Amikor egy kismama teherbe esik és először elmegy orvoshoz, izgatottan várja, hogy mikor hallhatja meg először a baba szívhangját. Az első alkalom, amikor egy kismama meghallja gyermeke szívverését, az egyik legmeghatározóbb élmény a várandósság kilenc hónapja alatt. Ez a ritmikus, sebes lüktetés, amely leginkább egy vágtázó paripa patadobogására emlékeztet, az élet legbiztosabb jele a méhen belül. Sokan ilyenkor érzik át először igazán, hogy egy új élet növekszik a szívük alatt, és ezzel együtt természetes módon merül fel a kérdés: vajon minden rendben van-e azzal a tempóval?
Gyakori azonban, hogy a magzati szívhang ilyenkor még nem hallható, és ezt a tényt általában ijedtség és pár napig tartó izgatott várakozás követi: vajon a következő vizsgálaton lesz szívhang? Jó hír, hogy általában a gond csupán annyi, hogy a kismama túlságosan hamar ment el az orvoshoz, a 4-5. héten, míg az első magzati szívhang leginkább csak a 6. héttől érzékelhető.
A szív az első olyan szerv, amely elkezdi ellátni funkcióját a fejlődő embrióban. Ez a folyamat elképesztő sebességgel zajlik, hiszen a fogantatás utáni harmadik héten már elkezdenek formálódni azok a sejtcsoportok, amelyekből később a komplex keringési rendszer kialakul. A 4. hétre az embrió belsejében kialakul egy különálló ér, amelyből hamarosan kialakul a baba szíve és keringési rendszere. Az 5. héten a baba szívét alkotó előzetes struktúrák spontán verni kezdenek. Ezekben a korai szakaszokban egy csőhöz hasonlít, amely csavarodik és osztódik, hogy végül kialakuljon a szív és a billentyűk. A 6. hétre a baba szíve négy üreges kamrával rendelkezik, mindegyikben egy be- és egy kijárattal, hogy a vér ki- és beáramolhasson. Ebben a korai szakaszban a szívverés még alig érzékelhető a hagyományos eszközökkel.
Az első ultrahangvizsgálat során a szakemberek egy apró, lüktető pontot keresnek a petezsákban. Ilyenkor a frekvencia még viszonylag alacsony, percenként 80-90 ütés környékén mozog, ami hasonló az anya nyugalmi pulzusához. A 6. hétre a baba szíve percenként 110-szer ver. További két hét múlva a magzati szívverés 150-170 ütésre emelkedik percenként. A 9. vagy 10. hétre a baba szíve körülbelül 170-et ver percenként - ez az ütem innentől kezdve lassulni fog. A terhesség utolsó tíz hetében lassul a baba szívfrekvenciája. Az orvostudomány általánosan elfogadott álláspontja szerint a 110 és 160 ütés/perc közötti tartomány tekinthető normálisnak (ezt nevezzük alapfrekvenciának vagy bazális frekvenciának).
A terhesség 10. hetétől a 12. hét környékén a legvalószínűbb, hogy a baba szívhangját Dopplerrel hallod, de előfordulhat, hogy már a 10. héten is hallod. Ne feledd, hogy a szakértők óva intenek az otthoni magzati Doppler használatától, hacsak nem állsz orvosi szakember felügyelete alatt. Ez részben azért van így, mert ezek a készülékek nem olyan kifinomultak, mint az orvosok által használtak, így előfordulhat, hogy nem érzékelik a baba szívverését, ami felesleges ijedtséghez vezethet. Ráadásul képzés nélkül nehéz lehet megfelelően használni az otthoni Dopplert.
Mi a teendő, ha a magzati szívverés leáll?
Más a helyzet, ha a legutóbbi vizsgálaton még látta az orvos a magzati szívhangot, a következőn pedig nem. Sajnos a 12. hétig bekövetkezhet az a sajnálatos eset, hogy a baba elhal, ennek az esélye nagyjából 6 százalék körül van. Azonban csupán a szívhang hiányából erre nem lehet következtetni, nem egy esetről hallottam, amikor a terhesség befejező műtét előtti utolsó vizsgálaton megint láttak szívhangot!
A vetélés olyannyira gyakori, hogy egy 2019-es norvég kutatás szerint a 25-29 éves korosztályban a legalacsonyabb, de még ez a legalacsonyabb szám is tíz százalék! Vagyis tíz pozitív terhességi tesztet produkáló nőnél sajnos csak kilenc várandósság marad meg. 25 évnél fiatalabb édesanyáknál, különösen, ha tinédzser terhességről van szó, vagy ha a kismama harmincöt évnél idősebb, ez az arány 17%-ra nő, de negyven éves kor környékén már 33% és az évek előrehaladtával egyre rohamosabban nő!
Vetélésről akkor beszélünk, amikor a kisbaba a várandósság elején, az első trimeszterben búcsúzik, bár a definíció nem egységes. A legtöbb kutató a 20. hétig vetélésnek, azután pedig magzati elhalálozásnak tekinti a baba elvesztését.
A vetélés típusai
Vetélés kapcsán a legtöbb kismama erős görcsöket és erős - általában szakaszos - vérzést tapasztal, ami alapján már a legtöbb nő azonnal a baba elvesztésére gondol. A vetélés azonban történhet külső jelek nélkül is: a baba fejlődése megáll, a szívhang megszűnik és ez csak a várandósgondozás során derül ki, amikor nem találják a szívhangot. A vetélés tényét ilyenkor egy ultrahangos vizsgálat igazolja. Ezt a jelenséget angol kifejezéssel "missed abortion"-nek, vagy rövidítve "missed ab"-nek hívják, magyarul erre a csendes vetélés kifejezést használjuk.
Van azonban egy harmadik típusú vetélés is, amikor a várandósság elvesztése olyan korán történik, hogy ez semmiféle tünettel nem jár, mert az embrió egyszerűen felszívódik a petezsákból, és a várandósság tényét megállapító vizsgálatot követően nem jelenik meg a szívhang. Ilyenkor nincs semmiféle teendő és semmiféle vetélési tünet sem.
Vetélés utáni teendők
Amikor viszont a klasszikus vetélésről beszélünk, akkor nagyon fontos, hogy a méh teljesen kiürüljön és ne maradjon a méhben semmiféle szövetdarab a várandósságból, mert ezek fertőzést, fokozott vérzést és további problémákat okozhatnak. A szülőknek általában ilyen esetekben két lehetőségük van: az egyik a várandósság műtéti befejezése, kürettel vagy leszívással. Ezek a beavatkozások általában teljes altaltásban történnek (nagyon ritkán helyi érzéstelenítéssel). A másik lehetőség pedig általában a várakozás, hogy a vetélés folyamata magától befejeződjön.
Műtéti befejezés
A műtéti befejezés kapcsán - bár eléggé szubjektív - előny lehet, hogy a folyamat gyorsan lezajlik, kevesebb és rövidebb vérzéssel jár, de természetesen mint minden műtétnek, a küretnek is vannak kockázatai. Műtéti befejezésnél az esetek négy százalékában van szükség arra, hogy a műtétet megismételjék, mert valamilyen szövetdarab mégiscsak a méhben maradt.
Természetes vetélés
Ha vetélés magától, külső beavatkozás nélkül zajlik le, akkor egy lassabb folyamatra kell számítani, ami több vérzéssel jár és extrém esetben vérátömlesztést is szükségessé tehet. A "természetes" vetélés kapcsán az esetek 28%-ában fordul elő, hogy látszólag lezajlott a vetélés, de mégis szükségessé válik a műtéti befejezés, mert szövetdarabkák maradtak a méhben. A fokozott vérveszteség kockázata miatt nagyon fontos, hogy ha ezt az utat választod, akkor tisztában legyél a túlzott vérveszeteég tüneteivel, hogy szükség esetén haladéktalanul orvosi segítséget tudj kérni.
Természetes vetélésnél valószínűleg betegszabadságot kapsz, az orvosod ágynyugalmat és antibiotikum kúrát ír fel az esetleges fertőzések megelőzése céljából. A vetélés legnagyobb egészségügyi kockázata, hogy a vetélés során fertőzési kapu keletkezik. A fertőzések előfordulása szempontjából azonban a kutatók nem találtak számottevő különbséget a művi befejezés és a "természetes" vetélés között. Ugyanez igaz volt a fájdalommal kapcsolatban is: vannak olyan nők, akiknél a műtét és az azt megelőző részleges vetélés is komoly fájdalommal jár, de nagyon fájdalmas lehet a természetes vetélés kapcsán is a napokig tartó erős méhgörcs.
A befejezés mikéntje kapcsán a legnagyobb kérdés valószínűleg inkább az, hogy melyik módszerrel nagyobb a későbbi teherbeesés és a várandósság fentartásának esélye, de ezzel kapcsolatban még nem születtek hivatalos kutatások. Mivel a művi befejezés és vetélés természetes befejezése között a végeredmény szempontjából nincs lényeges különbség, nagyon fontos, hogy a döntés során azt gondold végig, hogy melyik megoldás segítheti jobban a gyász feldolgozását a Te konkrét esetedben és melyik megoldás növelné a Te biztonságérzetedet.
Ismétlődő vetélés: Mi ez? Mik az okai? Mi a kivizsgálás?
Szívbetegségek és terhesség
A szív- és érrendszeri betegségek jelenléte terhes nőknél nehéz klinikai forgatókönyvet jelent, amelyben a kezelőorvos felelőssége a meg nem született magzatra is kiterjed. Mélyreható változások következnek be az anyai keringésben, amelyek károsan befolyásolhatják az anya és a magzat egészségét, különösen szívbetegségek esetén. A terhességek akár 4%-ának is lehetnek szív- és érrendszeri szövődményei, annak ellenére, hogy korábban nem volt ismert betegség.
Fiziológiai változások terhesség alatt
A terhesség nagy hatással van a keringési rendszerre. A legtöbb változás az első trimeszterben kezdődik, csúcspontja a második trimeszterben, és plató a harmadik trimeszterben történik. A perctérfogat 30-50%-kal növekszik a vértérfogat és a pulzusszám növekedése miatt. A pulzusszám normál esetben percenként 10-15 ütéssel növekszik.
Hipertónia terhesség alatt
A terhes nők hipertóniája a Magyar Hypertonia Társaság állásfoglalása szerint külön figyelmet érdemel, ugyanis szélsőséges előfordulási formájában egyszerre két ember, az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti. Már csak azért is elengedhetetlen az orvosi kontroll és kezelés, mert mind a háttér kiderítése, mind a kezelés, speciális figyelmet kíván. A már ismert hipertónia esetén tervezni kell a terhességet, és a vérnyomáscsökkentő szereket orvos segítségével át kell állítani olyan szerre, amely nem veszélyezteti a magzati fejlődést. Amennyiben korábban hipertónia nem volt ismert, akkor is gondosan mérni kell a vérnyomást, hiszen a terhesség provokálhatja az emelkedést.
Szív- és érrendszeri értékelés terhesség alatt
A páciens anamnézisének lényeges része a kezdeti kockázatértékelés, és tartalmaznia kell a kiindulási funkcionális állapotot és a korábbi szíveseményekre vonatkozó információkat, mivel ezek erős előrejelzői a szülés körüli szíveseményeknek. A legerősebb előrejelzők a következők:
- Bármilyen korábbi szívesemény
- Bal oldali szívelzáródás
- Kamrai diszfunkció
A terhességi cukorbetegség, a koraszülés és a terhességi korhoz képest kicsi csecsemő születése a szív- és érrendszeri betegségek fő kockázati tényezője.
Terhesség és veleszületett szívbetegség
A veleszületett szívbetegség kezelésének fejlődésével a veleszületett szívbetegségben szenvedő betegek csaknem 85%-a túléli a felnőttkort és a fogamzóképes kort. Hagyományosan ezeknek a betegeknek nem javasolták a terhességet; azonban, ahogy egyre jobban megértjük az egyedi problémákat, amelyekkel ez a populáció szembesül, sok ilyen korlátozás megszűnt. Bár egyes veleszületett szívbetegségben szenvedő betegek nem tolerálják a terhesség hemodinamikai változásait, sok nőnek elegendő szívtartaléka van a terhesség biztonságos kihordásához. Fontos, hogy mindenképpen konzultáljon kardiológus orvosával, ha szív és érrendszeri betegségben szenved, hiszen a kezelés módja egyénenként eltérő.
A veleszületett szívhibák okai és típusai
Az esetek többségében nem tudjuk megmondani, mi okozza a szívhibát. Ritkán a terhesség alatt elszenvedett vírusfertőzés okozhatja a rendellenességet. Időnként az öröklődés játszik szerepet. Ha egy anyának már született szívbeteg gyermeke nagyobb esélye van arra, hogy 3-4%, hogy újra szívbeteg gyermeke szülessen. Bizonyos veleszületett állapotok (mint pl. a Down-szindróma, Turner-szindróma) szintén növelhetik a kockázatot.
Nagyon sokféle szívhiba létezik. Többségük születés után, vagy az első hónapokban kiderül, de lehetséges, hogy csak évek múlva észlelhetők a rendellenesség jelei. Szívbetegség gyanúja esetén háziorvosuk specializált szakemberhez, gyermekkardiológushoz küldi gyermeküket. Itt kiegészítő vizsgálatokra van szükség. Az elektrokardiográfia (EKG) és a szív ultrahang vizsgálata teljesen veszélytelen és fájdalmatlan. Szükséges még mellkas rtg. felvétel készítésére, amely csak elhanyagolható sugárterheléssel jár. Ma már erre lehetőség van. A magzati szív ultrahang vizsgálatával a szívhibák jelentős része felismerhető. Ehhez azonban speciálisan képzett szakember szükséges. A rutin szülészeti ultrahang vizsgálat során ezért nem várható el, hogy a kisebb szívhibák kiderüljenek. Természetesen durva, súlyos szívfejlődési rendellenességek itt is kiderülhetnek. Egyre több tapasztalat gyűjtésével, és az egyre jobb készülékek alkalmazásával mind gyakrabban derül ki szívhiba már a magzati életben.
Gyakori szívhibák és kezelésük
- Kamrai sövénydefektus (VSD): A szív két kamráját elválasztó sövényen kicsi lyuk található, amelyen át a bal kamrából vér folyik a jobb kamrába. Ez a lyuk a gyermek növekedésével egyre kisebbé válik, és gyakran magától bezáródik. Kicsi kamrai sövény defektus esetében a szívzörejen kívül egyéb tünet nem jelentkezik, a gyermek mozgását nem kell korlátozni. Ha jelentős nagyságú lyuk található, a vér a bal kamrából a lyukon keresztül a jobb kamrába áramlik, melynek következtébe sokkal több vér jut a tüdő felé, mint normálisan. Ennek következtében a tüdőerekben a nyomás rendszerint megemelkedik. Ez az elváltozás a szívet fokozott munkára kényszeríti. Ha a csecsemőnek ilyen szívhibája van, általában fáradékony, nehezen etethető, és tüdőgyulladásra, hörghurutra hajlamos. Első lépésként gyógyszerek adásával igyekszünk tehermentesíteni a szívet. Ha ez nem nyújt elegendő segítséget, vagy ha a lyuk a kamrai sövényen nem kisebbedik a gyermek növekedésével párhuzamosan, akkor szívműtétre van szükség.
- Pitvari sövénydefektus (ASD): A szív két pitvarát elválasztó sövényen egy lyuk található. Így a bal szívfélből a lyukon keresztül vér áramlik a jobb szívfélbe. Ennek következtében a tüdőbe nagyobb mennyiségű vér kerül és hosszabb távon károsodik a szívizom is. Gyermekkorban rendszerint nem okoz tüneteket. A panaszok típusosan felnőttkorban észlehetők. A gyermek aktivitását nem kell korlátozni. Ha a lyuk nagy, indokolt a szívműtét elvégzése, hogy a felnőttkorban várhatóan kialakuló szövődményeket megelőzzük.
- Botallo-vezeték persistens (PDA): Megszületéskor az egyik nagy változás a keringési rendszerben következik be. Amíg a baba méhen belül van, a tüdő mint légzőszerv nem működik. A magzat az oxigénben dús vért a köldökzsinóron keresztül a méhlepényből kapja. Így a magzati vérkeringés a tüdőt kihagyja, „rövidre zár”, a Botallo-vezeték révén. Ez az ér összeköttetést teremt a tüdőverőér és az aorta, főverőér között. Ez a magzati keringés a születéskor átalakul. Az első légvételkor a tüdő megtelik levegővel, kitágul. Ennek hatására megváltoznak az erekben a nyomások, a tüdőerekben lecsökken a nyomás, és így a tüdő vérátáramlása ugrásszerűen megnő. Koraszülöttekben a Botallo-vezeték záródása elmaradhat, azaz az aorta felől ezen a a vezetéken keresztül változatlanul vér áramlik a tüdő felé. Ennek következtében a tüdő a normálisnál több vért kap és ez a szívet fokozottabb munkára kényszeríti. Koraszülöttekben valamely állapotrosszabbodás kapcsán, amennyiben csökken a vér oxigéntelítettsége a már záródott vezeték újra kinyílhat. A koraszülöttek kb. 20%- ában alakul ki és gyakorisága a kis születési súllyal és az éretlenség fokával egyenes arányban nő. Tünetei, szívzörejben, szívmegnagyobbodásban, a légzés rosszabbodásában, haspuffadásban nyilvánulnak meg. Ilyenkor javítanunk kell az oxigénellátást, segítenünk kell a szív munkáját, csökkentenünk kell a folyadékbevitelt. Amennyiben ez nem hoz eredményt, speciális gyógyszert kell adnunk. Ezek eredménytelensége esetén, súlyos tünetek meglétekor, sebészi úton is lehet zárni a vezetéket annak lekötése révén.
A magzati szívhang monitorozása
A magzati szívhang vizsgálatának a későbbiekben is fontos szerepe van. A 15-16. héttől a védőnő is meghallgatja a szívhangot az ún. fonendoszkóppal. A 36. terhességi héttől a CTG vizsgálaton is a magzat szívhangjait figyelik.
Normális szívfrekvencia és variabilitás
Az újszülöttek és csecsemők szíve gyorsabban ver (kb.: 90-160/ perc) a felnőttekéhez képest. Éppúgy, ahogy mi is érezzük a pulzusunk emelkedését lépcsőzés közben vagy a lassulását alváskor, a magzat szívritmusa is folyamatosan reagál a külvilágra és a saját aktivitására. Egy éber, rugdalózó baba szívverése természetes módon felgyorsul, míg a mélyalvási szakaszban a tartomány alsó határa felé közelíthet. A vizsgálatok során az orvosok nemcsak a puszta számot nézik, hanem az ütem egyenletességét is. A ritmusnak szabályosnak kell lennie, bár a terhesség korai szakaszában előfordulhatnak apróbb „kihagyások” vagy extra ütések, amik az esetek többségében ártalmatlanok és a szív ingerképző rendszerének éretlenségéből fakadnak.
A magzati monitorozás során az orvosok egyik legfontosabb figyelmet szentelt mutatója az úgynevezett variabilitás. Ez azt jelenti, hogy a szívverés üteme ütésről ütésre kismértékben változik. Ha egy grafikonon nézzük a szívhangot, akkor az ideális esetben egy apró fogazattal rendelkező, hullámzó vonalat mutat. Különbséget kell tenni az akcelerációk és a decelerációk között is. Az akceleráció a szívverés átmeneti gyorsulása, ami általában mozgáshoz kötődik. Ez a legjobb jel, amit egy CTG (cardiotocograph) vizsgálat során láthatunk: azt jelenti, hogy a baba jól van, van energiája és az oxigénellátása bőséges. A decelerációk nem mindig utalnak bajra. Vannak úgynevezett korai lassulások, amelyeket a fájások okoznak a szülés alatt, ahogy a méh összehúzódása nyomást gyakorol a baba fejére. Ez egy normális fiziológiás válasz. Azonban a kései vagy változó lassulások a méhlepény elégtelenségére vagy a köldökzsinór összenyomódására utalhatnak, ami azonnali orvosi figyelmet és gyakran a szülés befejezését teszi szükségessé.
Ultrahang és CTG vizsgálat
A modern diagnosztika alapköve az ultrahang, amely lehetővé teszi, hogy ne csak halljuk, hanem lássuk is a szív működését. Már a 12. heti genetikai ultrahang során részletesen vizsgálják a szív anatómiáját. Ilyenkor a szakorvos meggyőződik arról, hogy a négy szívüreg megfelelően fejlődött-e, és a nagyerek a helyükön erednek-e. Sok kismama izgul, ha az orvos hosszabb ideig időzik a szívnél. Érdemes tudni, hogy a szív az egyik legösszetettebb szerv, és a vizsgálata precizitást igényel. Az áramlási mérések (színkódolt Doppler) segítenek kizárni az esetleges billentyűhibákat vagy a vér visszaáramlását. A technológia fejlődésével ma már 3D és 4D ultrahangon is követhető a szív lüktetése, bár orvosi szempontból továbbra is a 2D-s metszetek és a Doppler-görbék adják a legpontosabb információt.
A terhesség 36. hetétől (veszélyeztetett terhesség esetén korábban) rutinszerűvé válik az NST vizsgálat. Ez egy olyan eljárás, amely során a kismama hasára két érzékelőt helyeznek: az egyik a magzati szívhangot, a másik a méh tevékenységét (esetleges jóslófájásokat) figyeli. A tesztet akkor nevezik reaktívnak, ha a megfigyelési idő alatt legalább két olyan szakaszt látnak, ahol a szívverés jelentősen (legalább 15 ütéssel) felgyorsul a mozgás hatására. Ez a reaktivitás a baba jólétének legbiztosabb jele. A CTG vizsgálat ugyanezt a technológiát használja, de leginkább a vajúdás és a szülés alatt alkalmazzák folyamatosan. Ilyenkor a szívhang figyelése mellett az orvosok látják, hogy a méhösszehúzódások idején hogyan viselkedik a baba keringése.
Otthoni magzati szívhang monitorozás
Az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak az otthoni használatra szánt magzati Doppler-készülékek. Érthető a szülők vágya, hogy a két vizsgálat közötti időben is megnyugvást találjanak a baba szívverésének hallgatásával. Azonban szakértőként fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ezek az eszközök kétélű fegyverek lehetnek.
Az otthoni eszközök nem alkalmasak diagnózis felállítására; nem tudják mérni a variabilitást és nem ismerik fel a kóros mintázatokat. Másfelől, ha a kismama nem találja meg azonnal a szívhangot - ami a baba elfordulása vagy a méhlepény tapadási helye miatt gyakran előfordul -, az szükségtelen pánikhoz és stresszhez vezethet. A stressz pedig, mint tudjuk, nem tesz jót sem az anyának, sem a magzatnak. Amennyiben a kismama úgy érzi, hogy valami nincs rendben - például csökken a magzatmozgások száma vagy jellege megváltozik -, nem az otthoni szívhanghallgatóhoz kell nyúlni, hanem azonnal orvoshoz vagy a legközelebbi szülészeti ügyelethez kell fordulni.
Ismétlődő vetélés: Mi ez? Mik az okai? Mi a kivizsgálás?
Tényezők, amelyek befolyásolják a magzati szívverést
Számos külső és belső tényező hatással lehet arra, hogy éppen milyen gyorsan ver a kicsi szíve. Az egyik legközvetlenebb tényező az anya aktuális állapota. Ha az édesanya stresszes, izgatott vagy éppen sportol, a szervezetébe kerülő adrenalin a méhlepényen keresztül a magzathoz is eljuthat, ami átmeneti pulzusemelkedést okoz nála is. Az étkezés is döntő szerepet játszik. Egy kiadós ebéd után, amikor az anya vércukorszintje megemelkedik, a baba gyakran aktívabbá válik, ami a szívverésének gyorsulásával jár. Ezzel szemben a hosszabb éhezés vagy a kiszáradás (dehidratáció) lassabb vagy éppen túl gyors, stresszes szívműködést válthat ki. A koffein és bizonyos gyógyszerek szintén átjutnak a placentán. Egy csésze kávé elfogyasztása után rövid időn belül megfigyelhető a magzati szívfrekvencia kismértékű emelkedése.
Rendellenes szívhang mintázatok
Bár a legtöbb esetben a szívhang az optimális tartományban marad, előfordulhatnak eltérések, amelyek alaposabb kivizsgálást igényelnek. A tachikardia a tartósan 160 ütés/perc feletti szívfrekvenciát jelenti. Ennek hátterében állhat az anya lázas állapota, fertőzése, pajzsmirigy-túlműködése, vagy ritkább esetben magzati vérszegénység és szívritmuszavar. A bradikardia a 110 ütés/perc alatti tartós frekvenciát jelöli. Ez orvosi szempontból gyakran sürgetőbb helyzet, mivel az alacsony pulzus az oxigénszint csökkenésének egyik első jele lehet. Okozhatja a köldökzsinór megtöretése, a placenta idő előtti leválása, vagy bizonyos gyógyszerek hatása. Szerencsére a modern kórházi protokollok lehetővé teszik a gyors beavatkozást. Ha a szívhang eltér a normálistól, az orvosok először gyakran az anya pozíciójának megváltoztatását (például bal oldalára fordítását), folyadékpótlást vagy oxigén adását javasolják.
A megelőzés és az életmód szerepe
Bár a magzati szívműködést közvetlenül nem tudjuk irányítani, az életmódunkkal nagyban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a baba keringése és szívfejlődése zavartalan legyen. Az egyik legfontosabb tényező a megfelelő hidratáltság. A vér mennyisége a kismama szervezetében jelentősen megnő, és a magzatvíz termelődéséhez is sok folyadékra van szükség. A dohányzás és az alkoholfogyasztás szigorúan kerülendő, mivel ezek a szerek közvetlenül károsítják az ereket és szűkítik a méhlepény hajszálereit. A dohányzó kismamák babáinál gyakrabban figyelhető meg magasabb alapfrekvencia és csökkent variabilitás, ami tartós stresszállapotot jelez a méhen belül. A rendszeres, mérsékelt testmozgás, mint a kismama jóga vagy az úszás, javítja az anya keringését, ami közvetve a babának is előnyös. Az edzés során felszabaduló endorfinok és a javuló oxigénfelvétel segítik a magzati szív fejlődését és az idegrendszer érését.
Gyakori tévhitek a magzati szívveréssel kapcsolatban
A várandósságot számos népi bölcsesség és mítosz övezi, amelyek közül az egyik legmakacsabb a szívverés sebessége és a baba neme közötti összefüggés. A régi megfigyelés szerint, ha a szívverés 140 feletti, akkor kislány, ha alatta van, akkor kisfiú várható. Bár ez izgalmas játék lehet a babaváró bulikon, tudományos alapja nincs. Egy másik gyakori tévhit, hogy a halkabb szívhang valamilyen betegséget jelez. Valójában a hang erőssége leginkább technikai tényezőktől függ: a magzat fekvésétől, a méhlepény elhelyezkedésétől (mellső fali lepény esetén tompább lehet a hang), valamint az anyai hasfal vastagságától. Sokan gondolják azt is, hogy a szívhangot csak a terhesség felétől lehet hallani. Valójában a hüvelyi ultrahanggal már a 6. héten látható és mérhető a pulzálás, a 12. héttől pedig a Doppler-technológiával szinte minden esetben hallhatóvá tehető.