Az elmúlt évtizedek szülészeti gyakorlata alapvető változásokon ment keresztül, melyek jelentős része az asszisztált reprodukciós technikák elterjedésének és fejlődésének köszönhető. Ehhez természetesen hozzájárultak a társadalmi változások is, mint az első gyermek vállalásának átlagosan egy évtizeddel későbbre tolódása. A női karrier elfogadása, a nemi szerepek összemosódása, a később kötött házasságok, illetve párkapcsolatok következtében nem ritka, hogy napjainkban a gyermekvállalás a 4-5. évtizedre tolódik.
Az anyai életkor változása Európában és az Egyesült Államokban
Az Egyesült Államokban a 30 év feletti nők gyermekvállalási aránya az 1960-as évektől napjainkig háromszorosára, azaz 8,6%-ról 25,4%-ra nőtt. Az anyai életkor emelkedése Európában is megfigyelhető, különösen Nyugat- és Dél-Európában. A 35 év felett szülő nők aránya Lengyelországban is számottevően magasabb (11%).
A Tárki adatai szerint 1990-2000 között hazánkban a harminc évesnél idősebb kismamák aránya 18 százalékról 29 százalékra emelkedett. Az elmúlt másfél évtizedben 4,3 évvel nőtt az anyák átlagos életkora, amely 2008-ban az első gyermeküket szülő nőknél 27,4 év volt, illetve az egyetemet végzett nők átlagosan 30 éves koruk körül hozták világra első gyermeküket. Ehhez hasonló az anyai életkor átlaga Közép- és Kelet-Európa más országaiban.
Termékenység és életkor
Amikor azt látjuk, hogy egy 50 éves híresség egészséges csecsemőnek adott életet, és rögtön utána szembejön velünk egy szalagcím, hogy a petefészkekre 30 után "keresztet lehet vetni", érthető, hogy összezavarodunk - nyugtat meg mindenkit a témával foglalkozó cikkében dr. Heather Rupe szülész-nőgyógyász.
A doktornő szerint egy nőnek azon képessége, hogy teherbe essen, 27 éves kora után alig láthatóan, 37 éves kora után viszont erősen csökkenni kezd. Annak az esélye, hogy egy egészséges párnak, ahol még egyikőjük sem múlt el 30, egy éven belül gyermeke születik, 95 százalék. 30-on felül azonban minden egyes évben 3 százalékkal csökken a valószínűség, ami igen jelentős. Aki 40-en felül szeretne szülni, annak mindössze 5-10 százaléknyi esélye van teherbe esni, 45 éves kor után pedig 5 százalék, ismerteti a részleteket dr. Rupe.
A harmincas életévek elején elkezd csökkenni a megtermékenyíthetőség, évente 3-5%-kal csökken a teherbeesés esélye, igazán drámai esés a negyvenes évek után figyelhető meg. Gyakori az anovulatiós (tehát a tüszőérés nélküli) ciklus, meghatározó jelenség a korai petefészek-kimerülés. Ezekben az esetekben asszisztált reprodukciós technikák segítségét kell igénybe venni.
Asszisztált reprodukciós technikák
A lombikprogram során a megtermékenyülési arány 40 év alatt 45% körüli, 40 év felett viszont csak 15%-nak adódik. Ha a hazavitt gyermek arányokat nézzük, akkor még szomorúbb a helyzet, a fiatalabb csoportban 40%, míg az idősebb nőknél csak 5-7%. A különböző meddőségi kezelési eljárások során a csökkenő eredményesség egyik meghatározó oka a romló petesejtminőségben keresendő.
A petesejt-adományozás szükségessége 40 év felett exponenciálisan nő, míg 35 év alatt 5%, addig 45 év felett ez az arány 77%.
Egészségügyi kockázatok az idősebb anyai életkorban
Az életkorral együtt járó változásoknak komoly egészségügyi következményei vannak. Az idősebb („előrehaladott”) anyai életkort a 35. életévtől számítja a szakirodalom.
Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb a veszélye a vetélésnek és a komplikációkkal teli terhességnek. Míg a 30 évesnél fiatalabb nőknél a korai vetélés lehetősége 15-20 százalék körül mozog, addig ez az arány 35 éves kor fölött nőni kezd, és 40 éves korra elérheti a 40-50 százalékot is.
Magzati kromoszóma-rendellenességek
Ugyancsak nő a korral a kromoszómarendellenességek, így pl. a Down-szindróma veszélye is. 35 éves korban a Down-szindróma kockázata 1/350 (350 terhességből egynél állapítják meg), 45 éves korban azonban már 1/35.
| Anyai életkor | Down-szindróma kockázata |
|---|---|
| 35 év | 1/350 |
| 40 év | 1/100 |
| 45 év | 1/35 |
Terhességi komplikációk
Egy 2007-ben megjelent közleményben több mint 8 millió élveszülést vizsgáltak 30 és 54 év között szült nők körében. Az eredmények szerint az átlagos születési súly alacsonyabb volt az idősebb korcsoportokban. A legnagyobb valószínűséggel kialakuló szövődmények a 45 év feletti először szülők körében a 30-34 éves korosztályhoz képest a magas vérnyomás betegség, a cukorbetegség és a 32. hét előtti koraszülés.
A császármetszés gyakorisága először szülőknél és többedszer szülőknél egyaránt lényegesen magasabb a 30-34 évesekhez képest. A szülés utáni nagyfokú vérvesztés valószínűsége kb. másfélszeres a 45 év feletti terhesek körében.
Egy másik vizsgálatsorozatban 45 év feletti szülő nő adatait dolgozták fel. A várandós nők életkora 45 és 65 év közötti, átlagéletkoruk 48,3 év volt. A terhességet 93,9%-ban császármetszéssel fejezték be. Az 50 év feletti nők valamennyien császármetszéssel szültek. Az átlagos születési súly 2592 gramm volt.
Egy harmadik vizsgálatsorozatban 5487 várandós nőt követtek nyomon különös tekintettel az igen idős anyai életkorban kiviselt terhességek sorsára. Azt találták, hogy 45 év felett a krónikus anyai betegségek és a praeeclampsia (magas vérnyomással, fehérjevizeléssel járó „mérgezéses” betegség) gyakrabban fordulnak elő, mint fiatalabb életkorokban.
A szülésvezetés módja az esetek döntő részében a császármetszés (78,5%) volt, de ugyanakkor gyakrabban fordult elő szülés után súlyos vérzés, láz és vérátömlesztés szükségessége. A császármetszések javallatai az anya kérésére végzett műtét, előzetes császármetszés, lepénytapadási rendellenességek, medencevégű fekvés és a koraszülés voltak. A fentiek miatt hosszabb kórházi ápolásra volt szükség. A magasabb koraszülési arány következtében a koraszülött intenzív osztályon való elhelyezés is gyakoribb volt (10,7%).
Sajnálom, hogy gyerekeim vannak
Optimális életkor a gyermekvállalásra
Bár orvosilag a 20-24 év közötti időszak a legalkalmasabb egy baba kihordására, érzelmi, anyagi és párkapcsolati szempontból jóval későbbi időpontot tartanak reálisnak.
A legtermékenyebb éveink a 20-24 éves kor, minden hónapban 20% az esélye annak, hogy megfogan a baba. Az egészségügyi problémák esélye ebben az életkorban a legalacsonyabb. A várandósság alatti komplikációk esélye is ekkor a legalacsonyabb. A fiatal szervezet a szülés után is jobban regenerálódik. Szóval testileg akár lehetne ez a legoptimálisabb időpont, de lelkileg viszont nem biztos, hogy ilyen fiatalon mindenki felkészült a gyermekvállalásra. Ekkor még kevés az az élettapasztalat, amellyel a párkapcsolatokat menedzseljük, az is, amellyel valóban megértjük, mi az a felelősség.
Kutatások szerint a nők 25-35-36 éves koruk körül érzik azt, hogy jó lenne kisbabát szülni, készen állnak az anyaságra. Ebben a korban már a párkapcsolat is kiforrottabb, a férfiak is érettebbnek érzik magukat az apává váláshoz.
Marcsi 35 évesen adott életet első két gyermekének: „Rengeteget dolgoztam, az idő meg csak rohant. Azon kaptam magam 30 felett, hogy ott állok egyedül. Férj nincs, gyerek nincs, és még kutyám sem volt. Már kezdtem feladni, amikor találkoztam Petivel, és egy kis idő múlva összeházasodtunk. A kislányaink születésére azonban három évet kellett várnunk. Nem jöttek könnyen. Már lombikprogramra is jelentkeztünk, sok-sok vizsgálaton estünk át mindketten. Már az időpontunk is megvolt a beültetésre, amikor várandós lettem. Spontán. Csak úgy! És ikrekkel!”
Dr. Christopher Montville, a Tennessee Fertility Institute munkatársa azt mondja: egy párnak ideális esetben a nő 37 éves kora előtt kell családot alapítani, ilyenkor nagyobb az esély arra, hogy még az előtt megszületik az egészséges gyermek, hogy az életkorhoz köthető termékenységi problémák megnehezítenék a helyzetet. Sajnos azonban a sors közbeszólhat, és lehet, hogy még 35 éves korunkban is egyedül vagyunk, javában keressük a párunkat. Ebben az esetben dr. Montville szerint célszerű lefagyasztatni pár petesejtet, hogy a jövőben nagyobb eséllyel szülhessünk.