Több korábbi cikkünkben is foglalkoztunk már azzal, hogy miként tudjuk megkülönböztetni egymástól az emberek által gyakran kevert szöcskét, tücsköt és sáskát. Az imádkozó sáska esetében nem mellesleg különösen problémás lenne, ha összekevernénk a sáskákkal, velük ugyanis csupán névrokonságban áll. Meglepő módon közelebbi kapcsolódási pontot jelentenek hozzá a termeszek és a csótányok. Az imádkozó sáska megnevezés tehát kissé félrevezetőnek minősíthető, éppen ezért hazánkban ájtatos manóként is ismert ez az állat, melynek tudományos nevében sem szerepel a sáska szó.
Az imádkozó sáska latin neve Mantis religiosa, ez pedig nagyjából azt jelenti, hogy ’vallási jós’. Az ókori görög költő, Theokritosz nádszálak között ülő jósként írt a rovarról, a muszlim hagyományban pedig azt gondolták az imádkozó sáskáról, hogy fogólábaival mindig arrafelé mutat, amerre Mohamed próféta szülőhelye, azaz Mekka található. Ez utóbbit inkább csak belemagyarázták az állat testtartásába, ahogy természetesen jövendőmondást sem érdemes várni az imádkozó sáskától.
Azt azonban jól figyelte meg Theokritosz, hogy ezek a rovarok előszeretettel tanyáznak füves-bokros területeken. Hazánkban is a gyepes élőhelyeken, a füves domboldalakon érdemes tehát keresni az imádkozó sáskákat, ám arra ügyeljünk, hogy megfigyelésüket óvatosan végezzük, az imádkozó sáska ugyanis Magyarországon védett fajnak minősül.
Sok ember iszonyodik úgy általában a rovaroktól, ez az ellenérzés pedig többnyire annál erősebb, minél nagyobb az adott rovar mérete. Ha a viszonylag nagy mérethez számunkra bizarrnak tűnő testi adottságok párosulnak, ezzel a legtöbb rovarfóbiást a világból is ki lehet kergetni. Az imádkozó sáskával kapcsolatban tehát magabiztosan kijelenthető, hogy nem lesz a rovarundorral küzdő emberek kedvenc állata.
Az imádkozó sáska bizarr kinézetében nagy szerepe van fogólábainak, melyeket bár úgy tart, mintha imára kulcsolná össze őket, valójában azonban a rovar halálosztó fegyverként használja első, hajlított alakú végtagjait. Ezek egyébként már csak a rajtuk elhelyezkedő tüskék miatt sem nyújtanak kellemes látványt.
A hím és a nőstény különbségei
Az igazán ijesztő látványt a nőstény imádkozó sáskák nyújtják, melyek nagyobbak és zömökebbek is, mint a hím egyedek. A nőstények testhossza a 8 cm-t is megközelítheti, potrohuk pedig erősen felduzzadhat a benne tárolt petéktől. Ezzel szemben a hím imádkozó sáskákra a karcsúság jellemző, termetük apróbbnak mondható, testük hossza általában 4 és 5 cm körül alakul, szemeik mérete viszont túltesz a nőstényekén.
Ragadozó és stratéga
Az imádkozó sáska csillapíthatatlan étvágyú ragadozóként éli mindennapjait. Többnyire röpképes rovarokat zsákmányol, sem a szöcskéket, sem a sáskákat nem kíméli, de rokonaival, a csótányokkal sem kivételezik, őket is kíméletlenül levadássza, és elfogyasztja, ha úgy hozza a helyzet.
Az imádkozó sáska azonban nem egyszerűen ragadozó, hanem egy vérbeli stratéga, ha vadászatról van szó. Korábban már említettük, milyen könnyen olvad bele környezetébe, és állít csapdát leendő áldozatainak. Ehhez olykor hintázó mozdulatot végez, így ugyanis el tudja hitetni a környezetével, hogy csupán egy falevél, amelyet a szellő fújdogál. Nem ez az egyetlen trükk azonban a tarsolyában. Az imádkozó sáska nem mindig várja meg, hogy a zsákmánya jöjjön el hozzá, előfordul, hogy ő cserkészi be a prédát: először ügyesen és észrevétlenül a közelébe férkőzik, majd a megfelelő pillanatban elrugaszkodik, és ráveti magát.
Az ember és az imádkozó sáska
A válasz az, hogy nem különösebben, ám ettől függetlenül előfordult már olyan eset, amikor egy imádkozó sáska megharapott valakit. Ilyesmire azonban igen ritkán kerül sor, az imádkozó sáskák ugyanis sem prédájuknak, sem pedig ellenségeiknek nem tekintik az embereket, maximum akkor támadnak rájuk, ha veszélyeztetve, fenyegetve érzik magukat általuk. Hasonló helyzetben nem feltétlenül harapnak, az is előfordulhat, hogy fogólábaikkal ragadják meg valahol a veszélyesnek vélt személyt, és abban az esetben, ha a rovar nagyobb méretű, a tüskés fogása csípéshez hasonló érzést válthat ki.
Szaporodás és a petezsák
Az imádkozó sáska párzási és szaporodási időszaka nyár végére tehető. Az imádkozó sáska rémhíréhez hozzátesz a szaporodással kapcsolatos, viszonylag széles körben elterjedt legenda is, miszerint a nőstény állat a párzást követően, rosszabb esetben pedig párosodás közben kivégzi a hímet, majd el is fogyasztja. Mindennek természetesen van valóságalapja, ám erős túlzás úgy fogalmazni, hogy a kannibalizmus minden egyes párosodási aktusra igaz.
Kétségtelenül megfagy a vér az ereinkben, ha belegondolunk, hogy a kannibalizmussal járó párzások során előfordul, hogy a hím imádkozó sáska már lefejezett és megcsonkított állapotban kénytelen befejezni az aktust. Ám ne gondoljuk, hogy mindez azért történik, mert a nőstény egyedek beteg és gonosz elméjűek lennének! Az imádkozó sáskáknak azért van szükségük arra, hogy olykor párosodás közben kannibalizmushoz folyamodjanak, mert a nőstény állatok ezáltal olyan aminosavakhoz jutnak hozzá, amelyek révén jelentősen több petét képesek lerakni az együttlétet követően.
A hímek egyedi sajátossága, hogy a fejükben található egy idegközpont, amely gátolja a párzómozgást. Ha a nőstény a párosodás közben hátrafordulva leharapja a hím fejét, ez megszűnik, ezáltal a megtermékenyítés sikeressége nő. Tehát a nőstény falánksága többfunkciós.
A nász után a nőstény a petéket habos, szivacsos állagú anyagba rakja, amelyet speciális mirigyei választanak ki. Ez a hab megkeményedik, és kialakul a petezsák vagy kokon. Ezt a nőstény általában növények szárára, fűszálra, kövekre vagy épített felületre rögzíti, de néhány centiméteres zsákját például a kerti cipőmre is odahegesztette. Akár 100-200 pete is lehet egy petezsákban, amely védelmet nyújt a hideg, a kiszáradás és a ragadozók ellen. A peték télen nyugalomban vannak, a fiatal sáskák csak következő tavasszal kelnek ki.
A kikeléskor apró, fehéres „nimfák” másznak elő, amelyek nagyon hasonlítanak a kifejlett sáskákra, de szárnyaik még nincsenek. A nimfák többször vedlenek, mire elérik a felnőttkort.
🔴 ÉLŐ bejelentés: Magyar Péter megnevezi a Tisza-kormány első hét miniszterét
Láthatóan elég furcsa életmódot választott magának az álcázás mestere. Gyerekkoromban féltem tőle: emlékszem, sikítozva futottam az ellenkező irányba, ha megláttam. Felnőtt, ökotudatos énem azonban szeretettel nézi, és mutogatja a gyerekének ezt a különleges, kissé ijesztő „űrlényt”, az imádkozó sáskát (Mantis religiosa). Nagyon hasznos lakója a kertnek, még akkor is, ha életmódja olykor ijesztő lehet.
