A várandósság egy csoda. Hogyan lesz egy apró, mégis oly bonyolult kis emberi lény két pici sejtből mindössze 9 hónap alatt? És a szinte felfoghatatlanul összetett folyamatnak itt nincs is vége, hiszen kisbabád egészségének fejlődése a születése közben, sőt születése után is folytatódik. Az élet első évében a csecsemők minden szerve éretlen, teljesen másképp működik, mint a felnőtteké. Az emésztőrendszer mindhárom funkciója - az emésztés, a felszívás, és a tápanyag továbbítás - jelentős átalakuláson megy át az első életév során.
A bélflóra kialakulása és jelentősége
Az anyaméhben a magzat bélrendszere természetesen steril. Az eddig ismert kutatások szerint az újszülött steril bélrendszerrel születik. A szülőcsatornán való áthaladáskor az ottani mikroorganizmusok rákerülnek a bőrére, bekerülnek a légúti és bélrendszerébe. Ezek az első mérföldkövei az életünk végéig velünk együtt élő mikrobiom kialakulásának.
Néhány éve szakmai lapokban megjelent egy másik feltételezés, mely szerint még az anyaméhben megkezdődik ez a folyamat az anyából származó mikroorganizmusok által. Természetesen mindkét esetben fontos, hogy a várandós anyuka bélflórája egyensúlyban legyen. Azért, hogy a baba születés alatt, a szülőutakon való áthaladáskor megfelelő számú jótékony baktériummal találkozzon. Ezt követően pedig az édesanya bőréről, az anyatejből, a közvetlen környezetből bekerülő baktériumok, gombák és egyéb hasznos anyagok bejutása, megtapadása és elszaporodása is hozzájárul ahhoz, hogy a mikrobiom éréséhez minden feltétel adott legyen.
A kicsik bélflórája életük első szakaszában, nagyjából az első két évben fejlődik ki. A bélflóra kifejlődése tehát egy hosszú folyamat, ráadásul kéz a kézben jár a bélrendszer, tágabb értelemben a teljes emésztőrendszer és az immunrendszer fejlődésével. A bélbaktériumok ugyanis fontos szerepet játszanak az emésztőrendszer egészségében is: egyrészt olyan anyagokat termelnek, amelyek segítik az étel mozgását a bélrendszerben, így javítják az ürítés gyakoriságát, másrészt részt vesznek a táplálék feldolgozásában is. Emellett a helyes immunválaszok kialakításának, egészségünknek és gyógyulásunknak első számú irányító központja is a bélflóránk. Bélflóránk jelenti egészségünk alapját. Ez a feljebb leírt folyamat kiemelt hatással van a bélsejtek fejlődésére, a bélfal védőgát funkciójának kialakulására és a bélfalban lévő immunsejtek érésére. Mindezek mellett a mikrobiom helyes fejlődése az idegrendszer éréséhez is szükséges: mind a bélben található idegsejtek, mind ezeken keresztül a központi idegrendszer sejtjeinek fejlődéséhez is.
A vizsgálatok alapján, ha az első 3 hónapban a mikrobiom kialakulása nem megfelelő, az hatással van az immunrendszer fejlődésére, működésére, így a későbbiekben nagyobb a rizikója az ekcéma, asztma, ételallergia kialakulásának. Ezeken túl az immunrendszer fejlődéséhez szintén elengedhetetlen az idegen anyagok felismerése, az allergének kiszűrése, eltávolítása. Egészen konkrétan az a folyamat, hogy megtanulja az immunrendszer, mi a saját és mi az, ami nem tartozik a szervezetünkhöz. Ez a védekezés szempontjából létfontosságú.
Az emésztőrendszer éretlensége és a széklet
Egyéves korukig a kisbabák emésztőrendszere még éretlen, egészen másképpen működik, mint a felnőtteké. Az emésztőrendszer éretlenségéből fakadóan az olyan fontos feladatokat, mint az emésztés, a táplálék felszívása és a salakanyagok kiválasztása a gyomor és a bélrendszer nem tudja még teljes egészében ellátni. Ráadásul ebben az időszakban a bélrendszerben található immunrendszer és a normál bélflóra kialakulása sem ment végbe. Ez tehát egy igen érzékeny életszakasz.
Megszületéskor egy újszülött több oknál fogva is alkalmatlan az önálló létre, mert pl. nincsenek fogai, nem tudja a szilárd táplálékot lenyelni, és speciális összetételű, energiadús tápanyagot igényel, testsúlyához képest relatíve nagy mennyiségben. Ilyenkor még éretlen a gyomor-bél rendszer és csak speciális összetételű és állagú (folyékony) táplálékot képes feldolgozni, hasznosítani. Ha nem az igényeinek megfelelő táplálékot kapja, akkor egy idő után elégtelen lesz az energia-bevitel, a tápanyagok nem a megfelelő arányban és mennyiségben jutnak be a szervezetbe, és számos, az életet veszélyeztető anyag szaporodhat fel.
Már a fogantatás 4. hetében jelen van a kezdetleges bélcsatorna, melynek hossza 4 mm. Ez a bélcsatorna a megszületésig kb. 1000-szeresére nő, és már a 20. terhességi hétre kialakul a végleges struktúra. Már a méhen belüli életben kialakulnak a nyelési és szopizási mozdulatok, de megszületéskor ezek még részben éretlenek, sokszor rosszul koordináltak, főleg koraszülöttekben. A gyomor és a nyelőcső között lévő izomgyűrű érése csak a megszületést követő 9. hónapra fejeződik be teljes értékűen. Ez az izomgyűrű felelős, hogy a gyomorba jutó táplálék ne folyjék vissza a nyelőcsőbe. Így már érthető, miért is olyan gyakori kiscsecsemőknél a bukás. A gyomor is jelentős átalakuláson megy át. Megszületéskor mintegy 30 ml a térfogata, és az első életév végére eléri az 1200 ml-t. Ne feledjük, hogy a csecsemők a testsúlyuk közel 15%-át elfogyasztják naponta!
A gyomorürülés sebességét meghatározza a benne lévő tápanyag energia-, cukor- és zsírtartalma. Ez azt is jelenti, hogy az anyatej például gyorsabban kiürül a gyomorból. A vékonybelek fő funkciója az emésztés és a megemésztett tápanyagok továbbítása a keringésbe. Ehhez különböző emésztőenzimek szükségesek, melyek a vékonybélbolyhok felszínén helyezkednek el. A vékonybélbolyhok megszületéskor már jelen vannak, de funkciójuk még tökéletlen. A bolyhok optimális működéséhez szükség van az anyatejjel kiválasztódó különböző növekedési faktorokra is.
A csecsemők gyomra kb. 2-2.5 óra alatt ürül ki és juttatja tovább a tápanyagot a vékonybél felé. Az eltérő emésztés miatt csecsemőkorban normálisnak tekintjük azt is, ha naponta 6-8 széklet van a pelusban, azaz akár minden etetés után, de a négynaponta egyszer történő székletürítés is normálisnak számít a tankönyvi adatok szerint. Minden baba bélmozgása más és más, fontos, hogy megfigyeljük, megváltozott-e hirtelen vagy akár hosszabb távra is a megszokott ürítési rendszeresség.
Gyakori emésztési problémák és kezelésük
A kisbabák első életévében a szülőknek a legtöbb fejtörést a különböző hasi problémák okozzák, mint a hasfájás vagy közismert nevén kólika, a puffadás, a széklet milyensége, gyakorisága. Talán könnyebb lesz eligazodnunk ebben a témakörben, és hatékonyabban tudunk segíteni gyermekünknek, ha egy kicsit megvilágítás alá kerül ezeknek a folyamatoknak az élettani háttere.
Kólika (csecsemőkori hasfájás)
A csecsemőkori hasfájás, azaz a kólika a babák életének első hónapjaiban szokott jelentkezni, nagyjából fél órával étkezés után. Ilyenkor indul be ugyanis a csecsemők emésztése. Kólika esetében a babákra vigasztalhatatlan sírás tör rá, amelynek látszólag nincs kiváltó oka. Gyakori kísérő jelenség: a vörös arc, az ökölbe szorított kéz, a felhúzott lábak és a kemény pocak. Anyatejes és vegyes (anyatejes és tápszeres) táplálás esetén egyaránt előfordul, a kólika kb. minden negyedik babát érint.
A hasfájás vagy más néven kólika leggyakoribb oka, hogy a baba az etetés alatt sok levegőt nyel. A levegő, ha elindul a belek felé, feszíti azokat, és ez indítja el a görcsös hasi fájdalmat. A cél, hogy a levegő kijusson a bélrendszerből vagy felfelé, vagy lefelé. Éppen ezért érdemes a babát etetés után minimum 20 percet függőlegesen tartva büfiztetni. Amennyiben a levegő már lentebbi tájra indult, úgy azt hasmasszázzsal, a láb tornáztatásával, esetleg a ma már sok helyen elérhető biztonságos szélcsövek használatával, szélhajtó teával és egyéb szélhajtó készítmények segítségével bírhatjuk távozásra.
A szülők segíthetnek a kicsi fájdalmán, ha ilyenkor a köldök körül 1 cm-re az óramutató járásával megegyező irányban masszírozni kezdik a hasát, valamint ha két térdét a hasához felhúzva kifelé köröztetik. Ezek a mozdulatok segítenek a szelek távozásában és a kakilásban is. Rossz hír, hogy a kólikát száz százalékos biztonsággal megszüntető ellenszer nem létezik, de szerencsére a legtöbb baba idővel egyszerűen "kinövi", magyarán az emésztőrendszer érésével párhuzamosan teljesen megszűnik majd a hasfájás. És bár ez a típusú hasfájás nem betegség, mindenképpen érdemes a tüneteket megvitatni egy gyermekorvossal.
Csecsemőkori hasfájás, kólika - HelloBaby top 10
Bukás (reflux)
Felnőttek körében jól ismert probléma a reflux - ennek a babakori megfelelője a bukás (regurgitáció). A szoptatás, etetés utáni büfiztetés, sőt az akár 1-2 órával későbbi bukás is természetes folyamat, ha a baba egyébként jókedvű, és a súlya növekedik. Ijesztő lehet, és a kibukott táplálék mennyiségét növelheti, ha a baba túl sokat vagy túl gyorsan evett.
Hányás és hasmenés
A fejletlen emésztőrendszer és bélflóra mellett fertőzések (főként vírusos, ritkábban bakteriális), de akár egyes gyógyszerek, például antibiotikumok is okozhatnak hányást, hasmenést. Akut hasmenést leggyakrabban norovírusok okoznak, és általában 10-14 nap alatt szűnik meg. Babák, kisgyermekek esetében különösen fontos haladéktalanul, a gyermekorvossal egyeztetve beazonosítani a tüneteket, és megelőzni, hogy a folyadékveszteség következtében kiszáradjanak.
A tünetek csökkentése érdekében mielőbb gondoskodni kell a bélflóra helyreállításáról természetes élőflórás készítményekkel. Megelőzni a baba kiszáradását - kisgyermekeknél ez akár egy nap alatt is bekövetkezhet, és súlyosabb következményekkel járhat. Mielőbb kezdjük meg az ORS (orális rehidráló készítmény) adagolását is, apránként, kiskanállal az első órákban.
Ételallergia
Csecsemők és kisgyermekék körében többszörösen gyakoribb jelenség az élelmiszerallergia, mint felnőtteknél. Leginkább a tejre, a tojásra, a szójára és a halra - ebben a sorrendben - érzékenyek a 12 hónaposnál fiatalabb babák. Az anyatejnek védőhatású szerepe van az allergiák kialakulásának szempontjából. A laktóz-intolerancia nagyon ritka jelenség a csecsemők körében, ez esetben a laktózmentes tápszer, illetve a laktózmentes termékek megfelelő időben való fogyasztása javasolt. A laktóz enzim hiányát, illetve működési zavarát a laktáz nevű enzim pótolhatja még. A gyermekek egy része 2-3 éves korára kinövi az élelmiszerallergiáját. Ha a csecsemő vagy az édesanya valamilyen élelmiszerallergiában szenved, akkor kerülniük kell azon összetevők fogyasztását, melyek felelősek az allergia kiváltásáért. Szűrővizsgálatok szintén javasoltak lehetnek.
Az anya által elfogyasztott ételek molekulái - csak nagyon kis mennyiségben - átjutnak a tejbe. Ez okozhat egyes esetekben haspuffadást, hasfájást a babának. A kifejezetten allergiás hajlamú csecsemők ettől az anyatejbe került igen minimális mennyiségű idegen fehérjétől is kóros tüneteket mutathatnak: véres székletük, testszerte száraz, ekcémás bőrük lehet. Emiatt szakorvosi vizsgálatra feltétlenül szükség van.
A megfelelő táplálás szerepe
Születés után a kisbabáknak meglehetősen gyorsan alkalmazkodniuk kell a szájon át végzett táplálkozáshoz és az emésztéshez, éppen ezért különösen lényeges ilyenkor a legkedvezőbb összetételű bélflóra kialakítására törekedni. Ezt a szülők a baba megfelelő táplálásával tudják elősegíteni. Fontos például, hogy az újszülött hozzájusson az úgy nevezett kolosztrumhoz, azaz előtejhez, amely a szülést követő 1-2 napban termelődő anyatej. Az előtej ugyanis azon kívül, hogy kiváló táplálék, nagy mennyiségben tartalmaz antitesteket és fehérvérsejteket, amelyek megvédik az újszülöttet a fertőzésektől.
Anyatejes táplálás
A kisbabák számára a legmegfelelőbb az anyatej fogyasztása, lehetőség szerint saját édesanyjának a teje vagy bevizsgált, ugyanolyan életkorú csecsemővel rendelkező anyuka teje. Az anyatej összetétele mindig igazodik a csecsemő igényeihez. A WHO ajánlása szerint az egészséges bélflóra szempontjából optimális, ha a hozzátáplálás megkezdésével párhuzamosan hat hónapig még folytatjuk a szoptatást.
Az élete első hónapjában a szopást a baba sűrűbben igényelheti, azonban a hónap végére érdemes lenne elérni, hogy a baba lehetőség szerint 2.5-3 óránként egyen. Ez azért szükséges, mert ha gyakrabban etetjük, akkor a kicsi gyomrába kerülő tej nem üres gyomorba, hanem a korábban elfogyasztott anyatejre kerül. Ezzel a baba gyomra folyamatosan munkába van fogva, és a sorozatos egymásra etetések következtében egy idő után hányás, hasmenés alakulhat ki. A 3 óránkénti etetés betartásával tehát sok gondtól szabadíthatjuk meg a kisbabánkat.
A hasfájás megelőzésénél jó, ha tudjuk, hogy az anyatej első része, amit a baba kiszív az főleg vizet és cukrot tartalmaz; a tápláló zsírban, tápanyagban gazdagabb részt a babák a szoptatás vége felé tudják kiszívni. Éppen ezért, ha a baba például megszomjazik és 3 órán belül visszakéredzkedik az anyamellre, akkor ugyanabból a mellből szoptassuk meg, mint amelyikből korábban szoptattuk. Ez azért fontos, mert ha a baba mindig csak az anyatej hígabb, cukorban gazdagabb részét szívja ki, akkor ez a hasban elindít egy erjedéses folyamatot, mely erős hasfájást és híg székletürítést eredményez és ezek mellett az igazán tápláló anyatejhez a baba hozzá sem jut és újból korán megéhezik. Ez a folyamat pedig kialakíthat egy ördögi kört.
Az édesanya táplálkozásának jelentősége
Anyatejes babáknál nagyon fontos, hogy az anya odafigyeljen arra, hogy ő maga mit eszik, illetve iszik. Az anya által elfogyasztott táplálékok ugyanis hasfájást, székletváltozást, bőrkiütést okozhatnak a csecsemőnél, sokszor a legnagyobb gondosság mellett is. Ezek nem egyszer olyan erős problémát eredményeznek, hogy gasztroenterológus szakember segítségére lehet szükség. Újabban észlelt jelenség, hogy a babák egy része az anyatejben nagy mennyiségben található tejcukrot nem tudja megfelelően lebontani, ami szintén kólikát okozhat. Szerencsére már kaphatók remek készítmények, melyek ebben segítséget nyújtanak a babáknak.
Tápszeres táplálás és hozzátáplálás
Tápszeres csecsemőknél, akik kezdetektől fogva tápszert kapnak, általában nincsen nagyobb gond. Főleg az anyatejről tápszerre való átállás, illetve a hozzátáplálás során találkozunk leggyakrabban székrekedéssel, a széklet színének megváltozásával. Fontos, hogy apró problémák miatt ne váltsunk gyakran tápszert, illetve a hozzátápláláskor az ételek meghatározott ütemben kerüljenek bevezetésre.
Amikor gyermeke a hatodik hónap körül készen áll a hozzátáplálásra, bélflórája alkalmazkodik a megváltozott táplálékokhoz. Az erősen feldolgozott élelmiszerek, mint például a gyorséttermi ételek vagy a cukros és sós rágcsálnivalók, nem ajánlottak a hozzátáplálás megkezdésekor. A többnyire kiegyensúlyozott és friss, sok rostot tartalmazó étrend elősegíti az egészséges bélflóra fenntartását. Mindehhez természetesen kornak megfelelő táplálásra, ásványi anyagokra, vitaminokra, nyomelemekre is szükség van.
Tippek a “bélbarát” étrendhez:
- Állítson össze színes tányérokat. Próbáljon meg minden étkezéshez minél színesebb tányért összeállítani. A paradicsom (piros), az uborka (zöld), a hámozott alma (fehér), a narancs (narancssárga), és az áfonya (kék/lila) együtt egy szivárványszínű tányért alkotnak, amely remek kísérője egy ízletes főétkezésnek.
- Tartsa be a “hússzor-zöld” szabályt. Ez azt jelenti, hogy minden héten legalább 20 különböző zöld ételt - főként zöldséget - iktasson be az étrendjébe. Az olyan klasszikusok mellett, mint a saláta, a brokkoli és a spenót, sok más finom étel is létezik, amelyeket nem fogyasztunk olyan gyakran. Például a zöldbab, az ízletes zöld spárga és persze a kiváló örök klasszikus, a zöldborsó! Ez a szabály természetesen szinte bármilyen más színnel is működik. Csak próbálja ki!
Mindkét tipp célja, hogy változatosabbá tegye az étrendet. Ez persze nem olyan egyszerű kisgyerekeknél, akik gyakran ugyanahhoz a három ételhez ragaszkodnak, és elutasítják az újdonságokat. A kisgyermekek általában megszokásból esznek. Elsősorban azokat az ételeket eszik, amelyeket szülőként rendszeresen kínál, és Ön is szívesen fogyaszt. Egy zöldség vagy gyümölcs új a gyermeke számára?
Az intesztinális barrier és a veseműködés
Rendkívüli fontosságú említést tenni az „intesztinális barrierről”, azaz a bél sorompó szerepéről. A bél falát borító sejtek meggátolják különböző, a szervezet számára káros anyagok, fehérjék átjutását a szervezetbe. Ez a sorompó kiscsecsemő korban még éretlen, és gyakran átenged olyan nagy molekulákat, amelyek a szervezetbe bejutva káros folyamatokat indítanak be, pl. allergiás folyamatokat. Így jöhet létre, például az anyatejjel táplált csecsemőknél a tehéntej fehérje allergia. Számos mozzanat, fertőzés, gyulladás megzavarhatja ennek a védősorompónak a működését.
Az egész szervezetben a táplálék felszívódás, az oxigén csere, a vizelet kiválasztás féligáteresztő hártyákon keresztül történik. Ezek a féligáteresztő hártyák a vér rendszer ereinek a fala. A vese részben úgy működik, mint egy konyhai szűrő. A szűrő szintén egy úgynevezett félig áteresztő hártya: ezen keresztül kiszűrődik a folyadék, és a folyadékban oldott kisméretű anyagok. A vese szabályozza a vizelet mennyiségét és a kiválasztott anyagok mennyiségét, azaz koncentrált vizeletet vagy hígított vizeletet tud előállítani, de ezt már munkával, illetve energia felhasználásával teszi. Megszületéskor és fiatal csecsemőkorban a veseműködés még éretlen. Az első napokban kisebb a kiválasztás mértéke, mint felnőttekben, és így a képződött vizelet mennyisége is kevesebb. Ez a funkció fokozatosan érik, de a felnőttkori értéket csak 1 éves korra éri el. A vizelet - mint minden folyadék - lehet híg és lehet koncentrált. Ez mindig a víz és a benne oldott anyagok arányától függ. Csecsemőkorban alacsony a vese koncentráló képessége. A koncentrálás alapvetően só (nátrium-klorid, NaCl) függő. Csecsemőkorban a fokozott só bevitel megterheli a vesét, mert nem tudja kiválasztani, így fölöslegesen és kórosan felhalmozódik a szervezetben. A tehéntejnek és a kecsketejnek nagy a sótartalma, ezért 1 éves kor előtt nem ajánlatos. Utólagosan sózni (és cukrozni) is felesleges az ételeket, hiszen a zöldségek és a gyümölcsök sótartalma fedezi a baba szükségleteit. A túlzott sófogyasztás a későbbiekben olyan betegségekre hajlamosíthat, mint a magas vérnyomás, a kardiovaszkuláris és az érrendszeri problémák. A vese vizelet hígító képessége azonos a felnőttével. A szervezetben termelődő salakanyagok többsége a fehérjékből képződik. A nagy mennyiségű fehérje- és só bevitel terheli a csecsemő szervezetét, ezért kerülni kell a számára magas fehérje- és sótartalmú ételeket.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Sürgősen orvoshoz abban az esetben kell fordulni, ha a hasi fájdalom miatt a gyermek vigasztalhatatlanul akár 1,5-2 órát is sír, ez ugyanis az invaginatio, más néven bélbetüremkedés jele lehet. Bélbetüremkedés esetén a csecsemő periodikusan sír, azaz rövid megszakított szünetek után a vigasztalhatatlan sírás újból kezdődik, sokszor a hányás is megindul. Rossz esetben véres székletet, véres nyálkát észlel a szülő a pelenkában, mely már a bélelhalás egyik jele. Az ilyen csecsemőt azonnal orvoshoz kell vinni!
Lényeges tehát, hogy mindig legyünk tekintettel a baba igényeire, valódi szükségleteire és az ő ritmusára hangolódjunk rá, így sok gondtól megszabadíthatjuk magunkat. Sokszor a problémát a mi türelmetlenségünk, elvárásaink okozzák.