A húgyúti fertőzés (HÚF) egy gyakori megbetegedés, amely a húgyutak, így a húgycső, a húgyhólyag, a húgyvezetékek és a vesék bármely részét érintheti. A köznyelvben sokszor „felfázásnak” nevezik, bár a hideg önmagában nem okozza a betegséget. A felfázás elnevezés megtévesztő, mert habár valóban gyakoribb az előfordulása télen, nem a hideg okozza ezt a betegséget. A felfázás baktériumok okozta gyulladás a szervezetben, mely a húgyutakat és a húgyhólyagot érinti.
Húgyúti Fertőzések Okai és Kórokozói
A betegség során baktériumok kerülnek az alsó húgyutakba. A fertőzés innen támad, súlyosabb esetekben fokozatosan megfertőzheti a húgycsövet, húgyhólyagot, végül a vesemedencét, veséket is. A baktériumok ezen szerveket elérve megtelepszenek bennük és gyulladásos folyamatokat indítanak el. A bélrendszerünkben természetesen előforduló baktériumok a húgycsőbe kerülve fertőzéseket okozhatnak. A bélrendszerben (pl. E. Coli, Enterococcus) a normálflóra részeként fordulnak elő, azonban más helyen károsak lehetnek. A baktériumok a húgycsövön felfelé haladva elérhetik a húgyhólyagot cystitist, hólyaggyulladást okozva. Sőt, komplikált esetekben (például, ha vizeletelfolyási akadály van: vesico-uretero-renalis reflux), a veséket is elérhetik, megfertőzve őket.
A felfázás hátterében leggyakrabban a bélrendszerben a normálflóra részeként előforduló baktériumok állnak. Ilyen baktériumok például az E. Coli, Enterococcus. Rajtuk kívül Staphylococcus, Pseudomonas aeruginosa, Proteus mirabilis, Klebsiella is előfordulhat a felfázás okaként. Ezek a kórokozók és kevert fertőzések főként kórházakban szerzett, úgynevezett nosocomiális fertőzéskor fordulhatnak elő. Például katéterezés kapcsán, ha nem volt megfelelő a sterilitás, bejuttathatnak baktériumokat a húgyutakba. A húgyúti fertőzések a harmadik leggyakoribb kórházban szerzett, nozokomiális fertőzések. Gyakori kórokozók továbbá: herpesz vírus, gonorrhea, chlamydia és mycoplasma.
A húgyúti fertőzések egy része szexuális eredetű és fertőző, olyan kórokozók, mint pl. a Chlamydia okozhatja, amely elsősorban a nemi szerveket betegíti meg. A húgycső és a felsőbb húgyutak megbetegedését azonban legtöbbször mégis az E. Coli baktérium okozza.
Anatómiai és Hormonális Hajlamosító Tényezők Nőknél
Annak, hogy a nők hajlamosabbak húgyúti fertőzésekre, felfázásra anatómiai okai vannak. Egyrészt jóval rövidebb a húgycsövük, kb. 4 cm hosszú, míg férfiaknál ez a szám 18-20 cm is lehet. Egy másik fontos anatómiai tényező a végbélnyílás közelsége a húgycsőnyíláshoz, így az ott megtalálható baktériumok könnyebben jutnak át, és okoznak felfázásos fertőzést. Emellett a nőknél az ösztrogén hormon szintje csökken az életkorral. Emiatt a húgyutak falai elvékonyodhatnak és kiszáradhatnak. A védő nyálkahártya kevésbé savasodik, ami csökkenti a fertőzések elleni védekezést.
Húgyúti Fertőzések Tünetei és Diagnózisa
A sürgető, parancsoló vizelési inger, a gyakori, kellemetlen és fájdalmas vizelés tipikus jel, de előfordulhat akár véres vizelés is. Utóbbi nagyon gyorsan jelentkezhet, kialakulásához nem kell több napnak és hétnek eltelnie. Ennek oka, hogy a kórokozók akár egy-két nap után is olyan magas csíraszámban fordulhatnak elő, hogy okozhatnak már ilyesmit is. A vizelet zavaros, kellemetlen szagú, esetleg véres lehet. Kisgyerekeknél, csecsemőknél azonban sokszor hiányoznak ezek a jellegzetes tünetek, és általános panaszok, étvágytalanság, nyugtalanság, hányás, láz, hasmenés hívhatják fel a figyelmet a fertőzésre.
A problémát általában már a panaszok alapján felismerik az orvosok, a vizelet gyorsteszt vagy a vizeletüledék vizsgálata pedig azonnal megerősítheti a diagnózist. Leginkább a vizeletben kimutatható fehérvérsejtek és baktériumok az árulkodók. A vizeletminta tenyésztése során pontosan azonosíthatóak, hogy mely baktériumok okozták a húgyúti panaszokat, valamint arra is lehetőség van, hogy az adott baktérium antibiotikum érzékenységét azonosítsák. Ez a téma egyre fontosabbá válik napjainkban, ugyanis egyre több baktérium válik rezisztenssé az antibiotikumra. Ez különösen igaz a kórházban szerzett fertőzések kapcsán.
Húgyúti Fertőzések Kezelése és Megelőzése
Rövid antibiotikus kezelésre szinte mindig szükség van, anélkül gyógyulás nem nagyon várható. A vény nélkül kapható készítményekkel - például a tőzegáfonyát vagy medveszőlő-levelet tartalmazókkal - lehet rövid ideig próbálkozni, ezek a csíraszámot valamelyest csökkentik, de a gyulladást nem szüntetik meg. Ennek oka, hogy a kórokozók rendszerint nagyon makacsok, erősen rátapadnak a hólyag nyálkahártyájára. Ha tehát a vizeletben már gennykeltő baktériumot és fehérvérsejtet mutatnak ki, antibiotikumra van szükség. Ez jelentheti akár granulátum formában kapható gyógyszer egyszeri bevétele, vagy pedig egy 3 napos antibiotikus kezelést.
A kezeléshez hozzátartozik a bőséges folyadékfogyasztás, ágynyugalom, szükség esetén fájdalomcsillapítók is enyhíthetik a panaszokat. Ezeken túl a különböző típusú antibiotikumok segíthetnek, melynek típusát a kezelőorvos választja ki a felfázás súlyossága, a beteg tünetei, általános állapota és társbetegségei figyelembevételével. Leggyakrabban alkalmazott antibiotikumok a felfázásra: nitrofurantoin, trimetoprim/sulfamethoxazol, methenamin, phenazopyriditin. Normál esetben 3 napon belül szűnnie kell a felfázásos panaszoknak a kezelés hatására.
Mint minden betegség esetében, a felfázásra is érvényes az a szabály, hogy a legjobb kezelés a megelőzés. Ez különösen fontos lehet olyan hölgyek esetében, akik gyakran tapasztalják a felfázást, visszatérő hólyaghurutról panaszkodnak. A felfázás megelőzésében fontos a sok folyadék fogyasztása, illetve a vizelet teljes kiürítése. Széles körben elterjedt továbbá a tőzegáfonya használata. Nem pontosan tisztázott, hogy hogyan védhet a tőzegáfonya a felfázástól, a legvalószínűbb, hogy az E. coli baktérium adhézióját gátolja.
Tájékoztatás a húgyúti fertőzésekről: Minden, amit tudnia kell a húgyúti fertőzések kezeléséről és megelőzéséről | GMA Digital
A felfázás megelőzésében segíthet továbbá, ha kerüljük az ülőfürdők használatát. Egy egyszerű szokás kialakításával is védhetjük magunkat a felfázástól. A WC papírt elölről hátrafele törölve megakadályozzuk, hogy a baktériumok a végbél környékéről a vaginába vagy a húgycsőbe jussanak. A szexuális életben is fontos, hogy megakadályozzuk a kórokozók átvitelét, odafigyeljünk a nemi szerveink higiéniájára, folyamatos tisztán tartására. Ebbe beletartozik a gumióvszer használata azok számára mindenképpen, akik gyakran váltogatják szexuális partnereiket. Valamint az aktus után is nyugodtan menjenek ki a mosdóba vizeletet üríteni a hölgyek, ezzel is kimoshatóak az húgycsőbe jutott baktériumok. A nők védekezhetnek továbbá a baktériumok ellen, hogyha nem használnak intravaginális spermicideket, valamint intimsprayt a szexuális együttlétekhez.
A visszatérő húgyúti fertőzések, visszatérő felfázások megelőzéseként esetleg szóba jöhet még az alkalikus vizelet savanyítása, pl. C-vitaminnal.
Húgyúti Fertőzések Terhesség Alatt
A húgyúti fertőzések (HÚF) gyakoriak a terhesség alatt, és különös figyelmet igényelnek, mivel a várandós nők hajlamosabbak ezekre a fertőzésekre. A hormonális változások, a húgyutak kitágulása és a hólyag lassabb ürülése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a baktériumok könnyebben szaporodjanak a húgyutakban. Az egyik leggyakoribb baktérium, amely húgyúti fertőzést okoz, az *Escherichia coli* (E. coli).
A húgyúti fertőzések növelhetik a koraszülés, az alacsony születési súly és más szövődmények kockázatát. Ezért nagyon fontos, hogy a várandós nők megfelelő ellátásban részesüljenek, és rendszeres szűrővizsgálatokon vegyenek részt. A terhesség alatt különös figyelmet kell fordítani a húgyúti fertőzések kezelésére, hiszen számos antibiotikum nem biztonságos a várandós nők számára. A kezelést általában olyan antibiotikumokkal végzik, amelyek ártalmatlanok a magzatra, de hatékonyak a fertőzést okozó baktériumokkal szemben.
A megelőzésnek ugyancsak része lehet a napi 2-2.5 liter víz ivása, valamint a genitáliák és az ánusz tisztán tartása. Ügyeljen a bőséges folyadékfogyasztásra (6-8 pohár víz naponta)! Pisiljen a szexuális együttléteket megelőzően és azokat követően is! Vizelési inger esetén, amennyiben lehetősége van rá, ne tartogassa vizeletét! Vizeléskor ügyeljen rá, hogy teljesen ürítse ki hólyagját! Beszélje meg gondozóorvosával a várandósság alatt javasolt vitaminokat és étrendkiegészítőket! Általánosságban elmondható, hogy az UTI megelőzésére napi 250-500 mg C-vitamin, 25-50 000 NE béta-karotin és 30-50 mg cink szükséges. WC-használatot követően elölről hátrafelé irányban törölje meg magát a vécépapírral! Tartsa nemi szerveit tisztán és szárazon! Cserélje napi rendszerességgel fehérneműit, és törekedjen pamut fehérneműk viselésére! Kerülje a 30 percnél hosszabb kádfürdőt! Kerülje a szorosan passzoló nadrág, leggings vagy harisnyanadrág viselését! Kerülje az erősen illatosított és magas pH-jú szappanok, tusfürdők vagy női higiéniai spray-k használatát!
Méhszájseb és Méhnyakgyulladás
A méhnyakgyulladás (cervicitis) többnyire a nőgyógyászati szűrővizsgálatok alkalmával felfedezett elváltozás, amelyre jellemzően csak enyhébb tünetek utalnak. Kialakulását a méhnyak elhelyezkedése, fertőzés, illetve a hüvely normál flórájának felborulása is kiválthatja.
A Méhnyak Jellemzői
A méhnyak (szakmai szóhasználatban cervix) a háromszögűre szélesedett méhüregtől, az úgynevezett belső méhszájtól indul. A nyakcsatorna 2-3 centiméter hosszú és nem szülteknél 2-4 milliméter tág. Alsó, a hüvely felé vezető vége a külső méhszáj. Két egészen különböző funkciójú és belvilágú szervet köt össze, a méhüreget és a hüvelyt. Ez adja a méhnyak különös jelentőségét, a méhnyak és a hüvely találkozási területe a nőgyógyászat egyik legtöbb problémát jelentő része. A méhnyakcsatornát egy váladékot termelő mirigyhám béleli. A váladék normál állapotban átlátszó, tiszta, kocsonyaszerű, kémiai vegyhatása enyhén lúgos. Dugószerűen tölti ki a nyakcsatornát, biztos réteget alkotva a savas hüvelyi külvilág és a méh ürege között. Lúgos vegyhatása célszerű biológiai ingere a spermiumoknak, hogy a nyakcsatornán át a méh ürege irányába haladjanak megtermékenyítés céljából. A külső méhszáj felszíne, ahogy a teljes hüvelyi felszín is, ezzel szemben védő feladatú hámmal fedett, melyben nincsenek mirigyek. A nyakcsatorna nyílásperemén találkozik a különböző feladatú és igényű belső mirigyhám a védő laphámmal. A nyakcsatorna belső hámja lúgos környezetet teremt és igényel, a külső laphám viszont savasat.
A Méhnyakgyulladás Kialakulása és Tünetei
A hüvely a szeméremtest bejáratán át lényegében külvilágot jelent annak minden kórokozójával és fertőzési lehetőségével, a kórokozók egy része pedig eljut a méhnyak területére is. A savasságot nem kedvelő kórokozók (elsősorban nemi úton terjedő fertőzések) szívesen bújnak meg a nyakcsatorna védett, helyi gyógyszerrel nehezebben elérhető, lúgos környezetében. Jelenléte irritálja a védő feladatokat nem ellátó mirigyhámot, amely így könnyen gyulladttá válik, egyetlen funkciójának megfelelően pedig még több váladékot termel. A méhnyakcsatorna gyulladása másodlagosan, a könnyen fertőződő hüvely kórokozóinak megtelepedése nyomán alakul ki. Rejtett elhelyezkedése miatt nincsenek olyan jellegzetes tünetei, mint a hüvelygyulladásnak. A hüvelyi folyás legtöbbször kevésbé erőteljes, de a bővebb nyúlós váladék időnként zavaróan megjelenhet. Jelezheti a nemi szervek területén jelentkező diszkomfort, kellemetlen égő érzés. A fájdalom közösülés közben vagy vizeletürítés során jelentkezhet. Ritkán okozhat rendellenes vérzést. A fertőzéses eredet mellett időnként hormonális változások, kémiai hatások által okozott irritáció vagy fizikai behatás is előidézheti a gyulladást.
A Méhszájseb Kialakulása
A többlet lúgos váladék tönkreteszi a külső méhszáj körüli laphámot, melynek helyét elfoglalja a nyakcsatornából kiáramló mirigyhám. Ilyen esetben a nyakcsatorna külső nyílása körül néhány milliméternyitől akár 1-2 centiméter sugarú, általában korong alakban a nyakcsatornából kitelepedett belső mirigyhám látható, mintha gyulladt seb lenne, vörös és nedvedző. Ezt nevezik méhszájsebnek. Helytelenül, mert nem seb ez, hiszen hám fedi, de nem odavaló hám. Ez a mirigyhám terület nem tud a hüvely külvilágával szemben védő feladatot ellátni, mindig kisebb-nagyobb fokban gyulladt és váladékot termel. Ez a felszíni lob továbbterjed a nyakcsatornába, látványos tünete sokszor egy szívós, rugalmas nyákcsap, mely akár 2-3 centi hosszan kilóg a méhnyakcsatornából. A nyakcsatorna külső méhszáj nyílása nem szülteknél kerek, 2-3 milliméter. Szülés után gyógyultan 1-2 centiméter, haránt ovális, esetleg T vagy Y formában tágra berepedve gyógyul. A széles, sokszor tölcséresen tág méhszájon gyakrabban alakul ki méhszájseb és a nyakcsatorna fertőződése is gyakoribb. Az ilyen szélsőséges alakú méhszájakat méhszáj plasztikának nevezett műtéttel állítjuk helyre.
A Méhnyakgyulladás Kezelése és Megelőzése
A hüvely gyulladására használt helyi gyógyszerek (kúpok, kapszulák, krémek) legtöbbször megszüntetik a méhnyakgyulladását is, főleg, ha szájon át adott gyógyszerrel is kiegészül a terápia. A kórokozó megbújásával néha tartósan gyulladt marad a méhnyak, innen kiindulva pedig a hüvelygyulladás ismételt kiújulását okozza. Ez általában akkor fordul elő, ha a korábbi megbetegedést csak helyileg kezelték. Amennyiben gyakran újul ki a hüvelyi fertőzés, fennáll a gyanú, hogy nem gyógyuló méhnyakgyulladás áll a háttérben. Ilyen esetben a helyi kezelést szájon át adott gyógyszerrel kell kiegészíteni.
Az alakilag ép méhszájakra kitelepedett mirigyhám területek, méhszájsebek gyógyíthatók lézerrel, rádióhullámmal, de tartós hüvelyi protexin helyi kezelésre is lassan visszahúzódhat a savas környezetet nem kedvelő belső hám. A külső méhszáj rendellenes alakú, mély berepedéseinek plasztikai helyreállítása csökkenti a hüvelyváladékot és a felfertőződés veszélyét. A méhnyakgyulladás megelőzésére minden hasznos, ami a hüvelyi védekező képességet fokozza, mint a ma már sokféle kiszerelésben létező hüvelyi protexinek, melyek a védő tejsav baktériumokat erősítik és így stabilizálják a hüvely védő hatású savasságát.