Sokszor halljuk a rehabilitációban azt a tényt, hogy a mozgásokat nem az izmok hozzák létre, hanem az idegrendszer. Az izmok csupán a mozgás végrehajtói, az irányítás minden apró részlete az idegrendszer feladata. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Hogyan fejleszthetjük az idegrendszert, hogy hatékonyabban működjön együtt az izomzattal? Hogyan érhetjük el azt, hogy a mozgásaink nemcsak erősek, de finomhangoltak is legyenek?
A cikk szerzője, Szalai - Lászlók Kitti pszichopedagógus és tanulásban akadályozottak szakos mesterfokozatú gyógypedagógus szerint a tanulási nehézségek 70%-áért a fejletlen idegrendszer a felelős. Kutatások bizonyítják, hogy az idegrendszer érése és a mozgásfejlődés szoros kapcsolatban állnak.
Az idegrendszer, mint a mozgás „karmestere”
Képzeld el, hogy a tested egy szimfonikus zenekar. Az izmaid a hangszerek, bármennyire is tökéletesek, önmagukban nem alkotnak zenét. Ahhoz, hogy harmonikus és összehangolt dallam szólaljon meg, szükség van egy karmesterre - az idegrendszerre. Az idegrendszer az, amely irányítja, időzíti és koordinálja az izmok működését. Ez a hasonlat tökéletesen szemlélteti, hogy miért nem elég, ha csak az izomerő fejlesztésére koncentrálunk. Az idegrendszer "edzése" ugyanolyan fontos, sőt, sok esetben még többet számít, mint az izmoké.
Néhány példa a neuromuszkuláris kontroll fontosságára:
- Egy profi sprinter, aki hihetetlenül erős és kiváló állóképességgel rendelkezik, nem biztos, hogy sikeres, ha az idegrendszere nem tud precízen koordinálni. Gondoljunk csak arra, amikor egy futó hirtelen irányt vált, vagy gyorsan kell reagálnia egy akadályra. A sportban a robbanékonyság, az egyensúlyérzék és a finom motoros kontroll mind az idegrendszer munkájának eredménye.
- Képzeljük el, hogy az edzőteremben tökéletesen végrehajtunk egy szabályos guggolást. Szép a testtartásunk, helyes a technikánk. De mi történik, amikor otthon egy nehéz szatyrot kell felemelnünk, vagy hirtelen le kell hajolnunk a gyermekünkhöz? Az ilyen helyzetekben a mozgásunk sokszor nem a "tökéletes technikát" követi, hanem a pillanatnyi körülményekhez igazodik. Ezért a rehabilitációban és a hétköznapi mozgások fejlesztésében elengedhetetlen, hogy az idegrendszerünket is "edzzük".
- Egy kisgyermek, aki futás közben gyakran elesik, nem azért esik el, mert gyenge az izomzata. Az ő esetében az idegrendszer még tanulja, hogyan koordinálja a mozgást a környezethez igazítva. Ezért van az, hogy a gyerekek mozgásfejlődése során az erő helyett az idegrendszeri tanulás kapja a főszerepet.
- Egy idős ember megcsúszik egy jeges járdán. Ha az idegrendszere jól edzett, gyorsan képes reagálni, aktiválja az egyensúlyi reflexeket, és stabilizálja a testét. Ha viszont a neuromuszkuláris kontroll gyenge, az esés szinte elkerülhetetlen - még akkor is, ha az izomzata egyébként erős.
A mozgás hatékonyságát nem az izomerő, hanem az idegrendszer irányítási képessége határozza meg. Az idegrendszer egy karmester, amely az izmokat vezényli - és csak akkor tud harmonikus "zenét" létrehozni, ha megfelelően edzett. Az idegrendszer és az izmok harmonikus együttműködése nélkül nincs hatékony mozgás. A neuromuszkuláris kontroll fejlesztése kulcsfontosságú, legyen szó sportolókról, idősekről vagy hétköznapi emberekről.
A mozgásfejlődés szakaszai és az idegrendszer érése
A gyermek idegrendszere születéskor még éretlen, és ez így van jól. Ez adja meg a lehetőséget arra, hogy a kicsi folyamatosan tanuljon, alkalmazkodjon a környezetéhez. Minden mozdulat, egyfajta „üzenetküldés” az idegrendszer számára. Ahogyan fejlődik a gyermek idegrendszere, úgy lesz képes bonyolultabb mozgásformák kivitelezésére.
A gyermeki mozgásfejlődés lépcsőzetes, logikus sorrendben zajlik. Csecsemőkorban fontos, hogy a babák a különböző mozgásformákat egymást követve tanulják meg. A helyes sorrend a következő:
- Forgás (mindkét irányba)
- Kúszás
- Mászás
- Felülés
- Térdelés
- Felállás
- Járás
Ezáltal az izmok megerősödnek és fejlődik az idegrendszer. Az idegrendszer fejletlenségére utal, ha a mozgásformák sorrendje felcserélődik vagy kimarad, vagy nem a megfelelő időben tudja a gyermek kivitelezni azokat. Minden mozgásformának megvan a maga ideje és sorrendje. Fontos, hogy a babák a nagymozgásokat egymást követve tanulják meg.
Ideális esetben a babák 9-12 hónapos korukban állnak fel. Ha ez korábban történik meg és a babának nem volt elég ideje gyakorolni a kúszást és a mászást, valószínűleg nem eléggé erősödtek meg az izmai a felálláshoz. Ezt onnan tudhatjuk meg, hogy a baba nem térdelésből áll fel, hanem karizomból húzza fel magát.
A mozgásfejlődés már magzati korban a méhen belül elkezd fejlődni, de csak a környezeti ingerekre adott motoros válasz fejlődik ki. Tehát az újszülötteknek nincsenek olyan veleszületett mozgásai, amikkel függetlenné tenné őket a környezetüktől. Az újszülöttek bizonyos reflexekkel születnek, mint például a nyelés, csuklás, köhögés. Bizonyos reflexek meghatározott ideig még kiválthatók, ezek az idegrendszer fejlettségére utalnak és ezek alapozzák meg a későbbi összetett mozgásformákat is. Ilyenek például a markolási reflex, talpi „fogó” reflex stb.
Az elemi mozgásminták és reflexek
Az újszülötteknél és csecsemőknél elemi mozgásminták is kiválthatók. Az elemi mozgásminták a reflexektől annyiban különböznek, hogy ezek folyamatosan ismétlődő mozgássorból állnak.
A csecsemőkori reflexek elengedhetetlenek születéskor, valamint az újszülött életben maradásának is feltételei. Az újszülött reflexmozgásokkal születik, melyek az idegrendszer érésével és az izmok fejlődésével fokozatosan a fejlettebb agyterületek gátlása alá kerülnek. Az időn túl fennmaradó csecsemőkori reflexek számos problémát okoznak a mozgáskoordináció, a viselkedés terén és a tanulási képességet is negatívan befolyásolják.
A reflexek három nagy csoportra oszthatók, melyek nem izolált csoportok, hanem amikor egy alacsonyabb rendű épp kifejti hatását, már elkezd ráépülni az a fejlettebb reflex, ami váltani fogja.
| Reflex neve | Leírás | Gátlás ideje / Későbbi hatása fennmaradás esetén |
|---|---|---|
| Visszahúzódó reflex | Ha a magzat méhen belül veszélyt érez, összehúzódik, megmerevedik. | Már méhen belül gátlás alá kerül. |
| Moro-reflex | Váratlan eseményre megriad, karjait széttárja majd gyors átkaroló mozdulat aktiválódik. | 2-4 hónapos korban gátlás alá kerül. Fennmaradása: túlérzékenység, hiperaktivitás, idegrendszeri éretlenség. |
| Markoló vagy kézfogó reflex | Tenyérre enyhe nyomást kifejtve az ujjak a hüvelykujj kivételével összezárnak. | 4-6 hónapos korra alakul át tudatos fogássá. Fennmaradása: kéz ügyetlensége, rossz ceruzafogás, gátolja a manipulációt. |
| Talpi fogó reflex | Talp ujjak alatti területére gyakorolt enyhe nyomás hatására valamennyi lábujj bekarmol. | Néhány hetestől 12 hónapos korig váltható ki. Fennmaradása: gátolja az egyensúlyi reakciókat, felelős a szökdelés elmaradásáért. |
| Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex | Ha a csecsemő fejét valamelyik irányba elfordítjuk, az azonos oldali végtagokat kinyújtja, az ellentétes oldalon pedig hajlítja őket (vívó tartás). | Hat hónapos korig váltható ki. Fennmaradása: nehezen keresztezi a test középvonalát, kimarad a mászás, bizonytalan egyensúly, rossz kézírás. |
| Galant- reflex | Hason fekve deréktájon megsimítjuk a csecsemő gerincét, akkor felhúzza a lábát oldalra. | Fennmaradása: zavarja a nadrág dereka, öv, ülve izeg-mozog, késői szobatisztaság, éjszakai ágyba vizelés. |
| Tónusos labirintus reflex | Befolyásolja az izomtónus eloszlását az egész testen. Segíti a csecsemőt, hogy a magzati pózból kiegyenesedjen. | Fennmaradása: akadályozza az egyensúlyrendszer működését és a fejtartó reflexek kifejlődését. |
| Babinski-reflex | A talp oldalsó élének ingerlésekor a lábujjak terpesztését és hátrahajlítását láthatjuk. | Ha 12 hónapos kor után is kiváltható, súlyos idegrendszeri sérülést jelez. |
| Landau-reflex | Ha a babát vízszintesen a mellkasánál tartva a levegőbe emeljük, akkor a hátát homorítja, a fejét megemeli. | Fennmaradása: rossz testtartás, ügyetlen egyensúlyozás. |
| Szimmetrikus tónusos nyaki reflex | Segíti a gyermeket, hogy a hason fekvő testhelyzetből négykézlábra emelkedjék. | Fennmaradása: nyújtott lábbal mászás, csúszás a popsijukon, görnyedtség ülés közben, nem szeretik a labdás játékokat és az úszást. |
A csecsemőkori primitív reflexek élettartama korlátozott. Ha az adott időn túl is aktívak maradnak, a jelenséget rendellenesnek tartjuk, mert ezek a reflexek feszülést tartanak fenn az érintett izmokban. Az érintett izmok átmozgatására használható a reflexfejlődést is figyelembe vevő, szakmai szempontok alapján összeállított Babamozgató gyakorlat gyűjtemény.
Izomtónus problémák és a mozgásfejlődés
Nagyon gyakoriak az izomtónus problémák, melyek a mozgásfejlődésben mutatnak eltérést. Ennek okait oxigénhiányos állapot vagy méhen belüli tartási probléma, örökletes tényezők, koraszületés, idegrendszeri sérülés okozza. Izomtónus rendellenesség abban nyilvánul meg, hogy a babák nem pontosan kivitelezik az egyes mozgásformákat, ezek a babák nem szeretnek hason feküdni, gyakran repülőznek a végtagjaikkal.
Izomtónusnak nevezzük az izmok nyugalmi összehúzódását. Az izomtónus biztosítja a gravitációval szemben és mozgás közben az egyensúlyi helyzetet, valamint a kívánt mozgásokhoz stabil alaphelyzetet teremt. Az izomtónus lehet normál, csökkent vagy fokozott. Az enyhe izomtónus eltérés lehet alkati, mely gyakran családi öröklést mutat. A jelentős izomtónus eltérés hátterében betegség állhat, ilyenkor a szakemberhez fordulás nélkülözhetetlen! Az oxigénhiány az agy izomtónus szabályozásáért felelős területét érinti leggyakrabban.
Tartási rendellenesség esetén ferdetartás alakulhat ki a csecsemő valamely testrészén. Ilyenkor a csecsemő idegrendszere jól működik, de az aszimmetrikusan feszülő izomzatot az idegrendszer nem képes helyesen működtetni. Ebben az esetben árnyaltabbak, szolidabbak lesznek a tünetek, mint az agyi oxigénhiány esetén, de szintén mozgásfejlesztésre lesz szüksége a csecsemőnek, mert ekkor is veszélyeztetett az idegrendszer tökéletes érése, fejlődése. Az ilyen problémával küzdő csecsemők ellátása még hiányos, sokszor hamis biztatást kapnak a szülők „majd kinövi, mert csak rosszul feküdt odabent”. E problémák korai felismeréséhez nyújt segítséget a Babamozgató a bizonytalan szülőknek.
A mozgásfejlődés során változik a gerinc alakja, végleges formáját 10 éves korra veszi fel, és csak a növekedés befejeződése után, 14-18 éves korra stabilizálódik. A testtartásunk dinamikus, egy mozgásban lévő egyensúlyi állapot, melyet az izmok állandó munkája tart fenn, még ülő helyzetben is állandóan újra és újra stabilizáljuk a testünket. A testtartásért felelős izmoknak egyensúlyban kell lenni, mert az ízületek így kerülnek optimális középhelyzetbe. Ha a testtartásért felelős izmok egyensúlya felbomlik, az ízületek terhelése egyenetlenné válik, ami hanyagtartás kialakulásához vezet. A tartáshibák megelőzését már csecsemőkorban el kell kezdeni! Először is megfelelő teret kell biztosítani a mozgásfejlődéshez. A normál testtartás kialakításában a hason fektetés és a kúszás, mászás döntő jelentőségű!
A mozgásfejlődés és a tanulási képességek kapcsolata
A tanulási zavarok hátterében sok esetben mozgásfejlődési eltérések állnak, amelyek befolyásolják az idegrendszeri érés menetét. A gyermekek mozgásfejlődése szorosan összefügg a tanulási képességeikkel, mivel a mozgásos tapasztalatok közvetlenül befolyásolják az agy érési folyamatait. A csecsemőkortól kezdve a mozgás segíti az idegrendszer fejlődését, és előkészíti azokat az alapvető kognitív készségeket, amelyek az iskolai tanulás során elengedhetetlenek.
Tanulási nehézségek kezelése - Extra Lesson fejlesztőpedagógiával #fejlesztőjáték #gyermek
Az agyban található idegi hálózatok a mozgás hatására megerősödnek, és ezek a kapcsolatok kiemelt szerepet játszanak az információfeldolgozásban, az észlelésben és a tanulási folyamatokban. A mozgás során aktiválódó érzékszervek - a látás, a hallás, a tapintás és a propriocepció (testérzékelés) - összehangolt működése lehetővé teszi, hogy a gyermek hatékonyan dolgozza fel a külvilágból érkező ingereket. Az idegrendszer folyamatos fejlődésen megy keresztül a gyermekkor során, és a mozgás ennek az érési folyamatnak az egyik legfontosabb hajtóereje. Ha egy gyermek mozgásfejlődése eltér a normálistól, az kihatással lehet az agyi kapcsolatok megfelelő kialakulására.
A fizikai aktivitás serkenti az agyi vérkeringést, ami segíti az idegsejtek közötti kapcsolatok kiépülését és stabilizálódását. A rendszeres mozgás növeli az agy neurotranszmitter-termelését, például a dopamin és szerotonin szintjét, amelyek elengedhetetlenek a koncentrációhoz és a figyelem fenntartásához. Bizonyos mozgáskoordinációs nehézségek szorosan összefüggnek az iskolai teljesítmény csökkenésével. Ezek a problémák befolyásolhatják az olvasást, az írást, a figyelmi képességeket és a memóriát is. A mozgásproblémák miatt a gyermek nehezen tudja összehangolni a szeme és keze mozgását, ami kihívást jelent az írás és az olvasás során. Az egyensúlyi és koordinációs zavarok megnehezíthetik a hosszabb ideig tartó koncentrációt, így a tanórákon való aktív részvételt is gátolhatják.
A mászás kiemelkedő szerepe
Másik nagyon gyakori probléma, amikor a babák a mászás mozgásformát kihagyják és egyből felállnak és járni kezdenek. A mászás segíti a két agyfélteke közötti kapcsolat kialakulását. Ez adja az alapot a jól koordinált mozgáshoz. A mászás az egyensúlyozó képesség alapja. Ekkor két kézen és két lábon egyensúlyoznak a babák, majd váltott kézzel és lábbal haladnak, mindeközben a térlátásuk is fejlődik. Hiszen mászás során a gyerek a jobb és a bal szemével is ránéz a kezére, ekkor tanul meg testközépvonalán átnézni. A mászás nemcsak a gyermek koordinációjának, mozgékonyságának jelentős fejlődési szintje, hanem rendkívül fontos a gyermek térlátásának fejlődése szempontjából is. A mászás az egyensúlyozó képesség alapja.
A mászás folyamatában a szem megtanulja „átlépni”, keresztezni a test középvonalát, mert a szem egyszer az egyik, majd a másik kézre fókuszál, a kezek ilyenkor mozgó ingerként szerepelnek. A későbbiekben ez a készség alapvető fontosságú ahhoz, hogy a gyermek képes legyen olvasni anélkül, hogy a sor közepén „elveszítené” a szavakat. Az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek jelentős százalékánál csecsemőkorban kimaradt a mászás fázisa.
Szülői támogatás és prevenció
A gyermek idegrendszerének optimális fejlődése érdekében szülőként is tehetünk. A legfontosabb a sok-sok szabad mozgás, otthon vagy a szabadban. Engedjük a szabad játékot, a gyerekek természetes késztetést éreznek a mozgásra, ha biztosítjuk számukra a teret, ők maguk választják ki, mire van szüksége az idegrendszerüknek. Támogassuk a mászást és kúszást még akkor is, ha „már túl nagy hozzá”, a keresztmozgások minden életkorban hasznosak, és segítenek például a figyelem fejlesztésében. Hintázzunk, ugrándozzunk, pörgessünk, az egyensúlyrendszer stimulálása rendkívül fontos, ezek a tevékenységek nemcsak jókedvet okoznak, hanem az idegrendszeri éréshez is hozzájárulnak. Legyünk türelmesek a mozgásfejlődési szakaszokkal, nem baj, ha a gyermek lassabban halad, a lényeg az, hogy megélje minden szakasz előnyeit. Minimalizáljuk az ügyességi játékok „helyettesítését” képernyővel, a digitális világban rengeteg inger van, de kevés mozgás.
Mire figyeljen a szülő?
Amennyiben a gyermek az alábbi tünetek közül bármelyiket mutatja, érdemes szakember segítségét kérni:
- Gyakran elesik, ügyetlenebb kortársainál.
- Nehezen koordinálja a mozgását.
- Fél a hintától, csúszdától, magasságtól.
- Nagyon túlmozgásos vagy épp túl óvatos.
- Nehezen vált tevékenységet.
- Gondjai vannak az öltözéssel, cipőfűzővel.
- Ceruzafogás gyenge vagy görcsös.
- Írás-olvasás elsajátítása nehézséget jelent számára.
- Nehezen tolerálja bizonyos szenzoros ingereket (hangos zajok, érintés, ruhaanyagok).
Ezek a tünetek a gyermek idegrendszerének éretlenségére utalnak. A megfelelő mozgásfejlesztés segíthet gyermekének abban, hogy magabiztosabban és könnyebben sajátítsa el az iskolai készségeket. Az időben elkezdett terápia nemcsak a tanulásban, hanem a mindennapi életben is jelentős javulást eredményezhet.
Káros a bébikomp?
Sok esetben a szülők felállni és járni nem tudó gyermeküket bébikompba teszik, amit a baba nagyon élvez, mert jobban lát és önállóan tud közlekedni. Emellett nagyon káros a babára nézve. Minél több időt tölt a bébikompban, annál kevesebbet tudja gyakorolni a kúszást, mászást, ami erősíti az izmait. A bébikomp balesetveszélyes, több országban be is tiltották a forgalmazását. Statisztikák is kimutatják, hogy több ezer gyereket ér baleset bébikomp miatt, ami kórházi ellátást igényel. Csak az Egyesült Államokban 2002-ben több, mint 2000 gyerek szorult kórházi ápolásra bébikomppal történő baleset miatt.
Fejlesztő módszerek és terápiák
A tanulási zavarokkal küzdő gyermekek esetében a megfelelő mozgásfejlesztés kulcsfontosságú lehet az iskolai teljesítmény javításában. A mozgásterápiák célja, hogy támogassák az idegrendszer érését, fejlesszék az egyensúlyt, a koordinációt, a figyelmet és a testtudatot. Az alábbi mozgásterápiák bizonyítottan hatékonyak lehetnek a tanulási nehézségek leküzdésében, és egyéni vagy csoportos foglalkozás keretében alkalmazhatók:
- TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning) és Ayres-terápia: Ezek a mozgásfejlesztő módszerek az idegrendszer érését és a szenzoros integráció fejlődését támogatják. A TSMT-terápia kifejezetten az idegrendszeri éretlenségből fakadó problémák kezelésére lett kifejlesztve. A TSMT-gyakorlatok olyan mozgássorokat tartalmaznak, amelyek segítik a két agyfélteke összehangolt működését. A TSMT gyakran ajánlott diszlexia, diszgráfia, hiperaktivitás, figyelemzavar és mozgáskoordinációs problémák esetén.
- Alapozó terápia és szenzoros integrációs fejlesztés: Céljuk az idegrendszeri érés elősegítése és a mozgáskoordináció fejlesztése. A szenzoros integráció az agy azon képessége, amely lehetővé teszi a különböző érzékszervi ingerek feldolgozását és értelmezését.
- Dévény torna: Dévény Anna nevéhez köthető eljárás, amely egy új szemléletre épülő rehabilitációs rendszer, ami a hagyományos gyógytornától eltér. A módszer lényege, hogy képessé teszi a gyerekeket, felnőtteket azon mozgások elsajátítására, amelyekre korábban nem voltak képesek. Egy speciális manuális technikát (SMT) alkalmaz, amely a letapadt izmokat és inakat állítja helyre. Továbbá az idegrendszer ingerlésével ingereket juttatnak az agyba.
A Babamozgató gyakorlat gyűjtemény a reflexfejlődést is figyelembe veszi, és segít az érintett izmok átmozgatásában. Ha a Babamozgató használatát elmulasztotta a csecsemő első életévében, akkor a későbbiekben, óvodás korban az idegrendszer érését segítő, primitív reflexeket gátló torna (pl. TSMT, Alapozó terápia) javasolt.
tags: #idegrendszer #es #a #mozgasfejlodes #kapcsolata