A magzati fekvés lelki okai és a szülésre való felkészülés

Egy kisbaba az anyaméhben sokféleképpen érezheti jól magát, különösen az első két trimeszterben, amikor még sok hely áll rendelkezésére. Ezekben az időszakokban még nem is igazán szoktunk jelentőséget tulajdonítani a baba fekvésének, ugyanis bármikor változtathat a pozícióján. Könnyen lehet, hogy délelőtt még fejvégű, délutánra azonban harántfekvésbe fordul, estére pedig farfekvéses lesz, vagy éppen újra fejvégű. Ennek kizárólag a harmadik trimeszterben lehet jelentősége, amikor a baba már nagy, nincs ennyi helye fordulni - ugyanis a fekvése befolyásolhatja a szülés módját.

Az ideális pozíció: fejvégű fekvés

Ideális esetben a kisbaba fejjel lefelé helyezkedik el a szülés idejéhez közeledve, ugyanis fejjel előre bújik ki a szülőcsatornán. Ezt fejvégű fekvésnek nevezzük. Ha ezt látjuk az ultrahangon a harmadik trimeszterben, akkor örülünk, a baba ugyanis a szüléshez ideális pozícióban helyezkedik el. A kismama érezheti is, ahogy a baba feje ékelődik be, nyomhatja a medencéjét, ami okozhat kellemetlenségeket a terhesség végén.

A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű, ugyanis az sem mindegy, hogy a kicsi hogyan tartja a fejét. Legjobb, ha a feje búbja van a szülőcsatorna felé, az arca pedig az anya háta felé fordul. A fejét ilyenkor előre hajtja, az állát behúzza. Ez a leggyakoribb fekvés, és ez a legjobb a természetes szülés szempontjából.

Amikor a fejvégű fekvés mégsem tökéletes

Kevésbé örülünk, ha a babának az arca van előrefelé, azaz arccal indul neki a szülőcsatornának, kiegyenesedett nyakkal, vagy a homlok van elöl, ilyenkor a nyak csak kicsit hajlik hátra. Általában ebből a pozícióból még el tud mozdulni a baba, azonban, ha mégsem teszi, az szintén akadálya a hüvelyi szülésnek. A fejvégű fekvés sem jelenti tehát automatikusan azt, hogy a hüvelyi szülésnek nem lesz akadálya - a fej beilleszkedése fontos tényező.

Rendellenes magzati fekvések

A medencevégű fekvést, valamint a harántfekvést, tehát amikor a baba nem fordul be, rendellenes fekvésnek nevezzük. Ennek nem mindig van oka, van, amikor semmilyen indokot nem találunk rá, egész egyszerűen az a baba valamiért így érezte jól magát.

Medencevégű fekvés (farfekvés)

A medencevégű fekvés vagy farfekvés azt jelenti, hogy a babának a feneke van a szülőcsatorna felé, azaz gyakorlatilag csücsül az anyaméhben. Ennek a fekvésnek a legnagyobb veszélye, hogy a baba feneke keskenyebb, mint a feje, ezért előfordulhat, hogy a test már kint van, a fej viszont elakad, ami magzati és anyai sérülésekhez egyaránt vezethet. Megvan a veszélye emellett annak is, hogy a fej mellett a köldökzsinór elakad, így a baba oxigénellátása nem lesz megfelelő, oxigénhiányos állapot alakul ki. A legtöbb orvos medencevégű fekvés esetén császármetszést javasol, különösen először szülő nőknél, akiknek a szövetei még feszesebbek.

A születés várható időpontjára a babák 3%-a fejvégű fekvés helyett farvégű fekvésben helyezkedik el. "Faros" fekvés mellett előfordulhat az az állapot, hogy a láb/lábak vannak alul, nem a popsi, így az nem tömíti rendesen a méhszájat. Az, hogy a szülésnek melyik módját választjuk "faros" esetben, három körülmény befolyásolja.

A farfekvéses szülés a második szakaszig teljesen úgy zajlik, mint a fejvégű szülés, általában hagyják, hogy a baba lába és törzse magától bújjon ki és - ha szükséges - a vállak és a fej kibújását segíti az orvos fogóval. Amennyiben részleges farfekvésről van szó és a baba életjelei jók, minden esély megvan a természetes szülésre.

Harántfekvés: az abszolút császárindikáció

A harmadik fő fekvéstípus az úgynevezett harántfekvés, amikor a baba szó szerint keresztben helyezkedik el a pocakban. Ebben az esetben nyilvánvalóan esély sincs rá, hogy a szülőcsatornán keresztül távozzon, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció. Egyetlen kivétel lehet: ha ikerszülésnél csak „B” baba, vagyis a másodikként világra jövő gyermek harántfekvéses, ő ugyanis befordulhat vagy befordítható, miután a testvére megszületett.

Haránt- vagy ferdefekvés esetén a medence „üres”, és itt a legnagyobb kockázat, hogy egy idő előtti burokrepedésnél a köldökzsinór előesik, a keringés benne akadályozottá válik, és a magzat élete így veszélybe kerül. Emiatt ilyen esetben a várandósok már sok helyen a 34. héttől kórházi megfigyelés alatt vannak, hogy szükség esetén azonnali császármetszésre legyen mód.

Miért fekszik rendellenesen egy magzat?

Vannak olyan helyzetek, amikor jó oka van a rendellenes fekvésnek. Ilyen lehet például egy normálisnál rövidebb köldökzsinór, ami nem engedi a babát befordulni, vagy amnionszalagok, amnionkötegek is képezhetnek számára akadályt. A pici anyához képest nagy baba szintén lehet egy oka annak, hogy nem sikerül fejjel lefelé fordulni, de ez nem törvényszerű.

A lelki okok szerepe a magzati fekvésben

A várandósság alapvetően tünetmentes. Ha így telik, a magzat fürdik szülei feltétlen szeretetében. Már az első perctől kezdve átélheti az anyjával való egységet. Minden ember első ősbizalom érzése ebből az egységből fakad. Mire jó az ősbizalom? Ez azt szolgálja, hogy az ember, amikor bajba jut, vagy akár kisebb problémával találja szembe magát, akkor tudatos morfondírozás nélkül szinte automatikusan bízik magában, az életben, a világban.

De ha az ősbizalom teljes átélése sérül a magzati korban, akkor hiányozni fognak neki az egészséges öntudatú ember talpraesett ötletei. Viszont, ha a baba valamennyire élvezheti az ősbizalmat, úgy boldogabb lehet. A magzat mindent lát, hall, tud. Olyan, mintha nem csak a magzatvízben, hanem anyja érzéseiben fürödne. Nehezen titkolózhat előtte, mert még a szűk környezet gondolatait is érzi, főleg azokat, ami őrá vonatkoznak. Ebből kifolyólag nagyon könnyű dolgunk van a vele való kommunikációban. Az anya is, a baba is befolyásolják egymást.

Ahogyan a baba vágya befolyásolja az anyát, ha savanyút enne, az anya azt kíván, úgy az anya vágyai is hatással vannak a magzatra. Amit az anya szeret, azt későbbiekben viszont láthatjuk a gyermek kedvenc játékai, tevékenységében is. Az is fontos, amennyire tudatosan avatja be a csöppséget a kismama a közös életükbe, hiszen a magzat teljesen egynek gondolja és érzi magát vele. Az a nő, aki fittyet hány a várandósságára, éli tovább a megszokott életét, anélkül, hogy a gondolatai többször a baba körül forognának, az kirekeszti a saját gyermekét az életéből.

Van-e megoldás a rendellenes fekvésre?

Mivel a rendellenes fekvés az esetek többségében kizárja, vagy nagymértékben veszélyezteti a természetes szülést, gyakran merül fel a kérdés, hogy van-e erre valami megoldás. Vannak orvosok, akik megkísérlik a baba befordítását a megfelelő irányba, ez azonban nem sikerül mindig. A siker nagymértékben függ attól, hogy mi az oka annak, hogy nem úgy fekszik a baba, ahogy kellene.

Kórházi körülmények között külföldön elterjedt a magzat kézi fordítása - angolul external cephalic version, ECV - a megfelelő pozícióba, Magyarországon csak egy-egy szakember tudja alkalmazni ezt a technikát. Gyakorlott kezekben egészen jó arányban sikeres - körülbelül 50% -, de nem titok, hogy az anya számára kissé kellemetlen, fájdalommal járó beavatkozás.

A terhesgondozás során a 32. héttől, amikor már a farvégű fekvés gyakorisága 25% alatt van, gyengéd, természetesebb módszerekkel próbáljuk elérni, hogy a magzat a számára legbiztonságosabb helyzetbe forduljon. Ilyenek lehetnek a testtartás, akupunktúra, homeopátia, zeneterápia, fényterápia.

A baba gyakorlatilag a fájások beindulásáig bármikor megfordulhat, azonban, ha a 32. hétig nem fordul meg, akkor már komolyan szokták venni az orvosok az esetet és általában a 36. héten megpróbálják orvosi felügyelettel megfordítani a babát (az esetek 70%-ban ez sikerül is). Léteznek alternatív módszerek is a baba megfordítására.

A születés lelki értelmezése

Minden születési variációnak lelki értelmezése van. Az a módszer, ahogyan készül a baba a kibújásra, és ahogyan kiér, meghatározza az egész életét. Az élet minden egyes nehezebb percében önkéntelenül is ahhoz a módhoz fog folyamodni, ahogyan élete első akadályát megoldotta. A születés mikéntje az első problémamegoldó módszer. Stanislav Grof a születést 4 szakaszra bontotta:

1. Az első szakasz: A határtalan, szabad lebegést egyre kevésbé élheti át növekedésével párhuzamban a baba. Minél nagyobb lesz, annál kisebb a hely, és ez csak fokozódik mindaddig, amíg megérkeznek az első méhösszehúzódások. Az óriási nyomás hatására összenyomódnak a magzatot ellátó vérerek, és ez hideg- és fulladásérzést vált ki belőle. Főként azokra van erős hatással, akiket előtte nem készítettek fel a megszületésre. Úgy érezheti, csapdába került. Előrefelé fél menni, mert nem látja az út végén lévő világosságot, még zárt a méhszáj, visszafelé meg már nem tud. Az az ember, aki a tudatát illetően ebben a szakaszban ragadt meg, ha nagy nyomás közeledik, akkor megreked. Képtelen tovább lépni, sokszor mindent értelmetlennek lát. Nehezen hoz döntést, sokat rágódik, halogat. Félelmek blokkolják le őt, melyek újra és újra felszínre törnek nehéz helyzetekben.
2. A második szakasz: Annak ellenére, hogy fájdalommal jár a nyomás, - ami a magzatra irányul - mégis ez hozza meg a megoldást, ugyanis kinyílik a méhszáj, és ennek segítségével jut át a következő szakaszba. Ahogyan az életben is a nehézség hatására nyílnak meg a kapuk. Az itt megragadt ember hajlamos az utolsó vizsga előtt otthagyni az iskolát, a párkapcsolatban az eljegyzés vagy az esküvő előtt szakítani.
3. A harmadik szakasz: A nyomásnak ellenállni nem érdemes, hisz ennek hatására nyílik ki a méhszáj. Amint a gyermek meglátja a fényt, új erőre kap. A szülőcsatornán való áthaladás pillanataiban szorongatottság és beszorultság félelmét éli át. Aki itt ragadt meg, az fáradhatatlan, rajong a változásokért, nyughatatlanság jellemzi az életét. A gyermek számára ez az első alkalom, amikor anyjával közösen dolgozhat együtt. Amennyiben az anya bódult, vagy érzéstelenítve van, és nem érzi, ahogyan a gyermek áthalad a szülőcsatornán, úgy a gyermek magára hagyatva is érezheti magát. Viszont az anya fájdalomreceptorai a narkózistól függetlenül működnek, de nincs, aki a jelzéseket fogná. Ebben a vészhelyzetben ez még inkább fokozza a baba magára hagyottság érzését, ugyanis baba-mama szellemi kapcsolata folyamatosan fennáll.
4. A negyedik szakasz: Minden nehézséget leküzdött a baba, itt volna a lehetőség, hogy élvezze az új, tágas teret. Frédérick Leboyer hívta fel a figyelmet arra, milyen fontosak az első benyomásai az életben a gyermeknek. Sajnos a mai felnőttek nagy része nem születhetett erőszakmentesen. Érkezésükkor vakító fénnyel üdvözölték őket, rögtön elvágták a köldökzsinórt, így az első lélegzetkor fulladást éreztek. Ideális esetben az ember a negyedik szakaszban valósítja meg a tényleges áttörést, elkezdheti a hálótervét élni.

Szülési típusok és lelki jelentésük

Ruediger Dahlke évtizedeken keresztül dolgozott orvosként és pszichoterapeutaként a betegségek, tünetek, kórképek szimbólumain. Lássuk hányféle születés létezik, és mi a jelentésük. Az itt szereplő értelmezések lehet, hogy erősnek hatnak, de most tekintsünk a szülési képekre máz nélkül.

• Koraszülés: Kicsit hasonlít a koraszülésre. Általában akkor áll elő, ha az asszony nem tudott felkészülni a várandósságra, nem éli meg a babával az egységet. Esetleg nem örül a jöttének. Tudat alatt mihamarabb szabadulni szeretne terhétől. Sokszor nem is önmaga miatt, hanem a körülmények olyan nehezek, hogy nem meri felvállalni őszinte szívvel gyermekét. De kora szülés akkor is előfordulhat, ha a gyermek türelmetlen.
• Farfekvéses szülés (és annak lelki jelentése): Képzeljük el, amint több méter magasságban állunk egy ugródeszkán, és azt kérik tőlünk, ugorjunk fejest a vízbe. Minél kevésbé lett felkészítve a magzat a születésre, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem mer fejest ugrani. Inkább meggondolja magát, és maradni szeretne. A popóját mutatja. Első ránézésre jól járt ezzel a lázadással, hiszen mindene simán kifért, de amikor a fej eléri a nyílást, megakadhat, hisz elzárja azt. Nehéz esetekben még a köldökzsinór is bonyolítja a helyzetet. Az oxigén ellátás lelassul, ami halálfélelmet, fulladásos pánikot okoz neki. Pont a nehézséget szerette volna elkerülni. Ez a megtapasztalás tanulsága lesz egész életére. Az így született felnőtt akkor is keresztülviszi az akaratát, ha az látszik, hogy értelmetlen. Nem akar együttműködni, sem dolgozni. Megoldás az, ha beszélnek vele, és megkérik, legyen kedves megfordulni, vagy megpróbálják megfordítani. De ugyanakkor meg kell tudni az okát annak, mi zavarja, mi esik rosszul neki, miért nem szeretne együttműködni? Ha nem fordul meg, akkor császármetszés lesz.
• Császármetszés: A gyermek szemszögéből nézve az életmentő császár az győzelem, még fáradnia sem kellet semmit. A gondok már a stresszhormonok hiánya miatt kezdenek előtérbe nyomulni. Ugyanis a születés élményéből kimarad a beavatás, és a bizalmi kapcsolat sem jön úgy létre az anyjával. Kísérletekből tudhatjuk, hogy a 4-5 éves nagy gyerekeknél is óriási félelem él, anyjuk távolmaradása miatt. A császáros felnőtt általában kitér, nem meri a hálótervét élni. Hiszen aki nem tanulta meg, hogyan haladjon át szükségen és félelmen, az retteghet a nehéz helyzetektől, és inkább nem vág bele. Megmarad a feladatok, nehézségek elhárításánál, és így idős korában is félős, lépni nem merő kisgyerek marad.
• Köldökzsinór a nyak körül: Ha a magzat még igényli az ősbizalom átélését, akkor még nem tudja, akarja elhagyni a méhet. Ez egy nagyon nehéz kép, mert arra utalhat, hogy megfojtaná magát a baba, vagy ezzel fenyeget. Önmaga ellen irányított agressziót mutat a magzat. Nagyon fontos lenne, ha mihamarabb megtalálnák a szülők az okot, akkor is, ha már rég megszületett a gyermek, illetve ez felnőtteknél egy elvégzett születésélmény foglalkozással feloldható. Az anya részéről ez a szimbólum úgy értelmezhető, mint egy kígyó. A köldökzsinór fojtogató kígyóvá válik, és az is előfordulhat, hogy megfojtja.

tags: #harantfekves #lelki #okai