A gyermek növekedésének és fejlődésének legintenzívebb és biológiailag legsokoldalúbb periódusa az a kilenc hónap, amelyet édesanyja méhében tölt.
A méhen belüli fejlődés biológiailag meghatározott, jól elválasztható három szakaszra bontható.
A fogamzás pillanatától kezdődő és a méhfalhoz való tapadással lezáruló szakaszt nevezik csíraszakasznak.
A csíraszakasz 8-10 napos ideje alatt a megtermékenyített petesejt végighalad az anya petevezetékén, és a méhbe jutva annak falába ágyazódik be.
Ekkor veszi kezdetét az embrionális szakasz, amelyben megjelennek a létfontosságú szervek kezdetleges formái.
A fogamzás utáni kilencedik héten, a csontok keményedésének első jeleivel veszi kezdetét a magzati szakasz.
A fejlődés ezt követő része során a már meglévő kezdetleges szervrendszerek fejlettségi szintje lassanként el fogja érni azt az állapotot, amikor a kisbaba az anyaméhen kívül is életképessé válik.
Nézd meg az animációt a születés előtti fejlődésről!
Az újszülöttek a méhen belüli fejlődésnek köszönhetően világrajövetelük pillanatában birtokában vannak azon képességek kezdetleges formáinak, amelyek képessé teszik őket arra, hogy érzékeljék környezetüket és tapasztalatokat szerezzenek belőle.
Ezek a képességek azonban önmagukban nem elegendőek még az olyan alapvető létfenntartási folyamathoz sem, mint a táplálkozás.
Ezért az újszülöttek életben maradása és fejlődése éveken keresztül teljességgel a gondozóiktól függ.
Továbbá ahhoz, hogy később önállóan legyenek képesek ellátni egyszerűbb szükségleteiket, rengeteg ismeretet kell elsajátítaniuk.
Ehhez azonban további biológiai fejlődésre is szükség van.
Látásélességük még nem tökéletes, de ahhoz megfelelő, hogy föléjük hajoló anyjukkal kontaktusba kerüljenek.
Hallásuk jól fejlett már a születés pillanatában is, de bizonyos hangtartományokban még nem kifinomult.
Később ez gyorsan javul a csecsemőkorban, majd lassabban fejlődik, amíg végül tíz éves kor körül éri el a felnőtt szintet.
Minden biológiai és pszichológiai fejlődés, amely ebben a két és fél hónapos időtartamban megy végbe az újszülött és gondozója között létrejövő társas kapcsolat kialakulásához nyújt segítséget.
A csecsemőkor a 8 hetes kortól az 1 éves korig tartó életszakasz, amely során rendkívül nagy fejlődésnek és pszichomotoros érésnek lehetünk szemtanúi a gyermek életében, éppen ezért kiemelt jelentőségű a csecsemő szoros figyelemmel kísért gondozása.
A gyermek fejlődése során az első évben, a csecsemőkor során a legnagyobb mértékű a növekedés, melynek üteme egyénileg eltérő lehet.
Függhet a szervezetbe kerülő táplálék mennyiségétől és minőségétől, a genetikai örökségtől, esetleges betegségektől.
A biológiai változások közül a legszembeötlőbb a súly és a magasság gyarapodása, valamint az ezekkel együtt járó testarány változása.
Míg születéskor a fej mérete a testhossz 25%-ának felel meg, az első év végére az arány 20%-ra módosul.
Továbbá a súlypont lejjebb kerül, ami majd a járás elsajátítását fogja segíteni.
A születéskor még lágynak mondható csontok a táplálkozással a szervezetbe jutó ásványi anyagoknak köszönhetően fokozatosan megkeményednek.
Először a kéz és a csukló csontjai kezdenek megerősödni, így a csecsemő idővel képessé válik a tárgyak megfogására, elmozdítására.
A test vázát alkotó csontozat megerősödésén túl az izmok hosszúsága és vastagsága is megnő.
Mindezen fizikális változások ahhoz nyújtanak segítséget, hogy a csecsemő a megfigyelés, a kommunikáció és a játék során egyre több ismeretet szerezhessen a környezetéről.
A csecsemő táplálása kulcsfontosságú a fejlődés szempontjából.
Az újszülöttek születésük után elvesztik a testsúlyuk 5-10%-át, de a 10-14. napra visszanyerik azt, féléves korukra megduplázzák a súlyukat, 1 éves korukra pedig születési súlyuk háromszorosát érik el.
Ebben a csecsemő megfelelő táplálása játssza a főszerepet, ami történhet anyatejes táplálással (szoptatással) vagy tápszerrel.
A szülés utáni néhány napban sűrű, aranysárgás színű előtej (kolosztrum) termelődik az édesanya melleiben.
Ez koncentráltan tartalmaz fehérjéket és ásványi anyagokat, amelyek az újszülött immunvédelmét erősítik.
Napi 100 ml termelődik, ami nem túl nagy mennyiség, mégis kiemelt jelentőséggel bír a csecsemő új környezethez való alkalmazkodásában.
Idővel az anyatej összetétele és termelődött mennyisége változik, igazodva a csecsemő igényeihez.
Az első hónapokban napi 7-9 alkalommal kell mellre tenni a csecsemőt, de ez a szám csak egy megközelítő érték, fontos, hogy minden esetben a csecsemő igényeihez igazítsuk a szoptatások számát.
Az anyatej mennyisége ekkorra már elérheti a napi 700-850 ml-t.
A szoptatási idő optimálisan 5-20 perc.
Fontos, hogy a táplálás idejének növelésével nem növelhető a bevitt anyatej mennyisége, mivel a csecsemő a szoptatás első pár percében veszi magához az anyatej 80%-át.
Lehetőség szerint törekedni kell az anyatejes táplálásra, mert számos előnyt hordoz magában.
Az anyatej biztosítja a csecsemő fejlődéséhez és életszakaszaihoz legjobban illeszkedő tápanyagbevitelt, és könnyen emészthető a csecsemő számára.
Védelmet biztosít számos kórokozóval szemben (anyai ellenanyagokat tartalmaz).
A legkönnyebb és leghigiénikusabb táplálási mód.
Változatos íze van, ami az anya táplálkozásától függ.
Hosszú távon bizonyítottan segít megelőzni számos betegséget (pl. allergia, diabétesz, elhízás, magas vérnyomás).
Emellett fontos, hogy a szoptatási időszak alatt K-vitamin- és D-vitamin-pótlásban részesüljön a gyermek.
Az első hónapokban érdemes etetés előtt és után megmérni a kisgyermek testsúlyát, annak eldöntéséhez, hogy megfelelő mennyiségű anyatejet képes-e magához venni, és megfelelően gyarapszik-e.
A mért adatokat érdemes rendszeresen feljegyezni.
Vannak olyan körülmények (pl. az anya fertőzéses megbetegedése, az anyának nincs elég teje, sikertelen szoptatás stb.), amelyek mellett hamarabb szükséges bevezetni a tápszert a csecsemő életébe.
Az anyatejpótló tápszerek készítésekor a gyártók az anyatejhez minél jobban hasonlító összetételű tápszerek létrehozására törekednek.
Speciális igény esetén (pl. tejfehérje-allergia) lehetőség nyílik a csecsemőt hidrolizáltfehérje- vagy szójaalapú, telítetlen zsírsavakkal kiegészített vagy akár hipoallergén tápszerekkel etetni.
A megfelelő tápszer kiválasztásához érdemes a gyermekorvos vagy a védőnő tanácsát is kikérni.
A hozzátáplálás a gyermek féléves kora után szükséges elkezdeni, ami az anyatej mellé történő egyéb ételek adását jelenti, ugyanis ekkorra az anyatej összetétele megváltozik, és már nem biztosít elegendő energiabevitelt a csecsemő számára.
A hozzátáplálást célszerű úgy megtervezni, hogy havonta 1 szoptatást váltson ki az újonnan behozott élelmiszer.
Ezt a beosztást követve a gyermek nagyjából 1 éves korára teljesen elhagyható az anyatejes táplálás.
Az új ételek bevezetése mindig egyesével történjen, így egy- egy újfajta étel esetén könnyebben fény derülhet allergiára vagy más emésztőrendszeri betegségre, enzimhiányra.
A hozzátáplálás során először idénygyümölcsöket (pl. alma) és zöldségeket (pl. burgonya, sárgarépa, sütőtök) javasolt kipróbálni, majd még az anyatejes táplálás mellett érdemes bevezetni 7 hónapos kor körül a gabonaféléket, aztán a húsokat.
A tojássárgáját 8 hónapos kortól, a tojásfehérjét, a mézet és a tejet csak 1 éves kor után érdemes beiktatni a gyermek étrendjébe.
A csecsemők súlyát féléves korukig kéthetente, majd havonta mérik a súlyfejlődésük nyomon követése érdekében.
Féléves és egyéves koruk között kéthavonta, az első születésnapot követően pedig már csak háromhavonta.
A súlyfejlődés ütemének megállapítására percentilis görbéket alkalmaznak.
Ennek segítségével pontos kép kapható arról, hogy gyermek súlya hogyan viszonyul azonos nemű kortársai súlyához képest, illetve hogy a rendszeres mérések értékei milyen tendenciát mutatnak.
A csecsemők súlyfejlődéséről bővebben olvashat.
A csecsemő testsúlyára több tényező is hatással van: genetika - a szülők testi adottságai (testsúly, magasság); a gyermek születési súlya; az anya táplálkozása és életmódbeli szokásai - a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a kábítószer-használat is hatással van a csecsemő súlyára; a gyermek neme - a fiúk általában nagyobb súlyúak; a csecsemő egészsége - veleszületett betegségek is befolyásolhatják a csecsemő súlyát.
Vannak időszakok, amikor a csecsemő testsúlya hirtelen, szinte egyik napról a másikra gyarapszik, vagy a növekedés lelassul.
Ennek számos oka lehet: a gyermek többet alszik, és ritkábban eszik; az anya vagy a csecsemő megbetegszik; az anya stresszesebb a megszokottnál, ami hatással lehet a szoptatásra is; fogamzásgátló tabletta szedése vagy egy következő terhesség is szerepet játszhat; fokozott figyelemmel kísérendő az anyatej melletti fokozatos hozzátáplálás, mivel az élelmiszerekkel történő étrend-kiegészítéssel addig ismeretlen emésztőrendszeri problémákra (enzimhiány, ételallergia) derülhet fény.
Csecsemőkorban a gyermek hosszáról szokás beszélni, és nem a testmagasságáról.
A hossznövekedés megítélésére szintén percentilis görbéket alkalmaznak, amellyel figyelemmel követhető, hogy miként alakul a gyermek hossza a vele azonos korban lévő, azonos nemű társaihoz képest, valamint a rendszeres vizsgálatokból kapott tendencia alapján nyomon követhetjük növekedésének ütemét is.
3-6 havonta érdemes fekve megmérni a gyermek hosszát.
Csecsemőkorban tapasztalhatjuk a legnagyobb mértékű növekedést, ami akár 25 cm is lehet.
A gyermek hosszát befolyásolhatják öröklött tényezők (az anya és az apa testmagassága), illetve a táplálkozás és számos hormonális tényező (pl. a növekedési hormon szintje) is.
A csecsemők hosszfejlődéséről bővebben olvashat.
A csecsemő mozgásának, mozdulatainak fejlődési ütemére (motoros fejlődés) számos tényező befolyással lehet.
Az azonos korú gyermekek eltérő ritmusban fejlődhetnek, így az egyes mozgások kivitelezéséhez fűzött életkor csak tájékoztató jellegű.
Egy 2 hónapos csecsemő a fejét már mozgatja, főleg mozgó tárgyak, emberek irányába, amit a végtagjainak helyzete is követ: amelyik irányba fordul a feje, azon az oldalon a karját és a lábát is kinyújtja, míg az ellentétes oldalon behajlítva maradnak a végtagjai („vívóállás”).
3 hónapos korban hason fekve a fejét képes megtartani, ujjaival játszik.
4-6 hónapos korában képes hasra fordulni, tárgyak után nyúlni.
7-10 hónapos korában kezd el kúszni.
Az ujjait egyre ügyesebben használja fogásra.
1 éves korára támaszkodva fel tud állni.
A csecsemő nyelvi fejlődésének elengedhetetlen eleme a megfelelő hallás.
Ezután fedezi fel a színárnyalatok sokaságát, valamint ezt követően ismeri fel a családtagokat vagy akár egy ismerős tárgyat.
A látásfejlődés megítélésére figyelemmel kell kísérni, hogy követi-e tekintetével a mozgó tárgyakat, 5 hónapos korára pontosan nyúl-e a tárgyakért.
A csecsemő látása 1 éves korára már teljes, élesen lát, és a látóterében lévő tárgyakat, embereket felismeri.
A csecsemő motoros készségeinek, látásának és hallásának fejlődésében fontos szerepet kapnak a csecsemő játékai is, amelyek egyszerre segítik a gyermek testi-lelki fejlődését, és támpontot is nyújtanak a fejlődés ütemének megítélésében.
A kisbabák első életévében a szülőknek a legtöbb fejtörést a különböző hasi problémák okozzák, mint a hasfájás vagy közismert nevén kólika, a puffadás, a széklet milyensége, gyakorisága.
Talán könnyebb lesz eligazodnunk ebben a témakörben, és hatékonyabban tudunk segíteni gyermekünknek, ha egy kicsit megvilágítás alá kerül ezeknek a folyamatoknak az élettani háttere.
Az élet első évében a csecsemők minden szerve éretlen, teljesen másképp működik, mint a felnőtteké.
A gyomor és a bélrendszer legfőbb feladatai (az emésztés, a táplálék felszívása, a salakanyag kiválasztása) is éretlenek éppen úgy, mint a bélrendszerben található immunrendszer, és a normál bélflóra kialakulása is várat magára.
A csecsemők gyomra kb. 2-2.5 óra alatt ürül ki és juttatja tovább a tápanyagot a vékonybél felé.
Az eltérő emésztés miatt csecsemőkorban normálisnak tekintjük azt is, ha naponta 6-8 széklet van a pelusban, azaz akár minden etetés után, de a négynaponta egyszer történő székletürítés is normálisnak számít a tankönyvi adatok szerint.
Mindezeket figyelembe véve, tudva, hogy ezek a folyamatok még éretlenek, nem mindegy, hogy a csecsemő mit eszik, és milyen időközönként.
A kisbabák számára a legmegfelelőbb az anyatej fogyasztása, lehetőség szerint saját édesanyjának a teje vagy bevizsgált, ugyanolyan életkorú csecsemővel rendelkező anyuka teje.
Az anyatej összetétele mindig igazodik a csecsemő igényeihez.
Az élete első hónapjában a szopást a baba sűrűbben igényelheti, azonban a hónap végére érdemes lenne elérni, hogy a baba lehetőség szerint 2.5-3 óránként egyen.
Ez azért szükséges, mert ha gyakrabban etetjük, akkor a kicsi gyomrába kerülő tej nem üres gyomorba, hanem a korábban elfogyasztott anyatejre kerül.
Ezzel a baba gyomra folyamatosan munkába van fogva, és a sorozatos egymásra etetések következtében egy idő után hányás, hasmenés alakulhat ki.
A 3 óránkénti etetés betartásával tehát sok gondtól szabadíthatjuk meg a kisbabánkat.
A hasfájás vagy más néven kólika leggyakoribb oka, hogy a baba az etetés alatt sok levegőt nyel.
A levegő, ha elindul a belek felé, feszíti azokat, és ez indítja el a görcsös hasi fájdalmat.
A cél, hogy a levegő kijusson a bélrendszerből vagy felfelé, vagy lefelé.
Éppen ezért érdemes a babát etetés után minimum 20 percet függőlegesen tartva büfiztetni.
Amennyiben a levegő már lentebbi tájra indult, úgy azt hasmasszázzsal, a láb tornáztatásával, esetleg a ma már sok helyen elérhető biztonságos szélcsövek használatával, szélhajtó teával és egyéb szélhajtó készítmények segítségével bírhatjuk távozásra.
A hasfájás megelőzésénél jó, ha tudjuk, hogy az anyatej első része, amit a baba kiszív az főleg vizet és cukrot tartalmaz; a tápláló zsírban, tápanyagban gazdagabb részt a babák a szoptatás vége felé tudják kiszívni.
Éppen ezért, ha a baba például megszomjazik és 3 órán belül visszakéredzkedik az anyamellre, akkor ugyanabból a mellből szoptassuk meg, mint amelyikből korábban szoptattuk.
Ez azért fontos, mert ha a baba mindig csak az anyatej hígabb, cukorban gazdagabb részét szívja ki, akkor ez a hasban elindít egy erjedéses folyamatot, mely erős hasfájást és híg székletürítést eredményez és ezek mellett az igazán tápláló anyatejhez a baba hozzá sem jut és újból korán megéhezik.
Ez a folyamat pedig kialakíthat egy ördögi kört.
Anyatejes babáknál nagyon fontos, hogy az anya odafigyeljen arra, hogy ő maga mit eszik, illetve iszik.
Az anya által elfogyasztott táplálékok ugyanis hasfájást, székletváltozást, bőrkiütést okozhatnak a csecsemőnél, sokszor a legnagyobb gondosság mellett is.
Ezek nem egyszer olyan erős problémát eredményeznek, hogy gasztroenterológus szakember segítségére lehet szükség.
Újabban észlelt jelenség, hogy a babák egy része az anyatejben nagy mennyiségben található tejcukrot nem tudja megfelelően lebontani, ami szintén kólikát okozhat.
Szerencsére már kaphatók remek készítmények, melyek ebben segítséget nyújtanak a babáknak.
Tápszeres csecsemőknél, akik kezdetektől fogva tápszert kapnak, általában nincsen nagyobb gond.
Főleg az anyatejről tápszerre való átállás, illetve a hozzátáplálás során találkozunk leggyakrabban székrekedéssel, a széklet színének megváltozásával.
Fontos, hogy apró problémák miatt ne váltsunk gyakran tápszert, illetve a hozzátápláláskor az ételek meghatározott ütemben kerüljenek bevezetésre.
Lényeges tehát, hogy mindig legyünk tekintettel a baba igényeire, valódi szükségleteire és az ő ritmusára hangolódjunk rá, így sok gondtól megszabadíthatjuk magunkat.
Sokszor a problémát a mi türelmetlenségünk, elvárásaink okozzák.
Sürgősen orvoshoz abban az esetben kell fordulni, ha a hasi fájdalom miatt a gyermek vigasztalhatatlanul akár 1,5-2 órát is sír, ez ugyanis az invaginatio, más néven bélbetüremkedés jele lehet.
Bélbetüremkedés esetén a csecsemő periodikusan sír, azaz rövid megszakított szünetek után a vigasztalhatatlan sírás újból kezdődik, sokszor a hányás is megindul.
Rossz esetben véres székletet, véres nyálkát észlel a szülő a pelenkában, mely már a bélelhalás egyik jele.
Az ilyen csecsemőt azonnal orvoshoz kell vinni!
A csecsemő- és gyermekkori ultrahangos szűrésre egyre nagyobb igény van napjainkban, hiszen segítségével lehetőség van már a korai fázisban észrevenni az esetleges fejlődési rendellenességeket, mielőtt még azok komoly tüneteket vagy visszafordíthatatlan károkat okoznának.
A csecsemők hasi szűrése lehetővé teszi, hogy a hasüregben lévő szervek állapotáról pontos képet kapjunk.
A vizsgálat alkalmával kiemelt figyelmet kell fordítani a vesékre, a gyomorra, a májra, a lépre, húgyutakra, epeutakra, hasnyálmirigyre, mivel problémájuk a későbbiekben komoly gondokat eredményezhet, így a mielőbbi kezelés kulcsfontosságú.
Ezek mellett hasi ultrahang szűréssel a le nem szállt herék helyzete is meghatározható, továbbá panaszok esetén az esetleges betegségek jelenléte is.
Éppen ezért az ultrahangos vizsgálat szűrésben és a diagnosztikában is nagy jelentőséggel bír.
A fejlődési rendellenességek jelenlétéről nem csupán a mielőbbi kezelés miatt érdemes tudomást szerezni - hiszen vannak olyanok is, melyekkel különösebb terápia nélkül is lehet élni - de fontos az is, hogy az illető tudjon a gondról.
Ilyen probléma például az, ha a kisgyermeknél csupán egy vese alakult ki, mivel annak ellenére, hogy tünetmentesen lehet vele élni, a vesét érintő bizonyos betegségeknél (pl. vesekövesség), vagy pl. baleset után fontos, hogy tisztában legyen ezzel a beteg.
Szinte nincs is olyan kisgyermek, aki olykor ne bukna, ne hányna, vagy ne fájna a hasa.
Ezek legtöbbször ártalmatlan tünetek, ám előfordulhat, hogy valamilyen betegség áll a panaszok mögött.
Ez enyhébb esetben lehet ételintolerancia, fertőzés, de akár bélgyulladás, epekövesség, reflux, vagy a gyomorszáj szűkülete is.
Ez utóbbi idejében történő felismerése igen jelentős, hiszen minél előbbi sebészeti beavatkozást igényel!
A betegség leggyakrabban a 3-6 hetes fiúknál szokott előfordulni, melynek jellegzetes tünete, hogy a baba az étkezést követő fél órán belül hány (leginkább sugárban), nagyobbat bukik, fokozott az étvágya és csökken a testsúlya.
Ekkor a gyomorkimenetnél lévő izomzat megvastagszik, így az étel nem tud a vékonybélbe jutni.
A rendellenesség egyedül műtéti úton orvosolható, ám jó hír, hogy ez rutin beavatkozásnak számít, és utána teljes értékű életet lehet élni.
Ha a gyermeknél ismétlődően erős, görcsös hasfájás jelentkezik, vagy szinte állandó tompa fájdalomra panaszkodik, akkor mindenképp indokolt a kivizsgálás.
Ezek mellett hasi ultrahang vizsgálattal a le nem szállt herék helyzete is meghatározható.
Az ultrahangos vizsgálat a diagnosztika mellett a szűrésben is nagy jelentőséggel bír, ezért konkrét panaszok nélkül is javasolható egy hasi ultrahang elvégzése.
A fejlődési rendellenességek jelenlétéről nem csupán a mielőbbi kezelés miatt érdemes tudomást szerezni - hiszen vannak olyanok is, melyekkel különösebb terápia nélkül is lehet élni - de mégis fontos, hogy a szülő tudjon a gondról.
Ilyen probléma például a patkóvese, vagy az, ha a kisgyermeknél csupán egy vese alakult ki.
Annak ellenére, hogy tünetmentesen lehet vele élni, a vesét érintő bizonyos betegségeknél (pl. vesekövesség) esetén fontos információ.
Maga a has ultrahangos vizsgálata teljes egészében fájdalommentes, és nem jár semmiféle sugárterheléssel, hiszen az ultrahang hanghullámok segítségével alkot képet a testben zajló folyamatokról.
Az eljárás során a gép vizsgálófején lévő különleges, piezoelektromos kristályszemcsék magas frekvenciájú hanghullámokat (1-13 MHz) generálnak, melyek visszaverődnek a belső szervekről, és a keletkező visszhangot a fejhez csatlakoztatott számítógép azonnal képpé alakítja.
A gyermek a vizsgálat előtt lehetőség szerint 3-4 órával már ne egyen.
Erre elsősorban az epekő kizárása miatt van szükség, másrészt így az étkezés után esetleg jelentkező gázosság lefedheti a has egyes területeit, ezáltal nehezítené a vizsgálatot.
Folyadékot viszont fogyaszthat bőségesen, sőt fogyasszon is, ezt kérni is szoktuk a szülőtől.
Erre azért van szükség, mert a kismedence területe telt hólyaggal vizsgálható megfelelően.
Ügyeljünk rá azonban, hogy az ital ne legyen szénsavas.
Jó, ha a kisebb gyermeket előre felkészítjük a vizsgálatra, mely ugyan egyáltalán nem fájdalmas, de tapasztalataink szerint eltérően reagálnak az orvosi rendelő, a vizsgáló asztal és az ultrahangos készülék látványára.
Hogy ne érje váratlanul, ezért jó, ha előre elmondjuk, hogy egy asztalon fekve picit hideg „kenőcsöt” a hasára kenve fogjuk megnézni a tévében, hogy mi van a pocakjukban.
Ez általában segít enyhíteni a szorongásukat.
A csecsemő- és gyermekkori ultrahang vizsgálat segítségével lehetőség van mind a hasfájás számos okának felismerésére, mind az esetleges fejlődési rendellenességek korai felismerésére, még mielőtt azok komoly tüneteket vagy visszafordíthatatlan károkat okoznának.
A csecsemők hasi ultrahangos vizsgálata lehetővé teszi, hogy a hasüregben lévő szervek állapotáról pontos képet kapjunk.
A vizsgálat alkalmával kiemelt figyelmet kell fordítani a vesékre, a gyomorra, a májra, a lépre, húgyutakra, epeutakra, hasnyálmirigyre, mivel problémájuk a későbbiekben komoly gondokat eredményezhet, így a mielőbbi kezelés kulcsfontosságú.
Szinte nincs is olyan kisgyermek, aki olykor ne bukna, ne hányna, vagy ne fájna a hasa.
Ezek legtöbbször ártalmatlan tünetek, gyermekkorban nem ritka az sem, hogy lelki tényezők és stressz okozza az emésztőrendszeri panaszokat, ám előfordulhat, hogy valamilyen betegség áll a tünetek mögött.
Ez enyhébb esetben lehet ételintolerancia (pl. laktóz), bélrendszeri fertőzés, de akár bélgyulladás, epekövesség, reflux, vagy gyomorkimenet-szűkület is.
Ez utóbbi idejében történő felismerése igen jelentős, hiszen minél előbbi sebészeti beavatkozást igényel.
A betegség leggyakrabban a 3-6 hetes fiúknál szokott előfordulni, melynek jellegzetes tünete, hogy a baba az étkezést követő fél órán belül hány (leginkább sugárban), nagyobbat bukik, fokozott az étvágya és csökken a testsúlya.
Ekkor a gyomorkimenetnél lévő izomzat megvastagszik, így az étel nem tud a vékonybélbe jutni.
A rendellenesség egyedül műtéti úton orvosolható, ám jó hír, hogy ez rutin beavatkozásnak számít, és utána teljes értékű életet lehet élni.
Ha a gyermeknél ismétlődően erős, görcsös hasfájás jelentkezik, vagy szinte állandó tompa fájdalomra panaszkodik, akkor mindenképp indokolt a kivizsgálás.
Ezek mellett hasi ultrahang vizsgálattal a le nem szállt herék helyzete is meghatározható.
Az ultrahangos vizsgálat a diagnosztika mellett a szűrésben is nagy jelentőséggel bír, ezért konkrét panaszok nélkül is javasolható egy hasi ultrahang elvégzése.
A fejlődési rendellenességek jelenlétéről nem csupán a mielőbbi kezelés miatt érdemes tudomást szerezni - hiszen vannak olyanok is, melyekkel különösebb terápia nélkül is lehet élni - de mégis fontos, hogy a szülő tudjon a gondról.
Ilyen probléma például a patkóvese, vagy az, ha a kisgyermeknél csupán egy vese alakult ki.
Annak ellenére, hogy tünetmentesen lehet vele élni, a vesét érintő bizonyos betegségeknél (pl. vesekövesség) esetén fontos információ.
A csecsemőkori szűrővizsgálatokról bővebben olvashat.
MRI videó a méhben mozgó babáról | Channel Mum
A csecsemő-és gyermekkori ultrahangos szűrésre egyre nagyobb igény van napjainkban, hiszen segítségével lehetőség van már a korai fázisban észrevenni az esetleges fejlődési rendellenességeket, mielőtt még azok komoly tüneteket vagy visszafordíthatatlan károkat okoznának.
A csecsemők hasi szűrése lehetővé teszi, hogy a hasüregben lévő szervek állapotáról pontos képet kapjunk.
A vizsgálat alkalmával kiemelt figyelmet kell fordítani a vesékre, a gyomorra, a májra, a lépre, húgyutakra, epeutakra, hasnyálmirigyre, mivel problémájuk a későbbiekben komoly gondokat eredményezhet, így a mielőbbi kezelés kulcsfontosságú.
Ezek mellett hasi ultrahang szűréssel a le nem szállt herék helyzete is meghatározható, továbbá panaszok esetén az esetleges betegségek jelenléte is.
Éppen ezért az ultrahangos vizsgálat szűrésben és a diagnosztikában is nagy jelentőséggel bír.
A fejlődési rendellenességek jelenlétéről nem csupán a mielőbbi kezelés miatt érdemes tudomást szerezni - hiszen vannak olyanok is, melyekkel különösebb terápia nélkül is lehet élni - de fontos az is, hogy az illető tudjon a gondról.
Ilyen probléma például az, ha a kisgyermeknél csupán egy vese alakult ki, mivel annak ellenére, hogy tünetmentesen lehet vele élni, a vesét érintő bizonyos betegségeknél (pl. vesekövesség), vagy pl. baleset után fontos, hogy tisztában legyen ezzel a beteg.
Szinte nincs is olyan kisgyermek, aki olykor ne bukna, ne hányna, vagy ne fájna a hasa.
Ezek legtöbbször ártalmatlan tünetek, ám előfordulhat, hogy valamilyen betegség áll a panaszok mögött.
Ez enyhébb esetben lehet ételintolerancia, fertőzés, de akár bélgyulladás, epekövesség, reflux, vagy a gyomorszáj szűkülete is.
Ez utóbbi idejében történő felismerése igen jelentős, hiszen minél előbbi sebészeti beavatkozást igényel!
A betegség leggyakrabban a 3-6 hetes fiúknál szokott előfordulni, melynek jellegzetes tünete, hogy a baba az étkezést követő fél órán belül hány (leginkább sugárban), nagyobbat bukik, fokozott az étvágya és csökken a testsúlya.
Ekkor a gyomorkimenetnél lévő izomzat megvastagszik, így az étel nem tud a vékonybélbe jutni.
A kisgyermekkor, átlagosan 2,5 évtől 6 éves korig tartó időszak talán legszembeötlőbb változása, hogy a gyerekek végtagjaik nyúlásának köszönhetően sokkal magabiztosabban mozognak a világban, mint azt korábban tették.
A mozgásukon kívül kommunikációjuk is jelentős fejlődésen megy keresztül, aminek eredményeként kifejezőbbé és ezzel együtt beszédesebbé válnak.
A gondolataik és ezek közlése azonban még meglehetősen csapongó és rendezetlen, így a szülők türelmét gyakran próbára teszik az efféle monológok.
Önállóságuk napról napra fejlődik, de sok mindenben vannak még szüleikre, gondozóikra utalva.
Egyedül képesek például felöltözni vagy enni, ám ezen egyszerű cselekvések előkészítése még a felnőttekre marad.
Figyelmüket még nem képesek hosszan egy témára koncentrálni, mind beszédükben, mind játékaikban gyakran váltanak témát.
Minthogy nem értik még tökéletesen az őket körülvevő világot, és nem tudják annak eseményeit érdemileg befolyásolni, sokszor ijednek meg, és sok esetben félnek indokolatlanul annak jelenségeitől.