Gy. Szabó Béla (Gyulafehérvár, 1905. augusztus 26. - Kolozsvár, 1985. november 30.) romániai magyar grafikus és festő, az erdélyi metszetművészet megreformálója. Életműve hatalmas: mintegy 15 000 szén- és tusrajzból, 1500 fametszetből, közel 200 olajképből és csaknem 1300 pasztellrajzból áll.
Gy. Szabó Béla székelyföldi származású vasutas család hetedik gyermekeként született. Elemi és gimnáziumi tanulmányait Gyulafehérváron végezte. A gimnáziumban kiváló rajztanára volt Reithofer Jenő személyében, aki Székely Bertalan mestertől tanult. Gy. Szabó a budapesti Műegyetemen tanult, 1927-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. Noha a humán tantárgyak mellett rendkívüli jó érzéke volt a matematikához is, s már egyetemi évei alatt tudatosult benne a pályaváltás igénye, mégis befejezte műegyetemi tanulmányait.
Művészi útkeresés és a fametszés kezdetei
Az egyetem elvégzését követően nem kapott munkát, csak később, 1931-ben alkalmazták tervezőként Kolozsváron az Energia Villamossági Gépgyárban. A Gépgyár 1933-as megszüntetése miatt elvesztette az állását, amit így kommentált: „[Végül nem én], hanem a mérnöki hivatás hagyott ott engem. Ez nagyon jó mozzanat volt az életemben.”
A nyilvánosság előtt először 1932-ben jelent meg, egy Kós Károly által szervezett kiállításon hat szénrajzot és két pasztellt mutatott be. Kós Károly Gy. Szabó rajzait látva, ajánlotta neki, hogy próbálkozzék fametszéssel. A gazdasági válság előidézte nélkülözés inspirálta első sorozatát, a Liber miserorum (Szegények könyve) című kötetét.
Az utazások és a természet harmóniája
Az 1930-as évek második felében módja nyílt továbbképezni magát a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Varga Nándor Lajos volt a mestere. Bejárta Európa legszebb tájait, ellátogatott Olaszországba, Dalmáciába, Bulgáriába, Görögországba. Utazásainak tájélményeit rajzokban, pasztellekben, s gazdag színvilággal örökítette meg, beköszöntött az ő derűs alkotói korszaka.
| Művészeti korszak | Főbb jellemzők |
|---|---|
| Kezdeti korszak | Szénrajzok, szociális érzékenység (Szegények könyve) |
| Utazások korszaka | Pasztellek, tájábrázolás, Liber Vagabundi |
| Érett korszak | Fametszetek, Dante és Jelenések könyve ciklusok |
A szanki hagyaték és a képtár
Gy. Szabó Béla 1936-ban járt először Szankon, majd a következő években többször is. A művészt nagyon megragadta ez az alföldi szelíd buckás, kis belvizekkel tarkított egyszerű táj és az emberek. Itt készült 28 tusrajzát 1941-ben Homokvilág című albumában adta közre. 1982-ben, utolsó szanki látogatásakor született döntés arról, hogy állandó kiállítási helyet biztosít a község a neki adományozott műveknek.
A képtár avatása 1986. október 3-án volt, ezt a művész sajnos már nem érhette meg. A képtár építésze Szálas Péter volt, Kerényi József Ybl-díjas építész tervvázlata alapján. Az épület 250 m2, ebből 150 m2 a könyvtár. A szanki Gy. Szabó Béla Képtárban napjainkban is őrzik az életmű jelentős részét, rendszeresen szervezve tematikus kiállításokat, melyek bemutatják a mester páratlan grafikai tudását.