Az első három életév során a táplálkozási magatartás, ezen belül pedig a rágás intenzív és folyamatos fejlődése zajlik. Cikkünk áttekinti ezt az érési folyamatot a tipikusan fejlődő csecsemőknél és kisdedeknél, különös tekintettel a hipotóniás babákra.
Miért fontos az izomtónus a hozzátáplálás során?
Izomtónusnak az izmok passzív mozgatással szembeni ellenállását, feszítettségét nevezzük. Normál izomtónus esetén a passzív mozgatás során ellenállást tapasztalunk. Hipotónia esetén a csecsemő izmai petyhüdtek, puha tészta tapintatúak. Önmagában véve nem számít betegségnek, de igen sok fokozata létezik. Kiterjedhet az egész testre, és bizonyos testrészekre is, amely leggyakrabban a törzset és a nyaki-vállövi területet érinti. Az evés és a beszéd az arcizmok kontrollált és finom mozgásán alapszik. Ehhez azonban elengedhetetlen a normál izomtónus, és az arc izmainak megfelelő izomereje, mozgástartománya, sebessége, koordinációja és disszociációja.
Hogyan hat a gyenge izomtónus a táplálkozásra?
Az arc- és szájizmok gyengesége lehet veleszületett, illetve jelentkezhet központi idegrendszeri sérülés vagy egyéb genetikai eltérések következtében. Ha egy gyermek hipotón, akkor az első nehézség, amivel szembesülhetünk a hozzátáplálás során, az a stabil és optimális pozíció felvétele. A hipotón gyermekek fej- és törzskontrollja kevésbé erős, emiatt nehezebb megtartaniuk a fejüket, vagy később egy ülő helyzetet (jellemzően a felülés is később jelenik meg). A hipotónia továbbá kihathat az orál-motoros készségekre is, ezen belül főként az állkapocs, az ajkak és a nyelv mozgásaira.
- A gyenge állkapcsok nyitott szájtartást eredményeznek, amely akár gyenge nyálkontrollhoz (nyálfolyáshoz) is vezethet.
- A hipotón gyermekek az ajkaikat nehezebben tudják összezárni, emiatt a szívószálból vagy a pohárból történő ivás nehezített lehet, megtanulása több időt és gyakorlást igényelhet.
- Gyakran már szoptatási nehézségek is felléphetnek.
- Ivás során a folyadék kontrollálásával is adódhatnak nehézségeik, amely megmutatkozhat a folyadék kicsorgásában, köhögés és félrenyelés formájában is.
- A nyelv gyengesége pedig kihathat az étel, a falat szájtéren belüli irányítására.
A fent említett problémák hatékonyan kezelhetők az orál-motoros készségek fejlesztésével. Mint bármilyen fejlesztés esetén, itt is a gyermek jelenlegi készségeire alapozunk, azokból indulunk ki.
A hozzátáplálás alapelvei hipotóniás babáknál
A hozzátáplálás indulása - ideális esetben 6 hónapos kor körül - az új ízekkel történő ismerkedés időszaka, miközben a rágáshoz szükséges izmok ereje is nő. A 9 és 12 hónap közötti időszak a szenzitívebb periódus az új állagok elfogadására.
A darabos ételek bevezetésének időzítése
A rágás tanulásának folyamatában az első 3 életév során a táplálkozási magatartás, ezen belül pedig a rágás intenzív és folyamatos fejlődése is zajlik. Körülbelül 6-9 hónapos korukban a csecsemőknél már működnek azok a reflexek és orális motoros mechanizmusok, amelyek támogatják a rágást és a szilárd ételek fogyasztásának megtanulását. E reflexek beindítását a rágható ételek felfedezésével segíthetjük. Ha a szilárd ételek bevezetése eltolódik a 9. hónap utánra, esetleg akár a 12. hónap utánra is, akkor később nehezebben fogják elfogadni a darabos ételeket. A 3. életévben az esztétikus és egészséges fogazat kialakulásához szükséges az erős rágóizomzat, melynek kialakulásához alapvető a rendszeres, intenzív rágás. Érett, egészséges csecsemőnél a fenti feltételek kb. 10 hónapos korig kezdenek el teljesülni, ekkor ideális elkezdeni a darabos ételek bevezetését. A hatékony körkörös rágómozgás általában 2 éves kor után alakul ki, és addig a rágás tanulásának folyamatában előfordul, hogy a gyermek kiköpi az akár jól megrágott ételt is, és ez teljesen normális ebben az életkori szakaszban. A babák már az ínyükkel is képesek a pépesítés-rágás folyamatát elvégezni, még anélkül, hogy megjelennének az első fogacskáik. Nem szükséges várni, amíg a fogacskák kibújnak!
A megfelelő etetési pozíció
Az etetőszék megfelelő pozícionálása, vagy ölben etetéskor a kényelmes testhelyzet megtalálása fontos a biztonság és a csecsemő/kisded kényelmes étkezése szempontjából. Az első és legfontosabb szempont, hogy a baba önállóan tudjon ülni és helyes pozícióban üljön. A helyes ülőhelyzet kulcsfontosságú a biztonságos nyelés szempontjából. A kisgyermek felsőteste függőleges helyzetben, csípője kissé előre billentve legyen. A lába legyen megtámasztva. Ha a gyermek hátra van dőlve - még ha enyhén is - a súlya hátra tolódik és a gravitáció is ebbe az irányba húzódik. A kissé hanyatt fekvő helyzetben a szájba helyezett étel is hátra felé a torok felé mozdulhat.
Pürés és darabos ételek kombinálása
A pürés szakasz egy rövid, de fontos része lehet a táplálási folyamatnak. Néhány csecsemő nem fogja szeretni a püréket - minden baba más és más. A püré a legtöbb kisbaba korai étkezési tapasztalatainak része lesz, de ez nem jelenti azt, hogy minden csecsemő számára feltétlenül szükséges. Vannak babák, akik kitűnően, egészségesen elvannak a BLW-módszerrel (baby led weaning). Vannak olyan babák is, akik nem, és problémáik vannak (tápanyaghiány, vashiány, alultápláltság, kalóriahiány, gyakori öklendezés stb.). Babát tekintve, egyénileg kell megválasztani a neki megfelelő módszert. Kerüljük a vegyes állagú ételek kínálását kb. kétéves korig, mivel a pürés ételekben előbukkanó darabos falat váratlanul érheti a kisgyermeket, nem tud rá felkészülni. Ha a baba többször megtagadja a püréket (nem kilöki a nyelvével), ajánljunk neki puha, kézrefogható (finger food) ételeket. Azonban, ha a babának gondjai vannak a puha ételekkel (pl. sokat öklendezik tőlük még úgy is, hogy biztosan jól ül és a falatok puhák és jó az alakjuk, de így is ez történik vagy nagyon sokszor kiköpi), maradjunk még a püréknél néhány hétig. Amint rátértünk a darabos étkezésre, onnantól időnként azért kínáljuk pürés állagú ételeket is, hogy kitegyük a babát ennek a textúrának is. Előfordul, hogy a baba, aki eleinte elutasította a püréket, később elfogadja például ezzel az eszközzel, szívesen kipróbálja.
Darabos ételek típusai és formái
Kezdeti finger food ételek (6-9 hónapos kor)
Kezdetben szilárd, de puha állagú, ujjnyi vastag hasábokra vágott ételeket kínáljunk, amelyeket a csecsemő könnyen össze tud nyomni akár a nyelvével vagy az ínyével is. Ilyenek a puhára párolt vagy sült zöldségek, gyümölcsök, puffasztott kukorica, buláta, a nyers gyümölcsök közül pl. a puhább barack és a banán. Továbbá pl. fasírtok, zöldségfasírtok, puha házi babakekszek, főtt tészta, kifli csücsök. Az állag tekintetében azok az alapanyagok jöhetnek szóba, amelyeket az ujjaiddal össze tudsz nyomni, vagyis pl. banán. A forma az ekkori jellemző fogás-technika miatt is fontos, ugyanis marokfogással fog a gyermek kb. 9-12 hónapos koráig (átlag 9 hó körül).
Későbbi darabos ételek (9-12 hónapos kor)
9-12 hónapos kor körül alakul ez majd szép fokozatosan át a csipesz/csippentő fogássá (cél: mutató- és hüvelykujjal való csippentés). Akkor fognak jönni a majd min. 1 cm x 1 cm méretű kisebb, puha falatkák (pl. párolt zöldborsó, áfonya, reszelt sajt, tojáskocka, eperkocka stb.). Addig nem célszerű, majd néha, ha látjuk, hogy a baba a tárgyakat elkezdi már nem marokkal fogni. Ha már a puha ételeket jól tudja rágni és magabiztosan nyelni, utána jöhetnek a keményebb ételek is pl. keksz. Azonban, amíg a baba nem rágja jól a puha finger foodokat, ne adjunk neki kekszet se! A keksz külön kategória, ugyanis az a szájban a harapás hatására apró darabokra, morzsákra esik szét. Kemény aszalványok (pl. mazsola), kerek vagy érme alakú ételek (pl. szőlő, virsli), magvak, pattogatott kukorica, nyers sárgarépa és alma a fulladás veszélye miatt kerülendők 2 éves kor alatt.
Baba első ételei - A szilárd ételek elkezdésének teljes útmutatója
Öklendezés és fulladás
A darabos ételek kínálásának kezdetén gyakran előfordul, hogy a gyermek öklendezik a darabos ételtől. Ez teljesen természetes dolog a rágás tanulásának korai szakaszában. Ha az öklendezéshez nem társul félrenyelés, rosszullét, egyéb rossz élmény, és nem veti vissza őt a gyakorlásban, akkor hagyjuk nyugodtan próbálkozni. Az öklendezési reflex egyfajta biztonsági reflex, amely megakadályozza a babát abban, hogy a torkába kerüljön valami, amit a szájába vett. Az öklendezés súlyosbíthatja a refluxot is. Ha a baba a darabos ételektől hetekig, hosszabb ideig, vagy rendszeresen öklendezik, érdemes sorra venni a tipikus hibákat (etetési pozíció, falat formája - ne legyen pinduri! -, stb.). Az öklendezés el fog tűnni, hiszen az ezt kiváltó terület a nyelven hátrébb fog vándorolni idővel. Segít a megfelelő rágóka és formájú étel, hiszen ezek ingerlik a területet. Ha ezt a kis teste megszokja, tűrni is fogja idővel. A babának egyszerre kell tudnia lélegezni, rágni és nyelni - ez összetett és bonyolult. Ráadásul kb. 6-7 hónapos korára a baba új készséget mutat: ez pl. a nyelv lateralizációja, annak érdekében, hogy az ételt jól mozgassa a szájában, és ételt vigyen a szája hátsó részébe lenyelés céljából (ha van tapasztalata pürékkel - kanálról leszopogatás/szívás, az sokat segít a falat/bólus szájban való hátra vitelében). Ha egy baba sokszor, rendszeresen öklendezik és küzd az első ételeivel, emiatt hányhat, és negatív társítást hozhat létre az étkezés és e rossz érzés között. Ez tartós hatással lehet az ételekkel való interakciójára.
Öklendezés vs. fulladás:
| Jellemző | Öklendezés | Fulladás |
|---|---|---|
| Hangok | Köhögés, hangos sírás, fulladozó hangok, próbálja kiköpni | Csendes, nincs levegővétel, vagy gyenge köhögés |
| Arcszín | Piros, vörös | Kékülő, sápadt |
| Reakció | Aktívan próbálja eltávolítani az ételt | Passzív, nem tud reagálni, pánik |
| Sürgősség | Általában nem igényel beavatkozást, meg kell figyelni | Azonnali beavatkozást igényel (Heimlich-manőver) |
Gyakori hibák és tippek a darabos ételek bevezetéséhez
Kerülendő ételek
Vannak élelmiszerek, melyek fogyasztása tiltott: például 1 éves kor alatt a méz, mely botulizmust okozhat, a nem megfelelő hőkezeléssel készült főtt tojás, a hús és hal, a nyers tejes sajt és a hozzáadott cukrokat tartalmazó élelmiszerek sem megfelelőek csecsemők számára. Ne adj sót a baba ételéhez, és lehetőség szerint válassz alacsony nátriumtartalmú termékeket. A korai és túlzott nátrium fogyasztás szerepet játszhat a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. A nagyon kemény dolgokkal (pl. nyers répa, alma, dió, mandula) legalább 2 éves korig várjunk. Könnyebb ezeket félrenyelni, csökkentsük ennek valószínűségét úgy, hogy adjuk ezeket, de a megfelelő állagban (pl. reszelve).
A vas pótlása csecsemőkorban
A baba vasraktárai születésüktől kezdve 6 hónapos koruk körül kezdenek kimerülni. A vas szükséges napi beviteli mennyisége 6-12 hónapos korban 11 mg, ami 3 mg-al magasabb, mint a felnőtt férfiak esetében. Később, ha elérte a gyermek az egy éves kort, 7 mg a napi igénye, körülbelül 3 éves koráig. Talán meglepő, hogy a kisbabák ilyen kis testükkel több vasat igényelnek a megfelelő fejlődéshez és egészséges élethez. A hozzátáplálás elsősorban, általában nem mennyiségileg ad hozzá a gyermek tápanyagellátottságához (az anyatejen és/vagy a tápszeren kívül), hanem minőségileg: kell a plusz vas-, kalcium, fehérjék, zsiradékok, omega-3 zsírsavak stb. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek steaket eszik innentől tehéntejjel, de nem is kizárólag almát és répát hónapokig.
A játékos étkezés
Hagyjuk, hogy a baba játsszon az étellel. Boldogabbak lesznek tőle, és a rendetlenség fantasztikus fejlődési lehetőségeket kínál. Ha a gyerkőc ledobja az ételt, összetrancsírozza, szétkeni, annak rendszerint nem örülünk. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk kiakadni, kiabálni, dühöngeni. De ne tegyük! Egyrészt a gyermekben félelmet keltünk, amelyet elég hamar összepárosít majd az étkezéssel, ez pedig egyenesen étkezési zavarhoz vezet. Másrészt mert semmit nem érünk el vele, csak mindannyian rossz kedvűek leszünk. Fedezzétek fel az alapanyagok széles választékát. A tanulmányok azt mutatják, hogy azok a babák, akiket sokféle ízzel és állaggal ismerkednek meg, kisebb valószínűséggel válnak válogatóssá. Az ételek ujjacskákkal való fogdosása (innen az idegvégződések sokasága infót küld az agynak) felkészíti a babát arra, hogy ez az étel milyen lesz, ha a szájába jut.
Az önálló evés támogatása
Az önálló evés nem egyedül evést jelent, ott vagyunk vele, optimális esetben mi is eszünk, mutatjuk/megfigyeli, hogyan kell. Az önálló evés azt jelenti, hogy a gyermeknek biztosítjuk azokat a feltételeket, amely mentén ő gyakorolhat, tapasztalhat a finom falatok által. Ha kanállal etetsz, próbáld ki azt a verziót, hogy az ételt te teszed a kanálra, majd átadod a babádnak. A másik verzió, hogy olyan kanalat adsz a gyermek kezébe, melyen megtapadnak a darabosabb ételek, pl. NumNum. Könnyebben használható, mint egy hagyományos kanál, mivel a feje lapos, ezért nem kell elforgatnia a csuklóját a babának ahhoz, hogy a szájába tudja tenni, ezáltal megkönnyíti a kicsik önálló evését.
Ivás tanítása
Elsőként nyitott picike pohárral tanítsuk a babát inni. Ez azért kell, hogy pici átmérőjű legyen, mert maga a kis szája is pici (mi sem keverőtálból iszunk). A nyelve szabadon mozog, ez a helyes ivási technika, semmi nem fogja le. Emellett ekkor már 9-10 hónapos kor körül szívószálas itatóban gondolkodjunk, nem ajánlom rendszeresen a csőrös itatókat. A kulacs legyen pici (igen, kb. 1,5 dl), így a szívószál is rövid lesz benne. A szívószál puha, nem szelepes (mert akkor először rá kell harapni, majd inni, ez nem a normális ivás módszere). Vágjuk a szívószálat rövidre, a hegye a baba nyelve hegyéig érjen, ne érjen rá lefogva azt. Ne kelljen megdönteni a kulacsot (fej nem biccen hátra). Ha nem megy, kis pohárral gyakoroljuk a szívószálból való ivást, eleinte segíthet ez hígított gyümölcspürével, majd vízzel.