Hazánkban a gyermek- és családvédelem a már alapintézménynek számító védőnői szolgálaton keresztül valósul meg. A magyar védőnői szolgálat feladata napjainkban is az egészségvédelem, a betegségek kialakulásának megelőzése, valamint az egészségfejlesztés. A védőnők az egészségügy sajátos határterületén, a különböző társszakmák képviselőivel együttműködve látják el a törvények és jogszabályok, a módszertani útmutatók és a szakmai irányítás által meghatározott feladataikat.
A védőnők kulcsszerepet töltenek be a magzat-, a gyermek- és az anyavédelem területén, elsődleges feladatuk ebben az időszakban az egészséges csecsemő és gyermek fizikai, mentális és szociális fejlődéséhez szükséges környezeti feltételek megteremtése, az ezt akadályozó tényezők felismerése, betegség vagy környezeti veszélyeztetettség esetén pedig fokozott gondozás és látogatás. Amennyiben felmerül a gyermek veszélyeztetése, a védőnő köteles jelezni a gyermekjóléti szolgálat felé.
A védőnői szolgálat és a jelzéskötelesség
A védőnők összetett, egészségmegőrző családvédelmi szolgáltatást biztosítanak: szoros kapcsolatot tartanak a gondozottjaikkal, tanácsot adnak a különféle - egészségügyi, szociális, mentálhigiénés - problémákban; szűrővizsgálatokat szerveznek; védőoltásokat készítenek elő; egészségnevelő és más egészségvédő közösségi programokat biztosítanak a gondozottak számára. A védőnők feladataival az egészségügyi alapellátásról szóló 2015. évi CXXIII. törvény és a 49/2004 ESzCsM rendelet foglalkozik, mely szerint a legfontosabb védőnői feladatok a következők: család- és nővédelem, ezen belül a tanácsadás, a családgondozás.
A hazai szabályozás szerint a védőnői munka a betegségek megelőzésén alapul. Ennek része a másodlagos (szekunder) megelőzés, mely a rizikótényezők, az elváltozások, a megbetegedések korai felismerése és jelzése, valamint a harmadlagos (tercier) megelőzés, ami a tartós megbetegedésben, fogyatékkal, hátrányos helyzetben élők gondozására, egészségi állapotuk és szociális helyzetük nyomon követésére, segítségnyújtásra irányul. Amennyiben a védőnő a gyermek testi vagy lelki fejlődését veszélyeztető körülményeket észlel, kötelessége jelezni a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat felé.
Mi számít veszélyeztetésnek?
Veszélyeztetés minden olyasmi, ami árt a gyerek testi vagy lelki fejlődésének. Lehet veszélyeztető, ha a szülő csinál valamit, amit nem kellene, vagy nem csinál valamit, amit kellene. Nem kell, hogy a családban direkt ártsanak a gyereknek, az elhanyagolás is lehet veszélyeztetés. Elhanyagolásnak azt nevezzük, ha a gyerek nem kap elég figyelmet, gondoskodást. Nemcsak a szülő cselekedetei okozhatják a veszélyeztetést, hanem a környezet is, ahol a gyerek él (például hajléktalanság).
Ilyen szakemberek, akiknek a jelzés nem csak egy lehetőség, hanem kötelességük: iskolai tanárok, óvodai dolgozók, védőnő, háziorvos, nevelési tanácsadó, de a rendőrség, bíróság és az ügyészség is. Fontos, hogy nemcsak akkor kell nekik jelezni, ha biztosak a dologban, hanem már akkor is, ha a gyanú felmerül.
A jelzés folyamata és a családsegítő szerepe
A gyermekjóléti és családsegítő szolgálatot olyankor értesítik, ha felmerül, hogy egy családban a gyermek veszélyeztetve van. Ilyenkor a családgondozó feladata megnézni, hogy minden rendben van-e a családban. A családgondozó megkeresi az érintett családot, és megpróbálja beszélgetéssel megismerni őket. A családgondozó először felméri a család helyzetét, beszél a családtagokkal és környezettanulmányt készít. Erre azért van szükség, hogy segíthessen, ha kell. A családgondozó ilyenkor beléphet a lakásba hívatlanul is, és bármilyen kérdést feltehet. Azért van erre lehetősége, mert egy gyermek veszélyeztetése, bántalmazása sokszor titokban, zárt ajtók mögött történik.
Interjú Kozári Erikával, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat intézményvezetőjével
A családgondozónak az a feladata, hogy segítsen azokat a problémákat megoldani, ami miatt jelzést tettek a gyermek érdekében. Például segítsen lakást vagy munkahelyet keresni nekik, vagy segítsen megoldani a vitát az iskola és a szülők között. Fontos tudni, hogy ha a családgondozó felkeresi a családot, az még nem jelenti azt, hogy a gyereket el fogják venni! Csak akkor jöhet szóba egy gyerek családból való kiemelése, ha a szülők egyáltalán nem működnek együtt a családsegítővel, vagy segítséggel sem tudják megoldani a súlyosabb problémákat, és nem veszik figyelembe a tanácsokat.
Védelembe vétel és a gyámhatóság szerepe
A védelembe vétel előtt a családot idézik a gyámhatóságra egy tárgyalásra, amire kötelező elmenni. Ezen megbeszélik, hogy mi a gyermeket veszélyeztető helyzet, és azt hogyan kéne közösen megoldani. A tárgyalásról jegyzőkönyv készül, amit mindenképp el kell olvasni a tárgyalás végén, mielőtt aláírnád. A tárgyalás után a szülők kapnak egy döntést a gyámhatóságtól, aminek „védelembe vétel” a tárgya. Ez egy határozat, amiben a gyámhatóság kötelező feladatokat ad a szülőknek, a gyermeknek és a családgondozónak is. A védelembe vételi határozatot meg lehet támadni a bíróságon.
Ha védelembe veszik a gyereket, akkor a családgondozó és a gyámhatóság mellett megjelenik egy új szereplő is: az „esetmenedzser”. Ő a gyermekjóléti és családsegítő központ szakembere és ettől kezdve elsősorban ő felelős a gyermek ügyéért. A védelembe vételről szóló döntést egy év múlva köteles felülvizsgálni a gyámhatóság, ekkor ellenőrzik, hogy mindent betartottak-e a szülők, amiket előírt nekik a gyámhatóság.
Speciális eset: igazolatlan iskolai hiányzás
A védelembe vételnek van egy speciális esete: 50 óra igazolatlan iskolai hiányzásnál a gyámhatóság köteles védelembe venni a gyereket, és ilyenkor a családi pótlékot is meg kell vonni a családtól. Ez ellen úgy tud tenni a szülő, hogy amint újra jár a gyerek iskolába és megszűnik a hiányzás, felülvizsgálatot kér a gyámhatóságtól, ezt célszerű írásban kérni.
A védelembe vétel felülvizsgálata
A védelembe vételt évente köteles felülvizsgálni a gyámhatóság kérés nélkül is. Ezen kívül lehet soron kívül, korábban is felülvizsgálatot kérni. Ezt rendkívüli felülvizsgálatnak hívják és akkor érdemes kérni, ha történt valamilyen fontos változás, pl. korábban nem volt munkája a szülőnek és időközben felvették valahova dolgozni. Ha benyújtasz ilyen kérelmet, akkor fontos, hogy csatolj minden bizonyítékot arról, hogy miben történt változás, pl. arról, hogy gyermeked rendszeresen jár óvodába/iskolába, hogy lett munkahelyed, vagy hogy a lakásod állapota jobb lett.
Gyermek kiemelése a családból
Akkor vihetik el otthonról (emelhetik ki) a gyereket, ha hosszú ideje súlyos veszélyeztetés áll fenn, és ez ellen nem tudtak tenni a szülők a családsegítő és a gyámhatóság bevonásával sem. Ilyenkor a gyámhatóság hoz egy döntést, kétféle határozatot hozhat: ideiglenes hatályú elhelyezést, vagy nevelésbe vételt rendel el. Ezt a határozatot oda kell adni a szülőnek. A gyermeket ilyenkor a gyámhatóság nevelőszülőhöz vagy gyermekotthonba szállítja. Mindkét határozatot meg lehet támadni a bíróságon, előbbit 15 napon belül, utóbbit 30 napon belül. Egyik sem egy végleges döntés!
Családbafogadás
Ha a gyermek nem tud a szüleivel maradni, mert például a szülő kórházba kerül, és nem tudja ellátni, akkor lehet kérni a gyámhatóságtól, hogy egy családtag (például nagyszülő, nagynéni vagy akár unokatestvér) befogadja őt. Ezt családbafogadásnak hívják. A családbafogadás azért jó, mert így könnyebb kapcsolatot tartani és találkozni a gyerekkel, és őt sem éri olyan nagy trauma, mintha idegenekhez kerülne, egy távoli helyre. Fontos, hogy csak akkor lehet családba fogadni egy gyereket, ha a szülő ezt kifejezetten kéri, és a rokon is vállalja.
Ideiglenes hatályú elhelyezés
Ha a gyermeket súlyosan veszélyeztetik otthon, akkor ideiglenesen kiemelik a családjából, ezt hívják ideiglenes hatályú elhelyezésnek. Ilyenkor a gyereket megvizsgálják különböző szakemberek (főként pszichológusok és orvosok) és szakvéleményt készítenek róla. A szakvélemény alapján kell eldönteni, hogy hova helyezik el, melyik a számára megfelelő hely. Főszabály szerint a 12 év alatti gyerekeket nevelőszülőnél kell elhelyezni, de például, ha a gyermek fogyatékos vagy más speciális szükségletei vannak, akkor gyermekotthonba viszik.
Az ideiglenes hatályú elhelyezést a gyámhatóság köteles egy hónap múlva felülvizsgálni. Ezt a szülőnek nem kell kérnie, ez minden esetben megtörténik. A felülvizsgálat azt jelenti, hogy tartanak egy tárgyalást a gyámhatóságon, amire el kell mennie a szülőknek. Erre a tárgyalásra fontos előre készülni! Ha sikerül bizonyítani, hogy megoldódtak a problémák, a hatóság visszaadja a gyerekeket. Ha ez nem sikerül, akkor a gyámhatóság nevelésbe veszi a gyereket.
Nevelésbe vétel
A nevelésbe vétel azt jelenti, hogy a gyermeket elviszik otthonról és hosszabb időre gyermekotthonba vagy nevelőszülőkhöz kerül. Ettől kezdve a gyermek törvényes képviselője nem a szülő, hanem a kijelölt (gyermekvédelmi) gyám. A gyám képviseli a gyerek érdekeit és ő dönt a gyereket érintő fontosabb kérdésekről. A nevelésbe vétel ideje alatt is az a családgondozó dolga, hogy segítsen a szülőknek a problémák megoldásában, hogy a gyerek minél előbb visszakerülhessen a családba.
Jogorvoslati lehetőségek
A kiemelésről (ideiglenes hatályú elhelyezés vagy nevelésbe vétel) a gyámhatóság határozatot hoz. Ezt a határozatot meg tudod támadni a bíróság előtt. Ilyenkor közigazgatási pert kell indítani. Ez azt jelenti, hogy keresetlevelet kell írni arról, hogy miért jogsértő a döntés, miért nem értesz egyet azzal, hogy a gyereket elvitték otthonról. Fontos figyelni a határidőkre, ha meg akarod támadni a döntést! Ha ideiglenes hatállyal helyezték el máshol a gyerekeket, akkor a döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül tudsz pert indítani. Ha a gyereket nevelésbe vették, akkor a határozat kézhezvételétől számított 30 napod van rá, hogy pert indíts. Fontos, hogy minden bizonyítékot beleírj a keresetlevélbe, később már nem fogod tudni ezeket benyújtani.
Interjú Kozári Erikával, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat intézményvezetőjével
A védőnői látogatások rendje és a szülői kérdőív
A védőnő a várandós anyával már a várandósság ideje alatt legalább havonta találkozik. Ez követően a gyermekágyas anyát és az újszülöttet a kórházból való hazajövetelt követően 48 órán belül meglátogatja, majd az első 6 hétben legalább hetente kapcsolatot tart velük. A gyermek növekedésével ezek a látogatások ritkulnak. A gyermeket egyéves koráig havonta, majd ezután 3 éves korig kéthavonta, 3-6 éves kor között évente 4 alkalommal, illetve ha a gyermek közösségbe jár, évente legalább két alkalommal látja a védőnő.
Az elmúlt években jelentős előrelépés történt abban, hogy a szülőt valóban partnerként tekintsék a szakemberek. Ennek egyik eszköze, a szülői megfigyelésen alapuló kérdőív, mely megelőzi a védőnői tanácsadást. Ennek elsődleges célja a szülők gyermekeik fejlődésével kapcsolatos ismereteinek bővítése és a védőnők, házi/gyermekorvosok munkájának segítése. A gyermek legjobb ismerője a szülő, ezért az ő megfigyelése, tapasztalata nagyon fontos a fejlődés menetének nyomonkövetéséhez. A Szülői kérdőív az alábbi fejlődési területeket érinti: nagymozgás, finommotorika, kommunikáció, beszéd, értelmi és szociális fejlődés. A Szülői kérdőívet 1 hónapos és 6 éves kor között összesen 12 alkalommal tölti ki a szülő.
| Életkor | Látogatások száma |
|---|---|
| Várandósság alatt | Legalább havonta |
| Szülés után 48 órán belül | 1 alkalom |
| Első 6 hét | Hetente |
| 1 éves korig | Havonta |
| 1-3 éves korig | Kéthavonta |
| 3-6 éves korig | Évente 4 alkalom (vagy ha közösségbe jár, évente 2 alkalom) |