A terhesség egy csodálatos időszak a nő életében, amely során számos változás zajlik a szervezetben. Ezen változások mögött a hormonok állnak, amelyek közül kiemelkedő szerepet játszik a méhlepény (placenta) által termelt humán placentáris laktogén (HPL).
A méhlepény egy ideiglenes szerv, amely a méhüregbe érkező, megtermékenyített petesejt beágyazódása után kezd kialakulni, és nagyjából a terhesség 14-16. hetére éri el végleges formáját. Átlagosan 40 héten át összeköti az anyát és növekvő magzatát, felelős a magzat megfelelő oxigén- és tápanyagellátásáért, valamint számos hormont termel, amelyek segítenek fenntartani a várandósságot, felkészíteni a méhet a szülésre, a melleket pedig a szoptatásra.
A méhlepény kialakulása és felépítése
Amikor a petesejt megtermékenyül a méhkürtben, a két sejt egyesülése után gyors sejtosztódás indul. A méhüregbe érkező csíragömböcske külső sejtrétege lesz a későbbi lepény őse, melynek sejtjei az anyai méhnyálkahártyát bontani képes enzimet termelve hozzák létre a beágyazódás lehetőségét. A 2-3 hetes embrió már folyadékkal körülvéve mutat ultrahanggal egy 10-12 milliméteres amnionhólyagot, ennek méhfali oldalán, de belül egy embriódombot, külső oldali sejtjei besüllyedve a méh terhességi nyálkahártyájába már az őslepénykét alkotják. Ez a lepényi szövet a magzattal együtt növekszik, a terhesség végére 20-22 centiméteres átmérővel, 2-3 centiméteres vastagsággal és 600-900 gramm súllyal születik meg a magzat után.
A méhlepény magzati része (placenta fetalis) a korionlemez, amely a megtermékenyített és beágyazódott petesejtek fejlődése során, a magzatburok egy alkalmas helyzetű részéből alakul ki. A korionlemezből a méhlepény anyai része felé bolyhok nyúlnak, amelyek nagyobb törzsei tapadnak az anyai részen, ugyanakkor egyre vékonyabb ágakat bocsátanak az anyai vért tartalmazó boholy közötti (intervillosus) térbe. A kisebb bolyhok falán keresztül történik meg az anyagok kicserélődése az anyai és a magzati vér között. A vér nem keveredik, a vénában a magzati vérrel csak tápanyag- és oxigénmolekulák áramlanak a magzat májába, majd testszerte, a két artéria a magzat főverőeréből ágazik vissza a köldökzsinóron át a lepényi bolyhokba.
A méhlepény hormonális szerepe
A méhlepény belső elválasztású (endokrin) funkcióval is bír, és számos létfontosságú hormont termel:
- Human Choriogonadotropin (hCG): Ez az első hormon, amelyet a méhlepény termelni kezd. Az anyai vérből és vizeletből az első kimaradt menstruáció idejére már kimutatható, azaz röviddel a beágyazódás megtörténte után, körülbelül a terhesség 10. napján. Ezt a hormont használják a terhességi tesztekhez. Létfontosságú szerepe van, hiszen a terhesség első 6 hetében elősegíti a várandóssághoz szükséges többi hormon (pl.: progeszteron) fenntartását. Az első hetekben rohamosan nő a vérben és vizeletben kimutatható HCG szintje, amely a maximumát a 10-12. hétben éri el.
- Human Placentaris Lactogen (hPL) / Chorionalis Somatotropin: A HPL elősegíti a tejmirigyek fejlődését, majd a tejtermeléshez, valamint besegít a magzat tápanyag-felhasználásába is. Befolyásolja az anyatej összetételét és előkészíti a melleket a szoptatásra.
- Ösztrogén: A lepény által termelt ösztrogén felelős a hatalmas szövetnövekedésért a terhesség alatt. Szintje a várandósság előrehaladtával hétről-hétre nő, és alapvető folyamatokért felel, mint például a menstruáció leállítása és a méhlepény növekedése.
- Progeszteron: A progeszteron (sárgatesthormon) biztosítja a méhnyálkahártya fennmaradását a terhesség alatt és csökkenti a méhizomzat érzékenységét az oxitocin hormonjával szemben, ezzel gátolja a koraszüléshajlamot. Kulcs-hormon a terhesség fenntartásában, egyedül csakis neki köszönhető az a szelektív embriospecifikus immuntolerancia, ami által az embrió semi-allogén graftként, az apai antigének ellenére sem lökődik ki az anyai szervezetből.
Ezek a hormonszintek a ciklusokban a petefészkek által termelt hormonoknak 20-30-szor magasabb szintjei. A HCG biztosítja a lepény ösztrogén és progeszteron hormonjának termelődését, mely a hatalmas szöveti fejlődést biztosító méhnyálkahártya és lepényi keringés fennmaradását szolgálja.
Emberi élettan - Hormonális változások a terhesség alatt
A méhlepény rendellenességei és funkciózavarai
A méhlepénnyel kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés, hogy hol tapad meg a méhen belül. Rendellenes tapadásnak, illetve beágyazódásnak tekintendők az alábbiak:
- Elölfekvő méhlepény (placenta praevia): Erős vérzést okozhat, ezért ilyen esetben a várandós anya kórházi megfigyelésére lehet szükség. Ha a lepény pereme érintkezik a belső méhszájjal, fejlődése folyamán esetleg felhúzódhat. Centrális lepény eleve szülési akadály, elektív (előre időzített) császármetszés javasolt.
- A méh falához nőtt méhlepény: Ez azt jelenti, hogy a lepény bolyhai túl mélyen hatolnak be a méh kötőszövetébe, akár a méh izomzatába is eljutnak, extrém esetben a méh falán is áttörnek. Ilyen esetben szüléskor a méhlepény nem vagy csak nehezen tud távozni, ami súlyos vérzést okozhat, ezért az anya életének védelmében szükség lehet a méh eltávolítására. Ez a rendellenesség ezer terhességből két esetben fordul elő.
- Méhlepényleválás: A várandósságok körülbelül 1 százalékában fordul elő, hogy a méhlepény idő előtt részben vagy egészen leválik, amit vérzés és fájdalom kísérhet. Ritka szövődmény a lepény leválása, esetleg traumás hatásra, mely kisebb területen részleges, ha széli, erős vérzéssel jár, ha központi, vérömleny alakul ki a lepény alatt, esetleg tovább feszít teljes leválássá.
A méhlepény gyorsan fejlődő, ideiglenes szerv, mely könnyen öregedhet, degenerálódhat, meszesedhet. A lepény kellő érettségét ma már ultrahangos vizsgálattal ellenőrizhetjük, az érettségét 1-től 3-ig osztályozzuk. Jól érett, hármas osztályzatú lepény meszesedési gócai nem okoznak problémát.
Placenta elégtelenség
A placenta elégtelenség, más néven placenta diszfunkció vagy uteroplacentális érelégtelenség, akkor fordul elő, ha a méhlepény nem fejlődik megfelelően vagy megsérül. Ez csökkentheti az anya keringési rendszere és a méhlepény között keringő vér mennyiségét, így a baba a szükségesnél kevesebb tápanyaghoz jut. Ez fejlődési elmaradáshoz, magzati szorongásos tünetek megjelenéséhez és nehéz szüléshez vezethet. Koraszüléshez, alacsony születési súlyhoz és veleszületett fogyatékossághoz is vezethet, valamint növelheti a szövődmények kockázatát az anya számára.
A placenta elégtelenségét nehéz azonosítani, általában kevés vagy egyáltalán nincs olyan tünet, amely erre utalna. Néhány jel azonban a korai diagnózist eredményezheti: a méh mérete kisebb, mint a korábbi terhességeknél, és a magzat is kevésbé aktív a vártnál. A rendszeres szülés előtti ellenőrzések rendkívül fontosak.
Jelenleg az orvosok nem tudják hatékonyan kezelni a méhlepény-elégtelenséget. Más állapotok, például cukorbetegség vagy magas vérnyomás kezelése azonban elősegítheti a baba növekedését. Ilyen esetekben az orvos javasolhatja az ágynyugalmat, vagy szakorvoshoz utalhatja a beteget, aki felírhat bizonyos szteroidokat, amelyek elősegíthetik a baba tüdejének fejlődését, növelve túlélési esélyeit, ha idő előtt szül. Az orvos alacsony dózisú aszpirint és vitamin-kiegészítőket is felírhat, hogy segítse a méhlepényt a méhhez tapadni. A korai felismerés elengedhetetlen a méhlepény-elégtelenség kezelésében. A nőknek kerülniük kell a kábítószerrel való visszaélést, a dohányzást és az alkoholfogyasztást, és biztosítaniuk kell, hogy minden szükséges terhesgondozást megkapjanak.
A progeszteron szerepe az immuntoleranciában és a koraszülés megelőzésében
A progeszteron egy egyedülálló immunmoduláns hormon, amely képes befolyásolni immunológiai folyamatokat az anyai szervezetben, és egy „immunológiai vaskupolát” hoz létre a magzat védelmében. Ezt a progeszteron a kortizol által alapvetően meghatározott immunrendszer sajátos modulálása révén éri el. Ha akár a magzati, akár az anyai, akár a helyileg, uterusban képződő kortizol koncentrációja emelkedik, az gyengíti a progeszteron hatásait, ami a terhesség idő előtti befejeződéséhez vezethet.
Az idiopátiás habituális vetélések és koraszülések megelőzésében a progeszteron-terápia létjogosultsága épp erre az elvre épül: fokozni vagy visszaállítani a terhességet védő progeszteron hatást, a terhességet veszélyeztető kortizol hatásokkal szemben.
Ma már tény, hogy a koraszüléshez is gyulladásos kaszkád folyamat vezet, melynek megindulásában, illetve lefékeződésében döntő szerep jut a két immunmoduláns hormonnak: a kortizolnak és a progeszteronnak. A lappangó folyamat több hétig is eltarthat, és amikor a kontrakciók megjelennek, a gyulladás már túl előrehaladott ahhoz, hogy azt meg lehessen fordítani. Logikus, hogy a koraszülés kezelését már a gyulladásos kaszkádfolyamat előtt meg kellene fontolni. Ehhez a nagy kockázatú terhesek kiszűrése nyújthat segítséget.
Egy 1990-es metaanalízis tanúsága szerint 17α-OH Progesteron-kapronát heti 250 mg im adásával a koraszülési arány 50%-kal csökkent. Egy amerikai nagyobb RCT-ben 460 pozitív anamnézisű terhest kezeltek 17αOH Progeszteron-kapronáttal a 16-36. hét között. A koraszülési arányban jelentős, 30%-os csökkenést állapítottak meg, ezenkívül csökkent a kis születési súlyú újszülöttek száma, nekrotizáló enterocolitis és az intraventrikuláris haemorrhagia gyakorisága, továbbá az oxigén-terápia szükségessége.
Vérszegénység és vashiány terhesség alatt
Vérszegénység gyakran jelentkezik a várandósság időszakában, mivel a vérplazma térfogata fokozatosan növekszik, míg a vörösvérsejt tömegének növekedése elmarad ehhez képest. A terhesség alatt a vérszegénység előfordulása tehát magasabb, mint a nem várandós hölgyek körében, ezért a terhesgondozása során rendszeresen ellenőrizni kell a vérképet.
A vérszegénység oka az esetek többségében vashiány. Ezt mielőbb fontos rendezni, mert a várandós hölgyek vasszükséglete a gyermekáldás előtti időszakhoz képest háromszoros, és a terhesség alatt folyamatosan nő. A terhesség utolsó heteiben a baba is elkezdi magának raktározni a vasat.
A WHO definíciója alapján vérszegénységről akkor beszélhetünk a terhesség során, ha a hemoglobinszint 11 g/dl alatti, közepesen súlyos vérszegénységről akkor, ha 7-9,9 g/dl közötti, súlyos vérszegénységről pedig abban az esetben, ha 7 g/dl alatti.
A vashiány diagnosztizálása
A vashiány megállapítására különböző markerek szolgálnak:
- Általános vérkép és hemoglobinszint: Ebből csak a vérszegénység látható.
- Ferritin: Ez a vas raktározott formája, és szintjéből állapítható meg legpontosabban a szervezet vasraktárának mértéke.
- Transzferrin szaturáció: A vérben található szabad vas mennyisége, amit a transzferrin szállít. A vashiány korai szakaszában csökken, ezáltal az értéke is alacsonyabb lesz.
A vashiány következményei és kezelése
Vashiány következtében megnő a kockázata, hogy a magzat nem tud megfelelően fejlődni a méhen belül. A növekedése elmaradhat, kisebb súllyal születhet, de magasabb a preeklampszia rizikója, vetélés is bekövetkezhet, és fokozódik a koraszülés kockázata. Az idegrendszer fejlődéséhez, a memória kialakulásához nélkülözhetetlen a megfelelő vas ellátottság, a károsodás maradandó is lehet a babánál.
A vaspótlás potenciális veszélyei és a vegyes eredmények miatt a legtöbb európai és amerikai egészségügyi és nőgyógyász szervezet nem ajánlja a terhesség ideje alatt minden nő számára, csak abban az esetben, ha igazolt vashiány áll fenn. A vashiányos vérszegénységben szenvedő betegeket a vasraktárak feltöltése és a hemoglobinszint normalizálása céljából fontos kezelni.
A vashiány kezelésére főként vas-szulfátot alkalmaznak, mivel olcsó, jó a biológiai hasznosulása és hatékonyan pótolja a vasraktárakat, ami segít megszüntetni a vérszegénységet. Probléma, hogy rendkívül gyakran okoz emésztőrendszeri panaszokat, főleg székrekedést, de émelygés és hasmenés is sokszor jelentkezik.
Több új generációs vaskészítmény is létezik, amiknek előnye, hogy jobb a hasznosulásuk és/vagy kevesebb mellékhatással járnak, mint a vas-szulfát:
- Vas-biszglicinát: Szerves forma, hasznosulása sokkal jobb.
- Sucrosomial® vas: Szabadalmaztatott hordozóanyag, amely által a vas el van zárva egy membránba, így a szabad vas nem érintkezik az emésztőrendszer falával.
- Ferric-maltol: A vas egy cukorszármazékhoz kapcsolódik, megkönnyítve a felszívódását és csökkentve a szabadgyök-képződést.
A hagyományos vaspótlás alternatívájaként szolgálhat még az intravénás pótlás. Előnye, hogy a hemoglobinszint jóval gyorsabban normalizálódik, és mivel kikerüli az emésztőrendszert, nem okoz emésztési panaszokat.
Amennyiben valaki gyermekvállalást tervez, érdemes fokozottan ügyelni a vasbevitelre, hogy idejében feltölthesse a vasraktárait. A vaspótlást csak abban az esetben érdemes elkezdeni, ha beigazolódik a vashiány vagy a vashiányos vérszegénység.
Táplálkozás terhesség alatt
A terhességi hormonok (pl.: HCG, HPL, HCS, HCT…stb.) a kismama szervezetének különböző szerveiben termelődnek és szintjük a 9 hónap alatt időszakonként változik. Ezekre a folyamatokra vezethető vissza az is, hogy a 40 hét alatt vannak aktívabb és “lustább” időszakok is.
A kiegyensúlyozott táplálkozás elengedhetetlen a terhesség alatt. Fontos tudni, hogy a legjobb az állati eredetű élelmiszerekben - például bárányhús, májban található vas felszívódása. A növényi eredetű - például spenót, ribiszke - vas felszívódása körülményesebb, mert át kell alakítani a szervezetünknek. A vas felszívódását a C-vitamin is segíti.
Emberi élettan - Hormonális változások a terhesség alatt
Vannak bizonyos ételek és italok, amelyeknek fogyasztása kifejezetten kerülendő a babavárás időszakában. Ilyenek például a magas koffein tartalmú italok (pl.: fekete kávé, kóla, fekete tea), illetve az alkoholok. Fokozottan figyeljünk ebben az időszakban a gyümölcsök és zöldségek alapos tisztítására, az ételek megfelelő hőkezelésére és kerüljük a nyers húsok fogyasztását!
tags: #human #placentaris #laktogen #ertek #terhesseg