A szájnyálkahártya fertőzések gyermekkorban különösen gyakoriak, közülük sok típus egészséges felnőttekben nem is fordul elő. Újszülött korban a leggyakrabban jelentkező szájbaj a szájpenész, mely tipikusan a Candida albicans által okozott gombás szájfertőzés. A leggyakoribb fájdalmas fekéllyel járó szájbetegségtől, a herpesztől a felnőttek jó része is szenved időről-időre. Egy újszülött érkezése a családba maga a csoda, az apró kezek és a puha bőr érintése pedig semmihez sem fogható boldogsággal tölti el a szülőket. Ebben a felhőtlen időszakban azonban kevesen gondolnak arra, hogy a legkisebb, látszólag ártalmatlan dolgok is komoly veszélyt jelenthetnek a baba egészségére. A herpes simplex vírus (HSV) az egyik ilyen rejtőzködő ellenség, amely egy felnőtt számára csupán kellemetlen apróság, de egy csecsemőnél életveszélyes állapotot idézhet elő.
Mi a herpes simplex vírus?
A herpeszről a legtöbb embernek a száj környékén megjelenő, viszkető és égő hólyagocskák jutnak eszébe, amelyeket a lakosság jelentős része hordoz. A Herpes simplex vírus (HSV) két fő típusát különböztetjük meg: az egyes típus (HSV-1) elsősorban az ajkakon és a száj környékén okoz tüneteket, míg a kettes típus (HSV-2) a nemi szervek környékén jelentkezik. Mindkét változat rendkívül ragályos, és sajnos mindkettő képes súlyos megbetegedést okozni a csecsemőknél. A HSV-1 fertőzés helye az ajkak, száj esetleg az arc. Az első fertőzés rendszerint gyermekkorban történik, a felnőttek 30-90%-a HSV-1 ellenes antitesttel rendelkezik, vagyis átesett már ilyen infekción. A felnőtteknél a vírus gyakran lappangó állapotban van jelen az idegdúcokban, és csak bizonyos hatásokra, például stresszre vagy betegségre aktiválódik. Ez a rejtőzködő természet teszi igazán veszélyessé, hiszen sokan akkor is fertőzhetnek, amikor nincsenek látható tüneteik.
Az újszülöttkori herpeszfertőzés típusai és tünetei
Újszülöttkori herpeszfertőzés viszonylag ritkán fordul elő (2500-5000 újszülöttből egynél), azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne rendkívül veszélyes. Az újszülöttkori herpesz három fő módon juthat be a pici szervezetébe: a szülés során, a szülést követően a környezetből, vagy ritkább esetben még a méhen belül. A fertőzés átvitelének módja nagyban meghatározza a betegség lefolyását és a kockázatok mértékét.
A szülés során átadott fertőzés
Leggyakrabban, 85%-ban a szülés folyamata során kerül az újszülött szervezetébe a vírus, amikor éppen egy aktív fertőzés zajlik az anyai szülőcsatornában. A legnagyobb a rizikó az átvitelre, ha az anya elsődleges herpeszfertőzést szenved el a terhesség utolsó heteiben, mivel a magzat ekkor még nem tudja az anya védő hatású antitestjeit hasznosítani. Kisebb eséllyel bár, de megfertőződhet az újszülött akkor is, ha az anya volt már korábban herpeszes, és terhessége alatt ismét kiújul a fertőzés, ám ilyenkor a méhlepényen keresztül a magzat bizonyos szintű védelemben részesül a korábbi antitestek révén. Abban az esetben, ha az anya terhessége előtt szenvedett genitális herpeszfertőzésben, a fertőződés esélye rendkívül alacsony.
Herpesz - Prof. Dr. Ludwig Endre
Születés utáni fertőzések
A születés utáni fertőzésekért leggyakrabban a közvetlen kontaktus felelős, ami legtöbbször a családtagok vagy a látogatók irányából érkezik. Egy ártatlan puszika az arcra vagy a pici kezekre elegendő lehet ahhoz, hogy a vírus bejusson a baba szervezetébe a nyálkahártyán keresztül. A közvetett érintkezés is hordoz magában kockázatot, bár ez ritkábbnak számít a közvetlen pusziknál. Ha egy fertőzött személy megérinti a saját száját, majd közvetlenül utána a baba cumiját, játékát vagy törölközőjét, a vírus rövid ideig életben maradhat ezeken a felületeken. Az újszülöttkori herpesz jelentkezhet kizárólag belső tünetekkel is, mint például májgyulladás vagy idegrendszeri zavarok.
Tünetek, amelyekre figyelni kell
Az újszülöttkori herpesz tünetei nem mindig olyan egyértelműek, mint a felnőttkori ajakherpesz esetében, ami megnehezíti a szülők dolgát. A betegség kezdeti szakaszában a baba csupán aluszékonynak tűnhet, vagy éppen ellenkezőleg, vigasztalhatatlanul sírhat és ingerlékennyé válhat. A legtipikusabb tünet a bőrön megjelenő apró, folyadékkal telt hólyagcsoport, amely bárhol felbukkanhat a testen, de leggyakrabban a száj környékén, az orrnál vagy a szemek közelében látható. Előfordulhat azonban, hogy a fertőzés belsőleg terjed, és nincsenek látható jelei a bőrfelszínen. Amennyiben a szülő bármilyen szokatlan bőrelváltozást észlel, vagy a baba viselkedése drasztikusan megváltozik, azonnal orvoshoz kell fordulni. A korai diagnózis életmentő lehet, hiszen a vírus rendkívül gyorsan képes szaporodni a csecsemő szervezetében.
- Magas láz (akár 39-40 °C)
- Fájdalmas, apró hólyagok az ínyen, nyelven, szájpadláson
- Duzzadt, vérző íny
- Nyáladzás, étvágytalanság
- Rossz lehelet
- Nyirokcsomó-duzzanat az állkapocs alatt
Kiemelten veszélyeztetett időszak
Az első 4-6 hét a legkritikusabb időszak, mert ekkor a leggyengébb az immunrendszer. A diagnózis felállítása az aspecifikus tünetek miatt általában nehézkes, sajnos a késői diagnózis sok esetben kedvezőtlen kimenetelt eredményez.
Az újszülöttkori herpesz diagnózisa és kezelése
A diagnózis felállítása a tünetek megfigyelésével, egyéb, hasonló jellegzetességekkel járó betegségek kizárásával, majd mielőbbi mintavétellel történik. Ez általában egy mintavevő pálcával történik az újszülött szájából, szeméből, torkából, végbél környékéről, illetve hólyagokból (amennyiben vannak). Vérminta, illetve agy-gerincvelői folyadék gyűjtésére is sor kerülhet, melyeket a labor dolgoz fel. Amennyiben a herpesz igazolódik, további vizsgálatok történhetnek, például mellkas- és hasi röntgen, agyi MR, illetve kiterjedt szemvizsgálat. Mindezek igen fontos információt szolgáltatnak arról, hogy a vírus az újszülött mely testrészeit támadta meg és segítenek a személyre szabott kezelési terv kialakításában.
Kórházi kezelés és gyógyszerek
Ha beigazolódik a herpeszfertőzés gyanúja, a baba minden esetben kórházi kezelésre szorul, ahol intravénás úton kapja meg a szükséges antivirális szereket. Az újszülöttkori herpesz kezelése szinte kivétel nélkül kórházi ellátást igényel. A terápia általában intravénás aciklovir, bőr-szem-szájtünetek esetén 14 napig, központi idegrendszeri érintettségben legalább 21 napig, majd mindkét esetben 6 hónapos, szájon keresztüli gyógyszeres kezelés következik. Ily módon ki lehet védeni a hosszú távú fejlődési rendellenességek kialakulását, valamint a hólyagok kiújulását. Ez a folyamat általában 14-21 napig tart, attól függően, hogy a vírus mennyire terjedt el a szervezetben. A modern orvostudomány már rendelkezik hatékony vírusellenes szerekkel, amelyek intravénásan adagolva képesek megállítani a vírus szaporodását.
Prognózis és szövődmények
A betegség kimenetele számos tényezőtől függ, többek között a tünetek súlyosságától, illetve a szervezet terápiára adott válaszától. Az antivirális gyógyszereknek köszönhetően napjainkban egyre több csecsemő marad életben. Azonban, mint korábban szó volt róla, a betegségnek lehetnek kifejezett hosszú távú hatásai (fejlődésbeli lemaradások, szellemi fogyatékosság, epilepszia, a mozgásszervrendszert érintő úgynevezett cerebrális bénulás). Ha a tünetek a bőrre, a szemekre, illetve a szájra korlátozódnak, a halálozás esélye kicsi, ellenben maradványtünetként körülbelül minden harmadik esetben előfordulhat agykárosodás, szemsérülés vagy akár látásvesztés. Amennyiben a fertőzés jelei az egész szervezetet érintik, kezelés nélkül a halálozási arány a 85%-ot is elérheti. A leghatékonyabb védekezés a herpesz ellen a szigorú szabályok felállítása és betartatása mindenki számára, aki a baba közelébe kerül.
Megelőzés - A legfontosabb lépések
Az újszülöttkori herpes simplex megelőzése elsősorban az anyai fertőzés kockázatának csökkentését jelenti a terhesség és a szülés alatt. A herpes simplex vírus (HSV) testnedvekkel (nyál, hólyagváladék) terjed, vagy pedig önfertőzéssel: ha a fertőzött területet megérintjük, majd más testrészt (pl. szem). A fertőzés továbbadásában a tünet és panaszmentes vírusürítés a legjelentősebb.
A szülést megelőző óvintézkedések
A kismamák számára a várandósság alatti szűrések és az őszinte orvos-beteg kommunikáció jelentik az alapkövet. Ha az anyának korábban már volt genitális herpesze, arról feltétlenül tájékoztatnia kell a nőgyógyászát, még akkor is, ha jelenleg tünetmentes. Amennyiben a szülés megindulásakor aktív elváltozások vannak a nemi szervek környékén, a legtöbb szakmai protokoll a császármetszést javasolja. Ezzel elkerülhető, hogy a baba közvetlenül érintkezzen a fertőzött területtel az áthaladás során. A kórházi tartózkodás alatt is érdemes ébernek lenni, bár az egészségügyi dolgozók tisztában vannak a kockázatokkal. A látogatók korlátozása ebben a korai szakaszban nemcsak a nyugalom, hanem a fertőzésvédelem szempontjából is előnyös. Amennyiben az anya kórelőzményében szerepel nemi herpesz, a terhesség utolsó néhány hetében a kezelőorvos vírusellenes szer felírásával csökkentheti a fertőzés kiújulásának esélyét és segítheti a hüvelyi szülés megvalósulását. A babára nézve legbiztonságosabb választás a császármetszés, aktív fertőzés esetén kötelezően!
Higiénia és a közvetlen kontaktus kerülése
Az első és legfontosabb szabály, hogy senki ne puszilgassa a babát, különösen ne az arcán és a kezein. A látogatók számára kötelezővé kell tenni az alapos, szappanos kézmosást, mielőtt a babához érnének, és ez a szabály a szülőkre is vonatkozik. Ha valakinek a környezetben látható herpeszes elváltozása van, az illetőnek a gyógyulásig teljesen kerülnie kell a kontaktust a csecsemővel. Érdemes kerülni a nagy tömegeket és a zsúfolt bevásárlóközpontokat az első hónapokban, ahol a kórokozók száma magasabb lehet. A baba személyes tárgyait, mint a cumit, a rágókát vagy a cumisüveget, soha ne vegye a szájába más személy, még „tisztítás” céljából sem. Szájon lévő hólyagok esetén a puszilkodás, a közös pohár és evőeszköz használat kerülése ajánlott. Genitális herpesz vírusfertőzésnél a tünetmentes időszakban is óvszer használata javasolt.
A mindennapi tárgyak tisztán tartása kulcsfontosságú a vírus terjedésének megakadályozásában. A babaszobában érdemes rendszeresen fertőtleníteni a pelenkázót, a kiságy rácsait és azokat a játékokat, amiket a baba gyakran a szájába vesz. A textilpelenkák, törölközők és ágyneműk magas hőfokon (legalább 60 fokon) történő mosása elpusztítja a legtöbb kórokozót. A közös használatú tárgyakat, például a családtagok törölközőit, szigorúan különítsük el a baba eszközeitől. A kézfertőtlenítő gél használata praktikus lehet a pelenkázóasztalnál vagy utazás közben, de nem helyettesíti az alapos, folyóvizes kézmosást. Ügyeljünk arra, hogy a látogatók ne csak „megvizezzék” a kezüket, hanem használjanak szappant is legalább 20 másodpercig.
Szoptatás és herpesz
Sok édesanyában felmerül a kérdés, hogy vajon biztonságos-e a szoptatás, ha nekik maguknak van herpeszük. Az anyatej önmagában nem közvetíti a vírust, sőt, tele van olyan ellenanyagokkal, amelyek segítik a baba védekezőképességét. Ha a herpesz csak az ajkakon jelentkezik, a szoptatás folytatható, de rendkívüli óvatosságra van szükség. Az anyának maszkot kell viselnie a táplálás alatt, és szigorúan kerülnie kell a baba puszilgatását, valamint a saját arcának érintését a babával való kontaktus előtt. Amennyiben az édesanya vírusellenes gyógyszert szed, fontos konzultálnia az orvossal a szoptatás biztonságosságáról. A legtöbb modern készítmény kompatibilis a szoptatással, de minden eset egyedi mérlegelést igényel.