A magzatmozgás és a koraszülés összefüggései: Megelőzés és kezelés

A kismamák egyik legnagyobb félelme, hogy babájukat idő előtt hozzák a világra. Jól tudják, hogy kilenc hónapon át a számára legkellemesebb helyen, azaz az anya méhében kellene fejlődnie a magzatnak. A koraszülés, mint megannyi más egészségi probléma, többnyire megelőzhető. A prevenció része, hogy már a fogantatás előtt ajánlatos a kismamajelöltnek alapos szűrővizsgálatokon részt vennie, és minden esetben elemezni, megbeszélni a kézhez kapott diagnózist a kezelőorvossal.

Mi számít koraszülésnek?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontja szerint akkor beszélünk koraszülésről, ha a világra jött baba életjelenségeket mutat, születési súlya pedig meghaladja az 500 grammot, de nem éri el a 2500 grammot. A terhesség normális esetben 40 hétig tart. Koraszülésről akkor beszélünk, ha az újszülött a betöltött 24. és 36. terhességi hét között születik. A modern koraszülöttgyógyászat fejlődésével ezeket a határokat már túlléptük. Már több eset is volt, ahol 500 gramm alatti vagy 24. hétnél fiatalabb terhességből született koraszülöttet sikerült megmenteni. Ugyanakkor manapság egy mondjuk 35. hetes, 2500 gramm feletti újszülött sokkal jobb életkilátásokkal rendelkezik, mint egy 1500 grammos, 30. hetes társa.

A várandósság 37. hete előtt világra jött babák számítanak koraszülöttnek. További csoportosítást is alapul kell venni:

• Az éretlenségi mérték alapján a 22-27. héten született magzatokat tekintjük extrém koraszülötteknek.
• A 28-31. héten világra jött babák alacsony gesztációs korúaknak tekinthetők.
• A 32-36. héten születettek az enyhe koraszülött babák csoportjába tartoznak orvosi szempontból, s a fejlettségüket, ellátási és kezelési követelményeiket illetően.

November 17-én lilába borul az ország a koraszülöttek napja alkalmából. Az orvostudomány mai állása szerint a 24. hét tekinthető vízválasztónak. Amennyiben a magzat ebben az időben születik meg, körülbelül 40-50% esélye van az életben maradásra (ezekben az esetekben viszont még nagyon nagy a valószínűsége, hogy a magzat maradandó károsodást szenved el). A 25. hetet követően 70%-ot megközelítő a túlélés esélye, a 27. hetet követően pedig már 90% feletti. A túlélési arány a születési testsúllyal arányosan változik - 1000 gramm alatt tekinthető kritikusnak a magzat állapota.

A koraszülés gyakorisága Magyarországon és a világban

A hazai statisztikai adatok szerint Magyarországon a terhességek mintegy 8-10 százaléka fejeződik be korábban a kelleténél, vagyis a baba koraszülöttként látja meg a napvilágot a 8. terhességi hónap előtt, a terhesség 24. és a 37. hete között. Magyarországon a szülések 8-9%-a koraszülés, ami kicsit jobb a nemzetközi átlagnál. A koraszülések gyakorisága világszerte 5-18%. 2020-ban közel 13.5 millió kisbaba született túl korán, ami azt jelenti, hogy átlagosan tíz szülésből egy koraszülés volt. Évente sajnos több százezer koraszülött baba életét nem tudják megmenteni az orvosok. Magyarországon a minden előjel nélküli koraszülés egyre kevesebb, köszönhetően az orvostudomány és a technika fejlődésének.

Tények a koraszülésről:

A koraszülés okai és kockázati tényezői

A koraszülés a legtöbbször két okra vezethető vissza. Egyrészt a szakemberek beindíthatják a szülést valamilyen egészségügyi ok miatt, másrészt magától, spontán is beindulhat a szülés az előre kiszámított normál időpont előtt. Az esetek mintegy 50%-ában nincs azonosítható ok, a koraszülés spontán bekövetkezhet.

Fizikai és egészségügyi tényezők

• Előző koraszülés: A koraszülések ismétlődési kockázata akár 50%-is lehet, ha korábban már volt koraszülés vagy dokumentált fenyegető koraszülés.
• Korábbi vetélés vagy abortusz: Legalább három terhességmegszakítást követően csekély, mégis szignifikáns mértékben megemelkedett a nagyon kis (<1500 gramm) és a kis születési súly (<2500 gramm), a koraszülés (37. terhességi hét előtt) előfordulásának valószínűsége, illetve annak esélye, hogy a magzat nagyon korán (a 28. terhességi hét előtt) jön a világra.
• Méh rendellenességei és méhszáj-elégtelenség: A méh szerkezete, helyzete és a méhlepény tapadása eltér a szabályostól, például fejlődési rendellenesség vagy korábbi beavatkozás miatt. A méhnyak záródási elégtelensége szintén kockázati tényező.
• Anyai társbetegségek: Magas vérnyomás, vesebetegségek, cukorbetegség, epilepszia, terhességi toxémia (praeeclampsia), valamint belgyógyászati és pszichiátriai betegségek befolyásolhatják a magzat fejlődését és a koraszülés kockázatát. A gestatiós diabétesz növeli a terhességi szövődmények kockázatát, amelyek miatt az érintett várandósok veszélyeztetett státuszba kerülnek.
• Fertőzések: Az anya felől bekövetkező fertőzések, mint például nemi úton szerzett fertőzések, hüvelyi vagy húgyúti fertőzések, bakteriális vaginózis fokozzák a koraszülés kockázatát. A Semmelweis Egyetem kutató-nőgyógyászai szerint a rendszeresen végzett hüvelyflóra-szűrés 29%-kal csökkentette a koraszülések előfordulásának esélyét.
• Iker- vagy többes terhesség: Ikerterhesség esetében gyakoribb a koraszülés aránya, a kiírtnál hamarabb történő szülés.
• Magzat fejlődési rendellenességei: Bizonyos fejlődési rendellenességek koraszüléshez vezethetnek, különösen azok, amelyek a magzatvíz körforgásának zavarát okozzák.
• Méhlepény-rendellenesség: A méhlepény nem megfelelő helyen történt tapadása vagy részleges leválása súlyos állapotot okozhat.
• Fokozott méhfalfeszülés: Ezt okozhatja iker- vagy többes terhesség, vagy polyhydramnion, azaz a magzatvíz kóros felszaporodása.

Életmódbeli és pszichoszociális tényezők

• Dohányzás, alkohol- vagy drogfogyasztás: Ezek a szerek jelentősen növelik a vetélés, a koraszülés veszélyét és a baba egészségének a veszélyeztetettségét.
• Stressz, lelki tényezők: A várandósság alatt jelentkező pszichés megterhelés, különösen a hospitalizációval és az ágynyugalommal járó életmódbeli korlátozások, jelentős változásokat idézhetnek elő az anyai mentális állapotban. A fokozott stressz növeli a praeeclampsia, a koraszülés és az alacsony születési súly kockázatát. Epidemiológiai vizsgálatok igazolják, hogy a várandósság alatti stressz és szorongás átlagosan 9,1%-kal növeli a koraszülés kockázatát.
• Rossz szociális helyzet, alultápláltság: A koraszülések nagy része, közel 20%-a rossz szociális helyzetű terhes nőknél fordul elő. Az alultápláltság, a nem megfelelő táplálkozás, az alacsony anyai testsúly (kisebb, mint 50 kg) is okai lehetnek a koraszülésnek.
• Kóros alultápláltság, egészségtelen életmód: Mind a magzat, mind az anya életét veszélyezteti.

A koraszülés előjelei és diagnosztizálása

A koraszülés spontán kezdődik, és ugyanúgy jelentkezik, mint a normál szülés. Az alábbi jelek esetén (amennyiben a 37. terhességi hét előtt fordulnak elő) koraszülésre kell gondolni:

• A méh rendszeres összehúzódása.
• A méhnyaknál található nyákdugó távozása.
• Magzatvízfolyás.
• Enyhe hüvelyi vérzés vagy váladékozás.
• Alhasi vagy kismedencei nyomásérzés.
• Hasmenéssel társuló menstruációs görcshöz hasonlító fájdalom.
• Rendszeres méhösszehúzódás vagy burokrepedés (a magzatvíz elfolyása).
• Székelési, illetve vizelési inger.
• Tompa deréktáji, illetve medencefájdalom, amely a comb irányába kisugárzik.

Ha a koraszülés jelei észlelhetők, azonnal értesíteni kell a kezelőorvost vagy hívni a 112-t és mentőt kérni. A mentő kiérkezéséig kerülni kell a fizikai terhelést.

Diagnosztikai vizsgálatok:

Fenyegető koraszülés esetén számos vizsgálatot rendelhetnek el:

• Fizikális vizsgálat: A koraszülés fizikálisan észlelhető jeleit vizsgálják.
• Vér- és vizeletvizsgálatok: Különféle vizsgálatokat végeznek el, kiszűrve a terhességi toxémiát és az esetleges fertőzéseket.
• Hüvelyi vizsgálatok: Hüvelyi úton meggyőződnek a magzatburok állapotáról, illetve fertőzés lehetőségéről.
• Nőgyógyászati ultrahangvizsgálat: Hanghullámok segítségével felvételt készítenek a magzatról és a méhről. Külső (hasfalon keresztül) és belső (hüvelyi) módon végezhetik el.
• Kardiotokográfia (CTG): A magzat pulzusának és a méh összehúzódásának papírszalagon történő rögzítése.
• Magzati fibronectin meghatározása (foetalis fibronectin, fFN): A hüvelyváladékból mintát vesznek. Ez az úgynevezett fibronectin a méhlepény és a terhes méh fala között található. Mintavételt követően 99,2% biztonsággal megállapítható a koraszülés veszélye.

A koraszülés kezelése és a koraszülött babák ellátása

A koraszülés kezelése elsősorban a tünetek enyhítésére és a terhesség meghosszabbítására irányul. Magas rizikófaktorú terhesek esetében javasolt a minél előbbi ágynyugalom, a mérsékelt fizikai aktivitás és a nemi aktusok kerülése.

• Gyógyszeres kezelés (tokolitikum): Célja a méhösszehúzódások csökkentése, valamint megszüntetése. Alkalmazhatnak antibiotikumot is megelőző céllal.
• Szteroid profilaxis: A 35. terhességi hét előtt ún. szteroidprofilaxis is szükséges az újszülöttkori légzési distressz szindróma (IRDS) megelőzése céljából.
• In utero szállítás: Ha a koraszülés lezajlása előtt történik, a várandóst olyan központokba helyezik át, ahol van koraszülött ellátás.

Előrehaladott állapot esetén már megindult koraszülésről van szó. Ilyenkor a koraszülés kíméletes vezetése és a magzat védelme a cél. A szülésnél minden esetben jelen van az újszülöttek ellátására specializálódott szakorvos (neonatológus). A szülés után a koraszülöttet intenzív terápiás osztályon gondozzák.

A koraszülött babák számára mindenképpen az az ideális állapot, ha olyan egészségügyi intézményben születnek meg, ahol létezik intenzív koraszülött osztály a hozzá tartozó speciális felszerelésekkel, készülékekkel, szakemberekkel. Sajnos ez az ideális felszereltség nem minden megyeszékhely kórházában van jelen, így vannak olyan városok, települések, ahol egyes koraszülöttek életesélyei épp ezért szerényebbek. A koraszülött részleg (PIC - perinatális intenzív centrum, vagy NIC - neonatológiai intenzív centrum), mint a nevéből is kitűnik, egy intenzív osztály. Itt 24 órás folyamatos munka folyik a legmagasabb szinten. A koraszülötteknek folyamatosan speciális eszközök (inkubátor, infúziók, intravénás és szájon át adott tápszerek, hypersteril körülmények) szükségesek. A személyzet magasan képzett, a nővérek szakápolói végzettségűek, és több orvos is 24 órás szolgálatot ad. A lélegeztetett kis pácienseknek rendszeres és költséges vizsgálatok szükségesek. A koraszülöttek néha hónapokig ezen az osztályon tartózkodnak, míg el nem érik azt az érettséget, amivel hazaadhatók, vagy normál gyermekosztályra helyezhetők.

A koraszülés lehetséges szövődményei

A koraszülésnek számos veszélye van. A koraszülött babák nemcsak kisebbek, de a szervezetük is éretlenebb, mint a betöltött 37. hét után született újszülöttek esetében. Az újszülött minél kisebb súllyal születik a világra, annál rosszabbul tud alkalmazkodni a méhen kívüli élethez. A 12. hétig minden szervük kialakul, de még éretlen. A szervek telepeiben lévő szöveteknek érnie, differenciálódnia kell. Az egész szervezet összehangolt működéséhez legalább a 34. hetet el kell érnie egy magzatnak.

Rövid távú szövődmények:

• Újszülöttkori légzési distressz szindróma (IRDS): A légutak fejletlen állapota miatt alakul ki, az egyik leggyakoribb probléma.
• Fejletlen keringési rendszer, hőszabályozás, immunrendszer és anyagcsere: Ez megnehezíti az alkalmazkodást a méhen kívüli élethez. Az immunrendszere még nem elég fejlett ahhoz, hogy a fertőzésekkel szemben védekezni tudjon.
• Légzésleállás: A még nem kialakult légzőközpont miatt következhet be.
• Elégtelen nyelő- és szopóreflex, elégtelen mozgás: A nem megfelelő fejlettségű ajak- és garatmozgató agyi folyamatok okozhatják, ami táplálkozási és emésztési gondokat okozhat.

Hosszú távú szövődmények:

• Idegrendszeri problémák: Agykárosodás miatti fogyatékosság (cerebral palsy), koordinációs zavarok, tanulási nehézségek, magatartási zavarok (hyperaktivitás).
• Látás-, illetve hallászavarok.
• Személyiség- és tanulási zavarok.
• Mozgáskoordinációs zavarok.
• Alkalmazkodási nehézségek.
• Szív- és érrendszeri megbetegedések.

A koraszülöttek az időre született társaikhoz képesti lemaradásukat csak igen sokára (többnyire óvodás, iskolás korukra) hozzák be. Nagyon sok utókezelésre, rehabilitációra, fejlesztésre szorulnak. A koraszülötteknek gyermekkorukban jellegzetes arcvonásaik és fejformájuk alakul ki, mert életük első hónapjaiban még a csontosodás nem kellő mértékű.

Megelőzés

Kifejezett és tökéletes megelőzési mód még nem áll rendelkezésre a koraszülés megelőzésére. A legfontosabb, hogy a várandós nő rendszeresen részt vegyen a várandósgondozáson, mivel ott időben felismerhetők a rizikótényezők és a veszélyt jelentő állapotok. Továbbá az alábbi szempontok betartásával jelentősen csökkenthető a koraszülés kialakulásának kockázata:

• A dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás abbahagyása.
• A társbetegségek rendszeres kontrollvizsgálata és kezelése.
• Fertőzések megelőzése és kezelése.
• A kezelőorvos által javasolt kezelés pontos követése.
• Egészséges életmód, megfelelő táplálkozás és testmozgás.
• Stresszkezelés és pszichoszociális támogatás.

A várandósság alatti rendszeres testmozgás ugyanolyan fontos, mint a megfelelő táplálkozás és a káros szenvedélyek kerülése. Hetente legalább 150 perc, mérsékelt intenzitású testmozgás javasolt, legalább három napra elosztva. Érdemes tisztában lenni azokkal a kizáró tényezőkkel, amelyek fennállása esetén semmiképpen nem végezhető edzés, mint például elölfekvő méhlepény esetén a 28. hét után.

A várandósság alatt érdemes állóképességi és erősítő edzés kombinációját végezni, hiszen ez készít fel a legjobban a szülésre és az új élethelyzetre, de keressünk mindenképpen olyan mozgásformát, amit szívesen végzünk. Fontos, hogy hallgassunk testünk jelzéseire, és amint a pocaknövekedéssel kellemetlenné válik a kocogás, váltsunk sétára. A várandósság előrehaladtával megváltozik járásképünk, lépéseink kissé szélesebbé válnak, lábfejünk kifelé rotál. Ez teljesen természetes velejárója ennek az időszaknak, de kevésbé ideális a futómozgáshoz. Szalagjaink is egyre lazábbá válnak, és ez is kellemetlenné teheti ezt a típusú mozgást.

Erősítésnek választhatunk speciális kismamatornát, vagy végezhetünk különböző funkcionális erőgyakorlatokat. Edzéseink során kapjon kiemelt figyelmet a törzsizomzat erősítése, hiszen a megnövekedett pocak és mellek hatására gyakran alakulnak ki tartásproblémák, derék- és hátfájdalom. Emellett segíti a szülés utáni gyorsabb regenerációt, illetve kiküszöböli az egyre nehezebb csecsemő emelgetésével fellépő problémákat. Gyakran terjedő tévhit, hogy a várandósság alatt nem végezhető háton fekvésben gyakorlat. Ha nem okoz kellemetlenséget, akkor nyugodtan végezhető, rövidebb fél-egy perces blokkokban. Ha mégis szédülést tapasztalunk, forduljunk balra, az oldalunkra, és üljünk fel. A has préselésével járó gyakorlatokat (pl. hasprés) viszont tényleg kerülni kell, számos - sokkal hatékonyabb - törzserősítő gyakorlat viszont gond nélkül kivitelezhető (pl. oldalplank variációk).

Ebben az időszakban fontos kiemelt figyelmet fordítani a helyes légzés elsajátítására és gyakorlására. A has növekedésével a légzés egyre felszínesebbé válik, így érdemes a 360 fokos légzést rendszeresen gyakorolni. Másik fontos terület a medencefenék izmainak erősítése.

tags: #ha #koran #mozdul #a #baba #koraszules