Indiában, ahol a hagyományosan a fiúgyermekek születését preferálják, a lányok helyzete évszázadok óta kihívásokkal teli. Ez a preferencia mélyen gyökerezik a társadalmi és kulturális normákban, és súlyos demográfiai, gazdasági és társadalmi következményekkel jár.
A fiúgyermek-preferencia háttere
A fiúgyermekek preferálása nem újkeletű jelenség Indiában. Hagyományosan évszázadok óta minden társadalmi rétegben inkább csak megtűrték a lányokat, szerepük a családokban általában másodlagos. Megbecsültségükön általában csak az javít, ha fiút szülnek. Ezt tetézi az a probléma, hogy a kiházasítás után a lány a férfi családjához költözik, és annak leszármazási vonalát erősíti - hozományával együtt.
Emiatt sok hagyományos családban Indiában az a mondás járja, hogy lányt felnevelni olyan, mint a szomszéd kertjét öntözni.
A nők háttérbe szorulásának főbb okai a következők:
- Vagyon öröklése: A családi vagyon és a termelési eszközök férfiágon öröklődnek.
- Munkaerő: A férfi állandó munkaerőt jelent szüleinek, a nő házasság után elköltözik, munkaereje kiesik.
- Vallási okok: Indiában vallási okok is közrejátszanak, a halotti szertartásnál ugyanis elengedhetetlen a fiú utód.
- Oktatás megtérülése: A lányok oktatása nem térül meg, nincsen a családnak belőle haszna.
- Hozomány: A lányok kiházasítása rendkívül költséges, a hozomány megfizetése gyakran adósságba kényszeríti a családot. Bár kötelező mivoltát törvénnyel törölték el, még mindig elterjedt gyakorlat.
Márpedig egy-egy lánygyermek kiházasítása „valóságos anyagi csőd a családnak, míg a fiúgyermek felnevelése hosszú távon nyereségnek számít, hiszen amikor felnő, felesége pluszmunkaerővel és jelentős hozománnyal gyarapítja a házat” - mondja Ravinder Kaur, a témát kutató szociológus.
Háromszoros gyilkosság miatt tartóztatták le az indianai anyát Illinoisban
Demográfiai következmények
A fiúgyermek-preferencia súlyos demográfiai eltolódásokhoz vezetett Indiában. Egy 2020-as tanulmány előrejelzései szerint egyedül Indiában 6,8 millióval születhet kevesebb lány a szelektív abortusz miatt, és a gyakorlat leginkább India északi részét érinti. A legnépesebb államban, Uttar Pradesh területén a kutatás szerint 2017 és 2030 között akár kétmillióval is kevesebb nőnemű magzat jöhet a világra, miközben már most is 63 millió nő hiányzik a fiúpreferencia miatt az egész országban.
Jelenleg 900-930 nőre körülbelül ezer férfi jut, és ez a szám hűen mutatja a hagyományos, nemek iránti attitűdöt Indiában. Az 1991-es népszámláláskor 945 lány jutott ezer fiúra, 2000-re ez a szám 928-ra csökkent. A Delhi szövetségi területtel határos Harijána államban 793, a szikheknek otthont adó Pandzsábban 820 nő jut ezer férfira.
A 0-6 év közötti korcsoportban még riasztóbb az eltolódás a fiúk javára, ahol ez a mutató 914-re tehető, miközben 1961-ben még 941 leány jutott ezer fiúra. Ez azonban csak az átlag, mely mögött területenként nagy eltérések vannak.
Az orvostudomány szerepe
Paradox módon az orvostudomány fejlődése is hozzájárult a jelenséghez, az ultrahangos vizsgálatok elterjedése nyomán ugyanis rohamosan nőtt a szelektív abortuszok száma. Becslések szerint Indiában 11,8-14,1 millió női magzat esik áldozatul a szelektív terhességmegszakításnak.
Indiában 1987 óta törvény tiltja a magzat nemének vizsgálatát és az ilyet követő abortuszt. Mégis sokszor előfordul, hogy az egyre elterjedtebb ultrahangvizsgálatok eredményét ismertetve a doktor virágnyelven a magzat nemét is közli a szülőkkel, ők pedig a kódolt információ alapján döntenek, gyakran úgy, hogy - a törvényt megsértve - elvetetik a magzatot, ha lány lenne belőle.
A lánybabák abortuszából ráadásul még az orvosok is hasznot igyekeznek húzni: a hirdetéseikben gyakran hivatkoznak a várhatóan magas hozományra, mellyel szemben a magzatelhajtásért fizetendő összeg szinte eltörpül.
Társadalmi és gazdasági következmények
A nemi arányok eltolódása komoly gazdasági és társadalmi következményekkel, például társadalmi feszültségekkel jár. A férfitöbblet és a pártalálás kilátástalanságából adódó frusztráció „az antiszociális magatartás és erőszak megnövekedett szintjét okozhatja, és hosszú távon a társadalom stabilitására és a fenntartható fejlődésre is hatással lehet”.
A súlyos nőhiány hatással van a munkaerőpiacra, hiszen a munkaképes korú lakosság száma egyre csökken. Emiatt lassulhat az olyan szolgáltató ágazatok növekedése is, ahol elsősorban nőket alkalmaznak. Ha egyáltalán vállalhatnak munkát: a The Economist által idézett tanulmány szerint India 27 százalékkal lenne gazdagabb, ha engedné a nőket dolgozni.
A női munkaerő helyzete
Indiában a nők csupán negyede dolgozik. A falun élő nők főként a mezőgazdasági munkákban segítenek. Annak ellenére, hogy egyre többen tanulhatnak és egyre tovább, az egyenlőtlenség ezen a téren is kirívó: a 15 és 24 közötti nők 49 százaléka nem vesz részt semmilyen oktatásban, képzésben, és nem is dolgozik, míg ez az arány csak nyolc százalék a férfiak esetében.
A tanultabb nők számára is gondot jelent az elhelyezkedés, mivel átlagosan 19 évesen mennek férjhez, és ezután már szinte lehetetlen munkába állni, ha csak a család anyagi helyzete meg nem kívánja ezt. A hagyomány ugyanis azt diktálja, hogy az összes házimunka 90 százalékát a nők végezzék el, ami heti 40 órás munkának felel meg. Épp ezért az indiai nőknek csak 26 százaléka dolgozik, ami visszaesés a 2005-ös 35 százalékhoz képest, és jelentős elmaradásról tanúskodik a globális szintű 50 százalékos arányhoz viszonyítva is.
Gyermekházasságok és gyermekkereskedelem
Szintén évszázados tradíció, hogy a kislányokat pubertáskoruk előtt férjhez adják - majdnem a kislányok közel fele 18 éves kora alatt kel el. Mivel ezt régóta törvény tiltja, ezek az esküvők vagy titokban szerveződnek, vagy egyszerre házasítanak ki több kislányt - egy közös lagzival ismét csökkenthetők a költségek. Gyakori az egészen kicsi gyerekek közti házasság, melyet a szülők elrendeznek, majd az ifjú arát és férjet a családok addig maguknál nevelik, míg el nem érik a felnőttkort.
Bár számunkra elképzelni is nehéz, Indiában nagyon is létező probléma a gyermekkereskedelem. Gyakoriak a gyermekrablások - évente tízezer gyermek esik áldozatul. Elrablásuk után vagy gyermektelen házaspároknak adják el az áldozatokat, vagy házi rabszolgának, prostituáltnak, esetleg utcai koldusnak. A gyermekprostitúció egyébként a fiúkat és a lányokat egyaránt sújtja.
A gyermekprostitúció gyökereit a dévadászi rendszerben kell keresnünk, mely folyamán a fiatal lányokat felajánlották az isteneknek, így azok később szakrális prostituáltakká váltak. A szokást 1982-ben betiltották, de a törvényt megkerülve a szokás tovább folytatódott. A tradicionális gyökereken kívül rendkívüli gondot okoz az a nézet, miszerint a szűz leánnyal való szexuális aktus képes meggyógyítani a nemi betegségeket, így a fiatal lányokért többet fizetnek a kliensek.
A változás jelei és küzdelem a jelenség ellen
A problémát már felismerte a kormány, ezért - többek között - hivatalosan betiltották a nem ultrahanggal történő megállapítását, a gyermekházasságot, a hozomány gyakorlatát, illetve egymáshoz közelebbi béreket szorgalmaznak a nők és a férfiak számára.
Az egyik szervezet, mely megpróbál küzdeni a jelenség ellen, az Aarti Otthon Kadapában, mely befogadja az elhagyott gyerekeket, akik jó része lány és egyszerűen csak a nemük miatt tették őket ki szüleik. Az Aarti bízik benne, hogy otthont tud nyújtani azoknak a lányoknak, akikről szüleik már lemondtak, mert lányok, és hogy meg tudja őket győzni arról, hogy náluk biztos menedékre lelhetnek.
Radzsasztán államban, ahol a férfiak és nők aránya ugyancsak nagyon kedvezőtlen, lánygyermek születésekor kisebb állami kölcsönt kapnak a több lányt nevelő családok. Az összeget a nagykorúvá és kiházasítandóvá váló lánygyermek kapja kézhez.
Aishwarya Pillai, egy harmincas évei elején járó diplomás, városi nő, aki szerelmi házasságot kötött, ellentétben az indiai frigyek többségével, amelyek még mindig a szülők megállapodásai szerint, kaszt és társadalmi presztízs alapján köttetnek. Aishwarya - egy lánygyermek, a két és fél éves Amia édesanyja - úgy véli, hogy csak rengeteg felvilágosító munkával, tévésorozatokkal, népszerű filmekkel, a legkisebb falut is elérő hírmondókkal és utcaszínház-társulatokkal lehetne megváltoztatni az emberek gondolkodásmódját.
Miközben indiai civil szervezetek felemelik a szavukat a lánycsecsemők abortálása ellen, egyáltalán nem hirdetnek abortuszellenes programokat. "Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a nők maguk döntsenek a saját testükről. Ehhez az abortusz is hozzátartozik. A lánymagzatok tömeges elpusztításának mára nyilvánvaló társadalmi következményei vannak."
Remény a jövőre
Bár rendkívül nyomasztó képet mutat jelenleg India, de a változás szembeötlő az elmúlt évtizedekben. A nőket érő diszkrimináció okai a kultúrában és a szélsőséges szegénységben keresendők. A globalizáció és az oktatás hatására kialakulóban van egy erős középosztály, amely a társadalmi változások mozgatórugója, hiszen rendkívüli gazdasági erővel, és így egyben politikai erővel is bír.
Indiában rendkívüli potenciál van, de hogy mennyire tud élni a lehetőségeivel, és mennyire képes az állampolgárai számára az egyenlő bánásmódot és a minőségi élethez való jogot biztosítani, az a következő években dől el - mondta el Dávid Krisztina indológus szakértő.