A „Hervad már a lombja” szöveg eredete és a népdalok ereje

A magyar népdalok, nóták és dalok mélyen gyökereznek a nép lelkében, tükrözve annak jellemét, történelmét, gondolkodásmódját, valamint érzelmi, szerető és szenvedő képességeit. Ezek az énekléssel ápolt és erősített tulajdonságok hozzájárulnak egy pozitív, egészséges, vidám és magabiztos életbeállítottság kialakításához. A zene ereje, különösen az éneklés, régóta ismert terápiás hatásairól.

Az éneklés pszichológiai és fiziológiai hatásai

Zenetudósok tapasztalatai szerint az éneklés úgynevezett zeneterápiás öngyógyító erőket termel. Azt tapasztalták, hogy az énekes emberek vidámabbak, kiegyenlítettebbek, bizakodóbbak és nagyobb önbizalommal rendelkeznek. Nehéz, fájdalmas pillanatokhoz az énekléssel egy pozitív szemszög kapcsolható. A kellemetlen érzést így letompíthatjuk, és némely esetben teljesen el is űzhetjük.

Az énekléshez nem kell különleges tehetség. Mindenki tud énekelni. Énekléshez és hangzatos beszédhez az egész testre van szükség, szívvel és lélekkel együtt - mellesleg az értelemnek ebben inkább zavaró hatása van. Az éneklésnél olyan pszichológiai folyamatok indulnak be, melyek nyilvánvalóan a félelmet is segítik legyőzni. Nemcsak gyerekek énekelnek vagy zümmögnek, ha sötét pincébe kell nekik egyedül menni.

Az embereknek már évszázadok óta ismeretes, hogy az ének a gyász feldolgozásánál is segít. Az ének - ez az egyedülálló összhang a hangszálak és a lélegzet között - a lelkünk zeneszerszáma. Az ének a telt lélek, a lelki fájdalmunk kieresztő szelepének szolgálhat. A test a hangnak terjedelmet ad. Az énekléshez fontos a tüdő, a szív, a rekeszizom, sőt a has-, lábszár- és farizomzat is, melyek az éneklésnél megfeszülnek. A „hangzatos be- és kilélegzés” által az egész test lengésbe kerül. Zenetudósok kimutatták, hogy az éneklés az emocionális feszültségeket leépíti, a teljesítőképességet valamint a szociális beilleszkedést elősegíti. Azt tételezik fel, hogy az éneklés testsajátos öröm-anyagok, úgynevezett endorfinok termelését serkenti és ezáltal betegségeknél is enyhülést okoz.

Az éneklés fontossága és a felejtés veszélye

Aki valaha is énekelt, bizonyára emlékszik még, milyen volt utána a közérzete. Nem érezte magát utána sokkal szabadabbnak és jobbkedvűnek? Sokan azt mondják, hogy éneklés után boldognak érzik magukat. Sőt már nagy fájdalomtól tudták a lelküket megszabadítani, vagy az éneklés által legalább jobb kedvűek lettek. Kíséreljük meg, újra meg újra az éneklést. Meglátjuk mennyire kellemes érzelmet okoz, milyen jól érezzük magunkat, ha a bennünk, a lelkünkben, felhalmozott nyomást felszabadítjuk, kieresztjük. Nem kell egy első osztályú hangélményt produkálni. Mindenki tud énekelni. Hagyjuk a hangunkat megint harsanni: a fürdőkádban, autóban, vándorláson.

A hatvanas évek óta az éneklési kedv mindjobban fogyóban van. Legfőbb esetben popzenét imitálnak. A más hangok imitációja azonban oda vezet, hogy a saját hangunk csenevészbe kerül. Aki imitál, az nem a saját hangtónusán és hangszínében énekel. Németországban a zenetudósok, pszichológusok és pedagógusok már évek óta panaszolják, hogy Németországban az éneklés mindjobban felejtésbe kerül. Az igaz, hogy kb. 75 ezer ember, kb. 20 ezer kórusban énekel, de ez a német lakosság­nak csak egy százaléka.

A kórusban éneklés öröme és előnyei

Hogy egy kórusban énekelhessünk, természetesen a szabad időnk egy részét erre fel kell áldoznunk. Egy énekkaros, pl. „Most már 2 éve, hogy kórusban énekelek. Előfordult, hogy kimerülve jöttem haza a munkából, de mindig megpróbáltam magamat a heti kórus­próbákhoz kényszeríteni. Soha nem merült fel az a gondolat, hogy ezt az időt jobban tudtam volna használni. Függetlenül attól, hogy napközben mennyit kellett bosszankodnom, vagy milyen fáradt voltam a próbák előtt, utána mindig úgy éreztem magam, mintha szárnyaim lennének, fesztele­nül boldog voltam.”

Hogy a társadalomban az éneklés hasznosságáról való tudatot fejlessze, Dr. Karl Adamek zenepszichológus, az „il-canto-del mondo”-t alapította meg. Tájékoztatás kapható az Internetben: WWW.il-canto-del-mondo.org, vagy postai úton: il canto del mondo, Sauerländerweg 2 a, D-48145 Münster, alatt. Ha a népdalok, a magyar nóták és az éneklés feledésbe kerülnek, úgy egy további sajátosság, mely egy népet jellemez, veszik el. Éneklés hiányában az emberek mindig egyenlőbbek, közömbösebbek, érzéketlenebbek, gonoszabbak, elfásultabbak és üresebbek lesznek. Ez a tendencia úgy Magyarországban, mint Németországban fennáll. Más országokban valószínűleg hasonló a helyzet.

A népdalgyűjtés fontossága

Fiatal koromban, melyet Városlődön töltöttem, sokat és szívesen énekeltünk - úgy az azelőtti generációknál is. Léteztek baráti körök tíz-húsz kb. egykorú lányokból és fiukból, melyek a szabad idejüket, ha csak lehetett, szívesen együtt töltötték. Ilyen társaságokban sokat daloltak is. Annak, akinek az éneklés különleges szívbeli dolga volt, volt egy kéziratú énekfüzete, melyben minden új szerzemény be lett írva. Így magyar és német népdalokból terjedelmes gyűjtemények jöttek létre. Ma, ahogy a kevert baráti körök, úgy a kéziratú énekfüzetek is feledésbe kerülnek.

Sokszor tapasztaljuk, hogy az éneklésben azért is akadunk meg, mert az énekek szövegének csak a töredékei ismertek. Ha az énekek szövege mellett a dallamuk is feledésbe kerül, úgy mindenkorra elvesztek. Ezért már ez elejétől fogva az a gondolat vezetett, hogy az énekek szövege mellett a dallamukat is meg kell örökíteni. Mint az 2001-ben megjelent énekfüzet, ez a munka is, különösen az ifjúságot szeretné egy nagy nemzeti értékéhez közelebb hozni, azzal a feladattal, hogy a népdalokat és az éneklést ne hagyja feledésbe kerülni.

Mindenkit arra is akar serkenteni, hogy az énekkönyvben nem található énekek szövegét és dallamát gyűjtse, hogy a feledéstől megmentse. Az idősebb generáció, a tanítók, tanárok, szervezetek, clubok fel legyenek hívva, hogy mindannyian, többet énekeljenek és minden tőlük telhetőt megtegyenek, érezzék feladatuknak, legyenek serkentve, a fiatalságot e nemzeti értékhez újra közelebb hozni, az értékét felmutatni, erre lelkesedést kelteni. Mindig úgy volt, hogy a fiatalok az idősebbektől tanulták meg az énekeket. Speyer, 2005. január.

Híres népdalszövegek töredékek:

• „Jó asszony, ladi-ladi-lom, sárga liliom. Így hát kedves kisangyalon, nem lehetek a tied.”
• „Valamennyit ragassza le a padra, a padra. 4. Hogyha könnyez a Madonna.”
• „Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki.”
• „Duda szóra vígan jár botos táncot a bojtár, a kis bojtár.”
• „Egy fess fiákeren vidám a nyár. A Városlődi fenyves erdő aljában.”
• „Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki. Köztünk csak a szerelem és a hold az égen.”
• „Tán a szeretője el akarja venni. Akkor szívem a sír mélyén mindörökre megbocsát majd néked.”
• „Fehér cipőt, selymet viselsz helyette. De a mi szerelmünk soha el nem múlik, soha el nem múlik.”
• „Én is megyek, csak nem tudom hova. Nem tudlak én elfeledni csak szeretni téged.”
• „A szerelmed maradna a szívem legszebb álma. Tudom Isten megijednél, bűnbánóan visszajönnél hozzám.”
• „Sej csak az enyém, sej csak az enyém hervad el a kaszárnyába.”

tags: #hervad #mar #a #lombja #szoveg