A mentális egészség kérdése napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap, hiszen az idegrendszeri betegségek, a depresszió és az öngyilkosság továbbra is súlyos terhet jelentenek a társadalom számára. Különösen igaz ez Magyarországra, ahol az adatok sok esetben elkeserítőek, de a megelőzés és a segítségnyújtás terén is számos kihívással kell szembenéznünk.
Az Öngyilkossági Helyzet Magyarországon
Magyarországon ma már egyre többen követnek el úgy öngyilkosságot, hogy esélyt sem adnak a túlélésre. Nem segélykiáltás, hanem végső döntés - biztosra mennek. A jelenség drámai fordulatot jelez: miközben a statisztikai adatok a 80-as évekhez képest javulást mutatnak, hazánk még mindig az Európai Unió harmadik legrosszabb mutatójával rendelkezik a befejezett öngyilkossági rátát tekintve.
Fontos történelmileg is kicsit visszatekinteni a magyar öngyilkossági helyzetre. Magyarországon az öngyilkossági ráta a 20. század második felében az európai élbolyhoz tartozott: a ’70-80-as években a magas arányok kiemelkedőek voltak, 1983-ban például közel 4 900 önkéntes haláleset történt. Ez a politikai-gazdasági és társadalmi környezet összetett hatásainak is köszönhető. A rendszerváltás után - részben az életkörülmények, részben az egészségügyi ellátórendszer átalakulása következtében - lassú csökkenés kezdődött, de az arányok hosszú ideig így is magasak maradtak európai összevetésben. A rendszerváltástól javult a helyzet, ami a COVID alatt, után drasztikusan romlott. Ez mára kicsit lecsendesült. Ami ma van, az már nem a világjárvány hatása, de tény, hogy mentális krízishelyzet van. A csökkenés ellenére ma is az EU élmezőnyében vagyunk az öngyilkossági arányokat tekintve: több felmérés és statisztika szerint Magyarország rendszerszinten továbbra is az európai lista élén áll. Ez azt jelenti: bár javultak az adatok a csúcsokhoz képest, európai összehasonlításban továbbra is sok életet veszítünk el idő előtt - magyarázza Radó Iván az eLitMednek.
Az Öngyilkosságok Módjainak Változása
De nem csupán az arányok változtak, az öngyilkosságok módja, eszközei is módosultak. Annak idején nem volt jellemző a kiterjesztett öngyilkosság, vagyis az, amikor a gyerekkel együtt mennek a halálba, vagy szembe mennek az autópályán, vagy egy pilóta hegynek irányítja a repülőgépet több száz emberrel a fedélzeten. És egyre több azoknak az aránya, akik nem segélykiáltásként, hanem végső döntésként választják az öngyilkosságot. Vagyis biztosra mennek. Ez a fordulat különösen aggasztó, hiszen korábban sok esetben a cselekedet mögött még ott volt a remény a meghallgatásra, a segítségre. Ma viszont egyre többen már nem számolnak a visszaúttal - és nem adnak lehetőséget a környezetnek, hogy közbelépjen. A leggyakoribb a magasból kiugrás, vagy a vonat elé fekvés. Itt nincs esély. Az öngyilkosságok egy része ma már nem ’játék a határokkal’ vagy impulzív krízis, hanem előre megtervezett, végleges döntés: kevesebb a második esély, kisebb a visszatérés lehetősége, ha az elkövető biztosra megy.
Hogyan készítsünk krízisbiztonsági tervet öngyilkossági gondolatok esetén?
Az Öngyilkosság Hátterében Álló Okok és a Stigma
És hogy mik állnak ezek hátterében? Radó Iván szerint a magyar emberek eleve borúlátóak, hajlamosak minden helyzetnek a rosszabbik oldalát nézni, a helyzetet pedig nehezíti az egész társadalmat átható stigma. Az elsővel nehéz mit kezdeni, nyilván történelmi gyökerei is vannak, de a másikkal nagyon is lehet. Olyan beidegződések vannak, amik szinte bénítják a segítségkérést, de akár a felismerést is. Ma szégyellni kell, ha valakinek valami lelki problémája van, elbújni a bajjal, mutatni a munkahelyen, de nagyon sokszor a család felé is, hogy minden rendben van. Félünk a munkahely elvesztésétől, ami nagyon nem alaptalan. Csak egy kis kitérő a foglalkozásegészségügy gyakorlata, ahol, ha csak említést tesz valaki a mentális problémájáról, már ajtót mutatnak neki. De, ami még erősebb és borzasztóbb, az a közösségi média és annak hatása, a teljes kiközösítés, megbélyegzés, ahogy a hírekben, tudósításokban kezelik a mentális problémákat. A mentális betegség és a fogyatékosság szitokszóvá vált - mondja Radó Iván.
Neurológiai Betegségek és Társadalmi Terhek
Miközben a szív- és érrendszeri, valamint onkológiai betegségeket kiemelt figyelem övezi, megdöbbentően sok, több mint hárommilliárd ember szenved idegrendszeri eredetű betegségektől. Öregedő népesség, környezetszennyezés, járványok és maga az internet: többek között ezeknek a tényezőknek köszönhető, hogy az elmúlt évtizedekben világszerte, így Magyarországon is drámai módon megnőtt a neurológiai betegségekben szenvedők száma. Bár a szív- és érrendszeri betegségeket napjainkban is kiemelt figyelem övezi, valójában az idegrendszeri betegségek már jóval több embert érintenek.
Egy 2021-es átfogó felmérés rokkantsággal korrigált adatai alapján 1990 és 2021 között a neurológiai betegségek miatt elvesztett évek száma globálisan 18 százalékkal, 375 millióról 443 millióra nőtt - ilyenkor azt számolják, hogy egy beteg hány egészséges életévet veszített el egy betegség kialakulása miatt. Mindez pedig óriási társadalmi és anyagi terhet jelent.
A Neurológiai Betegségek Költségei Európában
Anders Gustavsson svéd orvos 2011-es tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy a neurológiai betegségek kezelése 2010-ben Európában 798 milliárd euróba került. Az óriási szám mellett lényegében eltörpült a sokkal inkább a köztudatban lévő kardiovaszkuláris és rákos megbetegedések kezelésére fordított összeg: előbbire a 2008-as adatok szerint évente 192 milliárdot kellett szánni, míg utóbbira mintegy 150-250 milliárd eurót - az összes nem idegrendszeri betegség 500 milliárd eurós költséget jelentett.
| Betegségcsoport | Költség |
|---|---|
| Neurológiai betegségek | 798 |
| Kardiovaszkuláris betegségek (2008) | 192 |
| Rákos megbetegedések | 150-250 |
| Összes nem idegrendszeri betegség | 500 |
Az egészségügyi szakértők által „láthatatlan járványnak” nevezett jelenség okait Dóczi doktor segítségével próbáltuk megfejteni, aki a Transzlációs Idegtudományi Nemzeti Laboratórium (TINL) szakmai vezetőjeként azon dolgozik, hogy javítson a legelterjedtebb neurológiai betegségek kezelésében.
Mentális Egészség és Digitális Média
Az EU tagállamai és az uniós intézmények egyre inkább elismerik, hogy a média, a közösségi média és a digitális tartalmak hatással vannak a fiatalok mentális egészségére. Felmerült már a korhatáros tiltás ötlete is, különösen a 13-15 év alatti korcsoport esetében, de egyelőre még nem valósult meg egységes, minden országra kiterjedő szabály. Egyre erősebben jelenik meg az a felismerés, hogy a digitális média és a közösségi platformok hatalmas nyomást gyakorolnak a fiatalok mentális egészségére. A pszichológiai és pszichiátriai szakmai szervezetek évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a túlzott online jelenlét szorongást, depressziót, alvászavart és önértékelési problémákat okoz, különösen a serdülők körében. Emiatt az államok is elkezdtek konkrét lépéseket keresni a fiatalok védelmére.
Lehetséges Prevenciós Eszközök
Az egyik leggyakrabban felmerülő elképzelés a kötelező életkor-ellenőrzés bevezetése a közösségi médiaplatformokon. Ez technológiailag kihívás, hiszen eddig a legtöbb szolgáltatás pusztán regisztrációs önbevallás alapján engedi be a felhasználókat, amit könnyen meg lehet kerülni. Néhány tagállam - például Franciaország - azt javasolta, hogy a 15 év alatti gyerekek egyáltalán ne használhassanak közösségi médiát szülői engedély nélkül, ezzel is csökkentve a túl korai digitális függőség és a mentális terhelés kialakulását. Más országok inkább az életkor ellenőrzését segítő applikációk és digitális azonosítási rendszerek bevezetésében látják a megoldást, amiket kísérleti jelleggel már több helyen tesztelnek. Emellett felmerült az is, hogy a platformokat kötelezni kellene a tartalmak korhatár szerinti szűrésére és az algoritmusok átláthatóbb működésére. Az EU audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelve már most is tartalmaz védelmi elemeket, de a közösségi média gyors terjedése új szabályozási megoldásokat igényel. Már az iskolában észlelhető, hogy a bármiféle másság, akár a jó irányba ható másság is, kirekesztést von magával. Többen úgy vélik, hogy a platformoktól való tiltás önmagában nem megoldás, hiszen a fiatalok így is megtalálják az utat ezekhez. Ehelyett arra lenne szükség, hogy a családok és az iskolák segítsék a gyerekeket a tudatos médiahasználatban, és tanítsák meg, hogyan lehet felismerni és kezelni a káros hatásokat - sorolja a lehetséges prevenciós eszközöket Radó Iván, aki szerint mindezen nehézségek csak kisebb részét teszik ki az okoknak; a legnagyobb probléma, hogy teljességgel hiányzik az odafigyelés.
Az Odafigyelés Fontossága és a Segítségkérés
A mai helyzet rávilágít arra, hogy nem vesszük észre a jeleket. Pedig a figyelmeztető tünetek - visszahúzódás, beszűkült érdeklődés, búcsúzásra utaló jelek - szinte mindig ott vannak a szemünk előtt. A kérdés, hogy merünk-e odafordulni, kimondani: ’Jól vagy? Segíthetek?’ A megelőzés kulcsa a társadalmi érzékenyítés, a stigma oldása és az, hogy mindenki számára gyors és hozzáférhető szakmai segítség álljon rendelkezésre. Mert minden egyes tragédia mögött ott a fájdalmas kérdés: meg lehetett volna előzni? Az öngyilkosságok tragédiája nem egyik pillanatról a másikra következik be. A háttérben gyakran hosszú ideje fennálló szorongás, depresszió, magány vagy kilátástalanság áll. A baj jelei ott vannak, de nem fordítunk rájuk figyelmet. Ha valaki visszahúzódik, reménytelenségről beszél, vagy arról, hogy „nincs már értelme semminek”, az figyelmeztető jel lehet. A minap történt eset a fiatal színésznővel, aki önkezével vetett véget életének, jól mutatja, hogy egy mindennapos tágabb környezet sem figyel fel arra, hogy valaki bajban van. Számtalan ilyen sorstörténetet ismerünk a múltból, mégsem tanulunk. Figyeljünk egymásra! Merjünk segítséget kérni! Adjunk biztonságot! Ne ítélkezzünk, hanem hallgassunk meg.