainkban már az sem vitatott, hogy az újszülöttek fájdalomcsillapítása is orvosi kötelesség. A hatályos hazai állatvédelmi törvény (a világ legtöbb fejlett országához hasonlóan) csillapítani rendeli az állatok fájdalmát állatkísérletek során. Mindezeket, valamint a további elméleti megfontolásokat is figyelembe véve úgy gondolom, előbb-utóbb hazánkban is elkerülhetetlen lesz törvényileg szabályozni a magzat fájdalomcsillapításhoz való jogát.
A magzati stresszválasz bizonyítékai közé tartoznak az intrauterin transzfúziók során bekövetkező noradrenalin, kortizol és β-endorfin szint emelkedések. Smith és munkacsoportja már a 16. gesztációs héten kifejezett cardiovascularis reakciót figyelt meg a magzat hasfalának átszúrása kapcsán. Bár a szubjektivitás elemeit sem nélkülözi, mégis elég megbízhatóan vizsgálhatóak az extrém koraszülöttek fájdalmas ingerekre adott viselkedési és reflex reakciói is. Már 23 hetes gesztációs korú koraszülöttek olyan mozdulatokkal és arckifejezéssel reagálnak a sarok megszúrására, amilyennel egy idősebb csecsemő is kifejezné a fájdalmát.
A méhen belül elszenvedett fájdalomnak hosszú távú káros hatásai lehetnek. A fájdalomingereknek nem csupán azonnali stresszválaszban jelentkező, illetve pillanatnyi affektív-emocionális hatásai vannak. A legalább stresszválaszt kiváltó nociceptív inger tartós, gyakran irreverzibilis változásokat idézhet elő. A későbbi élet során fokozódik a noxára adott objektív és szubjektív stresszválasz, csökken a fájdalomküszöb és hiperszenzitivitás alakul ki, a fájdalomhoz való kóros viszonyulás neurozist, szorongást eredményez. A túlzott vegetatív válaszreakciók miatt hosszú távon fokozódik a cardiovascularis betegségek kockázata.
A magzati tanulás és a környezet hatása
A prenatális pszichológia - a magzati élményekkel, a születés előtti fejlődéssel, az anya és a magzat kommunikációjával foglalkozó tudományág - területéről származó kutatásoknak és eredményeknek köszönhetően ma már jelentős mennyiségű tudás áll a rendelkezésünkre a méhen belüli (intrauterin) fejlődésről. A magzat lát, hall és tanul az anyaméhben. A külvilágból érkező ingerek révén az anyaméhben összegyűjtött tapasztalatokat felhasználja és alkalmazza a születése után is. Mivel a harmadik trimeszterben a baba érzékszervei már elegendően kifejlettek, képes az őt érő mindenfajta inger befogadására és az ezekre való reagálásra. Tapint, szagol, fájdalmat és jóllétet érez. Az ötödik hónaptól kezdve már álmodik is.
A magzat jóval a hallószerv kifejlődése előtt is “hall”, bár a füle csak a harmadik trimesztertől kezdve érzékel. Az édesanya légzőmozgásának hangjai, szíve dobogása, járásának ringatása megannyi kellemes inger a baba számára, melyek a magzatvíz közvetítésén át jutnak el hozzá. Az emberi hang - főleg az édesanya hangja, amit a magzat a leggyakrabban hall - különösen fontos a fejlődése szempontjából, hiszen a kommunikáció és az érzelmi kötődés alapját teremti meg.
A magzat már a nyolcadik gesztációs héten képes arra, hogy kapcsolatba lépjen a környezetével. A negyedik hónapban az egész teste érzékeny az érintésre. Az anyai kéz rendszeres érintésére, simogatására egyre jobban reagál, mozdul, piruettezik, hátat fordít, majd átveszi a kezdeményezést. Az anya és magzata közötti párbeszédek egyre aktívabbá válnak.
A kismamának, a magzatának és természetesen az egész családnak a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életmód a legáldásosabb. Az akut stressz nem árt a babának, sőt felkészíti őt az életre. A hosszú ideig fennálló krónikus stressz azonban ártalmas a magzatra és az anyára nézve is, ezért fontos kezelni.
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
Prenatális diagnosztika és megelőzés
A méhen belüli magzati ártalmaknak sokszor nincs semmiféle olyan tünete, amelyet az anya érzékelne. Praenatalis diagnosztikának, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárásnak hívják azokat a módszereket, amelyek a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat. Fontos, hogy az anyát is ki kell kérdezni, hogy volt-e valamilyen betegsége, be van-e oltva egyes vírusok (Rubeola vagy bárányhimlő) ellen.
A fejlődési rendellenességek egy része megelőzhető. Néhány vírus - például a Rubeola - ellen létezik védőoltás, amely nemcsak az anyát, hanem a magzatot is megvédi. A magyar törvények szerint a terhes nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges.
tags: #intrauterin #magzat #fejlodese