Az inszemináció típusai és alkalmazási területei

A meddőség napjainkban egyre gyakoribb probléma, amely a párok 15-20%-át érinti. Szerencsére az orvostudomány fejlődésének köszönhetően számos asszisztált reprodukciós eljárás létezik, amelyek jelentősen növelhetik a sikeres terhesség esélyét. Az inszemináció (mesterséges ondóbevitel) az egyik legkíméletesebb és leggyakrabban alkalmazott módszer a meddőségi kezelések során, félúton helyezkedik el a természetes megfoganás és a lombik útján történő megtermékenyítés között.

Mi az inszemináció lényege?

Az inszemináció lényege, hogy orvosi segítséggel közelebb juttatja a hímivarsejtet a petesejthez. Ehhez a megtisztított és előkészített hímivarsejteket egy vékony katéter segítségével közvetlenül a méhbe fecskendezik. Ez a beavatkozás rendkívül fontos azoknál a pároknál, ahol a spermiumok száma vagy mozgékonysága nem megfelelő, vagy ha a méhnyakban termelődő ellenanyagok akadályozzák a spermiumok feljutását.

Az inszemináció típusai: AIH és AID

Az inszeminációnak két fő fajtája létezik, attól függően, hogy ki biztosítja a spermát:

• AIH (Artificial Insemination by Husband) vagy homológ inszemináció

  Ennek az eljárásnak az esetében a férj vagy élettárs saját hímivarsejtjével végzik el a beavatkozást. Akkor alkalmazzák, ha a férj vagy élettárs ondója tartalmaz hímivarsejteket, de a természetes úton történő megtermékenyítés valamilyen okból (pl. közösülési képtelenség, enyhe spermiumeltérés, méhnyakproblémák, ismeretlen eredetű meddőség) nehezített.

• AID (Artificial Insemination by Donor) vagy donor inszemináció

  Ez a típusú inszemináció akkor szükséges, ha a férjnél olyan körülmények állnak fenn, melyek miatt nem lehetséges a gyermeknemzés (pl. irreverzibilis azoospermia, súlyos oligo-terato-asthenozoospermia, örökletes betegség átörökítésének veszélye), vagy ha a nő egyedülálló szülőként szeretne teherbe esni. Ebben az esetben anonim, ellenőrzött donor spermáját használják fel.

Mikor indokolt az inszemináció?

Az inszeminációt akkor javasolják, ha a pár legalább egy éve hiába próbálkozik a teherbeeséssel, és a meddőség oka még nem egészen tisztázott, vagy a következő esetek állnak fenn:

• Közösülési képtelenség szervi elváltozás vagy pszichés ok miatt.
• A spermiumok rossz minőségi és/vagy mennyiségi problémái (spermiumszám 5 millió feletti, ideális esetben 20 millió körüli, megfelelő mozgékonyságú spermiumokkal).
• A méhszájat kitöltő nyák nem megfelelő minősége és/vagy mennyisége, esetleg spermiumellenes ellenanyag van a nyákban, ami gátolja a spermiumok feljutását.
• Ismeretlen eredetű meddőség (teljes körű kivizsgálás után a meddőség tényleges okát nem sikerült kideríteni).
• Nők esetében PCOS (policisztás ovárium szindróma, melynek egyik tünete a tüszőérés zavara) vagy enyhe-közepes endometriózis fennállása, amennyiben legalább egy petevezető átjárható és van tüszőérés.

Előkészületek és a beavatkozás menete

Az inszeminációt megelőzően alapos kivizsgálásra van szükség mindkét félnél. Ezek közé tartoznak az általános nőgyógyászati kivizsgálás, hüvelyváladék mikrobiológiai vizsgálata, labor- és hormonális vizsgálatok. Nőknél a tüszőérés, a petevezetékek és a méhüreg vizsgálata, férfiaknál spermiumvizsgálat elvégzése is szükséges. Mindkét fél részéről negatív STD szűrésre is szükség van.

Az időzítés és a megfelelő előkészítés kulcsfontosságú. A beavatkozásnak a tüszőrepedés időpontjában kell bekövetkeznie, ezért a nő esetében gyógyszeres hormonadagolással (tablettás vagy injekciós kezeléssel) segítik elő a tüszőérést és a petesejtek számának növelését. Az inszemináció pontos időpontját ultrahangos tüszőméréssel és ösztrogénkontrollal ellenőrzik, figyelembe véve a páciens életkorát, hormonszintjét és ciklusának hosszát.

Az inszemináció napján a férjtől (vagy a donortól) kapott sperma az andrológiai laboratóriumba kerül, ahol centrifugával megtisztítják, az ondóplazmát a spermiumoktól szétválasztják. Amennyiben a partner nem tud aznap mintát adni, vagy egyéb speciális probléma áll fenn (pl. kemo- vagy sugárterápia előtti mintatárolás), fagyasztott spermium is felhasználható.

A beavatkozás fájdalommentes, nőgyógyászati vizsgálóasztalon történik. A hüvelyt steril fiziológiás sóoldattal öblítik ki, majd a tisztított, előkezelt spermiumokat egy vékony inszeminációs katéteren keresztül juttatja be az orvos a méhüregbe.

A beavatkozás után és lehetséges mellékhatások

A beavatkozás után a páciensnek fél óráig vízszintesen kell feküdnie, a továbbiakban azonban egyéb életviteli változtatásra nincs szükség, bár 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást. A terhességi vitamin szedése javasolt, és sok esetben a terhesség létrejöttét, illetve fennmaradását is gyógyszeresen segítik.

Az inszeminációnak ritkán vannak mellékhatásai, mint például enyhe alhasi görcsök. A petefészek gyógyszeres stimulálása miatt fennáll a hiperstimulációs szindróma (OHSS) veszélye, amely akkor következik be, ha a petefészekben túl sok tüsző kezd érni. Tünetei közé tartozik az émelygés, alhasi fájdalom, puffadás és nehézlégzés. Amennyiben az orvos ultrahang vizsgálat során észleli a hiperstimulációt, megszakítja a kezelést.

Sikerességi arányok

Az inszemináció sikerességi aránya egy beavatkozásra számítva 15-20 százalékra tehető. Hat beavatkozás alatt ez már 30-40 százalékra növelhető. Fontos megjegyezni, hogy az ikerterhesség esélye a petefészek gyógyszeres serkentése miatt megnő, körülbelül 5 százalék.

Ha a kezelés hat alkalommal sikertelen, esetleg egyedi mérlegelés alapján (például idősebb pároknál) már hamarabb is, a meddő párnak fel kell ajánlani a lombikbébi-kezelést (IVF).

Különbség a mesterséges és művi megtermékenyítés között

Fontos tisztázni a mesterséges megtermékenyítés és a művi megtermékenyítés fogalmát. A mesterséges megtermékenyítés alatt korábban azt a technikát értették, amikor az anya testében mesterségesen elősegítették a fogamzást (pl. inszemináció). Később, amikor az anya testén kívül is lehetővé vált a megtermékenyítés végrehajtása, akkor kezdték el használni a művi megtermékenyítés, a humán reprodukciós eljárás, illetve az asszisztált reproduktív eljárás kifejezést, utalva ezzel az egész folyamatra, amelybe beletartozik a lombikbébi-kezelés (IVF) is. Az inszemináció a testen belül történik, míg a lombikeljárásban az ivarsejteket testen kívül egyesítik, majd beültetik.

Az inszemináció helye a meddőségi kezelésekben

Az inszemináció a meddőségi kezelési eljárások hierarchiájában általában a legegyszerűbb módszerek közé tartozik, melyet az időzített szexuális együttlétet követően, de a bonyolultabb IVF eljárások előtt alkalmaznak. Akkor jön szóba, ha az alapvető kivizsgálások és az életmódbeli változtatások nem hoztak eredményt, és a reproduktív szervek működése (legalább egy átjárható petevezető, tüszőérés) alapvetően megfelelő. Ha komolyabb szervi eltérés mutatható ki, ami gátolná a spermiumok és petesejtek találkozását a nő testén belül, akkor javasolt a lombikprogram.

tags: #inszeminacio #fajtai #aih #aid