Inszemináció: Mesterséges Megtermékenyítés a Várandósság Eléréséhez

Meddőségről akkor beszélhetünk, ha a pár mindkét tagja 35 év alatti, és egy évig tartó védekezés nélküli próbálkozás után sem jön a várva várt fogantatás. Ekkor sem kell megijedni, hiszen a nem megfelelő életmódon át a stresszig számos tényező befolyásolhatja a teherbeesés esélyét. Ha úgy érzik, minden praktikát bevetettek, és mégsem fogan meg a gyermek, ideje orvosi segítséget kérni.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Orvoshoz fordulni legkorábban akkor érdemes, ha még csak tervezik a babát - így pontos képet kaphatnak az aktuális egészségi állapotukról, valamint a sikertelen próbálkozásokat kísérő csalódottság érzésétől is megkímélhetik magukat. A spontán teherbeesés esélye a 35 év alatti pároknál viszonylag magas, 85% körül van. A meddőség azonban a statisztika szerint gyakori probléma, minden ötödik pár érintett benne.

A meddőség okai

A női szervezet rendkívül bonyolult rendszer: számos tényező alakíthatja azt, hogy mikor készült fel a terhességre. Előfordulhat azonban, hogy ehhez némi segítségre van szükség. Az életvitel mellett szerepet játszanak a peteéréssel kapcsolatos zavarok, a rendszertelen ciklus, valamint a petevezetékek elzáródása vagy hegesedése. Csökkentik a spontán teherbeesés esélyét a különböző méhrendellenességek (pl. hátrahajló méh), az endometriózis és az életkor.

Egy alapos nőgyógyászati rutinvizsgálat és részletes beszélgetés után több vizsgálatot is javasolhat a szakorvos. A genetikai vizsgálatok során egyebek mellett a kromoszómákat vizsgálják (kariotipizálás), a cisztás fibrózist és a genetikai hordozóságot is szűrik.

Életmódváltás és vitaminok

Az életmód megváltoztatása a legtöbb esetben eredménnyel járhat. Kerülje a feldolgozott élelmiszereket, egyen rostban és vitaminokban gazdag ételeket, sétáljon gyakran. A dohányzást és az alkoholos italokat mellőzze, fogyasszon sok vizet. A terhesvitaminokat a próbálkozás előtt 3 hónappal érdemes elkezdeni szedni.

Az inszemináció, mint megoldás

Ha az időzített együttlétek és az életmódváltás sem jár sikerrel, az inszemináció segíthet. Az inszemináció a mesterséges megtermékenyítés egyik módja. Az előkészített, megtisztított spermiumokat a méhbe fecskendezik katéter segítségével. Nők esetében PCOS (egyik tünete a tüszőérés zavara) vagy az enyhe-közepes endometriózis fennállásakor segíthet az inszemináció. Jelentősége van még a spermiumok számának és minőségének: akkor jöhet szóba az inszemináció, ha a spermiumszám 5 millió feletti, a 20 millió számít ideálisnak. A jól mozgó spermiumok számottevően nagyobb sikert arathatnak befecskendezés után.

Inszemináció vagy lombik?

Az inszemináció és a lombik közötti fő különbség, hogy az inszemináció a testen belül történik, a lombikeljárásban viszont az ivarsejteket testen kívül egyesítik, majd beültetik. Ez akkor jöhet szóba, ha mindkét petevezeték zárt, és semmi esély arra, hogy a peték maguktól találkozzanak a hímivarsejtekkel - magyarán, az inszemináció biztosan kudarccal végződne.

Az inszemináció félúton van a természetes fogantatás és a lombikeljárás között, így a szakorvosok nagy figyelmet fordítanak a test természetes folyamataira. Sok múlik a jól megválasztott időponton. Az egy beavatkozásra számított sikerességi arány 15-20 százalék, hat beavatkozás alatt ez már 30-40 százalékra tehető. A petefészek gyógyszeres stimulálása miatt az ikerterhesség esélye megnő.

Mikor indokolt az inszemináció?

• Inszemináció akkor végezhető, ha egy év védekezés nélküli szexuális életnél nem történik teherbeesés, és ennek oka nem a petevezetékek elzáródása.
• A női oldalt nézve ennek leggyakoribb oka a policisztás ovárium szindróma (PCOS), amelynél a gondot sokszor az okozza, hogy a nőknek vagy nem érik a tüszője, vagy ha érik, akkor lassan, nagyon hosszú ciklusokban.
• Indokolt lehet az inszemináció akkor is, ha a spermával van valamilyen probléma, például ha a spermiumok száma vagy mozgékonysága nem éri el az ideális szintet.
• A pár mindkét tagját szűrik a szexuálisan terjedő betegségekre is.

Az inszemináció menete

1. Kivizsgálás és előkészítés: Az inszeminációt kivizsgálás előzi meg, amelynek során szükség van laborvizsgálatokra, a hormonstátusz meghatározására, a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatára, illetve annak meghatározására, hogy történik-e tüszőérés, és ha igen, mikor. Ennek érdekében általában ultrahangvizsgálatok sorát végzik el.
2. Hormonális stimuláció: A kezelést a nő esetében tablettás vagy injekciós hormonadagolással kezdik, mellyel megnövelik a petesejtek számát. Amikor úgy látja, megfelelő a méretük (18-20mm), akkor tüszőrepesztő injekcióval időzítik a peték kiszabadulását.
3. Spermaminta leadása: A mesterséges megtermékenyítés napján kell leadni a férj spermáját, melyet laboratóriumban készítenek elő a befecskendezésre. A szelekció után a spermiumok tápoldatba kerülnek.
4. A beavatkozás: Közvetlenül a beavatkozás előtt steril fiziológiás sóoldattal öblítik át a hüvelyt, majd az előkészített spermiumokat katéteren keresztül juttatják be a méhüregbe. Maga az inszemináció alig tart tovább mint egy nőgyógyászati rákszűrés kenetlevétele, általában tehát nem hosszabb négy percnél.
5. Pihenés a beavatkozás után: Azzal ugyanakkor számolni kell, hogy utána pihentetés következik, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a beavatkozást követően nem lehet felpattanni és távozni, hanem nagyjából 15 percet feküdni kell a vizsgálóágyon, de akár fél-egy óra is javasolt lehet.

Mellékhatások és teendők a beavatkozás után

Az inszeminációnak ritkán vannak mellékhatásai, mint például az alhasi görcsök. A hiperstimulációs szindróma - melynek oka, hogy túl sok tüsző kezd érni - szintén alhasi fájdalommal, puffadással, nehézlégzéssel járhat. A beavatkozást követően minimum fél órán át vízszintesen kell feküdni, majd 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást. A kezelés után 2-3 napban jótékony hatással bírhat a házasélet, ez ugyanis aktiválja az endogén hormonokat, ami elősegíti a beágyazódást. Ha létrejött a terhesség, a 9-10. nap körül vérvizsgálattal már kimutatható, ultrahanggal a 21-23. napon látható a petezsák. Mivel az inszemináció és annak előkészítése alatt is fokozott az orvosi felügyelet, nagyon kevés az esélye például a méhüreg megfertőződésének.

Miután elengednek, akár vissza is mehet dolgozni. Kímélő életmód javasolt, szóval ne most akard lefutni a félmaratont. Nem javasolt a 2 hétig szigorú fekvés, a szervezetnek sokkal jobb, ha valamennyire aktív. Lehet nagyokat sétálni, a házimunkát is nyugodtan csinálni.

Valószínűleg Utrogestan hüvelykúpot kell szedni, napi 2×2 vagy 3×2 adagolásban. Ez progesteron hormont tartalmaz, ami segíti a beágyazódást és a terhesség folyamán egészen a 12. hétig javasolják a szedését. Fontos, hogy a végén fokozatosan hagyd csak abba és ha barnázást tapasztalsz, akkor inkább beszélj az orvosoddal, mert ilyen esetben akár a 20. hétig is szükséges lehet szedni.

Terhességi teszt inszemináció után

Akár már a beavatkozást követő 10-11. napon lehet halványan pozitív a terhességi teszt. Ha a 14. napig nem kapsz ilyen eredményt - de még nem jött meg a vérzés - akkor javasolt elmenni vérvételre, ahol ellenőrzik a hcg szintet.

Költségek és várakozás

Maga a beavatkozás pár tízezer forintba kerül, a Kaáli intézetben például 80.000 Ft. Efölött van még az orvos konzultációs díja (bár ez azért a legtöbb helyen benne van az inszemináció díjában). És persze a gyógyszerek, melyek költsége nagyon változó.

TB támogatott lombikhoz szükség van 6 sikertelen inszeminációra, csak ezt követően lehetséges a továbblépés. A lombik elég nagy előkészületet igényel és jó nagy dózisban kapják a gyógyszert, ráadásul altatáson is átesnek. Emiatt ha sikertelen, 3 hónap kihagyás után lehet újra nekiveselkedni. Ellenben az inszeminációt lehet folyamatosan csinálni. Ha egyik ciklusban nem sikerül, megjön a vérzés és már lehet is folytatni. Így történt, hogy az egyik kisfiú 5 inszemináció után fogant meg, de ez mindössze 5 hónap volt. A lombik jobb esélyeivel is több időbe telt volna (ha feltételezzük, hogy mondjuk a 2-3. alkalommal sikerül).

tags: #inszeminacio #utan #kikerulese