A terhesség és a szülés utáni időszak számos változást hoz egy nő életében, amelyek fizikailag és lelkileg is megterhelőek lehetnek. Fontos, hogy a kismamák tisztában legyenek a lehetséges komplikációkkal és a rendelkezésre álló segítséggel.
Trombózisveszély a szülés után
A szülés utáni időszak különösen veszélyes a kismamákra trombózis szempontjából, mivel ekkor jelentősen megnő a vérrögök kialakulásának kockázata. Korábbi feltételezések szerint ez a veszély a szülést követő 6 hétben a legnagyobb, azonban a legfrissebb kutatások szerint ennél kétszer annyi ideig áll fenn a rizikó.
Az idei Nemzetközi Stroke Konferencián bejelentették, hogy egy 1,6 millió nő bevonásával készült tanulmányból kiderült, a trombózisveszély nem csupán 6 hétig, hanem kétszer annyi ideig áll fenn. A résztvevők közül 1000-nél alakultak ki vérrögök, mélyvénás trombózist, szívrohamot, illetve stroke-ot okozva ezzel náluk. Dr. Hooman, a tanulmány vezetője szerint az első hat hétben a trombózis kockázata a normálisnak 10-szeresére nőtt, és a 7-12. hétig még így is kétszeres volt a rizikó, és csak a 13-18. hétre csökkent vissza a normális szintre.
Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint a terhesség minden esetben megnöveli a trombózis kialakulásának esélyét, főleg ha a kismamánál eleve megvan a hajlam (trombofília). Ennek okai közé tartozik a magzat nyomása a medence vénáira, a lelassult keringés, valamint a fibrinogén szintjének emelkedése, mely az alvadék, vagyis a vérrögök egyik alapanyaga. Ennek a fehérjének a koncentrációja csak hetek alatt csökken le az egészséges határok alá.
Prof. Blaskó György javaslata szerint a szülés után még legalább két hónapig javasolt LMWH adása. Ha tartósabban kell vérhígítót szedni, úgy szájon át szedhető gyógyszerre csak szoptatás után lehet váltani, mivel annak kb. 2-3%-a bejut a tejbe és lassíthatja a csontfejlődést. A kezelésnél egyszerre kell szem előtt tartani a trombózis megelőzését és a baba egészségét. A megfelelő kezelés időtartamát és módját véralvadásban jártas szakorvosnak kell meghatároznia.
Kismedencei szervek süllyedése
A kismedencei szervek, mint a méh, hüvely, hólyag és végbél süllyedése egyáltalán nem ritka jelenség. Sok érintett hölgy nem fordul orvoshoz panaszaival, ami nehezíti a pontos statisztikák gyűjtését. A méhsüllyedés (Descensus uteri) „alattomos” elváltozás, mely akkor következik be, ha a gátizomzat nem tudja ellátni tartó funkcióját, erejét veszti, a méhszalagok megnyúlnak, így a méh elkezd a hüvelybe süllyedni. Kezdetben csak a hüvelybe bebukó méhszáj nagyon hamar előre haladhat, és idővel akár ki is bújhat a hüvelybemenetből. Ez a panasz főként az első hüvelyi szülés után, illetve újabb szülések után, estére, vagy megerőltetésre (pl. fizikai tevékenységek) jelentkezik.
A méhsüllyedés objektív okai közé sorolható a genetikai örökség, a hüvelyi szülés, a menopauza, a hosszabb ideig fennálló székrekedés és a jelentős súlyfelesleg.
A méhsüllyedés kezelése
A süllyedéses panaszok okát mindenképpen a megfelelő nőgyógyászat megfelelő szakorvosának kell feltárnia. Bár enyhe fokú eltérés esetén a megfelelő gyógytornász segítségével végzett gátizomtorna, Kegel gyakorlatok is hozhatnak eredményt, az elégtelenül működő gátizomzattal vagy rosszul végzett intim torna gyakorlatok ellentétes hatást is kiválthatnak, ronthatják az állapotot. Ezért elengedhetetlenül fontos mindennemű kezelés megkezdése előtt egy alapos speciális nőgyógyászati vizsgálat, mely a gátizomzat állapotának felmérésére törekszik.
A gátizomzat funkcióját jól szemlélteti Norton 1993-ban felállított elmélete, a „Hajó a száraz-dokkban” teória. A hasonlat szerint a gátizomzat a víznek felel meg, a méh és a hüvelyfalak pedig a hajóval egyenértékűek. A gátizomzat tartja a méhet és a hüvelyt, a szalagok csak stabilizálnak.
A LadyPower Komplex Konzervatív Terápia a különféle hüvelysúlyok, a többféle méretű szilikon kockapesszáriumok és az elektrostimuláció egymást kiegészítő használatára épül. A kocka pesszárium viselése a kezelés szempontjából elengedhetetlen, hiszen ez helyettesíti a meggyengült gátizomzat tartó funkcióját. A kocka pesszárium steril állapotban kerül felhelyezésre, hipoallergén, szövetbarát anyagból készült, nem irritálja az egészséges hüvelyhámot. Kis mértékű irritáció akkor jelentkezhet, ha felborul a hüvely pH-ja, lúgos irányba mozdul el, lecsökken annak normál lactobacillus állománya. Fontos odafigyelni a megfelelő hüvelyflóra fenntartására (pl. lactobacillus tartalmú hüvelykúpok). Ha már nincs menstruáció, a hüvelyhám sérülékenyebbé válhat, a hüvelyi szárazság esetleg okozhat átmeneti barnás-pirosas váladékozást.
Az elektrostimulátor mozgékonyabbá, működőbbé teszi a gátizomzatot. Sok esetben ez az egyetlen módszer, amely segítségével a gátizomzatot a hölgyek számára tudatosítani lehet. Az, hogy a nők tudják, hol van a gátizomzatuk és hogyan tudják aktiválni, alapvető jelentőségű a kezelés hatásossága szempontjából. Mivel minden probléma egyedi, szakorvosi állapotfelmérés nélkül nem tanácsos elektrostimulátort vásárolni, használni, hiszen a különböző izomrostok ingerlésére különböző beállítások szükségesek, így a megfelelő impulzusok és frekvenciák meghatározása mindig a szakember feladata. A nem megfelelő paraméterek használata akár ártalmas is lehet!
Mi okozza a mélyvénás trombózist (DVT), és hogyan állíthatjuk meg?
Szülés utáni lelki problémák: Baby Blues
A szülés után, a gyermekágyas időszakban előfordulhatnak különféle lelki problémák, az úgynevezett post partum zavarok. Ezek legenyhébb formája a szülés utáni - vagy gyermekágyi - lehangoltság (baby blues). A lehangoltságot hangulatingadozás jellemzi, amely a kismamák több mint felénél jelentkezik a szülést követően, és időtartama néhány órától néhány napig terjedhet.
A gyermek megszületése az anyák számára életük egyik legjelentősebb eseménye, de az új élethelyzettel járó megnövekedett feladatok és felelősség egyben megterhelő is számukra. Egymással ellentétes érzelmek jelennek meg: az öröm, boldogság, túláradó szeretet mellett aggodalmat, kétségeket, szorongást élhetnek át. A kismamák látszólag ok nélkül is - vagy az okok csekélységek ellenére - képesek elbizonytalanodni, sírni. Feszültek és aggódnak, miközben alapvetően jól érzik magukat új szerepükben. A csecsemő pedig megérzi az édesanyja feszültségét, és emiatt is felsír, amitől az anyuka még feszültebbé válik.
A szülést követően megjelenő hangulatingadozás, az ún. szülés utáni lehangoltság vagy baby blues teljesen természetes folyamat, és az anyák akár 50-80%-ánál is kialakulhat. Rövid időn belül, általában néhány nap után magától elmúlik, amint az édesanya belejön az új szerepbe. A megfigyelések szerint gyakrabban fordul elő az első gyermeküket világra hozó édesanyáknál, illetve azoknál, akik a szülés előtt premenstruációs szindrómától szenvedtek.
A szülés utáni lehangoltság tünetei:
- Levertség, szomorúság
- Belső zaklatottság, üresség érzése
- Fokozott érzékenység, érzelmi hullámzás
- Ingerlékenység, zaklatottság
- Félelemérzés, elhagyatottság érzése
- Fáradtság, szorongás, aggódás
Lehetséges okai és kezelése
A szülés folyamata sok esetben traumát jelent a kismamának, amelynek a feldolgozása időbe telik. A hangulatingadozás és a történtek feldolgozása szerencsés esetben csupán pár napig tart. Az apás szülés sokat segíthet ebben a folyamatban, mert át tudják beszélni a közös élményeket.
A hormonális változások, különösen a prolaktin hormon termelődése, nagyban hozzájárulhatnak a kismamák szülés utáni hangulatingadozásához, amihez hozzáadódik még a kimerültség is, hiszen az első napokban kevesebbet tudnak aludni.
A szülés utáni lehangoltság kiváltó okai lehetnek:
- Hormonális változások
- Szülési trauma
- Az anya-magzat szimbiózis vége
- Az anya irreális elvárásai önmagával szemben
- Az anyai szerephez való alkalmazkodás nehézségei
A kismamáknak megterhelő lehet átélni ezt az egyszer fent, másszor lent időszakot, de könnyebb elfogadniuk, ha tudják, hogy kedélyállapotuk romlását nagy valószínűséggel a szervezetükben lezajlott nagyfokú hormonális változás okozza. Az édesanyák annyit tehetnek, hogy megpróbálják elfogadni a megjelenő érzéseket, érzelmeket, de az is nagyon fontos, hogy a környezetükben élők - elsősorban a partner vagy egy megértő rokon, esetleg egy gyermekágyas dúla - megértsék, tolerálják ezt az állapotot, és támogassák ebben a folyamatban.
Ha a tünetek tartósan megmaradnak, akkor fennáll a veszélye a súlyosabb zavaroknak, ezért mielőbb forduljon pszichológushoz vagy pszichiáterhez. A megfelelő szakember megkeresésében kérje háziorvosa segítségét, vagy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelést. A pszichiátriai rendelés beutaló nélkül felkereshető. Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén hívhatja a 0-24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot is a 116-123-as számon.
Hüvelyi irritáció és szárazság szülés után
Szülés után sokan tapasztalnak hüvelyi irritációt, hüvelyszárazságot. Ezek a tünetek a hormonális változásokkal és a szülés során esetlegesen keletkező hámsérülésekkel magyarázhatóak. Idő kell, hogy a test regenerálódjon szülés után, és a hormonháztartás visszaálljon a szülés előtti szintre, ami drasztikus visszaesést jelent a szexuális vágy csökkenésével is járhat.
Fontos, hogy ne hanyagoljuk el a kezelést. Néhány egyszerű módszer segíthet a tünetek enyhítésében, például megfelelő intim higiénia fenntartása, hidratáló krémek és gélek használata, valamint hüvelyflóra támogató készítmények. Bizonyos gyógynövénykivonatokat tartalmazó készítmények is segíthetnek a hüvelyhám regenerálásában. Fontos, hogy legyünk nyitottak, türelmesek és szükség esetén kérjük ki szakember véleményét.
Szülés utáni magas vérnyomás és gyógyszermellékhatások
Egyes esetekben a szülés utáni időszakban magas vérnyomás is előfordulhat. Egy kismama esetében, akinek 41. héten indított szülése volt, és a szülés alkalmával vérnyomása kiugrott, majd hazamenetelkor ismét 190/110 értékkel került vissza a kórházba, posztpartális toxémia gyanúja merült fel, de ezt a labor- és vizeletvizsgálat nem támasztotta alá. Dopegytet állítottak be számára, ami után olyan panaszai jelentkeztek, mint fejfájás, szorongás, levertség, álmatlanság, szájszárazság és testszerte izomrángások. Neurológushoz fordult, koponya CT-t végeztek, mely kórosat nem talált, csupán hyperostosis frontalis internát.
A doktornő véleménye szerint a gyógyszermellékhatás okolható a tünetekért, és sürgősen át kellene állítani más szerre. A koponya CT meggyőzően bizonyította, hogy a jóindulatú homlokcsont-megvastagodáson túl egyéb eltérés nincs. A szülés után valóban kialakulhatnak pszichiátriai betegségek, amire a fokozódó pánik és betegségtől való félelem utalhat. Fontos, hogy a gyógyszerváltást követően a panaszok elmúljanak, és a kismama teljes értékű anyaként tudja gondozni egészséges kisbabáját.
Mi okozza a mélyvénás trombózist (DVT), és hogyan állíthatjuk meg?
A szülés hossza és a beavatkozások
A szüléshez közeledve fontos, hogy reális várakozásaink legyenek a szülés hosszával kapcsolatban. Nem a szülés hosszától függ, hogy könnyű vagy nehéz-e a szülés. Vannak olyan vajúdások, amik akár több napig is eltartanak. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ilyenkor napokon keresztül elviselhetetlen fájdalommal kell szembenézni, hanem inkább úgy, hogy nagyon hosszú a bemelegítési szakasz a tényleges vajúdásra. Legtöbbször jósló fájásokkal kezdődik a szülés, és ezek hol felerősödnek, hol elhalkulnak, hol teljesen kikapcsolnak - akár több napon át, mire a folyamat tényleg rendszeres és lassan erősödő, valódi vajúdási összehúzódásokba menne át.
A rendszeres, erősödő összehúzódások is ilyenkor legtöbbször még ritkán jelentkeznek, akár 15-20 percenként, viszonylag rövidek, nem is erősebbek egy menstruációs görcsnél. A folyamat hosszúsága miatt ez valóban fárasztó lehet, nehéz lehet közben aludni, de az ilyen lassan fejlődő folyamat teszi lehetővé azt, hogy testileg és lelkileg szépen, lassan ráhangolódjon a vajúdásra, hogy belerázódjon és intuitív módon megtanuljon az összehúzódásokkal együtt dolgozni. Az ilyen hosszabb ráhangolódás abban is segít, hogy majd mire tényleg átcsap a vajúdás a komoly munkába, addigra lesz egy működő stratégiája, ami átsegíti minden egyes összehúzódáson.
A gyors vajúdásokat az Intercity vonathoz lehetne hasonlítani. A folyamat általában kemény összehúzódásokkal kezdődik, ezek rögtön 5-6 percenként jönnek és szinte a közepén kezdődik a vajúdás. Ilyenkor hirtelen kell beüzemelni minden korábban megtanult természetes fájdalomcsillapító technikát, és bizony nem könnyű ilyenkor sem testileg, sem lelkileg ráhangolódni a vajúdásra és együttműködni az összehúzódásokkal. A jó hír az ilyen IC típusú szülésekkel kapcsolatban, hogy ezek a szülések általában feltartóztathatatlanul haladnak a maguk expressz ütemében, minden gond és kétség nélkül.
Amikor a sebesség nem egy Intercity vonathoz hasonlít, hanem inkább a japán mágnesvasúthoz, és az egész szülés az elejétől a végéig három órán belül lezajlik úgy, hogy sokszor még a kórházba sem sikerül beérni - akkor beszélünk rohamos szülésről. Ezek nemhogy nem könnyebb szülések, de általában sokkal-sokkal nehezebbek, hiszen nincs idő a ráhangolódásra, a belerázódásra és lelkileg felkészülni a baba érkezésére. Ezért ne is aggódjon amiatt, hogy vajon a szülése milyen hosszú lesz, mert a természet olyan bölcsen rendezte ezt el, hogy a szülés hosszúsága és fájdalmassága között általában fordított az összefüggés: a gyors, rövid szülések fájdalmasabbak, míg a lassabb tempójúak általában könnyebben kezelhetőek.
Általában a kezdés elég jól utal arra, hogy mire is számítson. Ha a vajúdása szépen lassan kezdődik, óránként három-négy összehúzódással, ami sem nem tart túl sokáig, sem nem túl erős és alig veszi észre, hogy ez az állapot erősödne, akkor jó eséllyel egy lassan fejlődő, kényelmes tempóban kiteljesedő vajúdásra számíthat. Viszont ha rögtön olyan összehúzódásokkal kezd, amik alatt szinte megszólalni sem tud és néhány perc múlva jön is már a következő, akkor a tested rögtön a komoly munkával kezdte a vajúdást és valószínűleg nem kell majd túl sokáig várnia, hogy a kisbabáját a karjában tarthassa.
A vajúdás hossza nagyon tág határok között mozog, az egy-két órás és a néhány napig tartó is még a „normális” határain belül van. Ehhez képest a nem tervezett műtéti szülések oroszlánrészét (kb. 60%-át) a vajúdás nem megfelelő üteme vagy fájásgyengeség miatt végzik ma Magyarországon és a világ fejlettebb részein szinte mindenhol. Ennek a jelenségnek az angol szakkifejezése a „lack of progress”, szó szerinti fordításban „nincs haladás”, bár az élettani szülés pártolói szerint jobban illene rá a „lack of patience” megfogalmazás, ami annyit jelent, hogy „nincs türelem”.
A Friedman görbe és a modern szülészeti gyakorlat
A magyarországi szakmai irányelvek nem konkrét időintervallumot fogalmaznak meg, hanem általánosságban, hogy beavatkozások akkor szükségesek „amennyiben a tágulási szakasz elhúzódik”, tág teret hagyva az egyéni értelmezéseknek. Annak ellenére, hogy konkrét számokat a jelenleg érvényes irányelvekben nem találunk, még ma is elterjedt az általános nézet, hogy a vajúdás akkor tekinthető „normálisnak”, ha az aktív szakaszban - kb. 5-6 cm tágulás után - a tágulás sebessége legalább 1 cm óránként. Ezt a szabályt egy Friedman nevű amerikai orvos állította fel 1955-ben, és az átlagos tágulási folyamatot az idő függvényében róla elnevezett görbével jellemezte. A görbe alapján a „normális” vajúdás első szülés esetében kb. 13 óra, míg többedszer szülő nőknél ez 8 óra.
Kutatások lerántották a leplet a Friedman görbéről, kimutatva, hogy ez a vajúdási sebesség teljesen irreális és a legtöbb szülésnél nem elvárható. Az 1955-ös kutatással több dolog is hibás volt: az összes vizsgálatban szereplő nő ugyanis el volt kábítva a vajúdás során az akkori gyakorlatnak megfelelően („twilight sleep”) és csak fiatal, középosztálybeli fehér nők képezték a vizsgálat tárgyát. A másik ok pedig, ami miatt irreális ma alkalmazni ezt a szabályt általánosságként, hogy manapság általában nem a huszas éveinkben adunk életet a babáinknak, hanem legalább 10 évvel idősebben, és nemcsak hogy idősebb korban válunk anyává, de jóval kevesebbet mozgunk és a legtöbb édesanyán bizony van több vagy kevesebb súlyfelesleg is.
A fentiek miatt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) feketén-fehéren kijelenti, hogy nem javasolják a Friedman görbe figyelembevételét, hanem az egyetlen útmutató az anya és a kisbaba hogyléte: vagyis amíg a baba és az édesanya funkciói megfelelnek, addig nem jelenthető ki, hogy a vajúdás túlságosan elhúzódna, ezért az idő eltelte önmagában nem indokolja a szülészeti beavatkozásokat. Ehhez képest a szülészeti gyakorlat nemcsak Magyarországon, de a fejlettebb világ legtöbb kórházában sem tükrözi ezt az irányelvet, az óra ott van a falon minden szülőszobában és nagyon sokszor beavatkoznak a folyamatokba, csak azért, mert telik az idő. Az oxitocinnal, burokrepesztéssel legtöbbször tényleg magasabb sebességbe lehet kapcsolni a vajúdást, de ez nem csak az anyának jóval fájdalmasabb, de gyakran a baba is nehezebben tolerálhatja a turbó fokozatot, ami a műtőhöz is elvezethet. Fontos, hogy bízzon a testében, bízzon az ösztöneiben, hogy olyan tempót fog diktálni a teste, ami a legjobb Önnek és a kisbabájának. Készüljön fel a szülésre!
