A Diósgyőri Papírgyár (DIPA Zrt.) 1782-ben alapított magyar papíripari cég, amely az ország egyetlen bankjegy- és biztonságipapír-gyártó vállalata.
Magyarországon a papír alkalmazása nehezen indult, mert az írástudók és a megbízók - a megszokás és az élettartam okán - sokáig inkább a pergament részesítették előnyben. Károly Róbert és Nagy Lajos korában az itáliai kapcsolatok fejlődése révén került Magyarországra kereskedelmi mennyiségű papír, amit főleg Budán, Pozsonyban, Kassán és Brassóban értékesítettek.
Az első ismert, papírra írt dokumentum Pozsonyban, Károly Róbert udvarában íródott, Gentilis bíboros 1310. május 1-jei keltezésű oklevele. Anyaga egy 172×235 milliméter méretű, valószínűleg itáliai eredetű lap, és a Magyar Nemzeti Levéltár őrzi.
A papír végül a 15. századtól vált általánosabban használttá, elsősorban olcsósága miatt (a pergamen huszonötször volt drágább). Az első magyar papírmalmot Lőcsén működtették, amiről Sperfogel Konrád lőcsei bíró Diárium című városi krónikájában olvashatjuk, hogy 1530-ban leégett.
Hazai papírmalmok ennek ellenére csekély számban működtek, amiben szerepe van a török megszállásnak is. A 16. század végén két papírmalom a Felvidéken, négy Erdélyben létesült. Lassú fellendülés csak a 18. században következett be.
A diósgyőri papírgyártás - akkoriban „fehér mívesség”-nek nevezték - elindítása először 1770 körül merült fel. 1773 januárjában kamarai megbízólevéllel Altmann Ernő csehországi papírkészítő mester érkezett Diósgyőrbe. Megérkezése után Altmann jelentkezett a diósgyőri uradalom vezetőjénél, Szőllőssy Ferencnél, és bemutatta iratait. Azonnal munkához látott, és az ispánnal végigjárta a Szinva völgyét. A ma is meglévő tervrajzok az osztrák technológiának megfelelő gyárépületet mutatnak, ahol 4-8 munkás dolgozhatott.
A diósgyőri papírmalmot a Gömör vármegyei Rochfalváról érkező Martinyi Sámuel alapította, de létesítésének időpontjáról nincs pontos adat, csupán közvetett bizonyítékok alapján következtettek arra, hogy a papírmalmot 1782-ben állították üzembe. Elképzelhető, hogy a papírmalom az előző telepítési javaslat újratárgyalása eredményeként létesülhetett. Egy 1898-ban megjelent, A magyar Korona Országának Gyáripara című kiadvány 1769-es dátumot ad meg a papírgyár alapításával kapcsolatban, de forrása nem ismert.
Az 1782-es alapítás időpontját bizonyító erejű irat egy céges levélpapír, melyet Kolba Mihály (1879-től a papírgyár tulajdonosa) készíttetett az 1896-os ezredéves kiállításra. Ezt a dátumot más későbbi dokumentumok is ismertetik. Az első vízjeles (dátumozott) diósgyőri papíron az 1802. október 2-ai dátum olvasható.
A malomépítést feltehetően az udvar abbéli belátása tette lehetővé, miszerint a térségben nem működött papírmalom, pedig a jelentések, elszámolások és egyéb hivatalos iratok elkészítéséhez komoly papírmennyiségre volt szükség. Ezt a lehetőséget használta ki Martinyi Sámuel, aki a Rochfalván sikeresen működő papírmalmát adta fel a diósgyőri kedvéért.
I. Martinyi Sámuel komoly nehézségek közepette működtette papírmalmát, elsősorban a minőségi rongyellátás okozott nehézséget. Martinyi 1836-ban elhunyt, özvegye, Farkas Mária pedig nem tudta folytatni a termelést, mert legjobb szakembere, Mihály Sámuel papírkészítő legény is meghalt. A papírmalmot ezért 1838-ban felajánlotta megvételre a kincstárnak, de nem kapott választ. Végül árverést rendezett, és Fiedler Károly kassai kereskedő és társai (Sandoss, máshol Sandorasz Ernő kassai, Gotthard György szepességi és Lichtenstein József miskolci kereskedő) kezébe került a malom. Fiedlerék 1842-ben vették át az üzemet.
A diósgyőri papírmalom Martinyi Sámuel tervei szerint valósult meg, és a termelés - a megváltozott név ellenére - még ezekben az időkben is sokkal inkább manufakturális, mint gyári, ipari jellegű volt.
Az 1842-ben, Kossuth Lajos kezdeményezésére megalakult Ipartestület első kezdeményezése az Országos Ipari Kiállítás megszervezése volt. Az 1846-os ipari kiállításon Fiedler Károly és társai sikeresen szerepeltek, elnyerték a kiállítás nagy ezüstérmét, amivel megteremtették szakmai tekintélyüket a hazai papír-iparágban.
Ennek következtében állami megrendeléseket kaptak (például a gyár minőségi, vízjeles papírjaira), aminek a volumene az idők folyamán csak nőtt. A diósgyőri papírgyár már az 1840-es évek közepén széles körben árusított, nagy vevőköre, több raktára és lerakata volt, elsősorban a társtulajdonosok lakóhelyén, Kassán Fiedler Károlynál, Iglón Hermann Adolfnál. 1846-ban, az iparkiállítás évében, Diósgyőrben 24 féle papírt állítottak elő.
Az üzleti, hivatali világban általában használt koncept vagy fogalmi papírból kis és nagy alakú, közönséges méretű és regeszt fajtát, a kancelláriai, vagyis irodai papírból fehér és kékes színben gyártották ugyanezt a választékot, de készítettek csomagolópapírt, regál papírt és háromféle könyvkötő lemezt is.
Valószínűleg 1846-ban került a Diósgyőri Papírgyárba a kiváló szakember, a gyár műszaki vezetője, Greutter Antal. Az ausztriai Welsből származott, és egy levélből tudni, hogy a vezetőség „külföldről bajjal és nagy igyekezettel” szerződtette. Később, az 1860-as évek végén bekerült a tulajdonosi körbe.
A gyár másik fontos szakembere Podhorányi Antal volt. E két, európai szintű szakembernek volt köszönhető, hogy a gyárban komoly műszaki változásokat is bevezettek, ami további lendületet adott a termelésnek.
Az 1870-es évek végére azonban abbamaradtak a további fejlesztések, feltehetően tőkehiány miatt. Végül a tulajdonosok - további beruházások helyett - eladták a gyárat. Az 16 000 forintról szóló adásvételi szerződést Megay Adolf ügyvéd készítette el, és 1878. július 8-án írták alá. A papírgyár új tulajdonosa 1879-ben Kolba Mihály iglói papíripari szakember lett, aki 16 000 forintért vette meg az üzemet.
Kolba Mihály, alig két évvel a gyár megvétele után műszaki fejlesztésekbe fogott, majd az 1890-es párizsi világkiállításon megvette a svájci Escher Wyss cég 150 centiméter széles hengerszitás papírgépét, négy hollandival együtt, s ezek munkába állításával jelentősen nőtt a termelékenység: míg 1846-ban 10 000 rizsma, mintegy 60 000 kilogramm papírt állítottak elő, addig 1885-ben már 160 000 kilogrammot, a napi termelés 200 kilogrammról 540 kilogrammra nőtt.
Ehhez hozzájárult az új, nagyobb teljesítményű víz- és gőzerőgép telepítése is.
A Diósgyőri Papírgyár közben folyamatosan részt vett a hazai és a külföldi szakkiállításokon. A legnagyobb elismerést az 1900-as párizsi világkiállításon érte el, ahol termékei elnyerték a kiállítás nagy aranyérmét.
A gyárban sokáig megtartották a papírkészítés hagyományos módszerét, még az első hengerszitás papírgép 1890. évi termelésbe állítása után is fennmaradt a merítőszitás technológia. Így biztosították a versenyképességet a géppapírok bizonyos fajtáival szemben, és így maradtak meg, sőt fokozódtak az állami megrendelések.
A termelési korszerűsítés mellett rendkívül fontos volt a még mindig élő feudális jellegű rendszertől való elszakadás, a gyártelep földterületének megvásárlása, a gyár tervezett bővítése. Kolbáék e törekvései áthúzódtak az 1900-as évekre, hatásuk pedig egyértelműen ekkor mutatkoztak meg.
Az első világháború utáni helyzet azonban nehéz helyzetbe hozta a vállalkozást, és 1925 végén - a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi közreműködésével és vezető szerepével - részvénytársasággá alakultak. Az új struktúrában a cég sikerrel vészelte át a nagy gazdasági világválságot is.
A háború után az államosítás volt a legfontosabb esemény a papírgyár életében. Az ötvenes években technikai korszerűsítések sorát hajtották végre, és a termelt mennyiség folyamatosan nőtt.
1963-ban a gyár a Papíripari Vállalat nevű tröszt része lett, ettől kezdve beindult a tömegtermelés, és megkezdődött a papírfeldolgozás is.
1990-ben, a rendszerváltás idején a gyár leányvállalat lett, majd 1993-ban a Pénzjegynyomda tulajdonába került, és azóta újra részvénytársaságként működik.
A Diósgyőri Papírgyár (DIPA Zrt.) Miskolc-Diósgyőr Felsőgyőr városrészében, a Hegyalja út 203/1. szám alatt található.
A DIPA Zrt. weboldala: [link a DIPA Zrt. weboldalára, ha elérhető]
A Wikimédia Commons tartalmaz DIPA Zrt. képeket és egyéb médiaanyagokat.