Adolf Hitler (1889. április 20. - 1945. április 30.) osztrák születésű német politikus, a 20. századi történelem egyik legmeghatározóbb alakja, 1933-tól 1945-ös öngyilkosságáig a náci Németország diktátora volt.
A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezetőjeként 1933-tól kancellárként, majd 1934-től Führerként irányította Németországot. Pályafutása során nem csupán politikusként, hanem ideológusként is megnyilvánult, amelyet leginkább a Mein Kampf című művében fejtett ki.
Adolf Hitler 1889. április 20-án, az Osztrák-Magyar Monarchia területén, Németországtól nem messze, a Linztől 90 kilométerre lévő felső-ausztriai Braunau am Inn kisvárosban született. Alois Hitler (1837-1903) vámügyi tisztviselő és unokahúga, egyben harmadik felesége, Klara Pölzl (1860-1907) negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. A házaspár hat gyermeke közül csak Adolf és Paula érte meg a felnőttkort. Apja, Alois Hitler házasságon kívüli gyermekként született, és anyjának vezetéknevét (Schicklgruber) viselte egészen 40 éves koráig. Anyja később feleségül ment Johann Georg Hiedlerhez (1792-1857), aki molnárlegényként dolgozott. Aloist azonban nem ő, hanem öccse, Johann Nepomuk Hiedler (1807-1888) nevelte, aki valószínűleg az apja volt. Ő küldte Aloist Bécsbe cipésztanulónak, ahol meg is szerezte a cipészmesteri oklevelet. Ezután azonban rögtön belépett a vámőrséghez, ahol évekig közlegényként szolgált. 1872-ben, 35 éves korában elvette egy magas állású vámtisztviselő 50 éves nevelt lányát. 1875-ben vámtiszt, majd 1892-ben főtiszt lett. 1876-ban vette fel mostohaapja (és nevelőapja) családi nevét. A névváltoztatáskor azonban a Hiedler (kb. „kisbirtokos”) név betűzését egy hivatalnok a kevésbé parasztos Hitler formában jegyezte be. Hitler nem volt biztos apai nagyapjának kilétét illetően, ám az minden valószínűség szerint Johann Georg Hiedler vagy annak öccse, Johann Nepomuk Hiedler volt. Már az 1920-as évek elején terjedt a müncheni kávéházakban az a pletyka, hogy Hitler apai nagyapja zsidó volt. A diktátorral szemben álló külföldi sajtó később nagy előszeretettel terjesztette ezt. A legenda végleges változatát Hans Frank, a Lengyel Főkormányzóság hitleri vezetője diktálta le emlékirataiban, kivégzése előtt. Eszerint Hitler apai nagyapja egy Leopold Frankenberger vagy Frankenreiter nevű zsidó férfi volt, mert Maria Anna Schicklgruber (Hitler apai nagyanyja, 1795-1847) Graz városában ennél a zsidó családnál dolgozott.
Alois Hitler foglalkozásából adódóan, de saját kezdeményezésből is, családjával együtt gyakran költözött, először Braunauból Passauba, aztán Lambachba, majd Leondingba és Linzbe. A fiatal Adolf általános iskolai évei alatt még jó tanuló volt, ekkortájt az is felmerült benne, hogy felnőttkorában pap lesz. A lambachi bencés iskolában találkozhatott először a horogkereszttel, ugyanis az egyik 19. Adolf jó tanulmányi eredményei után apja egy neves linzi reáliskolába íratta, ahol azonban az eminens diákból egy év alatt bukott diák lett. Alois Hitler sikeres hivatali pályát futott be, és jó anyagi körülményeket biztosított családjának. 1903-ban, 66 éves korában hunyt el. Apja halála után az ifjú Adolf Hitlert - továbbra is gyenge eredményei miatt - eltanácsolták az iskolájából. 15 évesen került másik középiskolába, de itt sem akart a haszontalannak tartott tanulmányokkal foglalkozni. 1905-től az apja után járó árvatámogatás, valamint az anyjától és nagynénjétől kapott pénz viszonylag kényelmes megélhetést biztosított számára. Betegségére hivatkozva, valamint azzal az ürüggyel, hogy felkészül a Bécsi Képzőművészeti Akadémia felvételi vizsgájára, vidéki, majd bécsi rokonainál éldegélt mintegy két évig. 1907-ben sikertelen felvételi vizsgát tett a Bécsi Képzőművészeti Akadémián, de a kudarcot mindenki elől elhallgatta. Ez év karácsonyán halt meg édesanyja, a hozzá legközelebb álló személy. Hitler ezután soha nem ünnepelte meg a karácsonyt. Az 1908-as év nagy részében közösen bérelt szobát Bécsben barátjával, August Kubizekkel. 1908 őszén újra megpróbálta a felvételi vizsgát az akadémiára, de ezúttal már az előszelekción sem jutott át. Anyagilag egyre nehezebb helyzetbe került, mert öröksége fogyatkozott, és az árvasági pótlékra sem tarthatott tovább igényt. Mégis megvált Kubizektől, inkább maga keresett olcsó hónapos szobát. Öt hónapig bejelentve sem volt - valószínűleg a sorozás elől is bujkált. 1910 februárjában végül bejelentkezett egy úgynevezett férfiszállásra, ahol olcsón kapott egy cella méretű szobát. Itt ismerősei tanácsára eladás céljából elkezdett képeslapokat rajzolni, festeni. Az értékesítésből három évig fenn tudta tartani magát, naponta elkészült egy, általában 35×40 cm-es képpel, amely majdnem mindig bécsi utcarészletet ábrázolt. Ezeket 5-10 koronáért tudta eladni bécsi kispolgároknak, amiben egy Neumann nevű magyarországi zsidó ember is segített, akivel normális kapcsolata volt. Akkoriban azok közé tartozhatott, akik elméleti antiszemitizmusukat a környezetükben élő „konkrét” zsidókra nem terjesztették ki.
Hitler világnézete, ideológiája Bécsben kezdte felölteni végleges formáját. Erősen hatott rá a völkisch (alldeutsch) mozgalom, amelyet magyarra nagynémetnek vagy pángermánnak fordít az irodalom, bár betű szerint össznémetet jelent. Szervezetük, az Alldeutscher Verband meghatározó egyénisége ebben az időben Georg von Schönerer volt. A mozgalom célja Ausztria-Magyarország felbomlasztása és az összes németnek egy nagynémet birodalomban történő egyesítése volt. A leendő birodalomból ki akarták küszöbölni a szláv és a magyar népelemet, de a katolicizmust és különösen a zsidóságot is. Emellett a szociáldemokrácia esküdt ellenségeinek nyilvánították magukat, részben annak internacionalizmusa, részben zsidó származású vezetői miatt. Bár Hitlerre sokban hatott a nagynémet ideológia, a későbbiekben ezen alaposan túllépett, és erősen kritizálta is ezt az eszmerendszert a Mein Kampfban. Fő művében maga is arról írt, hogy antiszemitizmusa Bécsben teljesedett ki. Bécs ekkoriban nagy létszámú zsidó kisebbségnek adott otthont, akik közül sokan Kelet-Európából odavándorolt ortodox zsidók voltak. Hatással volt Hitlerre ez időben Karl Lueger bécsi polgármester populista, agresszív retorikája, akit „minden idők legnagyobb német polgármestereként” aposztrofált, dicsérte emberismeretét, a kisemberek körében népszerű intézkedéseit, amelyeket ügyesen használt fel saját céljaira. Kimutatható az antiszemita Lanz von Liebenfels(de) fajelméletének befolyása is Hitler eszmerendszerére, bár utóbbi nevét írásaiban nem említi, és nem veszi át tőle antiszemitizmusának durva szexuális vonatkozásait.
Hitler bécsi évei alatt nehéz anyagi helyzete ellenére gyakran járt színházba és különösen operába. Kedvelte a bécsi (és magyar) operettet, de abszolút kedvence Wagner volt, akiben a germán mitológia újjáteremtőjét látta. Hitlert érzékenyen érintette a kudarc, hogy nem nyert felvételt a képzőművészeti akadémiára, de ezt követően is festőként próbált megélni Bécsben, majd Münchenben, más szakma vagy munka keresésébe nem kezdett. Amikor az osztrák sorozótisztek megtalálták, festőművésznek vallotta magát, de hozzátette, hogy csak megélhetési okokból fest. Ami stílusát, festői felfogását illeti, bár dühödten támadta a konzervatív akadémikusokat (akiknek a felvételin vallott kudarcát tulajdonította), ugyanakkor a korabeli modern áramlatokat is megvetette. Később, kancellárként kitiltotta az általa „degenerált”, „zsidó-néger” stílusúnak bélyegzett festészetet a kiállítótermekből. A maga részéről szinte mindig embernemjárta utcaképeket festett, épületeket örökített meg. Jó szemmel, ügyes kézzel ábrázolta, másolta választott tárgyait, de alkotásai - a szakértők nagyobb részének véleménye szerint - nem ütik meg a művészi színvonalat. Későbbi politikai szerepe azonban alaposan megemelte képeinek értékét, így azokat nagy mennyiségben hamisították is. Münchenben is kialakult a vevőköre, egy aranyműves például 21 képet vásárolt tőle. Kancellárrá válása után sok korábbi vevője felajánlotta számára festményeit, de Hitler nem tartott igényt műveire. Becslések szerint festői korszakában, 1910-14 között összesen körülbelül két-háromezer képet festhetett. Hatalomra jutása után az antifasiszta propaganda azt terjesztette róla, hogy szobafestőként indult. Ennek semmi életrajzi alapja nincs. (Egyébként egész életében soha nem volt rendszeres, fizetett polgári foglalkozása.) 1938-ban Jean Effel francia karikaturista két rajza is megjelent nagy példányszámú francia lapokban, amelyeken Hitler szobafestőként Ausztriát, illetve Csehszlovákiát festi át barnára. A karikatúra természetesen a hitleri Németország terjeszkedésére utal.
Hitler a festészet mellett erősen vonzódott az építészethez is. Ez egybevágott azzal is, hogy a bécsi sikertelen festészeti felvételi vizsgáján a professzorok a rajzai alapján inkább az építészi pályát ajánlották számára. Körülbelül 24 éves korában végleg búcsút mondott festészeti terveinek, és teljesen az építészet felé fordult érdeklődésével. Addigi festői tevékenységével később sem törődött, de építészeti vázlatait gondosan megőrizte. Rendszeres tanulmányokat azonban nem folytatott, érdeklődése nagyrészt az álmodozásokban merült ki. Építészi stílusa - ifjúkori festői törekvéseivel ellentétben - megfelelt a korszellemnek, mondhatni divatos volt. Az 1930-as évek klasszicizáló, monumentális stílusa számos világvárosban felbukkant, Moszkvától New Yorkig, Rómától Párizsig. Hitler azonban mindenki máson messze túl akart tenni. Építészeti elképzeléseinek első fő kivitelezője Paul Ludwig Troost volt, majd az ő halála után, 1934-től Albert Speer. Troost még a neoklasszicizmus keretei között maradt (Német Művészetek Háza, München), de Speer már hűségesen követte Hitler gigantomániáját. Ő tervezte a nürnbergi pártnapok színhelyét, amely végső formájában egymillió ember befogadására lett volna alkalmas. Speer tervezte Hitler elképzelései alapján a birodalmi és egyben világfőváros, a Germánia névre...
A Mein Kampf keletkezése és hatása
Adolf Hitler Mein Kampf című műve részben önéletírás, részben politikai értekezés. Hitler a Mein Kampf-ot megírásához 1924-ben kezdte írni a landsbergi börtönben, ahol hazaárulásért rá szabott büntetését töltötte, miután 1923 novemberében megpróbálta megdönteni a német köztársaságot a müncheni sörpuccsal. Bár a puccskísérlet sikertelen volt, Hitler a tárgyalását a náci propaganda terjesztésének eszközeként használta fel. Noha azelőtt szinte ismeretlen volt, a puccs azonnal hírhedtté tette mind a német, mind a nemzetközi sajtóban. A bíróság öt évre ítélte, amelyből nem egészen 9 hónapot töltött börtönben.
A könyv eredeti címe a következő volt: 4 ½ Jahre Kampf gegen Lüge, Dummheit und Feigheit. Eine Abrechnung (Négy és fél évnyi harc a hazugságok, a butaság és a gyávaság ellen. Számvetés). Végül azonban a szerző Mein Kampf-ra rövidítette a címet. A náci párt kiadója (a Franz Eher Verlag) 1925-ben adta ki az első kötetet. Hitler 1928 nyarán megírt egy második könyvet, amelyben még bővebben kifejtette külpolitikai nézeteit, azonban ezt a könyvet már nem adták ki. A szöveget csak 1958-ban fedezték fel, amikor rábukkantak a gépelt kéziratra az USA Nemzeti Levéltárában, ahol több millió oldalnyi olyan dokumentum található, amelyet az Egyesült Államok foglalt le a II.
A Mein Kampf nem vált azonnal bestsellerré. Az első kiadás 10 000 példányából a legtöbb elkelt, így megjelentettek egy második kiadást is, azonban ezt követően lényegesen csökkent a könyv népszerűsége. A helyzet 1930-ban, a Náci párt parlamenti választásokon történő jelentős előretörésével gyorsan megváltozott. 1928-ban a német parlament (a Reichstag) majdnem 500 helyéből mindössze 12-t szereztek meg a nácik. 1930-ban már 107 mandátumot szereztek, 1932 nyarán pedig 230-at, így a legnagyobb párttá váltak a parlamentben. Ennek megfelelően a Mein Kampf eladási számai is lényegesen megemelkedtek. Miután kinevezték Hitlert német kancellárrá 1933. január 30-án, a Mein Kampf népszerűsége az egekbe szökött, így szerzőjét multimilliomossá tette. Egyedül ebben az évben több mint 850 000 kötetet adtak el. A kiadó erőszakos marketingtevékenységet folytatott, és nyomást gyakorolt a közönségre, a német közintézményekre és a náci szervezetekre, hogy minél több példányt vásároljanak. Az is nagymértékben hozzájárult az eladások forgalmának növekedéséhez, hogy a náci propagandagépezet Adolf Hitlert egy átlagos német katonából és politikusból egy tévedhetetlen, istenszerű vezetővé alakította. Az eladási számok további növelésére a náci kiadó különleges, illetve évfordulós kiadásokat is megjelentetett, ilyen volt például a Braille-írással megjelent kötet, az új házasoknak szóló kiadvány vagy Hitler 50. születésnapjára 1939-ben megjelenő kiadás.
A náci Németország 1945-ös bukását követően a szövetségesek elkezdték szisztematikusan eltávolítani a náci propagandát (pl. a könyveket, filmeket, szobrokat, zászlókat és szimbólumokat) a könyvtárakból, egyetemekről, boltokból, épületekből és az utcákról. Ezen irányelvek alapján a megszálló szövetséges tisztek kivonták a forgalomból a Mein Kampf-ot és más náci szövegeket, továbbá betiltották az újabb kiadásukat is. Az amerikai hatóságok ezt követően a szerzői jogokat a bajor szövetségi kormányra ruházták át, mely joghatósági szerepét kihasználva megakadályozta Hitler könyvének újrakiadását Németországban és másutt, az angol nyelvű verziók kivételével. A bajor kormányzat minden igyekezete ellenére sem tudta soha teljesen megakadályozni a Mein Kampf újranyomtatását. 2015. december 31-én éjfélkor lejártak a Mein Kampf szerzői jogai, így a bajor kormány már nem képes hivatalosan ellenőrizni a könyv kiadását.
Hitler politikai pályafutása és ideológiája
1914: Kitör az első világháború; csatlakozik a német hadsereghez, ahol jól teljesít, így tizedessé léptetik elő. 1919: Az első világháború vége ellenére úgy dönt, hogy a hadseregben marad, mivel ez az egyetlen dolog az életben, ami valódi célt ad neki. A hadsereg hírszerzés/propaganda részlegében kap állást, ahol politikai kiképzést kap. A hadsereg besúgójaként is tevékenykedik, más politikai pártok után kémkedik. Ez idő alatt csatlakozik a Német Munkáspárthoz is, amely akkor szélsőségesen antikommunista, antiszemita jobboldali szervezet volt. Hitler szélsőséges antiszemitizmusa jól látható abból a leveléből, amelyet Adolf Gemlichnek küld. 1920-ban Hitlert elbocsátják a hadseregtől és a Német Munkáspárt reklámozásának és propagandájának élére áll.
1923: Jobboldali frakciókkal és Ludendorff tábornokkal, aki német politikus volt, megkísérli megdönteni a kormányt. Hitlert elfogják és hazaárulás címén bíróság elé állítják, aminek következtében hónapokig börtönben ül. 1930−1931: A náci párt felemelkedése. Az általános választáson a pártnak sikerül 14-ről 107-re növelnie a parlamentben a képviselői számát. 1931-ben Hitler elnökségre pályázva kihívja Paul von Hindenburgot, aki akkoriban Németország elnöke. Hitler hivatalosan is német állampolgár lesz, ami lehetővé teszi számára, hogy Hindenburg ellen induljon az elnökválasztáson. 1933 márciusában Hitler meggyőzi a Reichstagot, hogy fogadja el a felhatalmazási törvényt. Ez a törvény lényegében 4 évre diktátori hatalmat biztosít neki. Az újonnan megszerzett hatalmával Hitler a náci pártot az egyetlen engedélyezett politikai pártnak nyilvánítja az országban. 1935: Hitler tovább fegyverzi Németországot azáltal, hogy a katonai erőket új fegyverkészlettel látja el. Célja a versailles-i békeszerződés feloldása és az egész németség egyesítése. 1938. A Molotov-Ribbentrop-paktum békeszerződést biztosít Németország és a Szovjetunió között és lehetővé teszi Lengyelország felosztását. Ezt követően szeptember 1-jén Hitler megtámadja Lengyelországot. 1943: A sztálingrádi csata. 1944: Kísérlet Hitler meggyilkolására.
A marxizmus zsidó tanítása elveti a természet arisztokratikus elveit és az erő, és akarat örökös előjogának a helyébe a szám tömegét és holt súlyát helyezi. Felismertem a zsidót mint a szociáldemokrácia vezérét, és mintha hályog esett volna le szememről. 14-15 éves koromban találkoztam először a „zsidó” szóval gyakorlatban, főleg politikai beszélgetések kapcsán. Egy csomag ruhával és némi fehérneművel kezemben, de megdönthetetlen akarással nekivágtam Bécsnek! Hittem, hogy ami ötven évvel ezelőtt édesapámnak sikerült, az nekem is sikerülnifog. Különös, hogy minél idősebb lettem, annál inkább érdekelt az építészet. Az építészetet festői tehetségem természetes kiegészítőjének tekintettem s bensőmben örültem annak, hogy a művészi keret kibővült. Már tizenöt esztendős koromban élesen meg tudtam különböztetni a dinasztikus „hazafiságot” a népies, faji „nacionalizmus”-tól. A hivatalnoki pálya iránt nem lehetett kedvet ébreszteni bennem. A német népnek addig nincs joga gyarmatpolitikai célokat követni, amíg nincs minden fia egy közös államban. Maga Bécs sem tudta sokáig állni ezt a harcot. Soha se tartsátok az államot biztonságosnak, ha az nem biztosíthat népünk minden tagja számára egy darab termőföldet.
„Németország nem háborús nemzet. Inkább katonás. Ami azt jelenti, hogy nem akar háborút, ne nem is fél tőle."
"Oly sok tízezer katona, tiszt és tábornok hősiességét tette semmivé egy ilyen ember..."
"Birodalom katonái! Ezen a napon egy olyan fontos támadásban vesztek részt, melynek kimenetele a világ egész jövőjét eldöntheti." - 1943.
"...bekövetkeznek azok a pillanatok, amikor a szövetségesek közötti feszültség akkorára nő, hogy törés következik be... Nekünk csak ki kell várnunk a pillanatot..." - Egy katonai konferencián a kelet-poroszországi Rastenburgban, 1944.
"... végső soron mit várhattunk egy fronttól... ha most azt látjuk, hogy a hátában a legfontosabb posztokat destruktív elemek, szóval nem is egyszerű defetisták, hanem közönséges destruktív alakok foglalták el?" - A keleti fronton kialakult hadi helyzetről, 1944.
"Oroszország ellen nem vívhatunk lovagias háborút. A harc az ideológiák és a fajok összecsapása lesz, amit példátlan, irgalmatlan és engesztelhetetlen könyörtelenséggel kell végrehajtanunk…A komisszárok a [nácizmussal] szemben álló ideológiák képviselői. A komisszárokat ezért ki kell végezni. Egy szó mint száz, kéne egy kis sperma."
Történelem és popkultúra: 80 éve halt meg Adolf Hitler, milliók gyilkosa
Hitler életének utolsó szakasza és öröksége
Hatalmának csúcspontján a hadserege ellenőrzése alatt tartotta az európai kontinens nagy részét. A szövetséges hatalmak túlerejével szemben azonban már csak idő kérdése volt bukása. Hitler személyes bukása teljes volt, céljaiban is nagyrészt kudarcot vallott. A minden németet egyesítő nagynémet birodalom helyett országa elveszítette keleti területeit, a Kelet-Európában elszórtan évszázadok óta élő német népcsoportokat a háború után elűzték lakóhelyükről. A marxizmus és ideológiája felszámolása helyett vesztes háborújával hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió negyven évre
Adolf Hitler (Braunau am Inn, 1889. április 20. - Berlin, 1945. április 30.) osztrák születésű német politikus, a 20. század egyik legsötétebb történelmi alakja volt, akinek politikája és ideológiája mérhetetlen emberi szenvedést, pusztítást és tragédiát okozott. Az Adolf Hitler idézetek elsősorban történelmi forrásként értelmezhetők. Segítenek megérteni, hogyan működött egy totalitárius gondolkodásmód, miként lehetett szavakkal félelmet kelteni, ellenségképet építeni és tömegeket befolyásolni. Ebben a gyűjteményben szereplő idézetek célja nem az eszmék terjesztése, hanem a múlt megértése és a tanulságok levonása.
"Nekem a sváb az anyanyelvem, de miután Oroszországból hazajöttem, megfogadtam, hogy a gyermekeimmel nem beszélek svábul, nehogy a származásuk miatt annyi bajba, olyan rossz sorsra jussanak ők is, mint én. De az Istenért, nehogy ezt is megírja! Kitelepült hozzátartozóim élnek Németországban, azoknak kellemetlenségük származna belőle. Hiába, nagyot fordult a világ ötven év alatt! Hitler után úgy gondoltuk, jobb lesz a gyerekeinknek, ha nem tudnak svábul, most meg már olyan esetről is hallottam, amikor Németországban az ellenségeskedő utódok azzal igyekeztek ártani egymásnak, hogy kölcsönösen beárulták a másikat, amiért annak a szülei idehaza, Bélteken, magyarul beszélnek a családban." - Krasznabélteki volt deportált, 1998-ban
"1960-ban, amikor ezt ismét lehetővé tették, a környéken cselédeskedő többi alsóhomoródival együtt visszatértem én is a szülőfalunkba, ahol újra szép nagy házakat építettünk. Hogy az azóta eltelt idő alatt én az öregházba kerüljek, a többiek Németországba menjenek, és az akkor felépített házainkat is elvegyék tőlünk."
