A magas vérnyomás, vagy hipertónia, nem csupán felnőttkori probléma. Bár korábban ritka megbetegedésnek számított gyermekkorban, az utóbbi 10-15 évben a túlsúly gyermekkori elterjedésével az ehhez kapcsolódó metabolikus eltérések és az emelkedett vérnyomás is lényegesen gyakoribbá váltak. Ez a tény kiemeli a magas vérnyomás népegészségügyi jelentőségét, egyúttal a kivizsgálási algoritmust is meghatározza, mely korcsoportonként eltérő.
A gyermekkori hipertónia definíciója és diagnosztikája
Gyermekkorban a vérnyomás normálértékének megállapítása során a gyermek fejlettségét kell alapul venni. A magas vérnyomás definíciója mellett a méréstechnikai sajátosságokat is ismerni kell. Magasvérnyomás-betegségről akkor beszélünk, ha a vérnyomás tartósan eléri, vagy meghaladja a 140/90 Hgmm értéket.
Az optimális vérnyomás felső határát 120/80 Hgmm értéken állapították meg. Ez az az érték, amelynél a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának veszélye minimális. Az európai és a hazai irányelvekben nem célértékeket, hanem célvérnyomás-tartományokat ajánlanak:
- Optimális: 120/80 Hgmm alatti
- Normális: 120-129/80-84 Hgmm közötti
- Emelkedett normális: 130-139/85-89 Hgmm közötti érték
A hipertónia fokozatai:
- I. fokozatú: ha 140-159 és/vagy 90-99 Hgmm közötti érték
- II. fokozatú: ha 160 és/vagy 100 Hgmm feletti értéket mérünk
Cukorbetegségben, szívelégtelenségben és átmeneti agyi keringészavar esetén a szisztolés vérnyomás céltartománya 120-129 Hgmm, időskorúakban 130-139 Hgmm, a diasztolés érték <80 Hgmm. Minden 20/10 Hgmm-es vérnyomás-emelkedés esetén megduplázódik a kardiovaszkuláris (szív-ér rendszeri) megbetegedés kockázata. A normális vérnyomás felső határa 140/90 Hgmm, ha nincs egyidejűleg más kísérő betegség.
A gyermekkori hipertónia okai
Serdülőkor előtt a hypertonia hátterében nagy valószínűséggel organikus ok áll. Pubertás-posztpubertás idején a hypertonia elsősorban az obesitashoz kapcsolható. A magasvérnyomás-betegség kialakulásában a túlsúly az egyik legfontosabb kockázati tényező. Az emelkedett vérnyomásérték túlsúlyosakban több mint kétszer olyan gyakori, mint az életkor, nem, életmód stb. tekintetében azonos, de normál testsúlyú népességben. Míg normál testsúly esetén a hipertónia előfordulási gyakorisága közel 25%, a túlsúlyos betegekben az elhízás mértékétől függően 50-60%.
Nagyobb arányú a hipertónia előfordulása azokban, akikben a felesleges zsírszövet döntően a has területén jelenik meg. Az elhízott férfiakban 69%, míg nőkben 78% a hipertónia gyakorisága. A túlsúlyosság (BMI = 25-29 kg/m², derékbőség férfiakban több mint 94 cm, nőkben több mint 80 cm) és a magasvérnyomás-betegség szoros kapcsolatát számos vizsgálat is egyértelművé tette.
Szövődmények és kockázatok
A vér az érhálózatban nem egyenletesen áramlik. Az állandó fokozott nyomás növeli az érben a vér áramlásakor kialakuló nyíró feszültséget, ezáltal károsodik az érfal belső rétege. A károsodás folytán az ér beszűkül, elveszti rugalmasságát, könnyen kialakul az érelmeszesedés folyamata. A magas vérnyomás károsítja az ereket, és ezáltal rontja a létfontosságú szervek működését. Zavart szenved a szervek oxigénellátottsága, az anyagcseréje, létrejön az úgynevezett célszervkárosodás. Valójában a szervi szövődmények eredményezik a tüneteket okozó megbetegedéseket vagy az esetleges halálozást. A súlyos, igen magas vérnyomással járó, kezeletlen magasvérnyomás-betegség közel 80%-ban 1 éven belül halálhoz vezethet!
A szív fokozott működésre kényszerül annak érdekében, hogy megfelelő mennyiségű vért tudjon pumpálni a szervekhez, szövetekhez. Statisztikai adatok alapján ismert, hogy a koszorúér-betegség hátterében 58%-ban, a szélütés (stroke) hátterében 72%-ban hipertónia igazolható. A vérnyomáscsökkentő kezelés a szélütés kialakulásának valószínűségét 45%-kal, a szívinfarktusét 25%-kal, a szívelégtelenségét 35%-kal mérsékli. A magas vérnyomás megfelelő kezelésével a keringési betegségek okozta halálozás (mortalitás) 21%-kal csökken.
A hipertónia és az elhízás együttes fennállásakor a kardiovaszkuláris kockázatnövelő szerep hatványozódik. A túlsúly hatására megemelkedik a vérzsírok mennyisége, és megváltozik azok összetétele. E két változás következményeként egyrészt károsodik az érfal szerkezete, másrészt megnő az érfalkárosító, illetve az érelmeszesedést okozó összetevők aránya a szervezetben. Az érbelhártyában keletkező károsodások révén csökken a nitrogén-monoxid termelése, ami fokozza a keringési betegségek kialakulását. Túlsúlyban az erek összehúzódnak, az artériák átmérőcsökkenése következtében fokozódik a perifériás ellenállás. Az elhízás jelentős terhet ró a szívre, a bal kamra és a bal kamrai izomtömeg mérsékelt növekedését eredményezi.
A magas vérnyomás veszélyei
Kezelési stratégiák gyermekkori hipertónia esetén
A terápia során célunk a hypertonia szervkárosító hatásainak kivédése olyan populációban, ahol a betegség előreláthatólag több évtizeden keresztül fennáll. A nélkülözhetetlen, de az adott betegre szabott, reális célokat megfogalmazó életmódbeli változtatások mellett szükség lehet gyógyszeres kezelés bevezetésére is.
Életmódbeli változtatások
A nem gyógyszeres kezelés magában foglalja azon kockázati tényezők megszüntetését vagy csökkentését, melyek elősegítik a magasvérnyomás-betegség kialakulását vagy fenntartását. Tágabb értelemben a magatartás-változtatást, az egészséges életmódot, a korszerű táplálkozást, a dohányzás és az alkoholfogyasztás csökkentését, melyek rövid távú előnyöket és hosszú távú eredményeket nyújtanak. Az enyhe hipertóniában szenvedőknek életmódváltással nagy esélyük van a vérnyomás normalizálására! Akik képesek lemondani káros szokásaikról, és az új életforma segítségével megfelelő szinten tartják vérnyomásukat, megelőzhetik ezzel más, súlyosabb betegségek kialakulását.
Az elhízás nagyrészt a kulturális és környezeti viszonyok által befolyásolt étkezési szokások, illetve a mozgásszegény életmód következtében alakul ki, de nem hagyhatók figyelmen kívül az örökletes tényezők sem. A szakképzett dietetikus a páciens étkezési szokásainak felmérését követően (táplálkozási anamnézis, diétás napló) megbeszélheti a magas vérnyomás kezelése szempontjából ideális, személyre szabott diétát. A mozgásterápiás szakember a beteg fizikai állapotának felmérését követően elkészítheti a megfelelő edzéstervet.
Gyógyszeres kezelés
A gyógyszeres kezelést monoterápiában, a legkisebb szükséges dózis beállításával kezdjük. Amennyiben így nem sikerül megfelelő terápiás hatást elérni, a kezelést más támadásponton ható gyógyszer hozzáadásával egészítjük ki. Az elsődlegesen választandó szerek a Ca-csatorna-blokkoló (amlodipin, lercadipin stb.), az ACE-inhibitorok (perindopril, ramipril stb.), az ARB-k (valsartan, losartan stb.) és a diuretikumok (thiazidszerű diuretikumok: indapamid). Ezek elégtelensége, mellékhatások vagy speciális megfontolások (célszervkárosodás, társbetegség, rezisztens hipertónia) esetén béta-blokkolóval, spironolactonnal, alfa-blokkolóval, centrális szerrel lehet kiegészíteni a terápiát. A terápiát a jobb hatásosság és a kevesebb mellékhatás miatt gyógyszerkombinációval érdemes elkezdeni. A terápia felépítése során minél hamarabb tanácsos a célértékeket elérni.
A hipertónia-ellátás mindennapjaihoz hozzátartoznak a rezisztens esetek. Erről akkor beszélünk, ha diuretikumot is tartalmazó hármas gyógyszer-kombináció teljes dózisa mellett sincs célértéken a beteg vérnyomása. Fontos a háttérben meghúzódó okok tisztázása: életmódbeli tényezők feltárása (rendszeres alkoholfogyasztás, fokozott sóbevitel, pszichés feszültség), rossz terápiahűség (ennek több aspektusa lehet), másodlagos hipertónia fennállása, rossz mérési technika, elhízás stb.
A védőnői szakmai kollégium szerepe a hipertónia gondozásában
A hipertónia gondozása multidiszciplináris feladat, amely a jelenlegi klasszikus háziorvosi csapat mellett társszakmák (dietetikus, gyógytornász, gyógyszerész, pszichológus) bevonását is igényli. Az alapellátásnak döntő szerepe van a betegség szűrésétől a diagnózis felállításán és az egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorok, célszervkárosodások feltárásán át a kezelés beállításáig és a beteg gondozásáig. A praxisközösségek ideális terei a gondozási munkának.
A hipertóniás beteg ellátása során a praxisközösségi asszisztensek a helyes vérnyomásmérés technikájának megtanításában, a vérnyomás ellenőrzésében, a vérnyomásnapló áttekintésében nyújthatnak segítséget. A praxisközösségek és a járási egészségfejlesztési irodák a szűrés fókuszának kitágításán túl közös betegklubok működtetésével segíthetik a betegek ismereteinek bővítését. Ezeknek a kluboknak a működésébe a praxisközösségek, illetve a hipertónia-ellátóhelyek licenccel rendelkező szakemberei is bekapcsolódhatnak. A praxisközösségek munkáját a jövőben szakemberek segítik, akik a háziorvosi terápiás és gondozási lehetőségeket bővítik, erősítik. A praxisközösségek alakítására vonatkozó felhívás feladatként jelöli meg az országos szakmai irányelvek alkalmazását a praxisközösségek munkája során. Fontos feladatuk lesz a praxisközösségeknek ezeknek az ajánlásoknak az adaptálása a helyi viszonyokra, a helyi ellátásrendek kidolgozása.
A hipertónia szűrése
A hipertónia szűrése alapvető fontosságú a betegség felismerése szempontjából, mert a betegség leggyakrabban tünetmentes. A jogszabály értelmében a minden 21 évet betöltött páciensnél elvégzendő alapstátusz-felvétel része a vérnyomásmérés is. Minden rendelői orvos-betek találkozás alkalmával szükséges lenne a vérnyomást megmérni és rögzíteni az orvosi dokumentációban, valamint tájékoztatni a beteget a vérnyomásértékéről.
Azonban a rendelőben a körzethez tartozóknak csak egy része jelenik meg személyesen, ezért egyéb módot is kell találni a lakosság elérésére. A szűrés szempontjából komoly jelentőséggel bír a foglalkozás-egészségügyi szolgálat. További lehetőség a járási egészségfejlesztési irodák és a praxisközösségek együttműködése. A közösen szervezett színtérprogramokon (települési, iskolai programok stb.) együttműködve szintén sok ember vérnyomását lehet ellenőrizni.
A rendelői vérnyomásmérés ismétlésének gyakorisága:
| Életkor | Vérnyomás | Ismétlés gyakorisága |
|---|---|---|
| 40 év alatt | Optimális, kockázatmentes | Ötévente |
| 40 év alatt | Normális | Háromévente |
| 40 év alatt | Emelkedett-normális | Évente |
| 40-65 év között | Optimális | Háromévente |
| 40-65 év között | Normális | Kétévente |
| 40-65 év között | Emelkedett-normális | Évente |
A hipertónia betegség diagnózisa szintén a háziorvos feladata. A diagnosztika része az egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorok felmérése, valamint az esetlegesen fennálló szervkárosodás kimutatása is. A diagnosztika első lépése a betegség igazolása ismételt rendelői vérnyomásmérésekkel, fehérköpeny-hipertónia, maszkírozott hipertónia gyanúja esetén otthoni vérnyomásmérésekkel vagy ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) kiegészítve. A Magyar Hypertonia Társaság (MHT) az ABPM Regiszter programjával támogatja a vizsgálat minél szélesebb körben való terjesztését a háziorvosok között. A diagnózis felállítását követően laboratóriumi vizsgálat, EKG, hasi ultrahang és szemészeti vizsgálat is szükséges a fent részletezett okok miatt. Amennyiben szekunder hipertónia gyanúja merül fel (kóros elektrolit, vese-, pajzsmirigyfunkciós vagy vizeletlelet esetén, képalkotó vizsgálat által kimutatott eltérések esetén, non-dipper ABPM lelet esetén stb.) a szakellátást is be kell vonni a kivizsgálásba. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a magas vérnyomás ellátása felnőttkorban a háziorvos feladata, munkáját viszont segíthetik a járási alapellátási központokban kialakított alapszintű szakrendelések.
tags: #gyermekkori #hipertonia #vedonoi #szakmai #kollegium