Gyomorideg-szerű érzés és egyéb tünetek inszemináció után: Mire figyeljünk a „két hét várakozás” alatt?

Az inszeminációt, mint mesterséges megtermékenyítési módszert, akkor alkalmazzák, amikor egy évnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett sem történik teherbeesés. Ez az eljárás a lombikprogramnál kisebb kockázatot jelent a házaspárok számára, és általában hat sikertelen inszeminációt követően kerülhet sor lombikra.

Maga az inszemináció olyan esetekben indokolt, amikor a petevezeték nincs elzáródva, de otthon valamiért mégsem sikerül a teherbeesés. Ennek női oldalon leggyakoribb oka a policisztás ovárium szindróma (PCOS), amelynél a gondot sokszor az okozza, hogy a nőknek vagy nem érik a tüszője, vagy ha érik, akkor lassan, nagyon hosszú ciklusokban. Ilyenkor egyrészt követhetetlen, mikor van a tüszőrepedés, másrészt az évi 4-5 menstruáció alatt - amely összevissza jelentkezik - nem lehet megmondani, mikor van esély a normál teherbeesésre. A női okok közül kiemelhető az endometriózis is, amely szintén akadálya lehet a spontán teherbeesésnek, kezelése pedig indokolt az inszeminációt megelőzően. Indokolt lehet az inszemináció akkor is, ha a spermával van valamilyen probléma.

Az inszeminációs folyamat

A nők csak a ciklus egy rövid szakaszában megtermékenyíthetőek, ezért nem mindegy, hogy mikor végzik az inszeminációt. Ehhez meg kell érnie a tüszőnek, hiszen amíg ez nem történik meg, addig nem beszélhetünk megtermékenyíthetőségről. Amikor a tüsző megérik, kiszabadul belőle a petesejt, és bejut a petevezetékbe. A petesejt innentől kezdve megtermékenyíthető, élettartama pedig mindössze egy nap.

Az inszeminációhoz megfelelő spermára is szükség van, amely lehet ugyan gyengébb, mint normál szexuális érintkezés mellett történő megtermékenyítésnél, de túlzottan gyenge azért nem. A férjnek azon a napon kell spermát leadnia, amelyiken a megtermékenyíthetőség adott. A szelekció után - amely tulajdonképpen egyfajta dúsítás - a spermiumok tápoldatba kerülnek, amelyet katéter segítségével, a hüvelyen és a méhszájon át feljuttatnak és befecskendeznek a méhüregbe.

Maga az inszemináció alig tart tovább, mint egy nőgyógyászati rákszűrés kenetlevétele, általában tehát nem hosszabb négy percnél. Azzal ugyanakkor számolni kell, hogy utána pihentetés következik, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a beavatkozást követően nem lehet felpattanni és távozni, hanem nagyjából 15 percet feküdni kell a vizsgálóágyon.

Előkészületek és gyógyszeres kezelés

Az inszeminációt kivizsgálás előzi meg, amelynek során szükség van laborvizsgálatokra, a hormonstátusz meghatározására, a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatára, illetve annak meghatározására, hogy történik-e tüszőérés, és ha igen, mikor. Ennek érdekében általában ultrahangvizsgálatok sorát végzik el. Ha a tüszőérést stimulálni kell, akkor gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Indokolt lehet gyógyszeres kezelés akkor is, amikor bármilyen egyéb probléma - például véralvadási zavar - áll fenn.

Az inszeminációs protokollok szinte mindig tartalmazzák a stimulációs programot is, mivel megfigyelések szerint a stimuláció nélküli ciklusban - inszemináció esetén - nem nő a teherbeesési esély. Gyakran alkalmazott gyógyszerek a Clostylbegyt és a Fostimon. Az emelkedett prolaktin szint miatt kezdett Bromocryptin kezelés nemcsak normalizálja a hormonszintet, de sokszor spontán petesejt érést is kivált, tehát nem hátrányos, de kifejezetten előnyös a petesejt érés elősegítésére. A gyógyszeresen beállított élettani prolaktin szint tartós fennállása csak folyamatos gyógyszeres kezelés mellett remélhető.

Az inszemináció veszélye a fertőzés lehetősége, illetve a ciklus előkészítése során alkalmazott hormonális kezelés veszélye. Az inszemináció nem okoz fájdalmat, csak minimális kellemetlenséggel járhat. A tüszőérést stimuláló kezelést és az inszeminációt szülész-nőgyógyász szakorvos végezheti, akinek jártassága a meddőség kivizsgálásában és kezelésében elengedhetetlen. Más szakorvosra csak akkor van szükség, ha a mesterséges megtermékenyítés valamilyen spermaprobléma miatt történik. Spermaeltérések esetén andrológus bevonására van szükség.

Az inszemináció utáni „két hét várakozás”

A lombikprogram vagy inszemináció után sok pár úgy érzi: most jön a legnehezebb rész - a várakozás. A beültetés utáni napok tele vannak reménnyel, szorongással és bizonytalansággal. Ez az időszak orvosi nyelven a „két hét várakozás” (angolul: two week wait), amelyet türelemmel és odafigyeléssel kell végigkísérni. Ha minden jól megy, a megtermékenyített petesejt beágyazódik a méh nyálkahártyájába. Inszemináció után ez kb. 6-10 nap múlva történik, ha megtermékenyült a petesejt.

Lehetséges tünetek inszemináció után

Fontos tudni: a legtöbb tünet nem megbízható jel. A progeszteronpótlás és hormonkezelés gyakran olyan érzéseket okoz, amelyek terhességnél is jelentkeznek. Sokan éreznek gyomorideg-szerű érzést, mellfeszülést, puffadást és görcsöket. Néhány napig előfordulhat, hogy az alhas feszül, húzódik, vagy mintha a menstruáció közeledne. Ezek mind a hormonális változások és a beavatkozás következményei lehetnek.

• Enyhe alhasi görcsök, húzó érzés: Ezek gyakoriak lehetnek, és beágyazódási fájdalomra is utalhatnak. Előfordulhat, hogy ez az érzés napokig fennáll, hol erősebben, hol enyhébben.
• Mellfeszülés, érzékenység: A hormonkezelés hatására a mellek érzékennyé, feszessé válhatnak, ami sok nőnél terhességi tünetként is megjelenik.
• Fáradékonyság, hangulatingadozás: A hormonszintek változása befolyásolhatja az energiaszintet és a hangulatot.
• Kis mennyiségű barnás vagy rózsaszínes vérzés (beágyazódási vérzés lehet): A beágyazódás során kisebb vérzés, alhasi feszülés is előfordulhat - ezek gyakran teljesen normálisak.
• Puffadás, émelygés: A puffadás szintén gyakori mellékhatása a hormonkezelésnek. Émelygés ritkán jelentkezik ilyen korán.
• Gyomorideg: A bizonytalanság és a várakozás miatt sok nő tapasztal gyomorideg-szerű érzést.
• Fejfájás és derékfájás: Ezek a tünetek szintén a progeszteronpótlás hatásai lehetnek.
• Hőemelkedés: A ciklus második felében normális a hőemelkedés, ami szintén a progeszteronszint emelkedésével magyarázható.

Fontos: A tünet hiánya sem jelent rosszat! Sok nő teljesen panaszmentes, mégis pozitív a teszt.

Mikor lehet tesztelni?

A legbiztosabb módszer a vérvétel (β-hCG teszt), amit a meddőségi központ időzít: inszemináció után kb. 14 nap múlva. Otthoni terhességi tesztet is lehet használni, de túl korán felesleges, mert hamis negatív lehet. Az előzetesen beadott hCG-injekció (pl. Ovitrelle) hamis pozitív eredményt adhat, ha túl korán történik a tesztelés (7-10 napig kimutatható).

Érdemes megismételni a tesztet 2-3 nap múlva, ha nem jelentkezik vérzés. A hormonális támogatás, mint például az Utrogestan, befolyásolhatja a menstruáció megjelenését. Amíg szedik a progeszteront, addig gyakran nem jön meg a menstruáció, még negatív teszt esetén sem.

Mi történik a pozitív eredmény után?

Ha a teszt pozitív: az orvos ismételt vérvizsgálatot kér 2-3 nap múlva - a hCG-szintnek duplázódnia kell. Kb. 2 héttel később ultrahangos vizsgálat történik a petezsák megjelenéséért, majd a 6. hét körül már szívhang is hallható lehet. A progeszteronpótlást általában a 12. terhességi hétig folytatják.

Mi a teendő a negatív eredmény után?

A hormonkezelést abbahagyják, és a menstruáció pár napon belül megérkezik. A kezelőorvos kiértékeli a ciklust, és javaslatot tesz a következő lépésekre: új próbálkozás, további kivizsgálás vagy módosított kezelési terv. A negatív eredmény nem végleges kudarc - sok pár több ciklus után jut el a sikerig.

Azonnal forduljon orvoshoz, ha:

• erős vérzés, görcs, szédülés jelentkezik,
• pozitív teszt mellett jobb oldali fájdalom vagy ájulásérzés alakul ki (ez méhen kívüli terhesség jele lehet),
• a hCG-szint nem nő megfelelően.

Sikertelenség és újabb próbálkozások

Egyik oldalon lezárt méhkürt (egyszerű matematikai képlet alapján) felére csökkenti a teherbeesési esélyeket. Részben ez lehet az indoka a tervezett inszeminációs javaslatnak, de azt is tudni kell, hogy az ismeretlen eredetű meddőség kezelésére is használják. Az irodalmi adatok szerint minden egyes ciklusban (hónapban) az inszeminációs esély 17-20% körül van, és az első néhány hónapban valamivel nagyobb a sikeresség valószínűsége, mint a későbbi hónapokban. Ugyanakkor erősítse magában, hogy minden ember más, valaki az első alkalommal teherbe esik, valaki hat inszeminációs során sem.

Önnek tehát el kell hinnie, hogy terhes lesz, de nem szabad maximális elvárásokat megfogalmazni az adott hónapban. Amellett, hogy követi az orvosa utasításait, kösse le magát, foglalkozzon sok mással, ne állandóan a teherbeesés gondolata sokkolja! Így várható leginkább siker. Amennyiben az átjárható kürtjének megfelelő oldali petefészkében sikerül petesejt érést elérni, úgy inszeminációval jó esélyei vannak a teherbeesésre. Ha esetleg ez a módszer sorozatban nem vezetne eredményre, úgy még ott van végső lehetőségnek az IVF is.

A havi gyógyszerköltség az inszeminációs protokolltól és a páciens válaszkészségétől függően általában 10-40 ezer forint között mozog. Sikertelen CLB stimuláció esetén gonadotropin stimuláció javasolt. A gyógyteák hatása nem tudományosan meggyőző, ugyanakkor valóban lehet a ciklusra kedvező hatásuk.

Sok pár úgy érzi, hogy az 3-4. inszemináció hozza meg a sikert, de az első próbálkozás is lehet eredményes. Fontos a türelem és a kitartás, hiszen mindenki más, és a siker ideje egyénenként változó. Néha a "ráadás" inszeminációk, vagy a pihenő hónapok utáni újrakezdés hozza meg a kívánt eredményt.

A beültetés utáni időszak tele van kérdésekkel - de nem kell magatokra maradni. A türelem, az önismeret és az orvosi támogatás segíthet abban, hogy ez az időszak ne csak túlélhető, hanem reményteljes is legyen. Mert minden kis lépés egy új élet felé vezethet - még akkor is, ha az út olykor göröngyös.

tags: #inszeminacio #utan #10 #nappal #olyan #mintha