Az anyaság intim környezete: szexualitás és párkapcsolat a gyermekágy után

A kisbaba érkezése minden család életében sorsfordító pillanat, amely fenekestül forgatja fel a korábbi rutint, az érzelmi világot és a párkapcsolati dinamikát is. A gyermekágyas időszak, az a bűvös hat hét, valójában egy rendkívül érzékeny átmeneti rítus, ahol az anya teste és lelke próbál visszatalálni önmagához, miközben minden figyelmét az új élet oltalmazása köti le.

Ez az időszak - amellett, hogy telis-tele van csodálatos, máshoz nem hasonlítható boldogsággal, eufórikus pillanatokkal - nem kevés kihívást tartogat az édesanyáknak, mind testi, mind lelki vonatkozásban. Ebben a sűrű, érzelmektől és fáradtságtól terhes időszakban az intimitás kérdése gyakran háttérbe szorul, vagy éppen szorongást vált ki a szülőkben.

A gyermekágy fogalma és élettani folyamatai

A szülést követő hathetes időszakot, a gyermekágyat (puerperium physiologicum) hagyományosan úgy definiáljuk, mint azt az időszakot, amikor az anyai szervezetben bekövetkezett változások visszafejlődnek (involutio), és megindul a tejelválasztás. A korai gyermekágy a szülést követő hetedik napig, a késői gyermekágy pedig a második héttől a hatodik hét végéig tart.

A „gyermekágy” kifejezés már a nevében is arra utal, hogy az édesanyának pihenésre van szüksége. Ugyanakkor fontos, hogy az édesanya minél hamarabb - szövődménymentes szülés után két órával - felkeljen, és óvatosan, kísérővel mozogni kezdjen. A szülés után a gyermekágy időszakában igen fontos a hasi szervek kímélete: a kismama ne végezzen megerőltető tornagyakorlatokat, mellőzze a hasizomgyakorlatokat, és ne emeljen a baba súlyánál nehezebb tárgyat.

A gyermekszületés minden szőnyeg alá söpört dologról lerántja a leplet, reflektorral megvilágít mindent, ami hirtelen megoldandó feladatként tornyosul elé. Az anya előbb kinyílott a szülésre, fizikailag, lelkileg és érzelmileg, most pedig a visszazáródási- és integrálási folyamat finom lépéseiben van. Spanyolul ezt az időszakot „cuarentena”, vagyis karantén néven emlegetik, utalva a bent, az otthon világára, arra az időszakra, amikor a család zárt, intim közegben, biztonságban kapcsolódik a gyermekéhez és a család többi tagjához.

Hormonális hullámvasút és testi változások

A szülés utáni első hetekben a női szervezet egyfajta hormonális hullámvasúton ül, ami közvetlen hatással van a libidóra és a fizikai komfortérzetre. Az ösztrogénszint drasztikus zuhanása, amely a méhlepény távozását követi, gyakran okoz a menopauzához hasonló tüneteket, például hüvelyszárazságot vagy hangulatingadozást. A szoptatás alatt felszabaduló prolaktin hormon, amely a tejtermelésért felelős, szintén kettős szerepet játszik az intimitás alakulásában. Miközben erősíti az anya és gyermeke közötti kötődést, jelentősen elnyomhatja a szexuális vágyat, és tovább fokozhatja a nyálkahártyák érzékenységét.

A test regenerációja nem ér véget a kórház elhagyásával; a méh összehúzódása, a lochia (gyermekágyi folyás) jelenléte és a szövetek gyógyulása mind időt igényel. A kismamák gyakran érzik úgy, hogy a testük már nem csak az övék, hiszen a baba igényei és a fizikai gyógyulás folyamatai dominálják a mindennapokat. A tükörbe nézve sok édesanya idegennek érezheti azt a testet, amely kilenc hónapon át táplálta és óvta a gyermekét. A megnyúlt bőr, a striák, a megváltozott mellek vagy a császármetszés hege olyan fizikai jelek, amelyek az anyaság történetét mesélik el, mégis nehéz lehet velük megbarátkozni. Lényeges megérteni, hogy a partner szemében ezek a változások gyakran nem hibák, hanem az erő és a szeretet szimbólumai. A férfiak többsége csodálattal tekint párjára a szülés után, és nem a tökéletes idomokat keresi, hanem a társát, akivel közösen hoztak létre egy új életet.

A fokozatosság itt is kulcsszó: kezdetben elég lehet, ha csak megbarátkozunk az új érintésekkel. Egy pihentető zuhany, a bőr hidratálása vagy a kényelmes, mégis esztétikus otthoni ruházat segíthet abban, hogy a nő újra felfedezze saját nőiességét a szülői szerep mellett.

A szexualitás újraélesztése és a fizikai akadályok

Amikor elérkezik az idő az első szexuális együttlétre a szülés után, a legtöbb nőben ott bujkál a félelem a fájdalomtól. Ez a szorongás önmagában is feszültséget okoz a medencefenék izmaiban, ami még nehezebbé teszi az élményt. A vízbázisú vagy szilikon alapú síkosítók használata szinte minden esetben javasolt, még akkor is, ha korábban nem volt rájuk szükség. A szoptatás okozta hüvelyszárazság ugyanis nem a vágy hiányát jelzi, hanem egy élettani állapot, amelyet mesterséges segítséggel könnyen orvosolhatunk. A pózok megválasztása szintén kritikus tényező. Azok a pozíciók, amelyek lehetővé teszik az anya számára a behatolás mélységének és ütemének kontrollálását, sokkal magabiztosabbá teszik a nőt.

A terhesség és a szülés megviseli a gátizmokat, amelyeknek kulcsszerepük van nemcsak a vizelettartásban, hanem a szexuális örömszerzésben is. A gyenge vagy túlzottan feszes medencefenék egyaránt okozhat fájdalmat vagy az érzékelés csökkenését. A regenerációt már a gyermekágy alatt el lehet kezdeni nagyon kíméletes, légzéssel összekötött gyakorlatokkal, amelyek segítik a terület vérellátását és a szövetek rugalmasságának visszanyerését. Később érdemes szakemberhez, például kismama-fizioterapeutához fordulni, aki segít felmérni az izmok állapotát és személyre szabott programot állít össze. Fontos tudni, hogy a fájdalmas együttlét (diszpareunia) nem olyasmi, amivel együtt kell élni. Ha a hathetes kontroll után is tartós panaszok jelentkeznek, érdemes felkeresni egy szakorvost vagy szexuálpszichológust.

Egy nő mesélte el történetét, ahol a szülés utáni inkontinencia vált a szexuális élet gátjává. Az orvos által javasolt lézeres kezelés, valamint a gát- és medencefenéki izmok tornája segített neki visszanyerni az önbizalmát és az intimitást a párjával. Ez a példa is mutatja, hogy a fizikai problémákra van megoldás, de ehhez nyílt kommunikációra és megfelelő szakmai segítségre van szükség.

A kommunikáció fontossága és a tabuk ledöntése

A gyermekágy idején a kommunikáció gyakran leegyszerűsödik a logisztikai feladatok megbeszélésére: mikor aludt a baba, ki vette meg a pelenkát, és mi legyen a vacsora. Azonban az érzelmi intimitás fenntartásához szükség van a mélyebb beszélgetésekre is, ahol az édesanya kifejezheti félelmeit, fáradtságát és a testével kapcsolatos bizonytalanságait. Sokszor a partner is bizonytalan: fél attól, hogy fájdalmat okoz, vagy úgy érzi, elutasítják, amikor a kismama nem vágyik fizikai kontaktusra. Éppen ezért érdemes verbálisan is megfogalmazni, hogy a közelség iránti vágy megvan, csak a fizikai fáradtság vagy a hormonális hatások pillanatnyilag felülírják azt.

Az aktív figyelmet segítő beszélgetések során kerülni kell a vádló hangnemet. Használjunk „én-üzeneteket”, például: „Úgy érzem, most szükségem van egy kis egyedüllétre a zuhany alatt, hogy újra embernek érezhessem magam.” Ez segít a partnernek megérteni az anya belső állapotát anélkül, hogy személyes támadásnak venné az elhúzódást. Létfontosságú lenne megtanítani a párokat kommunikálni egymással. Sokan azért nem foglalkoznak ezzel, nem gyakorolják, mert nem ezt a példát látták, és nem is tudják, hogyan kell. Azt sem tudják, hogy máshogy is lehet. Látjuk, mennyit segít akár csak egy-két szempontváltás fontosságának a felfogása.

A szexszel kapcsolatos kérdésekről pláne nehéz kendőzetlenül beszélni, még a legőszintébb kapcsolatokban is. Egyszerűen a kultúránk sem ilyen, a teljes prüdéria és a közönséges alpáriság szélsőségei között mozgunk általában. Pedig a tét nagyobb, mint gondolnánk. Néhány évvel ezelőtt egy online anyaközösségben is felmerült az igény a legintimebb témákról való beszélgetésre, így születtek alcsoportok, például egy, ahol a téma konkrétan a szex. Ez is alátámasztja, hogy nagy szükség van a biztonságos, intim, bizalmas légkörre, ahol az anyukák mindent megbeszélhetnek egymással.

Kazimir Ágnes pszichológus, szexuálterapeuta szerint abban a töménységben még számára is megdöbbentő volt, mennyi mindenben keressük azt, amiben különbözünk egymástól, miközben húsba vágó kérdésekben milyen hatalmas hasonlóságok vannak. Mégis félünk beszélni róluk. Ahol egy párkapcsolatban korábban sem tudtak erről beszélni, ott a gyermekágy sem fogja ezt megteremteni, viszont kőkeményen ki fogja élezni a helyzetet. A beszélgetéshez érdeklődés kellene mindkét irányból. Egy küzdelmes párnál sokszor a terápián kerül először terítékre a téma, és maguk is megdöbbennek, mennyire nehéz megnyílni, amikor a saját szükségleteikről lenne szó. Ehhez biztonságban kell érezniük magukat.

A szülés utáni házasélet elromlása nem bontható le nemekre. Ahol korábban szőnyeg alá volt söpörve ez-az, ott a szülővé válás igazi párkapcsolati krízist okozhat. Nyilván kell, vagy legalábbis kellene gyengédség, empátia mindkét oldalról, hisz megváltozik minden, a testhez való viszony, a felelősség, a fontossági sorrend, az értékrend. És hát beindulhat egy komoly, sok mindenre kiterjedő, sokszor tudattalan rivalizáció is. Tény, hogy ez a jelenség általában inkább a férfiakra jellemző. Például a férfi azután, hogy látja, mire volt képes a párja, az úgynevezett „gyenge” nő, meg akarja mutatni, hogy ő is ér annyit. Ő is erős. Rivalizál egy olyan teljesítménnyel, amivel nem lehet. Teszi mindezt azért, mert nem tud hálát, elismerést kifejezni, és mert bizonytalan önmagában, a párjában, gyakorlatilag mindenben. Ezek buta előítéletek, és bizony csak kis részük írható az átélt szülésélmény kontójára.

A szülészeti erőszak hatása a szexualitásra

A szülés körüli erőszak sajnos túlságosan gyakori, és egész konkrétan, valóban poszttraumásstressz-szindrómában szenvedhet, aki ilyesmit él át. Nagyon komolyan kell venni. Az elszenvedők nagyon gyakran élik meg nemi erőszakként a beavatkozásokat és azok módját, és ezáltal a szexuális élet gyakran flashbackektől, pánikreakcióktól terhes.

Először is kezdjük a lehetséges megelőzéssel! A szüléshez bizalom kell. Mégpedig komplex bizalom. Aki bárkiben megbízik, csak azért, mert az a valaki orvos vagy nővér, nos, az ilyen naiv, kiszolgáltatott emberrel bármit meg lehet tenni, és nem csak a szülőszobán. Ráadásul még a felelősséget is vissza lehet dobni a szülő nőre! Az igazi felkészülésre nem elég a kilenc hónap, hiszen az egész, addigra kialakult élet során formálódott személyiség szül a szülőszobán. Úgyhogy a szülésre felkészítésnek nem ott kellene kezdődnie, hogy körbevezetjük a szülőszobán, vagy felfújjuk a szülőmedencét. Biztonságos környezetet kell teremtenünk magunknak, a lehetőségeinkhez mérten persze. A támogató közeg ereje felbecsülhetetlen. De ha már megtörtént a baj, akkor kőkemény feldolgozásra van szükség. Terápiás úton, és/vagy beszélni sorstársakkal, családdal, közeli barátokkal, a párunkkal.

Aki szülészeti erőszak szemtanúja volt, az egy külön történet, mert ott valóban extrém horrordolgokat lehet látni, hallani. Az erekcióra és a gyerekcsinálásra képessé válástól még nem lesz férfi valaki. És akkor megint oda lyukadunk ki, hogy mik a társadalmi elvárások, milyen mintákat hozunk magunkkal generációról generációra. A legnagyobb szerelem mellett is előjöhetnek a hozott minták, hogy az ő anyjának, apjának milyen volt a viszonya a terhességhez, szüléshez, szoptatáshoz. A megváltozott női test, a benne mozgó új élet önmagában is okozhat nehézséget. Van, aki tényleg úgy éli meg, sőt azt mondanám, igen sokan, hogy az egész véres, undorító, a szinte ismeretlennek tűnő párjuk kiterítve vajúdik, és kilő egy nyálkás csúnyaságot, aki ráadásul még rátapad a mellre, és vonszol magával egy gusztustalan madzagot és egy lepényt! Ezt éretten felfogni, ne adj' isten csodaként szemlélni sem ott kell megtanulni. Azok, akik képesek a szülést katarzisként megélni, akik istennőként csodálják az anyát, azok saját magukkal is sokkal inkább egyensúlyban vannak, mint azok, akik az egész életüket kompetícióban töltik. Akik traumatizálódtak a szüléstől, azok nyilván nehezen kapcsolnak át, hogy újra a vágyaik tárgyaként tekintsenek a párjukra. Ehhez, persze, szándék kell.

A szülés után sok nő teste érzékenyebbé is válhat, de a korábbi tabuk ledőlhetnek, a nő a testére büszke lesz, mert képessé vált arra, hogy életet adjon. Jobb lehet a szex a szülés után, ha a szülés jó együttes élményként zajlik. Ha közben végig marad ez az együttes élmény, és ez az újra egymásra találás szenvedélyében csúcsosodik ki. Vagy az előző témához kapcsolódva, az is katartikus tud lenni, ha együtt győznek le egy rémes közös élményt.

Az intim higiénia és a gyermekágyi időszak

A gáttájék tisztán tartása a kismama és a magzat egészsége szempontjából is nagyon fontos. A hüvely bakteriális vagy gombás gyulladásai akár idő előtti fájásokhoz, burokrepedéshez, koraszüléshez, alacsony születési súlyhoz is vezethetnek. A hüvely egészségét az enyhén savas kémhatás biztosítja, amelyben képesek a jótékony baktériumok megtelepedni, és ezáltal a kórokozókat semlegesíteni. A gyulladások kialakításában általában azok a mikroorganizmusok vesznek részt, amelyek egyébként a normál flóra részei, de a kémhatás megváltozása miatt elszaporodnak.

A gyermekágy időszakában a méh regenerálódik, a gátsebek gyógyulnak, úgyhogy a higiénia kiemelten fontos kérdés ekkor is. A hüvelyi folyás akár 6 hétig vagy még tovább is eltarthat. A gátseb fájdalmán is sokszor segít a langyos vagy akár a hideg folyó víz a zuhanyból. Az első napokban semmilyen tisztítószer - szappan, tusfürdő - használata nem javasolt, a varratok fertőtleníthetőek. A szülést követő hat hétben csak zuhanyzás javasolt. Amíg vérzés vagy hüvelyi folyás észlelhető, fontos a (pamut!) betét használata. A betétet minimum háromóránként cserélni kell, hogy csökkentsük a fertőzések kockázatát. Tampon használata a gyermekágy alatt tilos! Minden székletürítés után tisztálkodjunk, mossuk le alaposan a gáttájékot. A vizet óvatosan itassuk le, tartsuk szárazon a területet. A gátsebnek jót tesz a „szellőztetés”: aludjunk hát bugyi nélkül, egy törülközőt magunk alá téve.

A lepényi szakasz és a szülés utáni vérzés

A baba megszületése utáni pillanatokban már készülnek az első fényképek, az első videók a kis jövevényről, holott ekkor érkezünk még csak el a szülés legkockázatosabb részéhez, a lepényi szakaszhoz. A legtöbb várandósságról, szülésről szóló könyv nem sok szót fecsérel erre a szakaszra és beéri annyival, hogy megszületik a méhlepény és kész. Holott a szülésnek ez a lezáró szakasza az, amikor nagyon súlyos következményekkel járó probléma történhet: a szülés utáni (fokozott) vérzés vagy más néven szülés utáni hemorágia (PPH). Ez a jelenség egyáltalán nem ismeretlen jelenség, olyannyira nem, hogy a szülések (hüvelyi és császár is!) 7-20%-ában előfordul.

A méh összehúzódása valójában már a kitolási szakaszban megkezdődik, ahogy a baba ereszkedik a szülőcsatornában, a méhlepény és a méh vele együtt ereszkedik, mert a méh már ilyenkor húzódik össze. A szülés utáni eufória és a baba közelsége egy óriási oxitocin löketet vált ki - a vér oxitocin szintje még magasabb lesz, mint bármikor a vajúdás és a szülés alatt - ami összehúzza a méhet. A méhlepény legtöbbször a méh felső végénél, a méh fundusánál tapad, ami a méh összehúzódásával együtt a széleinél összehúzódik és középen kezd el leválni a méhről. Ahogy a méhlepény közepe leválik, alatta összegyűlik a vér, ettől a lepény és végül az egész leválik, mint egy felfordított medúza.

Ha a méh a baba születése után nem húzódik össze, akkor a méhlepény helyénél a méh tovább vérzik és szülés utáni hemorágia alakul ki. Vagyis a méhnek össze kell húzódnia! A szülés utáni hemorágiának egyéb okai is lehetnek, de az esetek 70-80%-ában a probléma forrása a méh nem megfelelő tónusa, vagyis az, hogy a méh nem húzódik össze. Ennek okai lehetnek:

• Nincs elég oxitocin hormon a vérben: Az oxitocin hormon nagyon szégyenlős hormon, szereti, ha sötét van, vagy legalábbis félhomály, szereti, ha nyugalom van és szereti az intim, bennsőséges hangulatot.
• Van elég oxitocin hormon a vérben, de a méh nem húzódik össze eléggé: Ez akkor fordulhat elő, ha a méhen lévő oxitocin jelfogók (receptorok) valami miatt nem működnek.
• Fizikai akadályok: Ilyen lehet egy nagyobb vérrög a méhben, egy bentmaradt méhlepény darab vagy akár egy pisivel teli húgyhólyag.

Ezért otthonszülésnél és kórházi szülésnél is számíthatsz arra, hogy a baba születése után meg fogják tapogatni a pocakodat, hogy megállapítsák a méh tónusát. A szülésznő vagy bába árgus szemekkel fogja megvizsgálni a méhlepényt is, azért hogy meggyőződjön arról, hogy az teljes egészében kijött.

A szakirodalom 500 ml (fél liter) feletti vérveszteséget fokozott vérzésnek nevez, 1000 ml (1l) felett veszélyes mértékű vérzésről beszélünk és ennek a duplája, két liter körüli vérveszteség pedig már a legtöbb esetben halálos kimenetelű. A vér mennyiségét nem fogják kanálkával megmérni, de a szülésznő, a bába ránézésre tudja, hogy mennyi az annyi. Ráadásul az abszolút vérmennyiségnél még fontosabb az egyedi helyzet helyes felismerése! Egy vékony, kis termetű édesanyánál, aki esetleg még vashiánnyal is küzdött a várandósság alatt, a tankönyvi határértékeknél kevesebb vérveszteség is problémás lehet; míg egy erősebb testalkatú anyánál, akinek tökéletes volt a vérképe, nagyobb mennyiségű vérzés sem feltétlenül okoz problémát.

A PPH kockázati tényezői és megelőzése

Vannak olyan tényezők, amik megemelik a PPH kockázatát. Ezek egy része már a szülés előtt tudható!

Szintén vannak olyan kockázati tényezők, amik a szülés folyamán derülnek ki! Ilyen például, ha 4,5 kg-nál nagyobb a baba vagy ha nagyon gyorsan zajlott le a szülés. Fontos azonban tudni azt, hogy a PPH esetek legalább negyedében nincs semmiféle kockázati tényező, de sajnos a szülés utáni túlzott vérzés mégis előfordul! Éppen emiatt nagyon fontos a minél hatékonyabb megelőzés és emiatt javasolja az Egészségügyi Világszervezet a PPH megelőzésére a lepényi szakasz aktív vezetését.

A lepényi szakasz aktív vezetése három elemből áll: valamilyen méhösszehúzó gyógyszert adnak az édesanyának, elkötik a köldökzsinórt és a köldökzsinór gyengéd húzásával rásegítenek a méhlepény megszületésére.

1. Méhösszehúzó gyógyszer: Legtöbbször szintetikus oxitocin, de időnként alkalmaznak más simaizom összehúzó gyógyszereket is. Ha a szülés alatt az édesanya nem kapott IV oxitocint vagy ha nincs bekötve intravénás branül, akkor ezt a baba születése után vagy a méhlepény születése után izomba adják. Fontos tudnod azt, hogy a szintetikus oxitocin nem megy át a babába, tehát akkor sem okoz problémát, ha ezt akkor adják, amikor a köldökzsinór még ép és még nem született meg a méhlepény.
2. Köldökzsinór elkötése: Régebben a lepényi szakasz aktív vezetése jegyében a baba megszületése után azonnal elkötötték a köldökzsinórt, de ma már szerencsére a legtöbb helyen megvárják az elkötéssel, amíg a zsinór pulzálása megszűnik, hogy a baba hozzájusson még a méhlepényben lévő vérmennyiséghez és ezáltal könnyebb legyen a külvilági adaptációja.
3. Köldökzsinór húzása: Az aktív menedzsment harmadik eleme, hogy a köldökzsinór elkötése után finoman húzzák vele a méhlepényt, ellenőrzik a leválását és rásegítenek a lepény megszületésére is.

A méhlepény megszületésével kapcsolatban a másik álláspont a várakozó álláspont. Ilyenkor nincs rutin oxitocin injekció, még tovább várnak a köldökzsinór elkötésével és nem segítenek rá húzással a lepény megszületésére sem, hanem várakoznak, amíg az spontán meg nem születik. Ez jellemzi az otthonszüléseket is, de nagyon fontos kiemelni, hogy egy otthonszülésnél minden környezeti feltétel adott a szülés utáni természetes oxitocin lökethez!

PPH kezelése és amit tehet az édesanya

Ha a hemorágia oka valóban a méh nem megfelelő tónusa, akkor valószínűleg a legeslegelső dolog, amit a szülésznő vagy bába tenni fog, az egy nagyon erős méhmasszázs. Ha a masszázs hatására sem húzódott össze eléggé a méh, akkor a következő lépés az oxitocin (vagy egyéb méhösszehúzó szer) injekció. Ha a fokozott vérzést az okozta, hogy lepény darab vagy lepény darabok maradtak a méhben, akkor előfordulhat, hogy ezt kézzel szükséges kiszedni. Ha a vérzést ezek a beavatkozások sem állították el, akkor egy másik szülészeti műfogás, a bimanuális kompresszió segíthet. Amennyiben a vérzés még így sem hagy alább vagy ha a méh ismét ellazul, amint a kompressziót megszüntetik, akkor a következő lépcső a műtéti megoldás.

A szülés utáni túlzott vérzés megelőzésére még van két módszer, amit kórházakban nem, de otthonszüléseknél hatékonyan alkalmaznak. Az egyik ilyen módszer a homeopátiás szerek alkalmazása. Bár tudományos kutatások nem támasztották alá a homeopátia hatékonyságát, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy bizony ez működik - illetve inkább működhet! A másik, szintén bábák által alkalmazott módszer is pszichés alapon működik: a bába rászól az édesanyára, hogy hagyja abba a vérzést. Ez elég abszurdnak hangzik elsőre, de ahogy a placebo, a rászólás hatására is valami csoda történik, történhet az agyban!

A legeslegfontosabb, hogy ne akadályozd meg azt, hogy az agyalapi mirigyed az életed legnagyobb oxitocin löketét produkálja! Amikor a baba megszületett, gondolj arra, hogy még nincs vége a szülésnek! Ha a babával minden rendben van, akkor ne nyúljon hozzá senki és ne vigyék el Tőled - legalább addig ne, amíg a méhlepény meg nem születik. Egy ennél kisebb horderejű, de szintén nagyon fontos teendő a vajúdás alatt a rendszeres pisilés!

Gyakori kérdések a szülés utáni intimitásról

Összegyűjtöttünk néhány gyakori kérdést és választ, amelyek segíthetnek eligazodni a gyermekágy utáni intimitás útvesztőiben.

1. Mikor lehet leghamarabb elkezdeni a szexuális életet szülés után?

   Általában a hathetes kontrollvizsgálatig javasolt várni, amíg a méhszáj teljesen bezáródik és a belső sebek begyógyulnak a fertőzések elkerülése érdekében. Császármetszés esetén is várni kell a hathetes kontrollig, mert bár a gát nem sérült, a méh belsejében lévő lepényi sebnek és a hasi vágás mélyebb rétegeinek is idő kell a teljes gyógyuláshoz.

2. Normális, ha egyáltalán nem vágyom az érintésre a szülés után?

   Teljesen természetes. A hormonális változások, a kialvatlanság és az, hogy egész nap egy kisbaba „csüng” az anyán (az úgynevezett „touched out” érzés), átmenetileg teljesen kiolthatja a libidót. Ezt el kell fogadni, és nem szabad bűntudatot érezni miatta.

3. Mit tegyek, ha fájdalmat érzek az együttlét alatt?

   Első lépésként használjatok bőségesen síkosítót, mivel a szoptatás miatti hüvelyszárazság gyakori. A legjobb a vízbázisú, parabénmentes és illatanyagmentes készítmény, amely nem irritálja az érzékeny nyálkahártyát. Ha minden igyekezetünk ellenére nagyon fáj, érdemes megnézetni magunkat.

4. Hogyan mondjam meg a páromnak, hogy még nem állok készen?

   Legyél őszinte és használj én-központú mondatokat. Magyarázd el, hogy vágysz a közelségére, de a testednek még regenerálódnia kell.

5. Okozhat a szoptatás váratlan teherbeesést?

   Igen, a szoptatás nem tekinthető 100%-os fogamzásgátló módszernek. Érdemes már a várandósság végén vagy a szülés utáni első hetekben konzultálni a nőgyógyásszal a megfelelő fogamzásgátlási módszerről.

tags: #gyermekagy #intim #kornyezet #a #babavalu