A szoptatás a világ egyik legtermészetesebb dolga, amelyet nagyon nehéz ámulat nélkül tudomásul venni, ám sokszor kemény küzdelmeket, nehézségeket rejt magában. Évtizedek óta foglalkoztatja a szülőket és a szakembereket a kérdés, hogyan hat a gyerekek pszichés fejlődésére a hosszú ideig tartó szoptatás. Ami húsz éve tiltott volt, ma ajánlott, sőt, ami ma az egyik országban elfogadott, nálunk még nem, tehát szülőként nem könnyű eligazodni ezeken az irányelveken. Különösen igaz ez a csecsemőkort meghaladó szoptatásra. Míg a fejlődő országokban teljesen természetes, hogy a gyermekek 2-4 éves korukig is anyatejet kapnak, a nyugati kultúrában a 12 hónapon túli szoptatás gyakran vált ki értetlenkedést, sőt, ítélkezést. Pedig a tények és a modern tudomány egyre inkább azt támasztják alá, hogy az anyatej hosszú távú biztosítása nem pusztán érzelmi döntés, hanem rendkívül fontos egészségügyi befektetés mind a gyermek, mind az anya számára.
A szoptatás időtartamára vonatkozó ajánlások és biológiai normák
A hosszan tartó szoptatás fogalma nagymértékben függ a kulturális és társadalmi normáktól. Ami az egyik helyen a megszokott norma, az a másik helyen már extremitásnak számít. A vezető nemzetközi egészségügyi szervezetek, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az UNICEF, egyértelmű állásfoglalást tettek közzé. A WHO ajánlása szerint „a csecsemőknek kizárólagos szoptatásra van szükségük életük első 6 hónapjában ahhoz, hogy az optimális növekedést, fejlődést és egészséget elérjék.” Majd a hozzátáplálás megkezdése mellett a szoptatás folytatódjon legalább két éves korig, sőt, azon túl is, amíg az anya és a gyermek kölcsönösen igénylik. Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége is hasonlóan vélekedik: „A gyermekorvosoknak és szülőknek tudatában kéne lenniük, hogy a kizárólagos szoptatás biztosítja kb. 6 hónapos korig a gyermekek optimális növekedését és fejlődését és folyamatos védelmet nyújt a hányásos és légzőszervi fertőzések ellen. A szoptatás folytatódjon legalább a gyermek első életévéig vagy ezen túl, mindaddig, amíg ez a gyermek és az édesanya számára is kívánatos.”
Biológiai, evolúciós szempontokat figyelembe véve, az emberi faj természetes elválasztási kora jóval magasabb, mint a modern társadalmakban elvárt. Dr. Dettwyler összehasonlítja a különböző főemlősöket, köztük az embert is, egymással, hogy megtalálja, vajon mi lenne a biológiai norma az ember számára az elválasztódásra. Azt találta, hogy a testméretet, fejlettséget és az átlagéletkort figyelembe véve a modern ember számára a természetes kor az elválasztódásra 2,5 és 7 éves kor között van. Egy gyerek alapvetően, ha semmi sem alakítja, korlátozza, akkor valamikor 2 és 5 (esetleg 7) éves kora között válik le. Azért nincs előnye, hogy eddig szopik, mert ez lenne a normál működésünk. Az ettől való eltérés tud kockázatokat rejteni magában, mindenkinek saját egyéni döntése, hogy ebből mit vállal be.
A hosszan tartó szoptatás előnyei
Rengeteg kutatás foglalkozik a szoptatás és a hosszú távú szoptatás pozitív hozadékaival, melyekről sajnos keveset olvashatunk, hallhatunk a széleskörű médiában. Nem pusztán az anyatejes táplálás élettani, immunológiai hatásáról van szó, hanem a szoptatásnak az anya-gyerek kapcsolatra, kötődésre, értelmi és érzelmi intelligencia fejlődésére gyakorolt markáns jótékony befolyásáról.
Immunológiai és táplálkozási előnyök a gyermek számára
Az egyik leggyakoribb tévhit a hosszan tartó szoptatással kapcsolatban az, hogy az anyatej bizonyos idő után „elveszíti értékét”, és gyakorlatilag csak édesített vízzé válik. Ez a kijelentés tudományos szempontból teljesen megalapozatlan. Az anyatej legértékesebb része a csecsemőkor után is az immunológiai védelmet biztosító tényezők sora. Az anyatej tele van antitestekkel (különösen szekretoros IgA-val), laktoferrinnel, lizozimmel és élő fehérvérsejtekkel. Ezek az anyagok nemcsak passzív védelmet nyújtanak a kórokozókkal szemben, hanem segítik a baba saját immunrendszerének érését is. Kutatások igazolják, hogy a hosszan szoptatott gyermekek körében szignifikánsan alacsonyabb a felső légúti fertőzések, a középfülgyulladás, a hasmenés és a húgyúti fertőzések előfordulása, még azután is, hogy elkezdték a szilárd ételek fogyasztását. Minél tovább tart a szoptatás, annál tartósabb ez a védelem.
Bár a kisgyermek fő táplálékforrásává a szilárd étel válik, az anyatej továbbra is jelentős mennyiségű tápanyagot biztosít. Egy 2 éves gyermek, aki még mindig szopik, napi átlagosan 400-500 ml anyatejjel mintegy 30-40%-át fedezi a kalóriaszükségletének, és ennél sokkal magasabb arányban a vitaminszükségletének. A szoptatás a 2. évben is biztosítja a teljes napi A-vitamin szükséglet 43%-át, a kalcium 36%-át, a fehérje 31%-át és a kalória 30%-át. A hosszan tartó szoptatásnak jelentős szerepe lehet a gyermek allergiás és autoimmun hajlamának csökkentésében. Az anyatejben lévő prebiotikumok és probiotikumok (HMO-k, Human Milk Oligosaccharides) segítik az egészséges bélflóra kialakítását, ami a szervezet immunrendszerének alappillére.
Minek nekem ennyi gyerek? – a jó, a rossz és az empatikus | Anna Sevcsik M. | TEDxLibertyBridgeWomen
Pszichoszociális és kognitív előnyök a gyermek számára
A hosszan tartó szoptatás talán legkevésbé vitatható, de a legnehezebben mérhető előnye a pszichoszociális hatás. A szoptatás nem csak táplálékot jelent, hanem egy mély, kötődést erősítő interakciót is. A kisgyermekkor tele van intenzív érzelmi kihívásokkal: dührohamok, frusztráció, félelem az új helyzetektől. A szoptatás gyakran szolgál gyors és hatékony érzelmi szabályozó eszközként. Amikor a gyermek elesik, megüti magát, vagy túl izgatottá válik, a szoptatás azonnal megnyugtatja. A tévhit, miszerint a hosszan tartó szoptatás túlzott függőséget okoz, éppen az ellenkezője a valóságnak. A kutatások azt mutatják, hogy azok a gyermekek, akiknek megengedik, hogy saját ritmusukban, természetes módon váljanak el, gyakran függetlenebbek és érzelmileg stabilabbak. Számos nagyszabású longitudinális vizsgálat vizsgálta a szoptatás időtartama és a gyermek kognitív képességei közötti összefüggést. Bár az eredmények néha befolyásolhatók a szocioökonómiai tényezőkkel, az általános konszenzus az, hogy a hosszan tartó szoptatás pozitívan korrelál a magasabb IQ-val és jobb iskolai teljesítménnyel. Ez valószínűleg a tejben lévő hosszú láncú többszörösen telítetlen zsírsavaknak (pl. DHA) köszönhető.
A közvélekedéssel ellentétben a gyermek hosszú távon nem azt tanulja meg ebből, hogy mindenre a cicizés a megoldás, sokkal inkább azt, hogy biztonságban van, a környezete válaszkész, az ő igényei fontosak és kielégíthetők. Minden gyerek, minden anya-gyerek kapcsolat és minden közösségbe való beilleszkedési folyamat más és más, egyedi és sok összetevős. Nagy hiba lenne kijelenteni, hogy a hosszan szoptatással egyenes út vezet az önállósodási nehézségekhez. A szoptatás során felszabaduló hormonok - különösen az oxitocin - mind az anyában, mind a gyermekben csökkentik a stresszszintet. Egy nagyobb gyermek, aki már képes szavakkal kifejezni a frusztrációját, még mindig ösztönösen keresi a szoptatást, amikor túlterhelt, fáradt vagy szomorú.
Az anya egészségére gyakorolt előnyök
Az egyik legfontosabb védőhatás a rák megelőzése területén mutatkozik. Minél hosszabb ideig szoptat egy nő élete során, annál alacsonyabb a kockázata bizonyos hormonfüggő rákfajták kialakulására. Különösen a petefészekrák és az emlőrák kockázata csökken. Minden egyes szoptatással töltött év hozzávetőlegesen 4,3%-kal csökkenti az emlőrák kockázatát. Tévhit, hogy a szoptatás „kiszívja” a kalciumot az anya csontjaiból, és növeli az osteoporosis (csontritkulás) kockázatát. Bár a szoptatás alatt a szervezet valóban mobilizálja a kalciumot a csontokból, ez a folyamat a szoptatás abbahagyása után teljesen reverzibilis. Sőt, a szoptatást követő hónapokban a csontsűrűség gyakran még erősebbé válik, mint a terhesség előtti állapotban volt. Az utóbbi évek kutatásai egyértelmű összefüggést találtak a szoptatás időtartama és az anya kardiovaszkuláris egészsége között. A hosszan szoptató anyák esetében alacsonyabb a magas vérnyomás, a cukorbetegség (2-es típusú) és a szívbetegségek kockázata.
Tévhitek és félreértések a hosszan tartó szoptatásról
A hosszan tartó szoptatással kapcsolatban számos tévhit él a köztudatban, amelyek gyakran okoznak bizonytalanságot és szorongást az anyákban.
Az anyatej "értéktelensége"
A legmakacsabb tévhit, amivel a hosszan szoptató anyáknak szembesülniük kell, az, hogy az anyatej bizonyos kor után már „nem elegendő” vagy „értéktelen”. Ez egy elterjedt tévhit. Bár a makrotápanyagok aránya változhat, az anyatej sosem válik „értéktelenné”. A második évben az anyatej koncentráltan tartalmaz vitaminokat, zsírokat, fehérjéket és ami a legfontosabb, immunológiai faktorokat (antitesteket), amelyek védik a kisgyermeket a fertőzésekkel szemben. Az anyatej a csecsemő első évében nagy mennyiségű kalóriát és zsírt biztosít a gyors növekedéshez. Ahogy a gyermek egyre több szilárd táplálékot fogyaszt (kb. 12 hónapos kor után), a szopások száma és mennyisége csökkenhet, de az anyatej minősége nem romlik. Például, ahogy a szopások száma csökken, a tej gyakran zsírosabbá válik, mivel az egyes szoptatások között hosszabb idő telik el, és a zsír koncentrációja nő. Ami még fontosabb, az immunológiai faktorok, mint az IgA és a laktoferrin koncentrációja nem csökken, sőt, egyes vizsgálatok szerint a második évben szignifikánsan magasabb, mint az első évben. Tehát a tévhit, miszerint az anyatej 1 éves kor után már csak „víz”, egyértelműen cáfolható. A szoptatás a 6 hónapos kor után már nem kizárólagos táplálékforrás, hanem kiegészítő étrend. A hosszan tartó szoptatás segíti a gyermeket az új ízek és textúrák elfogadásában, mivel az anyatej íze változik az anya étrendjének függvényében.
Fogszuvasodás és szoptatás
Talán a legijesztőbb és leggyakrabban felhozott ellenérv a hosszan tartó szoptatással kapcsolatban a fogszuvasodás (caries) veszélye. A modern fogászati kutatások egyértelműen cáfolják azt az állítást, miszerint a szoptatás önmagában fogszuvasodást okozna. A szuvasodás összetett folyamat, amelyhez négy tényező szükséges: fogak, baktériumok (főleg Streptococcus mutans), cukor és idő. Az anyatejben lévő laktóz valóban cukor, de az anyatej - más táplálékokkal ellentétben - tartalmaz olyan immunológiai és antibakteriális anyagokat (pl. laktoferrin, IgA), amelyek gátolják a szuvasodást okozó baktériumok szaporodását. A valódi problémát a kombinált táplálás jelenti. A szuvasodás kockázata drámaian megnő, ha a gyermek az anyatej mellett éjszaka cumisüvegből kap más folyadékot, például gyümölcslevet, édesített teát, vagy akár tápszert. A cumisüveg használata megengedi, hogy a folyadék hosszan pangjon a szájban, ráadásul a tápszerben lévő egyéb cukrok (pl. szacharóz, fruktóz) sokkal inkább hozzájárulnak a szuvasodáshoz. Tehát az anyatej önmagában, megfelelő szájhigiénia mellett, nem okoz fogszuvasodást. Az anyatej tartalmaz olyan anyagokat, amelyek gátolják a szuvasodást okozó baktériumok szaporodását.
Függőség és önállóság
A társadalmi ítélkezés gyakran a pszichológiai tévhitekből fakad, miszerint a hosszan szoptatott gyermekek „túl kötődnek” az anyjukhoz, és nem tanulnak meg önállóvá válni. Épp ellenkezőleg. A hosszan tartó szoptatás hozzájárul a biztonságos kötődés kialakulásához. A gyermek, aki tudja, hogy a biztonságos bázis (az anya) mindig elérhető, magabiztosabbá és függetlenebbé válik, mivel érzelmi szükségletei kielégülnek. A kötődéselmélet szerint a gyermek akkor tud sikeresen elszakadni és felfedezni a környezetét, ha tudja, hogy van egy biztonságos bázis, ahová visszatérhet. Azok a gyermekek, akiknek megengedik, hogy saját ütemükben váljanak el az anyatejtől - gyakran 3-4 éves kor körül -, általában zökkenőmentesebben élik meg a leválást. Nem kell harcolniuk a táplálékért és a közelségért, így a folyamat kevésbé traumatikus.
Evészavarok és függőségek
Az igény szerint szoptatott babák, mivel minden bajukra etetéssel reagálnak, felnőtt korukban is bánatevők, kényszeres evők lesznek. Az éjszakai szoptatással arra szoktatjuk a gyereket, hogy éjszaka is egyen. A babáknál akkor alakulna ki túlevés, bánatevés, ha a szoptatás egyenlő lenne az evéssel. Csakhogy nem az. A szoptatás egy komplex csecsemőgondozási viselkedés, azaz az anya részéről táplálás, védelmezés, szeretgetés, kapcsolat kialakítása, ismerkedés a gyerekkel. A gyerek részéről sem csak evés/ivás, hanem az első kapcsolat egy másik élő emberrel, amit már saját maga alakít, tanulás, ismeretszerzés a világról, ezen kívül még nyugtató és gyógyító (immunizáló) funkciója is van. Sőt, a mai tudásunk szerint az igény szerinti szoptatás inkább véd a későbbi étkezési zavaroktól. Azok az emberek, akiknek az igényeire, szükségleteire kezdetektől figyelnek, reagálnak és kielégítik azokat, azok kevésbé érintettek az érzelmi evésben. Ez tulajdonképpen logikus is: aki megtanulja, hogy az igényeit normális, egészséges módon kielégítheti, az nem keres "pótlást" (evést, alkoholt, drogokat, erőszakot, stb.-stb.) a kielégülésre.
Az anya pszichés állapota és a szoptatás
Noha a szoptatás, a tejelválasztás testi folyamat is, a lelki tényezőknek legalább akkora szerepe van az anyatej-termelésben és a szoptatás sikerében, mint a testieknek. A szoptatással járó hormonális változások az anyák egy kisebb hányadánál valóban létrehozhatnak átmeneti pszichés állapotokat. Körülbelül tíz éve figyeltek fel arra a jelenségre, amit D-MER-nek („Dysphoric Milk Ejection Reflex”-nek) neveznek. Ennek lényege, hogy a tejtermelődéshez szükséges prolaktin hormon szintjének emelkedéséhez az örömszerzésért felelős dopamin hormonnak csökkennie kell. A tudósok szerint a tejleadó reflexkor ez utóbbi hormonnak a hiánya egy kémiai megboruláshoz vezet a szervezetben, ami egy rövid szorongásos epizódot eredményezhet.
A szoptatással kapcsolatban érzett szorongáson túl lehet lendülni. Ha az anya megtalálja a saját támogató közegét és szülői önbizalmát, netán pszichológushoz vagy laktációs tanácsadóhoz is fordul segítségért, a szorongás hamar egy sikeres szoptatási történetté is válhat. Arról nem is beszélve, hogy a szoptatásnak van egyfajta mentális védőszerepe is, ugyanis csökkenti a szülés utáni depresszió kialakulásának esélyét. Azonban a szorongás ritka esetekben egy negatív mentális spirállá is tud alakulni. Sződy Judit is kiemeli, hogy súlyos esetekben érdemes lehet megfontolni a szoptatás elhagyását. „A szoptatás akkor jó, ha az anyának és a babának is jó. Erőltetni nem szabad, ha az anya nem szeretne szoptatni.”
A szoptatási énhatékonyság
Shahla, Fahy és Kable 2010-es kutatása szerint az első 6 hónapban meghatározó körülmények lehetnek az anya belülről fakadó késztetése arra, hogy szeretne-e szoptatni, az anya saját szoptatási képességébe vetett önbizalma, valamint a társas támogatás, a támogató környezet. Tehát a szoptatáshoz kapcsolódik egy nagyon fontos belső tényező: az, hogy az anya elhiszi-e, hogy képes lesz szoptatni a gyermekét. Ez a fogalom az énhatékonysághoz köthető, mely Bandura elmélete szerint azt jelenti, hogy az egyén mekkora önbizalommal rendelkezik bizonyos feladatok elvégzése kapcsán. Kingston, Dennis és Sword (2007) kutatása szerint azok az anyák, akik a szoptatási képességükkel kapcsolatos önbizalomhiányról számoltak be, kétszer-háromszor hajlamosabbak voltak arra, hogy az általuk tervezett időnél hamarabb hagyják abba a szoptatást. Ertem, Votto és Leventhal kutatása szerint azok az édesanyák, akik már kezdetben sem voltak biztosak benne, hogy két hónap eltelte után még mindig szoptatni fogják a csecsemőjüket, hajlamosabbak voltak abbahagyni a szoptatást a szülés utáni első két hét során.
A szoptatási énhatékonyságot az is befolyásolja, hogy sikerként vagy kudarcként tekint-e egy-egy szoptatási helyzetre, hogy milyenek a másodkézből szerzett tapasztalatai (például befolyásoló lehet az anya édesanyjának kudarcos szoptatási élménye). Ide sorolhatjuk még, hogy milyen mértékű és minőségű külső, szakértői segítséget kap, illetve milyen következtetéseket von le a baba érzelmi vagy biológiai állapotából (például, ha a baba nyűgös szoptatás közben, mennyire vonatkoztatja magára, hogy ő maga, az anya tehet erről).
Minek nekem ennyi gyerek? – a jó, a rossz és az empatikus | Anna Sevcsik M. | TEDxLibertyBridgeWomen
A szoptatás abbahagyása és az anya lelkiállapota
Amikor a hosszan tartó szoptatás véget ér, az anyák gyakran tapasztalnak egyfajta érzelmi hullámvasutat. A prolaktin és oxitocin szintjének csökkenése hangulatingadozást, szomorúságot vagy akár enyhe depressziót okozhat. Fontos, hogy az anya tudatosítsa, ez a hormonális változás része a folyamatnak, és keressen más módokat a gyermekkel való közelség fenntartására (pl. bőrkontaktus, ölelés, játék). Geist Klára pszichológus úgy tapasztalja, a szoptatás utáni vagy elválasztási depresszió általában rejtve marad, nem fordulnak vele orvoshoz. Diagnosztikailag inkább a hangulatzavarokhoz, depresszív epizódhoz, depresszív zavarhoz sorolják. Ha hat hétnél tovább tart a sírdogálás, szomorúság, ha az anya nem tud rezonálni a környezetére, esetleg korábban is volt hasonló epizódja, akkor érdemes pszichiáter segítségét kérni. Nehezen elválasztódó gyerekeknél, az anya bűntudata még erősebb lehet. Ha pedig a baba maga zárja le ezt a korszakot, az jelenthet veszteségélményt az anyának. A szoptatással kapcsolatos elválasztás-elválasztódás anya-gyerek kapcsolati értelemben komoly kontrollfeladat az anya számára, ezért nem meglepő, ha szélsőségesebb érzelmekkel jár. A szélsőséges reakciólehetőségek miatt fontos, hogy a családban, baráti körben legyen mód beszélni a megélt érzésekről. Emellett segíthet a bőrkontaktus gyakoribb megélése az anya-gyermek kapcsolatban, a szeretet egyéb kifejezőeszközeinek gyakori használata (ölelés, bújás, simogatás).
Közösségi és társadalmi kihívások
A szoptatás témája a mai napig zavarba ejtheti még egy lazább társaság résztvevőit is, a nők és a férfiak egyaránt belepirulhatnak a részletekbe. Vajon egy első gyermekes kismama hogyan küzdhetne meg szorongásaival, ha még a legkönnyedebb helyzetekben is tabu témának számít a szoptatás? Hogyan beszélgethetnénk így a félelmekről, megfelelési kényszerről vagy bűntudatról akár? A meghitt, természetes együttlétet nagyban megnehezíti a felbukkanó belső feszültség. A rendszerváltás előtt Magyarországon a szoptatást általánosan obszcén, megbotránkoztató dolognak tartották, társult egy idegenkedő hozzáállás a témához. Csak és kizárólag zárt ajtók mögött, otthon elfogadható tevékenységnek tartották, és leginkább nők között lehetett beszédtéma. Ezek az elképzelések a mai napig érezhetőek a köznyelvben és a gondolkodásmódban is. A szoptatással kapcsolatos ismeretek teljes egészében hiányoznak az alapoktatásból és a középfokú oktatásból, ráadásul a 2000-es évek közepéig az anyákkal kapcsolatba kerülő egészségügyi dolgozók oktatásából is kimaradt ez a szakismeret.
Ha hosszútávon szoptatod a gyermekedet, akkor előbb-utóbb szembetalálod magad feléd irányuló kritikákkal. Ha kritika ér, gondolj arra, hogy az emberek talán egyszerűen nincsenek tisztában a hosszútávú szoptatás előnyeivel, vagy éppen az általuk annakidején választott nevelési irány miatt bűntudatot éreznek. A La Leche Liga nemzetközi honlapján találhatsz jó tanácsokat a család, a barátok vagy éppen a teljesen ismeretlenek felől érkező kritikák kezelésére. Dr. William Sears (Ask Dr. Sears: Extended Breastfeeding - Handling the Criticism) is ajánl néhány ötletet az ilyen irányú kritika kezelésére. További információkat találhatsz KellyMom oldalán: Handling Criticism about Breastfeeding.
Az apák és partnerek szerepe
Bár a szoptatás fizikai aktusa az anyához kötődik, a hosszan tartó szoptatás sikeressége nagymértékben függ az apa vagy a partner támogató hozzáállásától. A partner segíthet a határok meghúzásában, amikor a gyermek túl sokat szopna, vagy segíthet az elterelésben a nehéz pillanatokban. Továbbá, az apa aktív részvétele a kötődésben (pl. bőrkontaktus, hordozás, játék) erősíti a családi egységet és csökkenti az anyára nehezedő nyomást.
tags: #hosszan #szoptatas #pszichologus