A fogamzás pillanata után a női szervezetben összehangolt hormonális folyamatok sora kezdődik meg, hogy a megtermékenyített, majd osztódásnak indult petesejt célját elérve végül beágyazódhasson az anyaméhbe, és kezdetét vegye egy új élet. A terhességi hormonok - ösztrogén és progeszteron - finom összjátéka gondoskodik arról, hogy a női szervezet megfelelő környezetet biztosítson az embrió fejlődésének. A várandósság alatt radikálisan megemelkedik a szív által percenként átpumpált vér térfogata, és ezzel párhuzamosan a pulzusszám is nő. A női nemi hormonok normál állapotban is lazítják a kötőszöveteket, a várandósság hatására pedig mindez fokozódik: egyrészt megnő a szállítandó vér mennyisége, másrészt - a hormonális változások következtében - az érfalak egyre rugalmasabbá válnak és az áteresztőképességük megnő, következésképp romlik a keringés. A terhesség előrehaladtával aztán - a méh növekedéséből adódóan - fokozódó nyomás éri a hasi vénákat is, amelyeket a magzat súlyából és méretéből eredő terhelés egyre inkább összenyom, így az alsó végtagok vénás terhelése is tovább emelkedik. A vesék működésére alapvetően jellemző, hogy fekvő testhelyzetben aktívabban dolgoznak, és ez a sajátosság a babavárás alatt, ha lehet, még szembetűnőbbé válik: nincs kismama, aki ne tapasztalta volna a lefekvéskor jelentkező - ürítés után is hamar visszatérő - folyamatos vizelési inger kellemetlenségeit.
A terhesség első jelei idegrendszeri és hormonális változásokkal jelentkeznek. A reggeli rosszullétekért, esetleg hányásért és bizonyos ételek kívánásáért, vagy épp ellenkezőleg, elutasításáért a női nemi hormonok változása felelős. A reggeli émelygést a szájban megjelenő fémes íz okozhatja. A kismama ízérzése mérséklődik, a sósabb és édesebb élelmiszereket jobban kívánja, míg a csípős és savanyú dolgokat kevésbé vagy egyáltalán nem. Különböző szagokkal szemben is megnőhet az érzékenység. Fénytörési hibákat okozhat a szaruhártya vizenyője, emiatt esetleg kontaktlencse-viseléskor is homályos lehet a látás, illetve a lencse viselése kellemetlen lehet.
Egyes hormonokból több, míg másokból kevesebb termelődik, de ekkor már a méhlepény is állít elő hormonokat. Bár a T3, T4 és TSH szint nem változik, ennek ellenére a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy is megnő. Utóbbi prolaktinból és növekedési hormonból a szokásosnál többet termel. Az első trimesztert általánosságban jellemzi, hogy a kismama a megszokottnál fáradékonyabb, többet alszik, gyakran ingadozik a hangulata és szoronghat is. Az idegrendszeri és hormonális változások hatással vannak a szív-, ér- és emésztőrendszerre is. A pulzustérfogat (kilökődött vér mennyisége egy szívdobbanás során) növekedése miatt nő a perctérfogat (szívritmus és pulzustérfogat szorzata) is, egészen a 7. hónapig. A perctérfogat emelkedése hozzájárul a magzat és a méh vérellátásának fedezéséhez. A terhesség alatt kialakuló ödéma és visszeresség oka, hogy a végtagok vénás vérnyomása nő. Az úgynevezett vena cava inferior szindróma sem ritka, amikor is a kismama méhe háton fekvő pozícióban összepréselheti az alsó üres visszeret, melynek következtében lelassulhat a magzat szívverése, a kismama vérnyomása váratlanul leeshet és el is ájulhat. Ez az állapot azonban oldalfekvéssel elhárítható. Várandósság során a szív sokkal intenzívebben dolgozik, emiatt akár szívzörej is jelentkezhet.
Ami az emésztőrendszeri változásokat illeti, a szokásosnál több nyál termelődik, aminek az összetétele is változik, ez pedig különböző szájüregproblémákat okozhat, mint például fogszuvasodás vagy különböző ínybetegségek. Ezért kell részt vennie fogorvosi vizsgálaton a kismamának a várandósgondozás során. A gyomor és a bél lassabban mozog, ezáltal a táplálék felszívódásának üteme is csökken, és ezek együtt gyakori székrekedést okozhatnak, a székrekedés pedig aranyeret. Gyomorégés mellett epepangás is kialakulhat, valamint megnő az epekövesség eshetősége is.
A terhesség trimesztereinek hormonális sajátosságai
Az első trimeszter
Az első trimesztert általánosságban jellemzi, hogy a kismama a megszokottnál fáradékonyabb, többet alszik, gyakran ingadozik a hangulata és szoronghat is. A reggeli rosszullétekért, esetleg hányásért és bizonyos ételek kívánásáért, vagy épp ellenkezőleg, elutasításáért a női nemi hormonok változása felelős. A hCG (humán korion gonadotropin) hormont a későbbiekben méhlepénnyé fejlődő szövet termeli, és számos módon támogatja szervezetedet a várandósság alatt. A HCG szintje a tüszőrepedés után 2-3 hónappal tetőzik, majd a terhesség hátralévő részében beáll egy állandó szintre. Az első 10 hétben a HCG szint kétnaponta megduplázódik! A progeszteront a terhesség korai szakaszában a sárgatest (a petefészken található csomó) termeli. A sárgatest nagyjából a terhesség 10. hetéig termeli a progeszteront, majd ezt a feladatot a méhlepény veszi át. A progeszteronszint magasabb az első trimeszterben, majd a terhesség hátralévő részében beáll egy állandó szintre. Lehetséges, hogy a melleid megduzzadnak, érzékenyé válnak, viszketnek (a bőr kinyúlása miatt) és kieresednek. A progeszteronhoz hasonlóan az ösztrogént is a sárgatest termeli, amíg a méhlepény át nem veszi a feladatot. Elősegíti a méh növekedését és azt, hogy később reagálhasson az oxitocinra (az oxitocin a terhesség teljes ideje alatt jelen van, de fő feladata a szülési összehúzódások beindítása a harmadik trimeszter végén), valamint beindítja a baba szerveinek fejlődésését. Az ösztrogén hatására a tejcsatornák is megnagyobbodnak, felkészülve a tejtermelésre. Az első trimeszterben az ösztrogénszint magas, majd a terhesség hátralévő részében beáll egy állandó szintre.
A pajzsmirigy funkciók ellenőrzésére elsősorban a vér TSH szintjét szokták vizsgálni, melynek magas értéke a szerv alulműködésére, alacsony mennyisége pedig annak túlműködésére utalhat. Azonban fontos tudni, hogy terhesség során a TSH szintjében változások következnek be. Az agyalapi mirigyben termelődő TSH nevű hormon a pajzsmirigy hormonjainak termelődését befolyásolja, méghozzá úgy, hogy serkenti a T3 (trijódtironin) és a T4 (tiroxin) előállítását, valamint fokozza a jód felszívódását. Ezáltal igen lényeges szerepet tölt be a szerv működésében, és értéke fontos információkkal szolgál annak hormontermeléséről. Amennyiben a pajzsmirigy hormonjainak mennyisége csökken, az arra ösztönzi a hipotalamuszt (TRH), hogy még több TSH-t termeljen, hogy növekedjen a T3 és a T4 szintje. Ellenkező esetben, amikor túl sok hormon van jelen a vérben, a TSH termelődése csökken. Természetesen egyedül a TSH szintjének meghatározása még nem bír pontos diagnosztikus jelleggel, ugyanis ehhez szükség van még a T3, T4 és az ATPO értékére is. Várandósság során számtalan változás megy végbe a szervezetben, melyek a baba egészséges fejlődését szolgálják. Nincs ez másként a pajzsmirigy hormontermelődésével és a TSH mennyiségével sem. Emellett érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a TSH értéke trimeszterenként változik, ez teljesen természetes folyamat. Fontos, hogy a TSH szintjét a kismama rendszeresen ellenőriztesse, akár tudott az esetleges pajzsmirigyzavaráról, akár nem, ugyanis kezeletlen betegség esetén vetélés, koraszülés, születési rendellenesség vagy terhességi toxémia is kialakulhat! Várandósság alatt érdemes a TSH-n kívül az ATPO szintjét is ellenőriztetni és a pajzsmirigy gyulladását is kizárni, hiszen az is igen komoly gondokat okozhat.
A kismamák immunrendszere takarék üzemmódra kapcsol, hogy a baba háborítatlanul fejlődhessen odabent. Ha mindez nem így történne, a szervezet idegen betolakóként bánna a részben apja genetikai állományát hordozó magzattal is. A természet persze ügyesen kijátssza a szervezet védelmi mechanizmusát, mégpedig úgy, hogy egyrészt meggátolja a magzat kilökődését, másrészt - a nagy mennyiségben termelődő progeszteron segítségével - tompítja az anyai immunválaszt. Dióhéjban így magyarázható a várandósság ideje alatt jellemző gyakoribb betegeskedés, hiba lenne azonban legyinteni és belenyugodni a dologba, mondván, ez a terhesség törvényszerű velejárója.
A székrekedés és a gyomorégés bizonyos szintig a terhesség normális velejárójának tekinthető. A várandósság alatt nagy mennyiségben termelődő progeszteronhormon simaizom-lazító hatása, illetve a belekre nehezedő nyomás lelassítja az emésztést, ez az oka a terhesség hónapjai alatt gyakrabban kialakuló makacs székrekedésnek. Az egyik legkézenfekvőbb megelőzési, illetve kezelési mód az optimális mennyiségű és minőségű folyadékfogyasztás, pl. egy-két pohár szilvalé csodákra képes ilyenkor.
A második trimeszter
A második trimeszterre a legtöbb nemkívánatos tünet, mint például a reggeli rosszullétek, elmúlnak. Az első trimeszterrel ellentétben a vérnyomás és a pulzus emelkedhet. A reflux kialakulásának lehetősége megnő, mert a folyamatosan növekedő méh feljebb nyomhatja a gyomrot. A székrekedés veszélye továbbra is fennáll, ezért is fontos sok folyadékot fogyasztani és több rostos élelmiszert. A méh növekedése hatással van a húgyutakra is. Nyomhatja a húgyhólyagot, ezáltal gyakoribbá válik a vizelési inger. A méh mellett a vese nagysága is nő, így a kiválasztási képessége is fokozódik, ezenkívül több cukrot választ ki, ami hozzájárulhat a húgyúti fertőzések kialakulásának gyakoriságához.
A második trimeszterben jelennek meg először a bőrt érintő változások, többek között a terhességi lilás csíkok (striák), leginkább a hason. Emellett jellemző egyes felületek sötétebbé válása, mint például a mellbimbó vagy a végbél bőre, de az anyajegyek is pigmentáltabbak lehetnek a megszokottnál.
A harmadik trimeszter
A harmadik trimeszterre jellemző, hogy a második trimeszteri változások, tünetek, fokozódnak, de leginkább a megnövekedett méh okoz problémákat. A vérnyomás és a pulzus továbbra is emelkedett lehet, ezért fontos a rendszeres monitorozás. A terhességi magas vérnyomás az egyik leggyakrabban jelentkező várandóssággal járó betegség.
A várandósság során a baba növekedése miatt a kismama mellkasa is nő, a baba feljebb nyomja a rekeszizmokat, ezért a légzés leginkább a bordaközi izmokkal történik. Várandósság során a szervezet fehérje- és ásványianyag-szintje csökken, hiszen a magzatnak is szüksége van ezekre a növekedéshez. Ezzel ellentétben emelkedhet a vérzsírok szintje, valamint inzulinrezisztencia is kialakulhat.
A terhesség természetesen hatással van a vázizomrendszerre is: a kismama súlypontja a méh növekedése miatt megváltozik, ami derékgörbületet, derékfájást okozhat. További probléma, hogy a csontok kalciumszintje csökken, ezért gyakrabban fordulhatnak elő sérülések, akár a lazább ízületi szalagok miatt is, illetve izomgörcsök is jelentkezhetnek a vádliban.
Végül, de nem utolsó sorban, a vérképzőrendszer is felkészíti a kismamát a szülés során bekövetkező vérveszteségre, ami nagyjából fél liter: a vér és a plazma térfogata nő, több vörösvértest és fehérvérsejt termelődik (míg a hemoglobinok és hematokritok szintje csökken), de ezek szükségesek a magzat és a méh vérellátásához is.
A terhesség kulcsfontosságú hormonjai
A legfontosabb terhességi hormonok közé tartozik a humán korion gonadotropin (hCG), amelyet az embrió, majd a méhlepény termel. Ez a hormon létfontosságú a korai terhességben, mivel segíti a sárgatest túlélését és fenntartja a méhnyálkahártyát. Stimulálja a pajzsmirigyet és támogatja a beágyazódást. A hCG szintje gyorsan emelkedik a terhesség első napjaiban, általában kétnaponta megduplázódik, majd a 10. hét körül elér egy állandó szintet. A terhességi tesztek is ennek a hormonnak a jelenlétét mutatják ki.
Az ösztrogén és a progeszteron a terhesség két legfontosabb hormonja. Az ösztrogén a méh növekedését segíti, és felkészíti a méhet az oxitocinra való reagálásra, valamint elindítja a magzat szerveinek fejlődését. A progeszteron pedig simaizom-lazító hatásával lassítja az emésztést, ami gyakori székrekedést okozhat, de egyben kulcsszerepet játszik a terhesség fenntartásában is, immunmoduláns hatása révén védi a magzatot az anyai szervezet immunrendszerétől.
A relaxin hormon ellazítja a medence szalagjait és megpuhítja a méhnyakat, ezáltal készíti fel a testet a szülésre. Szintje a terhesség alatt a tízszeresére nő.
Az oxitocin, a "szeretet hormon", segíti az anyák és babák közötti kötődést, stresszoldó és fájdalomcsillapító hatása is van, valamint kulcsszerepet játszik a szülési összehúzódásokban.
A prolaktin, melyet az agyalapi mirigy termel, főként a tejtermelés beindításáért felelős a szülés után. Emellett azonban szerepet játszik a fogantatásban és a terhesség, szoptatás alatti ovuláció megakadályozásában is.
A kortizol hormon segít a magzati tüdő érésében, de emelkedett szintje gyengítheti a progeszteron hatását, ami koraszüléshez vezethet.
A pajzsmirigy és a terhesség
A pajzsmirigy funkciók ellenőrzésére elsősorban a vér TSH szintjét szokták vizsgálni, melynek magas értéke a szerv alulműködésére, alacsony mennyisége pedig annak túlműködésére utalhat. Azonban fontos tudni, hogy terhesség során a TSH szintjében változások következnek be. Az agyalapi mirigyben termelődő TSH nevű hormon a pajzsmirigy hormonjainak termelődését befolyásolja, méghozzá úgy, hogy serkenti a T3 (trijódtironin) és a T4 (tiroxin) előállítását, valamint fokozza a jód felszívódását. Ezáltal igen lényeges szerepet tölt be a szerv működésében, és értéke fontos információkkal szolgál annak hormontermeléséről. Fontos, hogy a TSH szintjét a kismama rendszeresen ellenőriztesse, akár tudott az esetleges pajzsmirigyzavaráról, akár nem, ugyanis kezeletlen betegség esetén vetélés, koraszülés, születési rendellenesség vagy terhességi toxémia is kialakulhat! Amennyiben a TSH értéke eltér a normál szinttől, úgy a kiegészítő laborvizsgálatok mellett szükség lehet a szerv ultrahanggal történő ellenőrzésére is. Ha a kezelőorvos igazoltnak látja, úgy gyógyszeres kezelést ír elő a kismamának, melyet az egész terhesség során és meghatározott ideig még utána is szednie kell.
A hormonok szerepe a szülésben és szülés után
Az oxitocin az egyik legfontosabb hormon a vajúdás és a szülés során. Ez a hormon segíti a méh összehúzódásait a szülés alatt, majd segít a méhizomzat regenerálódását és visszahúzódását a szülés után. A prolaktin felelős az anyatej termelésének beindításáért, ezt a hormont is a szervezeted termeli a terhesség alatt és után. A tejtermeléshez szükséges prolaktinszint a szülés utáni első három hónapban viszonylag egyenletesen magas marad. Fontos tudni, hogy a gyakori szoptatás több prolaktint, ezáltal több tejet eredményez.
A szülés utáni hormonális változások érzelmi ingadozásokhoz vezethetnek. Ezek az érzések gyakoriak, szülés utáni depresszióként is szoktunk ezekre utalni és a nők akár 80%-a esetében is okozhatnak érzelmi problémákat.
Anyai változások terhesség alatt | A reproduktív rendszer élettana | NCLEX-RN | Khan Academy
A terhesség két legfontosabb hormonja az ösztrogén és a progeszteron, amelyek már pubertás korodtól kezdve aktívan dolgoznak a szervezetedben. Ezek a hormonok szabályozzák pubertáskorban a nemi érést, és ők irányítják a havi ciklusodat is. A terhesség korai szakaszában az ösztrogén és a progeszteron szintje hétről hétre nő, aminek hatására abbamarad a menstruációd, miközben serkenti kezdi a méhlepény növekedését. Az ösztrogén és a progeszteron hozzájárul a méh nyálkahártyájának felépítéséhez, növeli a medence és a mell vérellátását, és ellazítja a méh izmait. De ez a két terhességi hormon áll a várandósság alatt tapasztalt érzelmi hullámvasút mögött is. De a túlzott fáradtságot és az emésztési problémákat is a progeszteron számlájára írhatod.
A progeszteron egy egyedülálló immunmoduláns hormon. Egyedülállóan képes befolyásolni immunológiai folyamatokat az anyai szervezet nagy önfenntartó rendszerében és egyedülállóan képes létre hozni egy „immunológiai vaskupolát” a magzat védelmében. Ezt a progeszteron a kortizol által alapvetően meghatározott immunrendszer sajátos modulálása révén éri el. A progeszteron tehát egy kulcs-hormon a terhesség fenntartásában. Ma már ismert, hogy egy esszenciális immunmoduláns hormon a terhesség fenntartásában: egyedül csakis neki köszönhető az a szelektív embriospecifikus immuntolerancia, ami által az embrio semi-allogén graftként, az apai antigének ellenére sem lökődik ki az anyai szervezetből.
A metaanalízisek eredményei is inkább kedvezőek. Goldstein és Daya meta-analízisei a sikeres terhességek enyhén emelkedett arányát mutatták ki, de csak azokban az esetekben, amikor a progeszteron-terápiát a 20. hét után is folytatták.
Ma már tény, hogy a koraszüléshez is gyulladásos kaszkád folyamat vezet, melynek megindulásában ill. lefékeződésében döntő szerep jut a két immunmoduláns hormonnak: a kortizolnak és a progeszteronnak. A progeszteron a lepény esszenciális végterméke, amely nem alakul tovább, mert gátolja a saját maga metabolizálását végző 17-hidroxiláz expresszióját. A progeszteron megvonás legfontosabb következménye, hogy az immuntolerancia fokozatosan megszűnik: az immunválasz visszavált Th2/Th1-re, a celluláris immunitás fokozódik, az asszimmetrikus antitestek száma csökken.
Egy 1990-es metaanalízis tanúsága szerint 17α-OH Progesteron-kapronát heti 250mg im adásával a koraszülési arány 50%-kal csökkent.
tags: #hormonok #amik #a #terhesseget