A gyermek- és serdülőkorban természetes fejlődési sajátosságoktól, az úgynevezett normatív identitáskrízisektől sokszor nehezen elkülöníthető a kezelést igénylő, depressziós epizód. Pubertáskorban normálisak és gyakoriak a rosszkedvvel, ingerlékenységgel, ingadozó hangulattal járó időszakok, ezek azonban önálló tünetként nem merítik ki a depresszió kritériumait. A szomorúság, a boldogtalanság érzése az emberi természet és a normális érzelmi fejlődés része. Gyakori az életkorral is összefüggő hangulatváltozás, ingerlékenység.
Fontos azonban felismerni a tünetek súlyosságát, intenzitását, időbeli fennállását és a funkciókárosodás (tanulmányi zavarok, kortárscsoportba való beilleszkedés zavarai stb.) mértékét ahhoz, hogy szükség esetén megfelelő segítséget kaphasson az érintett gyermek. A szülők, tanárok és kortársak sokszor nem ismerik fel időben, ha egy gyermek vagy kamasz depresszióban szenved a gyermekkorban változatosan előtérbe kerülő tünetek miatt. Ráadásul számos elterjedt és nagyon káros tévhit létezik a depresszióval kapcsolatban is, mely miatt sokszor félnek a fiatalok és a szülők az esetleges megbélyegzéstől. Ilyen, gyakran előforduló tévhitek lehetnek például, hogy a depresszió nem igényel kezelést; elég lehet a környezetváltozás, pihenés; „csak össze kell szednie magát” a fiatalnak.
A depresszió nem pusztán átmeneti hangulatváltozás, megfelelő kezelés híján nem múlik el magától! Vegyük észre a változást!
A gyermekkori depresszió tünetei
A depresszió tünetei változatosak. Gyakori, hogy a gyermek abbahagyja vagy hanyagolja azokat a tevékenységeket, amelyeket korábban szabadon élvezett. Az aktív, barátkozó gyermek néha visszahúzódóvá válik, izolálja magát, nem akar pajtásaival lenni. Előfordulhat az is, hogy dühösnek vagy ingerültnek tűnik, jóllehet valójában szomorúságot érez.
A depresszió tünetei korosztály szerint is különbözhetnek. A kisebb gyermekek megtorpanhatnak, akár vissza is léphetnek a fejlődésükben, abbahagyhatják például a játszást vagy olyan dolgok végrehajtását, amiket korábban már megtanultak. A kisgyermek esetleg sír, kiabál vagy elhúzódik azoktól, akik megpróbálják megvigasztalni. A hat-hét évesnél idősebb depressziósoknak gondot okozhat a figyelem, a gondolkodás és a mindennapi elkötelezettség fenntartása, ami megnehezítheti a koncentrációt az iskolában és a házi feladatok elkészítése során.
Összefoglalóan a gyermekkori depresszió az alábbi tünetekkel jelentkezhet:
- Tartósan rossz hangulat, szomorúság vagy levertség
- Csökkent érdeklődés a korábban élvezett tevékenységek iránt
- Alacsony önértékelés vagy csekély önbizalom
- Alvászavar, például álmatlanság vagy túlzott alvás
- Étvágytalanság vagy túlevés
- Csökkent koncentrációs képesség vagy döntéshozatali nehézségek
- Fáradtság vagy energiahiány
- Irritabilitás vagy dühkitörések
- Értéktelenség érzése vagy túlzott bűntudat
- Fizikai panaszok, például fejfájás vagy hasfájás
- Társas visszahúzódás, a barátok és a család kerülése
- Halál- vagy öngyilkossági gondolatok (serdülőkorban jellemzőbb)
Mi történik a kivizsgálás során?
Két hét elteltével, ha a depressziós tünetek nem múlnak, érdemes gyermekgyógyászhoz fordulni az esetleges fizikai okok azonosítása, illetve kizárása érdekében. A gyermek mentális egészségének szakértője viszont a gyermekpszichiáter és gyermekpszichológus: ők segítenek a lelki mögöttes feltárásában, a diagnózis felállításában, a megfelelő kezelés kiválasztásában.
A gyermekkori depresszió diagnosztizálása komplex folyamat, amelyben a gyermek találkozik az orvossal vagy a klinikai gyermekszakpszichológussal. A találkozón, a gyermek életkorától függően, a szülők is jelen vannak. A vizsgálatot végző szakembereknek több találkozóra lehet szükségük ahhoz, hogy megállapítsák, a gyermek valóban depresszióban szenved-e, illetve milyen más mentális probléma állhat a tünetek hátterében, ami hozzájárul a depresszióhoz. Ilyen lehet például az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar), a különböző viselkedési zavarok vagy az OCD (obszesszív-kompulzív zavar).
A vizsgálat során a gyermek az orvos vagy pszichológus kérdésére elmondja, milyen állapotban van, hogyan érzi magát, hogyan teljesít az iskolában, hogyan alszik éjszakánként, milyen az étvágya, milyenek a baráti kapcsolatai, tapasztal-e nehézségeket a koncentráció során stb. A kisebb gyermekek, akik nehezen tudják kifejezni gondolataikat és érzéseiket, játék keretében kapnak segítséget.
Miért fontos szakemberhez fordulni?
A vizsgálat fontos lépés a gyermekkori depresszió felismerésében és diagnosztizálásában. Ezt követően a szakemberek kezelési lehetőségeket javasolnak. A pszichoterápia hatékony eszközként segítheti a gyermeket gondolatainak, viselkedésének és érzelmeinek kezelésében. Súlyosabb esetekben - illetve ha más terápiás módszerek nem hatékonyak -, gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, kizárólag szakorvos felügyelete mellett.
A támogató családi környezet kialakításának fontos szerepe van a gyermek gyógyulásában, ezért családterápia is szóba jöhet, ami segítséget nyújt a családtagok számára. Sokszor az iskola bevonása is szóba kerül, hiszen a tanítók és az iskolai személyzet közreműködése kiemelten fontos a gyermek tanulmányi és társas működésének támogatásához.
Fontos hangsúlyozni, hogy a gyermekkori depresszió aggasztó és kínzó állapot, amelyre időben, megfelelő módon kell reagálni. Felismerése és kezelése segít elkerülni a negatív hatásokat az érzelmi, társas és tanulmányi fejlődés terén.
A depresszió okai: biológiai, pszichoszociális és környezeti tényezők
A gyermekkori depresszió sokféle okra - vagy az okok valamilyen kombinációjára - vezethető vissza, beleértve az egészséggel, életeseményekkel, családi előzményekkel, környezettel, genetikai sérülékenységgel vagy a biokémiai egyensúly esetleges felborulásával kapcsolatos tényezőket.
A gyermekkori depresszió kialakulásában több tényező játszik szerepet. Biológiai szinten genetikai hajlam is hozzájárulhat a betegség kialakulásához, különösen ha a családban már előfordult depresszió. Emellett a korai anya-gyerek kapcsolat zavara is jelentős rizikófaktor. A nem megfelelő kötődés drasztikusan növeli a depresszió kialakulásának esélyét, különösen, ha az édesanya maga is depresszióval küzd. Depressziós anyák gyermekei esetében nagyobb az érzelmi szabályozásban jelentkező problémák megjelenésének valószínűsége. Depressziós szülők gyermekeinél kétszer-háromszor magasabb a korai kezdetű depressziós zavar kockázata. Összefüggés mutatkozik továbbá a korai nehéz temperamentum, a gondozói instabilitás és a korai kezdetű depresszió között. A születés időszakában jelentkező problémák, mint például az alacsony születési súly szintén a gyermekkori depresszió rizikófaktorának tekinthetők.
A pszichoszociális és környezeti tényezők is nagy szerepet játszanak. A gyermek számára traumatikus életesemények - mint a szülők válása, családi konfliktusok, fizikai bántalmazás, gyakori költözés vagy akár a kortárs kapcsolatok hiánya - mind hozzájárulhatnak a depresszív tünetek megjelenéséhez. Az ilyen események hosszan tartó érzelmi hatást gyakorolnak a gyermekre, amely hosszú távon mentális problémákhoz vezethet. A viselkedésfüggő életesemények, mint például az iskolai bukás, szakítás a partnerrel, teherbeesés, vita vagy veszekedés a szülőkkel illetve a szülők között, a szülők közötti kapcsolat megromlása, a testvér egészségi állapota, a közeli hozzátartozó szomatikus betegsége, a fizikai bántalmazás, a gyakori családi konfliktus. Az anyák depressziós tünete, a szülőfigura megváltozása, az egyik szülő elvesztése, a fizikai bántalmazás és a gyakori családi konfliktus, a szülők válása, különélés, gyakori költözés, kortárs kapcsolatok hiánya fizikai bántalmazás és szexuális abúzus.
A depresszió felismerését nehezítő tényezők és tévhitek
A depresszió felismerését nehezíti, hogy viselkedés és magatartászavarok, szorongásos betegségek, alkohol vagy drog kihágások fedik le a képet. Ez különösen a kamaszkorban gyakori. Gyakran hozzák összefüggésbe a rossz hangulatot a családban bekövetkezett krízisekkel: lakóhely vagy iskolaváltás, nagyszülők halála, kistestvér születése, stb. A nevelési problémák, vagy a betegség családi anamnézise is sokáig rejtve maradhatnak.
Számos elterjedt és nagyon káros tévhit létezik a depresszióval kapcsolatban is, mely miatt sokszor félnek a fiatalok és a szülők az esetleges megbélyegzéstől. Ilyen, gyakran előforduló tévhitek lehetnek például, hogy a depresszió nem igényel kezelést; elég lehet a környezetváltozás, pihenés; „csak össze kell szednie magát” a fiatalnak.
Szakemberhez fordulás és kezelés
A leggyakoribb jelentkezési formát a háziorvos ismerheti fel, hiszen a gyermek állandóan megbetegszik, testi tünetei jelentkeznek, amelyek mögött az ismételt labor és egyéb vizsgálatok se mutatnak ki kóros eltérést. A betegségeket extrém hangulati leromlás, ingadozás kísérheti. Mivel a leletek negatívak, de a tünetek fennállnak, a környezet elfásul és megszüntetve az állandó orvoshoz járást, a tünetek rögzülhetnek.
Ahhoz, hogy kiderüljön, valóban depresszióról van-e szó, mindenképpen orvoshoz vagy gyermek-szakpszichológushoz kell fordulni. Sokat segíthet a gyermeket és a családot jól ismerő háziorvos, aki eldöntheti, hova irányítja őt tovább. Szükség lehet gyógyszeres kezelésre vagy pszichoterápiára is. Utóbbinak több változata is lehetséges, melynek tartalmáról a szakember dönt. A szakvizsgálat fényt deríthet a személyiségvizsgálat segítségével a személyre jellemző depressziós vonásokra, kóros családi, kapcsolati és környezeti problémákra és a depresszióra jellemző kóros gondolkodásmódra, melyek átdolgozása a gyógyulás és a terápia alapja.
A depresszió tünetei és kezelése Lélekművek
A gyermekkori depresszió kezelhető, de a prevenció, illetve a kialakulást jelző tünetek időben történő felismerése, valamint a megfelelő segítség igénybevétele, kulcsfontosságú. Fontos figyelmet adni a témának, mert a depresszió kialakulását (is) könnyebb megelőzni, mint feloldani a már kialakult nehézségeket.
tags: #mitol #lesz #depresshios #egy #kisgyerek