Minden, amit a hallásvizsgálati szűrőlapról tudni érdemes: Védőnői és orvosi információk

Kiemelt figyelmet kell fordítani a kisbabák hallásvizsgálatára, mivel az ép hallás alapja a beszédfejlődésüknek. Az ideális az, hogy a hallási problémákat még azelőtt azonosítsák, hogy bármilyen tünetet okoznának. A halláskárosodás gyakran fokozatosan alakul ki, így sokan nem veszik észre időben. A korai felismerés kulcsfontosságú a megfelelő kezelés megkezdéséhez és a gyermek fejlődésének támogatásához.

Az audiológia szerepe és a hallás folyamata

Az audiológia a hallás tudománya: a fül-orr-gégészetből specializálódva a fül legfontosabb funkciójának, a hallásnak az élettanával, problémáival, bizonyos válogatott esetekben a kezelésével is foglalkozik. Az audiológia elsődleges feladata diagnosztikai jellegű, mégpedig a hallás vizsgálata, az esetleges változás nyomon követése. Emellett szükség esetén a páciensek megfelelő hallókészülékkel való ellátását is az audiológus szakorvos végzi.

A hallás folyamata során a fülbe érkező hanghullámok rezgésbe hozzák a dobhártyát majd a középfül hallócsontjait, amelyek a mechanikus rezgéseket a belsőfülbe továbbítják. Az ingert a belsőfül szőrsejtjei fogják fel, idegingerületként adják tovább, míg a hallópályán át az agykéreghez jutnak. Fontos megjegyezni, hogy bár a fülünkkel kapcsolatban a hallásról szoktunk beszélni, a tudomány megerősíti, hogy valójában az agyunkkal hallunk. A fül az a szerkezet, mely az elsődleges hangot felfogja a környezetből és továbbítja az agy felé, és az az agy, mely feldolgozza és értelmezi a hallási információt.

A halláskárosodás típusai és okai

A halláskárosodásnak két alapvető fajtája van: a vezetéses és az ún. sensorineuralis (köznapian csak „idegi”-nek nevezett) jellegű, ám a kettő kombinálódhat is. Az előbbi gyakran fordul elő gyerekeknél is, az idegi jellegű hallásromlás pedig többnyire a felnőtteket érinti.

• Vezetéses halláscsökkenés: Ennek oka a hangvezető rendszer, vagyis a külső hallójárat, a dobhártya és a középfül károsodása. Okozhatja többek között a megnagyobbodott orrmandula, a gyakori középfülgyulladás, a dobhártya sérülése, a hallócsontok becsontosodása, de akár az is, ha a hanghullámok útjába valami akadály kerül (túlságosan felszaporodó fülzsír, váladék).
• Sensorineuralis (idegi) halláskárosodás: Ezt okozhatja a belső fülben elhelyezkedő csiga, valamint a csigából kiinduló hallóideg károsodása, valamint a magasabban elhelyezkedő hallópályák, agykérgi területek is károsodhatnak.

A hallásproblémák felismerése

Felnőtteknél meglehetősen egyértelmű jelei vannak a halláskárosodásnak: a beteg nem érti a szokásos hangerejű beszédet, gyakran visszakérdez, hangosra állítja a rádiót, televíziót. Időseknél nem ritkán csak abból derül ki a halláscsökkenés, hogy az érintett mogorván visszahúzódik, nem szívesen vesz részt a családi-baráti beszélgetésekben, mert restelli, hogy problémái vannak. A felnőttek kezdődő hallásveszteségének első jele a magas hangok esetében mutatkozik meg, például nehezebben értik a gyermekek hangját. Később egyre nehezebb a beszéd megértése, egyre fárasztóbb részt venni a társas beszélgetésekben.

Halláscsökkenésre utaló jelek lehetnek, ha a páciens:

• két méter távolságról nem érti meg az elsuttogott szavakat;
• a beszédet elég hangosnak érzi, mégsem hallja tisztán;
• gyakran kell megkérnie beszélgetőpartnereit, hogy ismételjék meg az elmondottakat;
• nehezen érti meg a beszédet a telefonban;
• nagyobb társaságban nehezére esik követni a beszélgetést, különösen háttérzaj esetén;
• nem hallja meg a csengőt vagy a telefont;
• néha vagy akár állandóan zajt hall a fülében (fülzúgás).

Ha a halláscsökkenés hirtelen alakul ki (például hangos koncert, robbanás után), érdemes azonnal fül-orr-gégészhez fordulni, mivel a belső fül funkciózavarainak javítására csak 2 hétig van lehetőség!

Kisgyermekeknél történő felismerés

Kisgyermekeknél nehezebb a halláscsökkenés felismerése. Nemegyszer csupán a gyerek figyelmetlensége, érdektelen arckifejezése, késedelmes reakciói, nyitott szájjal való alvása jelzi, hogy fülészeti, illetve hallásproblémái lehetnek. A megfelelő hallás jelei megfigyelhetők a gyermek viselkedésében: miként reagál a hangokra, fordítja-e a fejét a hang irányába, az édesanyja hangjára mosolygással, gügyögéssel, illetve a hangos zajokra sírással, összerezzenéssel reagál-e.

A hallásromlás bekövetkezhet már gyermekkorban is, erre sok esetben a pedagógusok hívják fel a szülők figyelmét. Attól függően, hogy a hallásromlás milyen mértékű a gyermeknél, a szülők nem mindig veszik ezt észre. Ha mindkét fület érinti, akkor rendszerint hamar szakemberhez kerül a gyermek. Ha azonban csak az egyik fület érinti és kis mértékben, a másik fül még ellátja a feladatát. A szülők, akik naponta sok időt töltenek a gyerekekkel, gyakran észre sem veszik a különbséget, esetleg figyelmetlenségnek gondolják, ha a gyermek nem, vagy csak későn reagál. A gyakorlott pedagógusnak, aki esetleg ebben az évben találkozott először a gyermekkel, feltűnik, ha szétszórt, késve, csak többszöri felszólításra válaszol. Ha felmerül a gyanú, hogy a gyereknél hallásromlás áll fenn, akkor fül-orr-gégészeti vizsgálatra és hallásvizsgálatra is szükség van.

Gazdag Gábor összefoglalta azokat a panaszokat, amelyek kapcsán halláscsökkenés jelentkezhet, vagy a már kialakult halláskárosodásra utalhatnak:

• Ha úgy látjuk, hogy a gyermek figyelmetlen, többször is szólnunk kell neki, mire reagál, beszéde nem fejlődik.
• Ha azt vesszük észre, hogy pl. nem hallja meg a csengőt vagy a telefont, vagy hangosabbra állítja a televíziót.

Hallásvizsgálati módszerek

A hallásproblémák vizsgálata különböző módszerekkel történhet. Az objektív eljárásoknál nincs szükség a páciens aktív közreműködésére, a szubjektív méréseknél a páciens aktív közreműködésével zajlik a vizsgálat.

BERA hallásvizsgálat (Brainstem Auditory Evoked Response)

A BERA hallásvizsgálatot gyakran csecsemőknél és kisgyermekeknél alkalmazzák annak érdekében, hogy értékeljék és diagnosztizálják a hallási rendellenességeket vagy halláskárosodásokat, különösen olyan esetekben, amikor a gyermek még nem tudja kifejezni a hallásproblémáit vagy nehézségeket él át a hallászavarával kapcsolatban.

A vizsgálat menete:

1. Előzetes konzultáció: A szülők és a gyermek találkoznak az orvossal vagy az audiológussal. Az audiológus megbeszéli a hallásvizsgálat célját és megvitatja a gyermek hallási panaszait a szülővel, ha vannak ilyenek.
2. Előkészületek: A gyermeknek nincs szüksége speciális előkészületekre a BERA hallásvizsgálat előtt. Fontos azonban, hogy a gyermek nyugodt legyen. Ideális esetben alvó csecsemőn vagy nyugodt kisgyermeken, szülő jelenlétében történik a mérés.
3. Elektródák elhelyezése: Az eljárás során az elektrodákat a gyermek fejére helyezik. Ezek az elektrodák nem okoznak fájdalmat vagy kellemetlenséget, mivel csak érintik a bőrt.
4. Hanginger bevezetése: A hangokat egy fülhallgatón keresztül vezetik be a gyermek fülébe. A hangok lehetnek különböző frekvenciájúak és intenzitásúak. A BERA hallásvizsgálat során különböző típusú hangokat használnak, hogy ingereljék a hallórendszert. Ezek a hangok változóak lehetnek a frekvenciájuk és az intenzitásuk szempontjából, és a vizsgálat céljától függően alkalmazzák őket. Gyakran használnak kattintásokat és különböző frekvenciájú és intenzitású hanghullámokat.
5. Vizsgálat lefolytatása: A BERA hallásvizsgálat során az elektródák rögzítik az agy elektromos válaszait a hangingerre. A szakember gondoskodik arról, hogy a vizsgálat zavartalanul menjen.
6. Vizsgálat befejezése és eredmények értékelése: Miután a vizsgálat befejeződik, a fül-orr-gégész elemzi az eredményeket.

A BERA hallásvizsgálat során rögzített elektromos válaszok segítenek meghatározni, hogy a gyermekek hallórendszere milyen mértékben reagál a hangingerre (hallási reakciók). Az orvosok figyelik az elektromos válaszok időbeni késéseit (latenciák), és megállapíthatják, hogy az agy jobb és bal oldala közötti válaszok aszimmetrikusak-e (aszimmetria).

A BERA hallásvizsgálat jelentősége:

A BERA hallásvizsgálat fontos eszköz a hallási rendellenességek és halláskárosodások diagnosztizálásában és értékelésében.

• Korai diagnózis: Segítségével korai szakaszban azonosíthatók a hallási problémák és rendellenességek, különösen gyermekeknél.
• Hallási problémák differenciálása: Segít az orvosoknak megkülönböztetni az egyes hallási problémák típusait, például, hogy a belsőfül, az idegrendszer vagy az agy központi részeinek érintettsége áll-e a hallásvesztés hátterében.
• Hallászavarok és halláskárosodások súlyosságának meghatározása: A BERA vizsgálat segítségével az orvosok megállapíthatják a hallási problémák súlyosságát és azok hatását a gyermek hallására, beszédfejlődésére.
• Az idegi rendellenességek azonosítása: A BERA hallásvizsgálat alkalmas az idegi rendellenességek kimutatására is, amelyek hatással vannak a hallás épségére.
• Követés és fejlődés értékelése: Hasznos lehet a hallásfejlődés követésére is.

A BERA hallásvizsgálat gyermekeknél akkor szükséges, amikor gyanú merül fel a hallási rendellenességek jelenlétére. Csecsemők hallásvizsgálata: BERA hallásvizsgálatot alkalmaznak csecsemőknél, általában 4 hetes kor előtt, teljeskörűen. Az első, teljes körű BERA szűrővizsgálat minden újszülött számára kötelező 1 hónapos kor előtt. A halláscsökkenés és a hallóideg veleszületett károsodásának kizárására alkalmas. A vizsgálat kb. 20 percig tart. A vizsgálat során egy fülhallgatóra emlékeztető mikrofon kerül a gyermek fülére, a fül fölötti bőrre pedig egy elektróda. A vizsgálatot az újszülött hazaengedése előtt végzik el az újszülöttosztályon. A pontos indikációkat mindig az orvos határozza meg az egyedi esetek alapján. A BERA vizsgálat célja a hallásproblémák azonosítása, a halláskárosodás okainak feltárása és a megfelelő kezelési terv kidolgozása.

OAE (otoakusztikus emissziós) vizsgálat

Az OAE (otoakusztikus emissziós) vizsgálat méri a hallás állapotát, megmutatja a halláscsökkenés jellegét. Ez a típusú hallásszűrés bármely életkorban elvégezhető, de fontos, hogy iskoláskorig időszakosan történjen hallásvizsgálat. A vizsgálat mintegy 10 percig tart, a vizsgálat során egy szondát raknak az újszülött fülébe. Mindkét vizsgálat (BERA és OAE) fájdalommentes.

Egyéb vizsgálati módszerek gyermekeknél

• BOEL-teszt: 1-2 éves korban a területi védőnő vizsgálja a hallást. 1 éves korban BOEL-teszt segítségével történik.
• Játék audiometria: 3-4 éves korban játék audiometria javasolt, illetve 3 éves korban ún. Barr-féle játékaudiometriával végzik.
• Szűrő audiométer: 5 éves korban szűrő audiométerrel végzik, 6 éves kortól pedig szűrő audiométerrel történik a vizsgálat. Ilyenkor fejhallgatóval történik a vizsgálat, csendes szobában. 250-8000 Hz között oktávonként vizsgálják a hallást. Az egyénnek jeleznie kell, hogy melyik fülében hallja a sípoló hangot.

Felnőttek hallásvizsgálata

A felnőtteknek halláspanaszok esetén célszerű először fül-orr-gégészhez fordulniuk az esetleges gyulladások, szervi elváltozások megállapítása érdekében, majd ezután felkeresniük az audiológiai szakrendelést, ahova általában fül-orr-gégész szakorvosi beutaló szükséges. A hallásveszteség megfelelő kezelés nélkül súlyosbodhat, ezért fontos a diagnosztizálása és a terápia mielőbbi elkezdése.

Az audiológiai kivizsgálást minden esetben fül-orr-gégészeti vizsgálatnak kell megelőzni. A jól felszerelt audiológiai rendelő elengedhetetlen tartozéka a teljesen hangszigetelt csendeskabin vagy csendeskamra, ahol a műszeres hallásküszöb vizsgálat történik. A hallásvizsgálat speciálisan kialakított, hangszigetelt helyiségben történik.

A vizsgálat menete felnőtteknél:

1. Anamnézis felvétele: A hallásteszt - mint minden más szűrővizsgálat - az anamnézis felvételével kezdődik: a szűrést végző hallásspecialista feltérképezi azokat az élet- és munkakörülményeket, amelyek befolyásolhatják a hallásminőséget. A szakember egy pontos, minden fontos információra kiterjedő kérdéssort tesz fel Önnek.
2. Hallójárat állapotának ellenőrzése: Az anamnézis felvétele után a hallójárat állapotát ellenőrzik. Amennyiben a dobhártya sérült vagy a hallójáratban fülzsír található, a hallásvizsgálatot nem lehet elkezdeni. Mindkét esetben fül-orr-gégész szakorvosi beavatkozásra van szükség (dobhártya sérülésének kezeléséhez illetve a fülzsír eltávolításához).
3. Műszeres vizsgálatok: Ha a felsorolt problémák vagy más, a vizsgálatot akadályozó tényezők nem állnak fenn, az audiológus szakasszisztens elvégzi a műszeres vizsgálatokat.
4. Hallásküszöb vizsgálat: A vizsgálat a szaknyelvben küszöb vizsgálatként definiált - úgynevezett légvezetéses és csontvezetéses - vizsgálatokkal indul. Ezek célja, hogy megtaláljuk azt a legkisebb intenzitású hangot, amelyet Ön már éppen meghall. A fülhallgató felvétele után különböző frekvenciájú hangokat játszanak le audiométer segítségével. A hangokat légvezetéses vizsgálatnál 125Hz és 8000Hz között, csontvezetéses vizsgálatnál 250Hz és 4000Hz között vizsgálják külön-külön mindkét fülön; többszöri ismétléssel. A hangok érzékelésének pillanatában a kar felemelésével vagy egy gomb megnyomásával kell visszajelezni. Az eredményeket audiogramon rögzítik.
5. Hallásküszöb feletti vizsgálatok: A küszöb feletti vizsgálatok célja, hogy kiderüljön, hogy melyek azok a legerősebb hangok, amiket a páciens még tolerál, mennyire hallja meg a beszédet, és mennyire sikerül megértenie azt.

Az eredmények birtokában az audiológus szakasszisztens megállapítja, hogy milyen fokú és milyen típusú hallásvesztésről, vagyis a külső-, a közép- vagy a belső fül károsodásáról van-e szó, és javaslatot tesz a kezelésére, vagy ha orvosilag (gyógyszeresen, műtéti beavatkozással) nem gyógyítható, akkor a megfelelő hallókészülékre.

Prevenciós szűrővizsgálatok

Az egészségügyi prevenció, azaz megelőzés három szinten valósítható meg. Az elsődleges prevenció célja az egészségmegőrzés - például egészséges életmódra való nevelés - és a betegségek megelőzése - például védőoltások révén. A másodlagos prevenció fő célkitűzése szűrővizsgálatok segítségével a betegségek még tünetmentes állapotban történő korai felismerése. A pozitív családi anamnézisű, veszélyeztetett személyeknél ez egyénre szabottan, célzott formában történik, míg széles körben ún. tömeges szűrővizsgálatokat végeznek. Gyermekek esetén kiemelten fontosak a szűrések. A megfelelő időben nem azonosított eltérések a későbbiekben kedvezőtlenül befolyásolhatják, akár súlyosan is érinthetik nemcsak a testi, hanem a lelki, a szociális fejlődést és a tanulást is. Például fel nem ismert halláscsökkenés esetén a beszédfejlődés, a kommunikáció, az iskolai teljesítmény, a társadalomba való beilleszkedés is akadályozottá válik.

A szekunder prevenciós tevékenységek már a szülészeti intézményben elkezdődnek, majd a későbbiekben az alapellátó rendszerben folytatódnak, azaz a védőnői hálózat, a házi gyermekorvosok (vagy vegyes praxisú háziorvosok), az iskolaorvosok és iskolafogorvosok folytatják.

Csecsemő- és gyermekkorban kötelező szűrővizsgálatok

• Szülészeti intézmény (0-4. nap): Az újszülöttosztályon a testi fejlettség ellenőrzésén, a testtömeg-, a testhossz-, fejkörfogatmérésen kívül a fejlődési rendellenességek, a veleszületett csípőficam felismerése kiemelt jelentőségű. Az érzékszerveket tekintve rutinszerű látás-, illetve objektív módszerrel (otoakusztikusemisszió-mérés vagy szűrő - BERA) hallásvizsgálatot végeznek.
• Hazaadást követően (48-72 órán belül): A védőnő, illetve általában 5 napon belül a házi gyermekorvos az újszülöttet otthonában látogatja meg. A rendszeres anamnézisfelvétel, a védőnői felmérések és a szülői jelzések folyamatosan kiegészítik az orvosi vizsgálatokat.
• Csecsemőkori szűrővizsgálatok (1., 2., 3., 4., 6., 9., 12. hó): A csecsemőkori állapotfelmérések során elvégzendő védőnői vizsgálatok részét képezi a testmagasság-, a testtömeg-, a fejkörfogatmérés és a fejlettségi állapot értékelése a hazai standardok alapján, a pszichomotoros és a mentális fejlődés, az érzékszervek működésének ellenőrzése (látás, kancsalság, hallás).
• Kisdedkori (18. hó, 2. év, 3. év): A kisdedkorban, illetve óvodáskorban az évente történő állapotfelmérések lényegében nem különböznek az előző vizsgálati módszerektől. A védőnői státuszfelmérés egyik részét a testméretek, a testi fejlődés és a motoros képességek, az érzékszervek, az érzékelés, az észlelés, a látás vizsgálata jelenti.
• Iskoláskor (7-18 év között, 2., 4., 6., 8., 10., 12. osztály): A védőnő az általános testméreteken kívül meghatározza a gyermek tápláltsági, fejlettségi állapotát, illetve serdülőkorban a nemi fejlődés stádiumát. További célja a pszichés, a motoros, szociális fejlődés és magatartásproblémák feltárása. 2 évente látás- és hallásvizsgálat történik.

Rizikófaktorok gyermekeknél

Ha a kisgyermek az alábbi rizikófaktorok bármelyikével rendelkezik, 3 éves korig félévenkénti kontrollvizsgálat szükséges (akkor is, ha az újszülöttkori szűrés nem mutatott ki rendellenességet):

• halláscsökkent közeli családtag;
• veleszületett halláskárosodást okozó méhen belüli fertőzés (pl. cytomegalovírus, herpesz, rubeola, szifilisz, toxoplazmózis);
• fül- vagy koponyafejlődési rendellenesség;
• hiperbilirubinémia, amely vérátömlesztést igényelt;
• alacsony Apgar-értékek;
• légzési distressz szindróma, ha például az újszülött meconiumot nyelt félre, azaz magzatszurok került a tüdejébe;
• tartós gépi lélegeztetés;
• fülkárosító gyógyszerek tartós szedése (gentamicin, citosztatikumok);
• 1500 g-nál kisebb születési súly;
• hallóideg-károsodással járó fertőzés a szülést követően (pl. bakteriális meningitis, mumpsz, kanyaró);
• hallóideg- vagy vezetéses halláscsökkenéssel társuló szindrómára utaló elváltozás (pl. Treacher-Collins-szindróma, Down-kór, Waardenburg-szindróma);
• visszatérő, elhúzódó középfülgyulladások;
• fejsérülés, amely során a halántékcsont törik;
• Hunter szindróma, Friedreich-ataxia, Charcot-Marie-Tooth-szindróma, neurofibromatózis, oszteopetrózis, Usher-szindróma esetén.

Halláscsökkenés kezelése és prevenció

A halláscsökkenés rendezése történhet konzervatív, sebészi módszerrel, hallókészülék alkalmazásával vagy cochleáris implantációval. A hallókészüléket lehetőleg 6 hónapos korig, az implantátumot lehetőleg 2 éves kora előtt kapja meg a gyermek. Ha savós középfülgyulladás áll a háttérben, a dobüregben felgyülemlett folyadék rontja a hallást. Ilyen esetben a hallásvizsgálat mellett gyermekeknél vizsgálni kell az orrmandulák állapotát, a fülkürt megfelelő szellőzését.

Az elsődleges lépés mindig a hallásromlás kiváltó okának megkeresése és lehetőség szerinti kezelése. A vezetéses halláscsökkenés (ha például a fülzsír miatt a hallójáratok eltömődése vagy az orrmandula megnagyobbodása váltotta ki) többnyire jól kezelhető konzervatív fül-orr-gégészeti vagy műtéti úton. Összetettebb a kezelés, ha idegi jellegű halláscsökkenésről van szó, ilyenkor egyéb vizsgálatok is szükségessé válhatnak, a kezelés pedig a vizsgálati eredményeknek megfelelően történhet. Ebbe a fül-orr-gégész szakorvos mellett más szakterületek, pl. belgyógyász, neurológus, reumatológus, gyógytornász bevonása is szükségessé válhat.

Hallásvédelem és megelőzés

Fülünk egészségét, ép hallásunkat könnyebb megőrizni, mint károsodás esetén helyreállítani. Nem szabad elhanyagolni azokat a megbetegedéseket, amelyek a fület is érintik, például a visszatérő középfülgyulladásokat, fülzúgással, szédüléssel, fülfájdalommal is járó betegségeket. A halláscsökkenés legkisebb jelét tapasztalva érdemes egy szakorvosi kivizsgálást kérni.

A fül külső védelme is fontos, hidegtől, ütéstől, felázástól. Sokat tehetünk a halláscsökkenés gyakori oka, a zajártalmak ellen is. Zajos munkahelyeken fülvédő alkalmazása, a tartósan nagy hangerő kerülése sokat segít. A túl hangosan hallgatott zene manapság ugyanis kimutathatóan hozzájárul a halláskárosodások emelkedő számához.

Az úszófül gyakori nyári probléma lehet azoknál a gyermekeknél, akik sok időt töltenek a vízben. Érdemes dr. szakorvoshoz fordulni panasz esetén. Halláskárosító (ototoxikus) gyógyszerek csak orvosi felügyelet melletti, indokolt alkalmazásával megelőzhető a további károsodás.

tags: #hallasvizsgalati #szurolap #vedono