A "Már minálunk, babám" és a márminálás jelensége

A "Már minálunk, babám" kezdetű dal első két szava sokak számára okozott némi átmeneti zavart. Ő ugyanis sokáig azt hitte, hogy a márminálunk az valamilyen cselekvés. Mivel ezt a szót soha életében nem hallotta azelőtt, erősen élt a gyanúperrel, hogy valami arcpirító jelentése lehet, így szégyellte megkérdezni a felnőttektől, hogy mit is csinálnak, akik márminálnak.

Az utóbbi történet annyira megtetszett, hogy később Kazinczyt megszégyenítő nyelvújító leleményességgel beépítettem a „márminálunk” szót saját házi értelmező kéziszótáramba, valahogy így:

• márminálás (főnév) - újmagyar szó ☺, jelentése: félreértés; félrehallás vagy egyéb okok miatt a beszélgetés két irányba halad, két vagy több logikai szálon fut.
• A márminálást általában nagy derültség követi.
• A beszélgetés résztvevőinek száma és a márminálás nagysága egyenes arányban áll(hat).
• márminálnak (ige) - valamilyen okból kifolyólag a kommunikáció résztvevői félreértenek egy beszédhelyzetet, elbeszélnek egymás mellett.
• Az igének csak a többes számú változata használatos, egyedül ugyanis nem végezhető e cselekvés. ☺

Szerintem mindannyiunk életében bőven adódtak márminálások az évek során. Az enyémben legalábbis igen.

Süldő leányocska voltam, tinédzser éveim közepén járhattam, amikor még a pasizás kimerült a szép, vagy kevésbé szép fiúk megbámulásában, abban, hogy lányokul suttogva, viháncolva kibeszéltük őket. Egy alkalommal a barátnőm arról áradozott, hogy látott egy csodahímet valami rendezvényen. Szőke volt, kék szemű, babaarcú. És bár én inkább a barnákra buktam, érdeklődésem rettentően felcsigázta a szép fiú, és élénken tudakozódni kezdtem, hogy hol látta, és hogy mi a neve?

- Bágyi Fesztivál - érkezett a szűkszavú válasz barátnőm részéről, aki máris riválist érezhetett bennem, aki esetleg elbámulja előle a szép fiút.

- Atyaúristen! Hogy lehet ilyen nevet adni? - töprengtem hangosan.

- Miért? Mi a bajod a nevével? - értetlenkedett a barátnőm.

- Hát a Bágyi még elmegy, az ugye adott. De hogy lehet Fesztiválnak hívni?

- Szerinted minek kéne hívják?

- Hát nem tudom, Szilvesztert még hallottam, az is elég hülye név, de Fesztivál…

- Bágyban tartják, ezért bágyi. Hogy a fesztivált hogy kéne másként hívni, nem tudom, zenés, táncos összejövetel, ahol esznek, isznak az emberek… mit tudom én, fesztiválnak hívják s kész.

- Jaaaaaa? Nem a fiút hívják így? - lepődtem meg, és zavaromat leplezendő részletes helyismereti és kulturális tájékoztatót kértem tapasztalt barátnőmtől.

Ezzel a márminálással véget is ért a pasizásom egy jó időre.

Évekkel később történt. Egy péntek délután beszerző körútról tértem haza. A férjem a szobában elmélyülten nézte a tévét, valami hírháttér műsort, ami nagyon érdekelte. Miközben pakoltam ki, sorra kiabáltam be, hogy miket vásároltam.

- Vettem neked egy pár alsógatyát.

- Ühüm - nyugtázta az uram.

- Megvettem a húsleveshez a zöldséget, murkot, karalábét.

- Aha - érkezett a tévé elől.

- Egy kicsit drágább volt, mert szárast vettem.

Mivel az én kis párom nagyon spórlós és beosztós, a drága szó hallatán igencsak megélénkült az érdeklődése, felkapta fejét benne a kíváncsiság:

- Nem is értem, hogy miért volt drágább szárastól? S akkor miért vettél szárast, ha így drágább volt?

- Mert azt jobban szereted.

- Hogy érted? De hát azt úgysem esszük meg!

- Mit?

- Hát a szárát.

- Minek?

- Hát a karalábénak.

- Ja? Én a gatyákról beszélek, drágám! Márminálunk, babám?

- nevettük el magunkat.

Néhány napja nyugdíjas búcsúztatón voltunk a kollégákkal. Az előírásoknak megfelelően mindenki maszkban, egymástól tisztes távolságra állva kisebb csoportokban beszélgettünk. Arról szólt épp a fáma, hogy milyen nehéz, fárasztó volt ez a tanévkezdés, mennyi plusz dolgot kellett megtennünk a vírus miatt.

- S még ott van ráadásnak a taneszközsegély - mondta egyikünk. A maszk minden bizonnyal jól végezte hangtompító funkcióját, mert egy másik kolléganő értetlenkedni kezdett:

- Milyen Domestos-segély?

Nagy derültség követte a párbeszédet, amikor a beszélőkben és hallgatókban egyaránt tudatosult, hogy itt most a márminálás ténye forog fenn. Ekkor egyik pihent agyú kolléganő, akire a maszkviselés szemlátomást igen élénkítően hatott, kitalálta, hogy kérdezzük már meg az igazgatónőt, aki kissé odébb, egy másik csoportban beszélgetett, s akiről tudtuk, hogy a haja is az égnek áll a sok lehetetlen Covidos intézkedéstől:

- Érkezett-e meg a Domestos-segély?

Az igazgatónő döbbent arckifejezéssel, kikerekedett szemekkel kérdezte:

- Milyen Domestos? Coccolino érkezett. De ki rendelt egyáltalán Coccolinót???

Mindenki a hasát fogta a nevetéstől. Mire az igazgatónő gyanút fogva, hogy valami nincs rendben, tovább feszegette a témát:

- Domestos van a Coccolinós dobozban? - kérdezte most már cinkosan mosolyogva, mint aki érti már a csíziót.

Ekkor már gurultunk a röhögéstől, és nem győztük mesélni a később érkezőknek - akik a nagy derültségre gyűltek körénk - márminálásunk történetét.

Utóbb kiderült, hogy valóban érkezett egy Coccolinós doboz tele szappantartókkal.

A "Már minálunk, babám" kezdetű dalt Bodrogi Zsigmond írta. Ludvig Józsefnek, zongora, gitárakkordok.

A dal forrásai és további feldolgozásai:

1. A csitári hegyek alatt.
2. Visszatért a népdal: 100 eredeti népdal az 1938-ban visszatért Felvidékről és az 1940-ben visszatért erdélyi területekről. Szerkesztette: Volly István csemadok.sk. Budapest: Magyar Népművelők Társasága 77. o. (Hozzáférés: 2016.
3. Daloskönyv: Már minálunk, babám. Szerk.: Kríza Kálmán www.fsz.bme.hu (1992. december 16.) (Hozzáférés: 2016.
4. Joób Árpád: A fülöpi bíró háza: Válogatás Gulyás Istvánné dalaiból. gergelyattila.files.wordpress.com. Debrecen: Méliusz Juhász Péter Könyvtár 69. o. (Hozzáférés: 2016.
5. Már minálunk babám. home.kpn.nl (Hozzáférés: 2016.
6. Népdalok. "Cimbalom" Hungarian Folk (Hozzáférés: 2016.
7. Béres József: Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 395. o.
8. Leszler József: Nótakedvelőknek. Budapest: Zeneműkiadó. 1986. 58-59. o.
9. Sárosi Bálint: Nótáskönyv. Második, változatlan kiadás. Budapest: Nap Kiadó. 2012. ISBN 978 963 9658 17 2 220.
10. Népies dalok. Szerkesztette: Kerényi György. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1961. 189. o.
11. Tiboldi József: A magyar népdal családfája: A magyar népdal eredete és családfájának ismertetése művelődéstörténet, etnográfia, esztétika és a nemzetnevelés szempontjából. Mellékelve a legszebb magyar népdalokból összesen 101 dal. Budapest: Szerző kiadása: Rózsavölgyi és Társa. 1936. 44.
12. Ludvig József: A csitári hegyek alatt: Magyar dalok zongorára, gitárakkordokkal. Budapest: Zeneműkiadó Koncert 1234 Kft. 9. o.
13. Kilenc szerző 44 kis zongoradarabja magyar népi dallamokra: I. füzet. Szerkesztette és összeállította Reschofsky Sándor. Nyolcadik kiadás. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat. 1963. 13.
14. Kilenc szerző 44 kis zongoradarabja magyar népi dallamokra: I. füzet. Szerkesztette és összeállította Reschofsky Sándor. Nyolcadik kiadás. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat. 1963. 13.
15. Már minálunk babám. Énekel: Szalay László YouTube (2012. február 24.) (Hozzáférés: 2016.
16. Már minálunk babám. Lakatos Sándor és népi zenekara YouTube (2016. február 18.) (Hozzáférés: 2016.

tags: #ihm #mar #minalunk #babam