Gy. Szabó Béla grafikai művészete

Gy. Szabó Béla (Gyulafehérvár, 1905. augusztus 26. - Kolozsvár, 1985. november 30.) a romániai magyar grafika kiemelkedő alakja volt, aki gazdag és sokrétű életművet hagyott hátra.

Elemi és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, Gyulafehérváron végezte. Gimnáziumi évei alatt Reithofer Jenő volt a rajztanára, aki Székely Bertalan tanítványaként mély szakmai tudással rendelkezett. Ez az időszak alapozta meg Gy. Szabó művészi érdeklődését.

A budapesti Műegyetemen tanult, ahol 1927-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. Már egyetemista korában is erősen foglalkoztatta a rajzolás. Első pasztellképét, "Édesanyám" címmel, 1925-ben készítette. Képei ekkoriban környezetéről, gyulafehérvári élményeiről vallottak.

1931-ben Kolozsváron kapott állást az Energia Villamossági Gépgyárban, ami azt jelentette, hogy csak esténként és éjszaka tudott alkotni. Ebben az időszakban főként szénnel és ceruzával dolgozott.

1932-ben Kós Károly által rendezett kolozsvári kiállításra jutott el néhány szénrajzával és két akvarelljével. Kós Károly felismerte Gy. Szabó tehetségét, és ajánlotta neki a fametszés kipróbálását.

A nagy gazdasági válság hatására 1933-ban megszűnt a gyár, ahol dolgozott. 1935-ben jelent meg a "Liber miserorum" (Szegények könyve) című alkotása.

Az 1930-as évek második felében módja nyílt továbbképezni magát a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Varga Nándor Lajos volt a mestere. Ezt követően bejárta Európa legszebb tájait, ellátogatott Olaszországba, Dalmáciába, Bulgáriába és Görögországba. Utazásainak tájélményeit rajzokban, pasztellekben, gazdag színvilággal örökítette meg, ekkor kezdődött derűs alkotói korszaka.

1939-ben jelent meg "Liber vagabundi" (Barangolókönyv) című albuma, amely az ember és a természet harmóniájának kifejezésére törekedett. Munkássága egyre mélyebbre hatolt a természet ábrázolásában. 1941-ben a 28 tusrajzot tartalmazó "Homokvilág" című albumában az Alföld és a bugaci puszta lírai képei kaptak helyet.

1951-1965 között készültek "Tizenkét hónap" című metszetei, melyeket a "Hónapok" című albumban adtak közre 1973-ban. Folyók, tavak, vízesések ábrázolásánál kitűntek fényábrázoló képességei.

1956-57-ben Kínában rajzolt, 1969-72 között pedig sokat dolgozott a Balaton partján. Később, 1972-73-ban Mexikóba, 1980-ban az NSZK-ba és Kolumbiába látogatott. Élményeiről rajzokkal és pasztellekkel illusztrált útikönyvekben számolt be.

Utolsó témája az apokalipszis volt, melyet a Bibliából, "A jelenések könyvéből" merített. Ezzel a témával 22 grafikában kereste a végső kérdésekre a választ.

Gy. Szabó Béla gazdag életművet hagyott hátra. Minden témát alaposan végigrajzolt, alázattal szolgálta a grafikai művészetet, és annak virtuóz mesterévé vált. Expresszív és lírai volt a kifejezési módja, képei az egész világot bejárták, és mindenütt sikert arattak.

Festőként és grafikusként is alkotott. Eleinte tájképeket és portrékat készített olajjal és pasztellel, de legjellemzőbb munkái a metszetek voltak, ahol a fekete és fehér szín árnyalataival (már-már színesnek ható módon) érte el stílusának meghatározó elemeit. Olajképei, pasztelljei, vízfestményei, metszetei, ceruza- és tusrajzai, illetve albumai szinte az egész világot bejárták. Kiállítása volt Erdélyen és Budapesten kívül Bécsben, Hollandiában, Észak- és Dél-Amerikában. 1954-ben részt vett a Velencei Biennálén. 1986-ban emlékkiállítása volt a Nemzeti Galériában.

Munkásságáért Romániában több magas rendű kitüntetést kapott, köztük állami díjat, Kulturális Érdemrend 1. fokozatát, Érdemes Mester díjat. Franciaországban Liége város díszpolgárává avatták.

Sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben található.

tags: #gy #szabo #bela #muveszete