A gyermek nem beszél bizonyos helyzetekben? Ez a jelenség, amikor egy gyermek otthon felszabadultan és vidáman kommunikál, de idegen környezetben vagy bizonyos szituációkban teljesen elnémul, sok szülőt aggaszt. Ez a probléma nem csupán egy átmeneti bátortalanság, hanem egy speciális szorongásos zavar, a szelektív mutizmus tünete is lehet.
Zsófi 6 éves, nagycsoportos óvodás, és 3 éves kora óta nem hajlandó megszólalni az oviban. Bár otthon csacsogó és vidám, az óvónők szülői beleegyezéssel pszichológiai vizsgálatot kértek iskolaérettség szempontjából. Hasonló problémával küzd Hanna, első osztályos kislány is, aki a tanító néni kérdéseire nem válaszol, és a szünetben is egyedül játszik, nem kommunikál társaival.
A fent említett kislányok a szelektív mutizmusnak nevezett szorongásos zavarral küzdenek. A bizonyos helyzetekben jelentkező némaság tünete 3-6 éves kor között kezdődik, és kezelés nélkül évekig elhúzódhat, egyre komolyabb problémákat eredményezve, mint például elhúzódó szeparációs szorongás, szociális szorongás, iskolai alulteljesítés vagy teljes izoláció. Az, hogy a gyermek nem beszél, egy tünet, melyre oda kell figyelni, és időben segítséget kérni.
Sajnos a szülők sokszor észre sem veszik, hogy baj van, hiszen otthon minden rendben. Gyermekük aranyos, énekel, táncol, beszélget a megszokott, biztonságos környezetben. Nem tartják problémának, hogy a gyermek idegen helyzetben bátortalanná, félénkké válik, és szinte nem hajlandó még az ölükből sem kimászni. A szülő és gyermek közötti túlzottan szoros kapcsolat tovább erősítheti a gyermekben a szorongást, melyet akkor él át, amikor önállóan, a szülő nélkül kell lennie, érvényesülnie.
Miért nem beszél a gyerek bizonyos helyzetekben?
A szelektív mutizmus nevű zavarban szenvedő gyermekek csak bizonyos helyzetekben nem beszélnek. Van olyan gyermek, aki például orvosi rendelőben, vagy védőnői vizsgálaton nem hajlandó megszólalni. Mások csak a dadus nénivel „állnak szóba”, és van olyan gyermek is, aki a szülőn kívül szinte senkivel nem beszél. Kamaszkorban előfordulhat, hogy megszólal, de beszéde alig érthető halk suttogás, és láthatóan „retteg” beszédhelyzetben.
Ezek a gyermekek nagyon szenvednek, és hiába próbálkoznak, nem tudják legyőzni az őket eluraló szorongást. A szorongás olyan mértékűvé nő bennük, hogy elnémítja őket.
A szelektív mutizmus lehetséges okai
A háttértényezőket kutató szakemberek nem tudják pontosan, mi okozza ezt a gyermekkori szorongásos zavart. Feltételezik, hogy a család túlóvó, túlvédő hozzáállása tovább mélyíti a problémát. Általában a mutista gyermek családjában van más szorongó családtag is. A genetikai hajlam öröklődésén kívül azonban a környezet, a családi minta, a nevelés is szerepet játszhatnak.
Kiválthatja valamilyen trauma is, például instabilitás, stressz a családban, költözés vagy akár haláleset.
Az, hogy a gyerek nem beszél, egy nem megfelelő megküzdési módot használ a szorongás leküzdésére. Ezt a problémamegoldási mechanizmust fenntartja a sok negatív tapasztalat, s egy ördögi kör alakul ki: a gyermeket kérdezik, de ő nagyon fél, nem tudja, mit feleljen, ezért inkább nem mond semmit. A szülő ezt a reakciót elfogadja, és a gyermeke segítségére siet, megvédi őt, válaszol helyette. Ettől mindenki megnyugszik, ám a következő alkalommal újra ez történik és a gyermek nem tanulja meg a kommunikációt, mindig a szülőhöz menekülne segítségért.
Lányoknál gyakrabban fordul elő ez a zavar.
Hogyan segíthetünk szülőként?
Szülőként gyermekünk viselkedéséről akkor kapunk hiteles képet, amikor először intézménybe (bölcsödébe, óvodába) kerül. Korábban a védőnőnél, vagy a gyermekorvosnál töltött néhány percből vonhatunk le következtetéseket.
Fontos, hogy elfogadjuk a környezet visszajelzéseit, és belássuk, hogy gyermekünk bizonyos szituációkban annyira szenved, annyira fél, hogy ezt mi már nem tudjuk kezelni. Minél hamarabb ismerik fel azt, hogy a gyermek némaságának hátterében nem egyszerű félénkség húzódik meg, annál hamarabb és hatékonyabban lehet nekik segíteni.
Támogassuk gyermekünk pszichológiai terápiáját!
Általában a szelektív mutizmussal küzdő gyermek a pszichológusnál ugyanúgy nem beszél, mint más idegen környezetben, vagy ismeretlen felnőttek jelenlétében. A pszichológiai konzultációkon a gyermek és a szülő együtt vehet részt, hogy a gyermek szorongását fokozatosan tudjuk feloldani. A szülő és a gyermek szétválasztása általában azonnali pánikreakciót szokott eredményezni, és a gyermek ilyenkor hevesen tiltakozik a szülőtől elválás ellen.
Nem az a cél, hogy a gyermeket sokkoljuk, hanem az, hogy szépen fokozatosan előkészítsük a szülőről való leválást, és az önálló megküzdési képességek kialakítását. Ez csak a szülővel történő szoros együttműködésben sikerülhet!
Mi segíthet még, ha nem beszél a gyerek?
Számos praktika létezik még, amit szülőként is bevethetünk. Az egyik legfontosabb, hogy a család ne zárkózzon be, nyissunk mi is a világ felé. Ha a gyermekünk látja, hogy kiegyensúlyozott baráti kapcsolatokat ápolunk, és abban felszabadultan veszünk részt, akkor ő is kedvet kaphat a barátkozáshoz.
Fontos, hogy olyan szituációkba kerülhessen, ahol van lehetősége ismerkedni. Minél fiatalabb a gyermek, annál könnyebben oldható a társas helyzetben jelentkező szorongása.
A felnőttekkel való kapcsolatban segítségül lehet egy számunkra szimpatikus gyermekpszichológus. Emellett azonban érdemes elvinni a gyermeket lovasterápiára, vagy mozgás-, művészetterápiás alkalmakra is. Itt is fog találkozni gyermekekkel, de a tevékenységek közben észrevétlenül lép majd kapcsolatba idegen felnőttekkel is.
A relaxációs technikák otthoni gyakorlása is oldhatja a gyermek szorongását. A légzőgyakorlatok, és a progresszív izomrelaxáció is hatékony lehet, ha néhány hónapon keresztül minden nap gyakoroljuk!
A gyermekek fejlődésében a játék kiemelt szerepet játszik. A projektív eljárások, mint a rajztesztek, a Világ-teszt, a Rorschach-teszt és a bábteszt, segíthetnek a tudatalattiba gyömöszölt emlékek felszínre hozásában és megoldásában. A bábozás különösen alkalmas lehet a vágyak, indulatok kifejezésére, és a szimbolikus jelentések feltárására.
Azonban fontos, hogy a szülők is aktívan részt vegyenek a gyermekek életében, beszélgessenek velük, és játsszanak. A televíziózás helyett a közös tevékenységek, mint a bábozás vagy a mondókázás, erősítik a kapcsolatot és fejlesztik a kommunikációs készségeket.
A gyermekek képekben gondolkodnak, és a belső képek kidolgozása, gazdagítása alapvető a helyzetek megértéséhez, a kreatív kifejezéshez és a gondolkodás rugalmasságához. A túl sok előre gyártott kép, mint a filmek vagy színezők, béníthatja a kreativitást és a gyermeki kifejezésmód szabadságát.
A szorongó gyermekek esetében kiemelten fontos a türelem, az elfogadás és a támogató légkör. Nem szabad helyettük beszélni, megoldani a helyzeteket, vagy a többiek előtt címkézni őket. Fontos, hogy előre felkészítsük őket a várható eseményekre, és ne erőltessük a szereplést, ha az számukra stresszforrást jelent.
A szelektív mutizmus jelensége egyre gyakoribb, és sok esetben évekig elhúzódhat. Az óvodai környezetben az óvodapedagógushoz vagy egy társukhoz kötődő kapcsolatok erősítése, valamint a felszabadult játék és mozgás segíthet a szorongás oldásában. Fontos a gyermek elfogadása és elfogadtatása.
A beszoktatás során a szeparációs szorongás gyakori, amely a szülőről való nehezített leválást jelenti. Fontos, hogy a szülő is nyugodjon meg, és közvetítse gyermekének a biztonságérzetet. A kis kedvenc, egy átmeneti tárgy, vagy egy közös búcsúrituálé is segíthet a gyermeknek a megnyugvásban.
A gyermekek érzelmi világának megértése és elfogadása kulcsfontosságú. A visszajelzés, az érzelmek nevekkel való ellátása, és a minden érzés megengedésének tudata segíti a gyermeket abban, hogy biztonságban érezze magát és nyíltan kommunikáljon.
A csendet is el kell tudni viselni, mert a gyermekeknek időre van szükségük a gondolataik megfogalmazásához. A nonverbális jelzések figyelése, és a határok tiszteletben tartása elengedhetetlen.
A közös tevékenységek, mint a sütés, a tésztagyúrás, a kavicsfestés, vagy akár a ruhák közös válogatása, kiváló alkalmat teremtenek a beszélgetésekre. A természetben való tartózkodás, a rituálék, mint a közös esti fürdés, szintén segítenek a gyermeknek az elengedésben és a kommunikációban.
A mesék segítségével a gyermekek feldolgozhatják konfliktusaikat és félelmeiket. Az "igaz vagy hamis" játék, vagy a rajzolás is remek kommunikációs csatorna lehet.
A gyermek hallgatása nem fal, hanem egy ajtó, aminek még nem találtuk meg a megfelelő kulcsát. A specifikus, képszerű és érzelmekre fókuszáló kérdések segítenek a gyermeknek abban, hogy megnyíljon.
A gyermekekkel való kommunikáció során fontos a türelem, a megértés és a bizalom. A pozitív megerősítések, a közös olvasás, és a gyermeki fantázia támogatása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek magabiztosabbá, nyíltabbá váljon, és sikeresen kommunikáljon a környezetével.
tags: #hogyan #leet #a #kisgyereket #raszoktatni #hogy