A vetélés, vagy orvosi nevén spontán abortusz, a terhesség megszakadása a 24. hét előtt, külső behatás nélkül. Ez egy tragikus esemény, amelynek számos oka és típusa létezik. A terhességek közel 50%-a vetéléssel végződhet, és sok nő tapasztalja meg élete során, gyakran anélkül, hogy tudna a terhességről.
A vetélések döntően az első trimeszterben következnek be. Körülbelül 50-75%-a szakad meg a várandósság első 12 hetében (korai vetélés); a 12-24. hét között (középidős vetélés) már jóval ritkábban fordul elő.
Ha szeretnénk csökkenteni a magzat elhalásának esélyét, fontos, hogy tisztán lássuk a spontán vetélés okait. Cikkünkben összegyűjtöttük, milyen típusai és tünetei vannak a jelenségnek.
A vetélés típusai
A vetélési típusokat tekintve létezik fenyegető vetélés (abortus imminens), kezdődő vetélés (abortus incipiens), komplett, azaz teljes vetélés (abortus completus); valamint inkomplett, azaz tökéletlen vetélés (abortus incompletus). Ha pedig a magzat ugyan spontán hal el, de nem indul meg a kilökődése magától, ez az un. nem lezajlott vetélés (missed abortion). Ha pedig a spontán vetélés gyakoriságát nézzük, az lehet egyszeri, illetve többszöri (habituális). A habituális vetélés esetén a nő legalább háromszor, mindig a 24. hét előtt vesztette el magzatát.
A vetélésnek konkrét okai és rizikótényezői vannak. A rizikótényezők közül a dohányzást és az alkoholfogyasztást kell kiemelni, de emeli a kockázatot a kábítószer-fogyasztás, különösen a kokain használata is. A nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása a fogantatáskor szintén emeli a rizikót, ahogyan a túlzásba vitt kávéfogyasztás is (1000 mg fölötti koffeinmennyiségnél). A korábbi spontán vetélés szintén növeli a kockázatot, ahogy az is, ha az ovuláció és a beágyazódás között több mint 10 nap telik el. A lisztérzékenység (cöliákia) és az extrém túlsúly szintén növeli a kockázatot, de ilyen hatása lehet az alacsony folátszintnek is.
A rizikótényezők mellett vannak kromoszómarendellenességek is, amelyek vetélést okoznak - a vetélést az esetek 50 százalékában ezek váltják ki. A Turner-szindróma (amely kizárólag lányokat érintő genetikai rendellenesség) például a terhességek zömében - a becslések szerint mintegy 98 százalékában - a terhesség korai szakaszában vetéléssel végződik.
A terhesség ideje alatti dohányzás, jelentősen megnövelheti a vetélés kockázatát. A bakteriális agyhártyagyulladást okozó Listeria monocytogenes szintén okozhat vetélést, de ez az egyik legsúlyosabb következménye a brucellózisnak is (amely baktérium okozta betegség). A Cytomegalovírus-fertőzés a terheseket különösen veszélyezteti: ez esetben a kórokozó a magzat károsodását okozhatja, de kiválthat vetélést is. Jelentkezhet vetélés antifoszfolipid szindróma (APS) miatt is. Ennél a méhlepény megfelelő keringését akadályozó vérrögök, illetve az antitesteknek méhlepényre közvetlenül kifejtett, de részleteiben még kevéssé ismert károsító hatásai okozzák a vetélést. Bekövetkezhet vetélés mindezeken túl alloimmun eredetű újszülöttkori trombocitopénia (NAIT) miatt is. Ennek a magzat vagy újszülött agyvérzése mellett legsúlyosabb kockázata az úgynevezett középidős (13-23. hét közötti) vetélés.
A spontán vetélésnek oka lehet a méh nem megfelelő anatómiája is. Lehet például olyan méhnyálkahártya alatt található képlet vagy például polip, illetve miómagöb, amely miatt a megtermékenyült petesejt nem tud megfelelően beágyazódni. Léteznek olyan méhfejlődési rendellenességek is, amelyek sorozatos spontán vetélést okoznak_ ilyen például a méhsövény. Szó lehet úgynevezett méhösszenövésről (Asherman-szindrómáról) is, amely szintén vetéléshez vezethet.
A spontán vetélés tünetei
A spontán vetélés tünetei nem mindig szembetűnőek: néha a jelenséget nem is jelzi más, mint egy, a szokottnál is erősebb menstruáció. Máskor egy-, vagy éppen két szakaszban zajlik le. Ha a 16. hét előtt következik be, akkor egyszerre távozik a magzattal a méhlepény és a magzatburok is. Ha azonban a 16. hét után történik, akkor a magzat és a méhlepény külön válik el.
Vérzés esetén, görcsös háti és/vagy alhasi fájdalmak, vagy a terhesség eddigi tüneteinek hirtelen megszakadásakor azonnal érdemes orvoshoz mennünk.
Ha egy kismamának vérzése van (ez lehet barnás pecsételés vagy bővebb vérzés) és görcsöl, mindenképpen fel kell keresnie orvosát, hogy megnézzék, vetélésről van-e szó vagy sem. Egy barnás pecsételés nem feltétlen jelez vetélést, a bő vérzés viszont már nagyon veszélyes állapot.
A komplett vetélés akár otthon is lezajlik bő menstruációs jellegű vérzéssel, de ebben az esetben is szükség van orvosi vizsgálatra. Az inkomplett vetélésnél (tehát amikor a méh nem képes kellőképp összehúzódni és kiürülni) a vérzés folyamatos is lehet, a kismama nagyon rossz állapotba kerülhet, kivérezhet.
Diagnózis és kezelés
A spontán vetélést rutin ultrahangvizsgálattal, nőgyógyászati vizsgálattal, Doppler-vizsgálattal, illetve hormonszint-vizsgálattal lehet kimutatni.
A vetélés diagnózisát ultrahangvizsgálattal állítják fel. A vizsgálatot akkor végzik el, ha a kismama vérzéssel és görcsös panaszokkal érkezik a kórházba. Ha az ultrahangvizsgálat során még látszik a szívműködés, akkor nem lehet vetélésről beszélni. Ha a kismama minimális pecsételéssel és enyhe görcsökkel érkezik, de az ultrahangvizsgálat szerint nincs szívműködés, akkor elmaradt vetélés állapítható meg. Megesik, hogy a kismama úgy érkezik, hogy már hoz magával szövetdarabokat is. Ilyenkor az inkomplett vetélést az ultrahangvizsgálat után a kórházban befejezik.
A spontán vetélés kezelése attól függ, hogy az elhalt magzat magától távozik-e, vagy pedig orvosi beavatkozás szükséges az eltávolításához. Ha előbbiről, tehát komplett vetélésről van szó, akkor nincs szükség külön kezelésre. Ha elmaradt vetélésről beszélünk, akkor kis várakozási idő után - akár a spontán vetélés lehetőségét megtartva - történik a műszeres befejezés. Ha az elmaradt vetélést követően sem történik vetélés, vagy inkomplett vetélésről van szó, akkor műszeres befejezésre van szükség. A műszeres befejezést műtéti körülmények között, altatásban végzik. Ha az érintett korábban már szült, akkor a méhszájat nem szükséges érlelni (tágítani), viszont ha még nem történt szülés, akkor a méhszájat mechanikus módszerekkel vagy gyógyszeresen tágítani kell.
A vetélést tünetileg progeszteronpótlással lehet kezelni, de a hüvelyi vérzés csillapításához szükség lehet vérzéscsillapítókra is.
A vetélés megelőzése
A vetélést az egészséges életmód, a megfelelő táplálkozás, a testmozgás és a stressz kerülése segít megelőzni, illetve fontos a rizikót növelő alapbetegségek kezelése is.
A modern táplálkozás kevéssé elégíti ki még egy átlagos ember tápanyagszükségletét is - hát még kettőét. Emiatt rendkívül fontos, hogy ne bízzuk a vitaminok és ásványi anyagok bevitelét a véletlenre: szedjünk várandósvitaminokat, a különböző trimeszterek igényeinek megfelelően. Lehetőleg olyat válasszunk, amelyben több, különböző tápanyag is jelen van (lehetőleg -citrát és -glükonát kötésekkel); így a különböző nyomelemek és vitaminok egymás felszívódását akár 80%-kal is javíthatják.
A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartásával, a káros szenvedélyek (dohányzás, alkohol, illegális drogok) mellőzésével, a koffeinbevitel és a stressz csökkentésével, valamint a gyógyszerszedés minimalizálásával máris sokat tettünk magzatunk életben maradásáért.
Becslések szerint a vetélések több mint 70%-a valamilyen, a méhbe felszálló fertőzés miatt történik. Ezt gyakran okozza valamilyen tápanyaghiány, ám akár - a férfi részéről - egy prosztatagyulladás is előidézheti. Ezért fontos, hogy ha bármilyen baj felmerül, alaposan vizsgáltassuk ki magunkat és párunkat, valamint az is, hogy magunkat és babánkat védetté tegyük a fertőzésekkel szemben.
Hogyan előzzük meg a vetélést - Amit senki más nem fog elmondani a vetélés megelőzéséről
A vetélésnek csak ritkán van szövődménye, a teherbeesés már a következő ciklusban is lehetséges. Akkor is így van, ha a vetélést műszeres beavatkozással fejezik be. Ez azért lehetséges, mert az érintett területek nagyon gyorsan regenerálódnak, és hamar helyreáll a hormonrendszer működése is. Szövődmény akkor lehet, ha a vérzés miatt a várandós kismama kivérzett állapotba kerül. Ilyen esetekben szükség lehet véradásra is.
Ha pedig a spontán vetélés gyakoriságát nézzük, az lehet egyszeri, illetve többszöri (habituális). A habituális vetélés esetén a nő legalább háromszor, mindig a 24. hét előtt vesztette el magzatát. Ha a vetélések ismétlődnek, és két egymást követő spontán vetélés történik, akkor már javasolt a teljes kivizsgálás.
A Reprogenesis klinikán szakembereink segítségével kiderítheti Ön is, mi áll egy sikeresen végigvitt terhesség akadályában. A hormonszintek megmérésével, a kismedence ultrahangos vizsgálatával, egy immunológiai és egy genetikai vizsgálattal már biztosabb képet kaphat szervezete jelenlegi állapotáról, így teherbeesésének esélyeiről is.
tags: #harmadik #trimeszter #veteles #kockazata