Amikor valamilyen iskolai szünet van, vagy a szülők kettesben szeretnének programot csinálni, akkor jó ideig természetes, hogy meg kell oldani a gyermek felügyeletét. Van, akinek ez könnyebb, mert közelben lakik a nagymama, aki rá is ér, vagy van egy jó bébiszitter, aki bármikor bevethető. Akinek viszont semmilyen segítsége és lehetősége nincs, benne hamarabb merül fel a kérdés: otthon maradhat a gyerek egyedül?
Javában tart a nyári szünet, és sok szülő szembesül a lehetetlen feladattal: vagy magára hagyja a csemetéjét ideig-óráig, vagy kénytelen lesz megduplázni saját magát. Épp ezért nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy egy gyermek biztonságosan hány éves kortól hagyható egyedül is otthon.
Jogi háttér és a szülői felelősség
Külföldön számos országban le van szabályozva, hogy hány éves kortól lehet felügyelet nélkül hagyni a gyermeket. Például Kanadában (legalábbis Calgary államban) tilos a gyereket 12 éves kora előtt egyedül hagyni, akár még öt percre is. Magyarországon (ahogy Európa legtöbb országában) nincs ilyen konkrét korhatár. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény azt mondja ki, hogy a gyermek életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, étkeztetését biztosítani kell. Súlyos kötelességszegést valósít meg az, aki gyermekét hosszabb időn keresztül étlen-szomjan tartja, aki betegség esetén nem viszi időben orvoshoz, vagy napokra felnőtt felügyelete nélkül hagyja.
A szülő felelőssége a gyermek nagykorúságáig, tehát 18 éves koráig fennáll. Ha a szülő rövid időre magára hagyja a gyermeket, de utol lehet érni, és lehet tudni, hogy hol van, az nem vezethet kiemeléshez. Ugyanakkor, ha baj történik, a bíróságnak jogában áll felülbírálni a szülő döntését, és elmarasztalhatja ezért, akár a gyereket is kiemelheti a családból. Ha a szülők távollétében baleset vagy vagyoni kár történik, a szülőt akár szankcionálhatják is az elégtelen felügyelet miatt. A gond nem azzal van, hogy a szülő fizikailag egyedül hagyja a gyerekét, hanem azzal, hogy ez a szülői védelem és gondoskodás tartós hiányát is jelenti.
Mikor hagyható otthon egyedül a gyermek?
Általánosságban elmondható, hogy minden gyereknél egyénileg kell mérlegelni, hogy maradhat-e otthon, vagy sem. Minden gyermek más, ezért nem lehet csak az életkor alapján meghozni a döntést. A gyermekvédelmi szakemberek véleménye, hogy 10 éves kor alatt nem szabad egyedül hagyni a gyerekeket.
Életkor szerinti ajánlások:
- 6-8 évesen: A gyermek legfeljebb néhány percre lehet felügyelet nélkül. A 6-7 évesnél fiatalabb gyermek felügyelet nélküli otthon hagyása nagyon magas kockázatot jelent.
- 7-8 éves kortól nagyjából 12 éves korig: Ne hagyjuk otthon egyedül hosszabb ideig.
- 9-12 évesen: Már önállóbb, 1-2 órát is el tud lenni egyedül otthon. Ugyanakkor előzetes felkészítés és ismételt ellenőrzés szükséges. Óvónői vélemények szerint 12 éves kortól lehet otthon hagyni a gyermeket, természetesen személyiségét figyelembe véve ez változhat.
- 13-15 évesen: Általában több órára, akár hosszabb időre is maradhat egyedül.
- 15 éves és idősebb: A legtöbb fiatal már jól kezeli az egyedüllétet. Akár éjszakára is.
Fontos, hogy a gyermek biztonságban legyen, és ne kerüljön olyan helyzetbe, amely veszélyeztetné jólétét vagy biztonságát. Ne becsülje alá azonban a gyermek személyes érettségét - minden gyermek egyéni személyiség, és az életkor csupán tájékoztató iránymutatás.
Mire figyeljünk, mielőtt egyedül hagyjuk a gyermeket?
Nem csak az életkor dönt arról, hogy a gyermek lehet-e egyedül otthon. Mérlegelje az életkort, az önállóságot és a különféle helyzetekre való reagálóképességet. Nem kevésbé fontos tényezők a családi körülmények, a környezet és az adott család nevelési sajátosságai. Ugyanakkor fontos bízni a gyermekben, és tanítani az önállóságra. A túlzott kontroll és az állandó felügyelet negatív hatásokhoz vezethet, például csökkent önállósághoz, döntési félénkséghez vagy önbizalomhiányhoz. A kiegyensúlyozott megközelítés ezért elősegíti a gyermek egészséges fejlődését és felkészültségét a különféle helyzetek kezelésére.
Kinevet és csinálja
Kérdések, amiket tegyünk fel magunknak:
- Úgy ítéljük meg, hogy a gyerekünk elég érett és felelősségteljes ahhoz, hogy egyedül hagyjuk?
- Tud a gyerekünk annyira gondoskodni magáról, hogy ha éhes vagy szomjas, akkor készít magának valamit?
- Tudja a gyerekünk, hogyan viselkedjen, ha váratlan helyzet áll elő?
- A gyerek biztonságosan használja a telefont, ismeri a szülei telefonszámát? Vagy azokét, akiktől adott esetben segítséget, tanácsot kérhet?
- Milyen a lakásunk, házunk biztonsága?
- Mennyire biztonságos a környékünk?
- Hogyan kezeli a váratlan helyzeteket, milyen az ítélőképessége?
- Képes-e váratlan kisebb balesetek esetén ellátni magát? Az elsősegély doboz elérhető magasságban van-e neki is?
- Elérhetőek vagyunk-e a távollét alatt?
Felkészültség és szabályok:
A felkészültség pozitív jele a gyermek nyugodt reakciója a rövid távú egyedüllétre, szorongás vagy bizonytalanság nélkül. A gyermeknek proaktívan jeleznie kell magáról, és tudnia kell, hogyan viselkedjen kritikus helyzetekben. A felügyelet nélküli otthonhagyásról szóló döntést mindig átgondoltan, fokozatosan és a gyermek beleegyezésével hozza meg. Egy nap alatt nem tudjuk felkészíteni a gyerekeket az önállóságra. Fokozatosan, rövid távollétekkel próbáljuk ráhangolni, hogy esetleg több órát egyedül fog tölteni.
Mielőtt az első alkalommal magára hagynánk a gyereket, át kell beszélniük azokat az alapszabályokat, amiket minden esetben be kell tartania:
- Mit tegyen, és mit ne tegyen bizonyos helyzetekben.
- Mindig adja meg a lehetőséget a gyereknek, hogy felhívja, ha szüksége van rá.
- Gondoskodjon róla, hogy az ajtók és ablakok zárhatók legyenek, ugyanakkor képes legyen a gyerek nyitni őket, ha bajba kerül.
- Tanítsuk meg arra, hogy amit elkezdett, fejezze be.
- Győződjünk meg róla, hogy a gyerek tudja, ismeri a segélyhívó számokat (rendőrség, tűzoltóság, mentő). A hívásokat gyakoroljátok be.
- Mutassuk meg neki, hogy melyik házba/lakásba mehet át, ha bármi extrém baj van.
- Ne nyisson ajtót senkinek.
- Ne árulja el telefonban, hogy egyedül van otthon.
- Kerülje az idegenekkel való kapcsolatfelvételt az Interneten.
- Ne menjen el otthonról!
- Legyen megbízható szomszéd, akinek a gyermek tudja az elérhetőségét.
Vészhelyzetek kezelése:
Fontos, hogy előre megbeszéljük, mit tekint a gyerek és mit a szülő vészhelyzetnek. Különös figyelmet kell fordítani a következőkre:
- Telefonhívások: A gyerekek ügyesek, és jól kezelik a mobiltelefont. Csak azokat a hívásokat vegyék fel, akiket ismernek. Meg kell tanítani arra, hogy ha felveszi a telefont, ne árulja el, hogy egyedül van otthon!
- Áramszünet: Készüljünk fel arra, ha elmegy az áram.
- Tűz esetén: Ha nagyon kicsi tűz van - például felborult egy gyertya, és a terítő kis lángokkal ég - a gyerek akkor se próbálja meg eloltani. Az első, és legfontosabb, hogy gondolkodás nélkül hagyja el a lakást, és menjen szabad térbe. Az tehát a legjobb, ha a gyereknek meg van tiltva, hogy a tűzhelyen ételt főzzön egyedül.
- Idegenek: Ne nyisson ajtót senkinek, még ha valaki bekopog, vagy becsenget is. Meg kell tanítani, mit mondjon ilyenkor.
Érdemes például megbeszélni a szomszédokkal, hogy a gyermek egyedül van otthon, hogy szükség esetén ránézhessenek.
Testvérek együtt hagyása
PROFI TIPP a testvérek együtt hagyásához: Ne válassz a testvérek közül „vezetőt”, mert ez biztosan konfliktust szül közöttük. Inkább adj minden gyereknek egy konkrét feladatot - az egyik felel az ebéd elkészítéséért, a másik a takarításért, az egyik kiválaszthatja a filmet stb. A legtöbb esetben saját családtagjaik, rokonaik bántalmazzák, zaklatják a rájuk bízott gyerekeket. Nem fair egy 13 évesre rábízni a 10 éves kisebbet. Találjatok ki valami kész programot, amit mindenki szeret.