A téma aktualitását az adja, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt azoknak a hagyatéki ügyeknek a száma, ahol a hagyatéki tartozások magas összege miatt az örökösök számára alaposan megfontolandó kérdés, hogy igényt tartanak-e örökségükre, vagy visszautasítják azt.
Amíg 20-30 évvel ezelőtt a hagyatéki terhek nagy részét a temetési költségek, a hagyatéki költségek és hagyatéki eljárás költségei jelentették, és csak kisebb részben az örökhagyó tartozásai, addig napjainkban ez az arány megfordult.
A devizahitelek és egyéb kölcsönök miatt sok hagyatéki ingatlant, „jobb esetben” jelzálogjog, „rosszabb esetben”, már végrehajtási jog is terhel.
A hagyatéki tartozások két nagy csoportba sorolhatók.
A hagyatéki tartozások csoportosítása és a kielégítési sorrend
A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) a hagyatéki tartozások felsorolásával egyben kielégítési sorrendet is felállít. Ez azt jelenti, hogy a fenti pontokban megjelölt hagyatéki tartozások sorrendje szerint előbb álló csoportba eső tartozások a kielégítés alkalmával megelőzik a hátrébb álló csoportba soroltakat. A sorrendtől való eltérés megszüntetheti az örökös korlátozott felelősségét, ha az eltérésnek nem volt törvény által elismert alapja. Az ugyanabba a csoportba tartozó több, esedékessé vált tartozás között már nincs kötelező kielégítési sorrend.
Az illő eltemetés költségei
Az illő eltemetés fogalmát a jogszabály nem határozza meg. A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 20. §-a rendelkezik a temetési költségekről. Abban az esetben az örökös nem köteles az eltemettetőnek a temetési költségeket megtéríteni, ha arra a hagyatéki vagyonban nincs fedezet. Bűncselekmény következtében meghalt személy eltemettetésével, a síremlék emelésével és a gyászszertartással felmerült költség olyan kár, amelynek megtérítésére azt a személyt kell kötelezni, aki az örökhagyó halálát okozta.
A temetési költségek kifizetése megelőzi a hagyatéki eljárás költségeit. Ha tehát nincs elegendő vagyon minden tartozás rendezésére, akkor az előrébb lévő csoportba tartozó követeléseket kell először rendezni.
A hagyatéki eljárás költségei
A hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek. Az örökös a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért saját vagyonával is felel. Ez a rendelkezés új szabályként került a Ptk.-ba, mellyel a jogalkotó a bizonytalanul alakuló bírói gyakorlatra egyértelművé tette, hogy az itt megjelölt költségekért való felelősségre az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak. A közjegyző a hagyatéki eljárás lefolytatásával a közjegyzői díjszabásról szóló 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet 1. §-a értelmében munkadíjra és költségtérítésre tarthat igényt, de nem mint hagyatéki hitelező.
Az örökös a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért saját vagyonával is felel. A hagyatéki eljárás költségei a hagyatéki eljárás után következnek a kielégítési sorrendben.
Az örökhagyó tartozásai
Ebbe a csoportba tartoznak az örökhagyó személyével, vagy vagyonával kapcsolatban felmerült tartozások, amelyek még az örökhagyó életében keletkeztek és az örökhagyó halála időpontjában is fennállnak. Ezen tartozások között leggyakoribbak az örökhagyó tartásával, gondozásával, ápolásával és gyógykezeltetésével kapcsolatban felmerült költségek. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy növekvő tendenciát mutat a tartási, életjáradéki, valamint az öröklési szerződések száma. Korábban gyakran előfordult olyan eset, amikor az örökhagyó tartását, gondozását, ápolását valamelyik családtag vagy más személy látta el anélkül, hogy vele az örökhagyó tartási vagy öröklési szerződést kötött volna, illetve szolgáltatását az örökhagyó rendszeresen megfizette volna. Az örökhagyó részére nyújtott szolgáltatásokon nyugvó hitelezői igényt azonban csak az örökségi juttatás ígérete alapozhatja meg.
Ide tartoznak mindazok a költségek, amelyek akár szerződésből, akár szerződésen kívüli kötelezettségből származnak.
A hagyaték tárgyait az örökös nem idegenítette el, addig a tartozásokért csak azokkal felel. A hagyatéki eljárás költségéért való felelősség körében nem lehet a hagyaték tárgyaival és hasznaival való felelősségre hivatkozni, tekintettel arra, hogy ez a költség az örökös személyes tartozása.
A hagyatéki tartozások alapesetben öt év után elévülnek. Ennélfogva az elévülési időn belül érdemes felelősen gazdálkodni az örökséggel, mert annak értékéig a tartozásokért az örökös a saját vagyonával is felel. Vagyis hiába költötte el már jóhiszeműen az örökséget, ilyenkor saját megtakarításaiból kell rendeznie az adósságot az örökség értékéig.
Ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai, vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, akkor az örökös, öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel. A pro viribus felelősség indoka az, hogy amennyiben az örökös a hagyaték tárgyait már másra átruházta (eladta, elajándékozta), ezért a hitelezőt sérelem nem érheti. A hagyatéki ügyek között gyakran előfordul olyan eset, hogy az örökösök közül néhányan kijelentik, hogy nem tartanak igényt örökrészükre, hanem azt örököstársuknak kívánják ajándékozni. Ilyen esetben a közjegyző kötelessége tájékoztatni az ajándékozni szándékozó örököst, hogy amennyiben az örökhagyó után hagyatéki tartozások maradtak, úgy nem mentesül a felelősség alól. A pro viribus felelősség szabályai szerint a hagyaték tárgyai helyett öröksége erejéig a saját vagyonával felel.
A hagyatéki hitelezőkkel szemben az örökösök egyetemleges adóstársak, mégpedig függetlenül attól, hogy végintézkedés vagy törvény alapján örökölnek. Egyetemlegesen felel a szerzeményi örökössel szemben az ági örökös is. Az egyetemleges felelősség azt jelenti, hogy a hagyatéki hitelezők bármelyik örököstől követelhetik az egész tartozás kielégítését. Abban az esetben, ha valamelyik örökös a hitelezői igényt teljes mértékben kielégítette, úgy valamennyi örökös kötelezettsége megszűnik.
A hagyatéki tartozások első két csoportjába általában olyan követelések tartoznak, amelyek összege és a hitelezők személye egyaránt ismert. Az a hitelező, aki követelését a közjegyzői felhívásban megszabott határidő alatt nem jelentette be, a jelentkezéséig történt kielégítéseket sem a sorrend megtartása, sem a csoportjához tartozók kielégítésének aránya szempontjából nem kifogásolhatja. A határidőt elmulasztó hitelező ezenkívül az örökösök egyetemleges felelősségéből származó előnyt is elveszti, amennyiben jelentkezésekor már a hagyatéki osztály megtörtént. A késedelmesen jelentkező hitelező követeléséért az örökösök örökrészük arányában tartoznak helytállni. Ez alól a törvény csak egy kivételt ismer.
A kötelesrész és a hagyományok, meghagyások
Nem felel az örökhagyó tartozásaiért, akit az örökhagyó kötelesrészre szorított. A kötelesrész sérelme esetén az arra jogosult csak egy a hagyatéki hitelezők közül, akinek a kötelesrész kiadása érdekében igényét be kell jelentenie.
A tartozások között sorrendben legutoljára kell kielégíteni a hagyományokat és a meghagyásokat. Az örökhagyó végintézkedésében úgy rendelkezhet, hogy a hagyatékban részesülő örököst, hagyatéki tartozásként teljesítendő kötelezettség terheli.
Az örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért
A Ptk. rendelkezései szerint az örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért korlátozott. Ez elsősorban cum viribus (a hagyaték erejéig), másodlagosan pro viribus (saját vagyonával is) felelősséget jelent.
Az örökös helytállása szempontjából közömbös, hogy az öröklés végrendelet, vagy törvény alapján következik be, mivel mind a végrendeleti örökös, mind a törvényes örökös felel a hagyatéki tartozásokért. Fontos hangsúlyozni, hogy az örökös felelőssége csak akkor áll fenn, ha a hagyatékot ingyenesen szerezte. Az öröklési szerződés alapján a hagyatéki vagyontárgyakat megöröklő személy - a szerződéses örökös - a hagyatéki tartozásokért nem felel.
Az örökös a hagyatéki tartozásokért korlátozott felelősség terheli, mely elsősorban cum viribus, másodlagosan pro viribus felelősséget jelent.
Amíg a hagyaték tárgyait az örökös nem idegenítette el, addig a tartozásokért csak azokkal felel.
Ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai, vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, akkor az örökös, öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel.
A hagyatéki hitelezőkkel szemben az örökösök egyetemleges adóstársak, mégpedig függetlenül attól, hogy végintézkedés vagy törvény alapján örökölnek. Egyetemlegesen felel a szerzeményi örökössel szemben az ági örökös is. Az egyetemleges felelősség azt jelenti, hogy a hagyatéki hitelezők bármelyik örököstől követelhetik az egész tartozás kielégítését. Abban az esetben, ha valamelyik örökös a hitelezői igényt teljes mértékben kielégítette, úgy valamennyi örökös kötelezettsége megszűnik.
Másodlagos felelősségről van szó abban az esetben, amikor a követelés a többi örököstárstól nem hajtható be és van olyan örökös, akinek az örökhagyó a hagyatékból a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékű meghatározott vagyontárgyat juttatott. Ebben az esetben ez az örökös is felelhet a hagyatéki hitelezők követeléséért.
Az örökös elveszítheti a korlátozott felelősség kedvezményét, amennyiben a tartozások kielégítésére vonatkozó szabályokat neki felróhatóan megszegi.
A hagyatéki hitelező fogalma és igényének érvényesítése
A Ptk. 3. §-a szerint az eljárásban hagyatéki hitelezőnek csak az minősül, aki hagyatéki hitelezői igény teljesítése iránt lépett fel. Nem elégséges annak egyszerű bejelentése, hogy javára követelés áll fenn az örökhagyó hagyatéka terhére.
Ugyancsak hagyatéki hitelezőnek tekinthető az is, aki az örökhagyóval olyan szerződést kötött, melynek alapján kötelmi igénye van arra, hogy a hagyatékhoz tartozó valamely vagyontárgyat megszerezze. Ez olyan esetben fordulhat elő, amikor a hagyatéki hitelező (mint vevő) az örökhagyóval (mint eladó) szerződést kötött ingatlan tulajdonjogának átruházására, de a tulajdonjogának a vevő javára történő bejegyzése nem történt meg az örökhagyó életében.
Az örökösnek és a hagyatéki hitelezőnek egyaránt érdeke, hogy a fennálló hagyatéki tartozások már a hagyatéki eljárás során kiderüljenek. Erre elsősorban azért van szükség, hogy az örökös a kielégítési sorrendre vonatkozó előírásokat be tudja tartani, illetve a tartozások összegének ismeretében eldöntheti, hogy örökségére egyáltalán igényt tart-e.
A hagyatéki tárgyaláson az örökösöknek nyilatkozniuk kell a bejelentett hagyatéki hitelezői igényekre. Amennyiben az örökösök a hagyatéki hitelezői igényt elismerik, úgy nincs akadálya annak, hogy a hagyatéki tárgyaláson megjelent hagyatéki hitelezővel egyezséget kössenek. Az egyezség keretében megállapodhatnak abban, hogy a hitelező követelését meghatározott határidőn belül pénzben elégítik ki. A közjegyző által jóváhagyott egyezségnek a bírósági egyezséggel azonos hatálya van, így amennyiben az örökösök az egyezségben vállalt kötelezettségüknek nem tesznek eleget, úgy a hagyatéki hitelező végrehajtást kérhet velük szemben.
Amennyiben az örökösök a hagyatéki eljárás során a hitelezői igényt nem ismerik el, úgy a hagyatéki hitelező követelését polgári peres úton (hagyatéki perrel) érvényesítheti.
A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a hatóságok, pénzintézetek, közüzemi szolgáltatók által bejelentett hagyatéki hitelezői igényeket az örökösök általában nem vitatják, ugyanakkor a természetes személyek által bejelentett követeléseket - számlák, illetve megfelelő okirati bizonyítékok hiányában - gyakran vitatják.
A túlterhelt hagyaték és az örökség visszautasítása
Túlterhelt hagyatéknak azt tekintjük, amikor a hagyatéki terhek meghaladják a hagyatéki vagyon értékét. Amint a bevezetőben már utaltam arra, hogy egyre több azon hagyatéki ügyek száma, ahol az örökhagyó nagy összegű tartozást halmozott fel anélkül, hogy azt életében rendezte volna. Sok esetben az örökösök a hagyatéki tárgyaláson szembesülnek azzal, hogy az örökhagyó után olyan nagy összegű tartozás maradt, melyre a hagyaték nem nyújt kellő fedezetet. Ez megnehezíti a közjegyzők munkáját és a hagyatéki eljárás elhúzódásához vezet.
Az örökös visszautasítása következtében többnyire leszármazói válnak öröklésre jogosulttá. Ezzel még a közjegyző eljárása nem tekinthető befejezettnek, hiszen fel kell derítenie a további ismert örökösöket, akiknek ugyancsak nyilatkozniuk kell a hagyaték elfogadásáról vagy visszautasításáról.
Ha a hagyatékot tetemes tartozás terheli, vagy elképzelhető, hogy vannak egyéb tartozások, amelyekről az örökösök nem tudnak, sokan úgy gondolják, egyszerűbb visszautasítani az örökséget. Ilyenkor ugyan nem örökölnek semmit, de a tartozások rendezésével sem kell foglalkozni. Azonban az örökség visszautasítása sem feltétlen garantálja azt, hogy a családja azonnal megszabadul a gondtól. Ugyanis, ha valaki nem kér az örökségéből, azt visszautasítja, akkor őt úgy kell tekinteni, hogy kiesett az öröklésből, és a hagyaték az adósságokkal együtt a törvényes örökösére, például a gyermekére száll át.
Ami Catherine Howarddal Történt A Kivégzése Előtt Rosszabb Volt A Halálnál
Az örökléssel a hagyaték mint - jogokat és kötelezettségeket magában foglaló - eszmei egész száll át az örökösre (vagy örökösökre). A hagyaték részét képező „passzív elemek” a hagyatéki tartozások, melyek taxatíve kerülnek felsorolásra a Ptk.-ban. A taxatív felsorolás egyben a hagyatéki tartozások sorrendjét is jelenti, vagyis a hagyatéki tartozásokat az örökös főszabályként a Ptk. 7:94. § (1) bek. szerint elégítheti ki.
A hagyatéki tartozások kielégítésének sorrendjéhez képest a Ptk. a következő két kivételt tesz. Ha a hagyaték előre láthatólag aktívnak mutatkozik, az örökös az ingyenes kötelezettségvállalás, hagyomány, meghagyás kivételével a törvényben meghatározott sorrend megtartása nélkül elégítheti ki a hitelezőket. Ebben az esetben az örökös feladata, hogy felmérje, valóban elegendő-e a hagyatéki vagyon a hagyatéki hitelezők követelésének kielégítésére.