A hónapos retek (Raphanus sativus L. var. sativus) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó, egyéves növény, a retek (Raphanus sativus) egy termesztett változata. A mai kertészeti fajtáját az Európában őshonos közönséges gyomból, a vadretekből (Raphanus raphanistrum) nemesítették. Régebben a hosszúkás, fekete változatok domináltak. Japánban és Indiában is termesztették. Kínából Mongólián keresztül Marco Polo hozta be Európába, ahol a germánok és a szlávok már a középkorban termesztették. A legendák szerint egykor Delphoiban Apollóra, a fény istenének véleményére hivatkozva kinyilatkoztatták: a gyökérzöldségek között a retek a legértékesebb.
Jellemzői és tápértéke
A hónapos retek gyorsan fejlődik, gumója már a vetés után egy hónappal fogyasztható. Levelei karéjosak, kissé durva szövetűek. Virága négyszirmú, a szirmok átellenesen állnak, innen a keresztesvirágú elnevezés. Magérlelés után hamarosan elpusztul. A megvastagodott, szik alatti szárát (hipokotil) fogyasztjuk, ez adja a növény gumóját. A leggyakrabban termesztett változatoknál ez általában piros, gömbölyű, vagy tojásdad alakú, de nagyon sok szín és alakváltozat létezik. A gumó húsa fehér, esetleg pirosas. Íze borsos, erőssége nem pusztán fajtájától, hanem nagyban termőtalajától is függ.
Tápértékét elsősorban vitamin tartalma adja. Található benne C-vitaminon kívül B1-, B2- és P-vitamin. A C-vitamin tartalma 30-50 mg / 100 g között változik. Káliumban gazdag, de Nátriumban szegény, emiatt (ha nem sózzuk meg túlságosan) kiváltképp javasolt magas vérnyomásban szenvedőknek. Gazdag vas, kalcium, kálium, foszfor és magnézium tartalma sem elhanyagolható.
A retek jótékony hatásai
A retek nemcsak finom, de gyógyhatásáról is régóta ismert. Magas C-vitamin tartalma erősíti szervezetünk ellenálló képességét, de segíti a bőr, a csontok, a fogak és a fogíny egészségének megőrzését is. Mustárolaj-glikozidjai antibakteriális és gombaölő hatásúak, ezért kiválóan alkalmas a megfázás és cseppfertőzések megelőzésére (oldja a nyákot és csillapítja a köhögést). Hatása a gyomorra és légutakra a legmarkánsabb. Megfázás, influenza ellen, emésztési problémák elkerülésére alkalmas. Nehezebb fogások, húsételek mellé a reteksaláta kifejezetten jó választás.
12 ok, amiért minden nap retket kellene enni
Fajták és szezon
Legismertebb a piros, apró, csomóban kapható hónapos retek, továbbá a hosszú fehér jégcsapretek és a gömbölyű fekete retek. Hazánkban a retek fajták közül a hónapos retek a legismertebb, legkeresettebb. A számos fajtának köszönhetően a retek szinte egész évben elérhető lenne, a retek szezon mégis inkább tavaszra tehető. Ilyenkor nagyon várjuk már a piacokon megjelenő, vagy a földből kibújó piros kis gumókat, amik a tavasz hírnökei is. Azonban mire a többi fajta beérhetne nyárra és őszre, addigra már számos egyéb zöldség és gyümölcs előtérbe kerül, hátrébb sorolva ezzel a retek iráni keresletet. A ropogós, kissé csípős hónapos retek a hosszú téli hónapok után az év első friss zöldségei közé tartozik.
A retek különböző fajtái színükben, alakjukban és tenyészidejükben - vagyis a csírázástól a betakarításig tartó időben - is különböznek. A hónapos retek gumói és a lombozata nem nőnek olyan nagyra, mint a téli retek esetében, így a sor- és tőtávolsága nem kell olyan nagy legyen. A legismertebb fajták a szabályos, gömb alakú, élénk piros színű, fehér húsú fajták. Ezek közül a legismertebbek a Korai piros, a Korai legjobb, az Óriás vajretek és a Jégcsapretek. A hazai hajtatott retek sajátossága - amiben némileg eltér az áruházláncokban kapható olasz, spanyol fóliával csomagolt importtól - nagyobb, átmérője meghaladja a 4-5 cm-t, és levelekkel együtt, csomózva kerül forgalomba. E fajtakörben domináló a félegyházi Vajretek, ami lapított gömb alakú, egyszínű, skarlátvörös, vékony a héja és a gyökere - ahogy a termesztők mondják kicsi a „farkincája”.
Néhány nyári retekfajta (Mikepércsi vaj, Húsvéti rózsa, Jánosnapi) nem hajlamos a pudvásodásra.
Termesztése és gondozása
A hónapos retket szinte az egész Földön termesztik. Hideg- és fagytűrő, ezért az egyik legkorábban elvethető zöldség. Magja már 2-3 °C-on csírázni kezd, és 15-20 °C-on már gőzerővel csírázik. A gumóképzéshez sincs szüksége különösebb melegre. A vetésre már kora tavasszal sort kell keríteni, de szeptemberi vetéssel még ősszel is szüretelhetjük. A hónapos retket már kora tavasszal, akár február végén - március elején is vethetjük, amint a talaj kienged és művelhetővé válik. Augusztus végétől szeptember közepéig még vethető. A nappalok rövidülése miatt már nem kell a felmagzástól tartani. Feltehetően a magas hőmérséklet következtében kialakuló csípős íz sem jelenik meg.
Talaj és vetés
A hónapos retek legjobban laza, homokos, tápdús talajban fejlődik. A retek a laza szerkezetű, jó vízelvezetésű talajt kedveli. A kötöttebb talaj esetében a gumók fejlődése nehézkesebb és deformálódásukkal is számolni kell. A retek a lazább, középkötött talajokat kedveli, mivel gyökérnövény lévén a kötött talajokban nem tud megfelelően fejlődni. A nagyon jó vetőágyat igényel. A magágy akkor megfelelő, ha a felszíne egyenletes, sima, ha gyommentes, ülepedett és apró morzsás szerkezetű. Augusztus-szeptember eleji vetéshez a talaj előkészítést nyáron végezzük, amikor a szárazság miatt a talaj nehezen munkálható.
A retek nem feltétlenül igényli a humuszban gazdag talajt, de a homokon - a rosszabb vízgazdálkodás következtében - a sekélyen elhelyezkedő gyökerek hamar kiszáradnak. Homoktalajok esetében - magkiszáradás elkerülése miatt - általában mindig a mélyebb vetést javasolják, ezzel szemben a primőr reteknél a sekélyebb előnyösebb. Sekélyre kell vetni, 1-1,5 cm-re, de ott könnyen kiszárad a talaj! Ennek elkerülése érdekében tavasszal, a vetés előtt az elgereblyézett talajra a termesztők 2 cm vastagságban, újra földdé érett szerves trágyát szórnak, majd ezt egészen sekélyen - kb. 2-3 cm-re - (gereblyével) a talaj legfelső rétegébe keverik.
A magok vetése már január végétől megkezdődhet, ha fűtött fóliasátorba kerülnek. Szabadföldi termesztésnél már február-március környékén elvethetők. A magokat 15-20 cm sortávolságba vessük úgy, hogy a magok egymástól 4-5 cm-re legyenek. Szabadföldi termesztésre 20-30 tőtávolságra és egymástól 5 cm-re vessük. Borítsuk kevéske földdel, esetleg cirokseprűvel húzzunk rá kevéske földet, majd tömörítsük a talajt. Végül óvatosan, de alaposan öntözzük be. A vizet permetezzük, különben a magokat könnyen kifordulnak a talajból, és a víz elviszi őket. Vetésüket korán elkezdhetjük, mivel már alacsony hőmérsékleten is csíráznak. A hónapos retek (és általában a gyökérzöldségek) termesztésekor kerülni kell a frissen trágyázott talajt. Gyakran találkozni azzal a véleménnyel: a retket nem szabad szerves trágyázni, mert büdös és kukacos lesz. Nem igaz, érett trágya használata esetén ez nem fordulhat elő! Az ilyenkor még gyakran előforduló fagyok ellen takarással védekezhetünk.
Fény és hőmérséklet
A hónapos retek tipikus hosszúnappalos növény, ami azt jelenti, hogy a nappalok hosszabbodása során növekvő fénymennyiség hatására könnyedén felmagzik, nem fejleszt gumót. Mivel a nappalok hosszabbodásával felmagzik, gumóját pedig hiába keresnénk, mert nem fejleszt. Persze ebből nem következik, hogy nincs szüksége fényre. Fényigényükre figyelnünk kell: ha gyenge a fényellátottság, nem fejlesztenek gumókat. Borús időben, elhasználódott, piszkos fólia alatt, vagy túl sűrű vetés esetén, vékony, megnyúlt gumókat képez. Ezért minden esetben tartsuk be az adott fajtára megadott, a vetőmag csomagolásán feltüntetett sor és tőtávolságot.
A retket a hidegtűrő növények közé soroljuk, nappali hőmérsékleti optimuma - a fényviszonyoktól függően - 10-18 °C körül van. Februárban 10-12 °C, áprilisban 15-18 °C hőmérsékleten fejlődik a legjobban. Magas hőmérséklet, különösen borús idő esetén, a lombozat erőteljes növekedését eredményezi, de ilyen esetben a gumók visszamaradnak fejlődésükben. A mag csírázása már 2-3 °C megindul, a kedvező talajhőmérséklet a csírázáshoz és a gumóképzéshez 9-13 °C között van. Vigyázzunk, 20 °C-nál magasabb hőmérsékleten, különösen megvilágítás híján a gumó növekedés megáll, a lombozat megnyúlik.
Öntözés és ápolás
Mivel a párásabb levegőt kedveli, érdemes fólia alatt termeszteni. Akkor miért ajánlott fólia alatt termeszteni? Azért, mert kedveli a nyirkos talajt és a páradús levegőt! Azonban nem csak fűtetlen fólia alá, hanem szabadföldbe is vethetünk. Szabadföldi körülmények között ugyanazzal a módszerrel termeszthetők, mint a tavaszi hónapokban a fóliák alatt. Csírázás után szükség esetén egyeléssel biztosítjuk a megfelelő tőtávolságot. A tenyészidőszak alatt ápolása elsősorban kapálásból, gyomlálásból és öntözésből áll.
A retek a talaj felső 2-5 cm-es talajszint kiszáradásakor pudvásodik. A pudvásodás elkerülése végett gyakran, kis adagokban kell öntözni. Ami a retek ápolási munkái közül a legfontosabb, az az öntözés. Ha túl vizesen tartjuk a közegét, könnyen berohadhat, viszont ha hagyjunk kiszáradni a földet, akár csak a felső pár centimétert, pudvásodik a retek. A pudvásodásnak indult gumókat ha kettévágjuk üregesek, szöveteik lazák, megnyomva puha, száraz, így sajnos fogyasztásra alkalmatlanná válnak. Ezt elkerülendő rendszeresen, kis adagokban érdemes öntözni. Sok fajtát már úgy szelektálnak, hogy pudvásodásra és repedésre minél kevésbé legyenek hajlamosak. A retekgumó alapi részén keletkező mély berepedéseket, amelyek felületén a szövet elparásodik, a gumóvastagodás idején történt nedvesség ingadozásnak köszönhető. Csapadékpótló öntözés gyanánt ősszel 3-4 öntözésre is szükség lehet. Arra ügyelni kell, hogy ne legyen túlöntözve, mert az október végi párás, borús időben a termése gyorsan felreped.
A retek sokat kell szellőztetni! Vízigénye a tenyészidő folyamán fokozatosan növekszik, kezdetben heti egyszeri, később a gumóképzés idején heti háromszori öntözést igényel. A gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért a gyakori, kis vízadagú öntözés szükséges. Kiszáradás esetén a gumó pudvás lesz, gyorsabban felmagzik. Az egyenetlen vízellátás a gumók felrepedését váltja ki. Amint a terméskezdemények megjelennek, száron a piros gumócskák fejlődése megindul, víz helyett emBIO híg, 0,5%-os oldatát adjuk.
Kártevők és betegségek
Száraz tavaszon gyakori kártevője a földibolha. Szívogatásának nyomait a leveleken látható kifehéredett foltok jelzik. Legegyszerűbben vízzel történő lepermetezéssel védekezhetünk ellene. A hónapos retek legjelentősebb kártevője a gyökérlégy, de a földibolha is igen kártékony számára. A földibolha a levelek nedvét szívja ki, a leveleken megjelenő kifehéredett foltok jelzik a jelenlétét. Hideg vizes permetezéssel még gyéríthetők, ha idejében észrevesszük őket. A földibolhák (Phyllotreta fajok) első sorban a leveleket rágják, akár az egész levelet megsemmisítik. A gyökérlégy lárvája okozza a retek megkukacosodását, ami ellen még a megvetéskor kell védekezni a talaj fertőtlenítésével, vagy megfelelő vegyszerrel. A retek kukacosodását megelőzhetjük, ha a vetés előtt talajfertőtlenítőszert szórunk a talajba. A kukacok ellen szórjunk talajfertőtlenítő granulátumot a földre, gereblyézzük bele, vagy vízzel hígítva locsoljuk meg a talajt, mielőtt veteményeznénk. Szintén jó megoldás a gyom és a kukacok ellen, ha a veteményezés előtt a talajt fátyol takarófóliával lefedjük, mivel a fólia segít nedvesen tartani a földet, megakadályozza a gyomok növekedését, és a kukacok sem tudnak áthatolni rajta.
Felléphet még esetleg retekperonoszpóra vagy albugó is, de ez főleg intenzív termesztésben jelentkezik, és ellenük kizárólag gombaölő szerekkel lehet védekezni. Arról nem is beszélve, hogy a retek legveszedelmesebb gombabetegsége a peronoszpóra ebben az időben különösen gyorsan terjed. Káposzta-peronoszpóra (Peronospora brassicae): a levelek színén szürkéssárga foltok, fonákán pedig szürkésfehér penészbevonatok képződnek. Feketeeres szárazrothadás (Xanthomonas campestris): ez egy baktérium, amely vetőmaggal is terjedhet. Pledonomoszus tőrothadás (Plenodomus lingam): ez egy gomba, ami szintén terjedhet vetőmaggal is.
Betakarítás és felhasználás
A hónapos retket kb. 3-4 hét után már szedheted, amikor eléri a 2-3 cm-es átmérőt. A betakarítást érdemes több hullámban végezni, mert a gumók sokszor nem egységes sebességgel növekszenek, és a nagyobb gumók betakarítása után a fejletlenebbek több tápanyaghoz jutván lehetőségük adódik a gyorsabb növekedésre.
A hónapos retek nem kizárólag csak nyersen, hanem a többi zöldségféléhez hasonlóan párolva, főzeléknek elkészítve is felkínálható. Jellemző saláta alkotó, Japánban, Kínában főzve is fogyasztják. Távolkeleti országokban változatosan fűszerezik, önálló ételként, köretként is minden társadalmi réteg kedvelt eledele. Gumóját nyersen salátákba, szendvicsekbe tehetjük, de a sült zöldségek között is nagyon jól érzi magát. A retek igazi „zero foodwaste” zöldség, a gyökerétől a leveléig minden részét fogyaszthatjuk. A levelekből készülhet pesztó, leves vagy főzelék is, elkészítése a spenótéhoz hasonló. Már csak azért is érdemes levelestül hazavinni, mert így őrzi meg leghosszabb ideig a frissességét.
A hónapos retek akkor friss, ha a levelei üde, harsogó zöldek, nem fonnyadtak, a gumó szép piros, kemény, nem ráncos. A gumók frissességét úgy ellenőrizhetjük, hogy megnyomjuk a gumókat. Ha kicsit szürkés, vagy sötétpiros a gumó, akkor már öreg, ne vegyük meg.
Hónapos retek krémleves recept
Vajon átfuttatjuk a felkarikázott újhagymát, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, majd rádobjuk a megmosott, lecsepegtetett retekleveleket (nem kell felvágni, a szára is mehet, ha jó zsenge). Picit megfonnyasztjuk, sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük az alaplével. Hozzáadjuk a felkockázott krumplikat. Kb. 25-30 percig főzzük, majd botmixerrel pürésítjük. Visszatesszük a tűzre, és belekeverjük a tejfölt. Forralunk egyet rajta, és kész is.