A magyar nyelv tele van olyan kifejezésekkel, amelyek mélyebb értelmet hordoznak, mint elsőre gondolnánk. Ezek a szólások és közmondások nemcsak a nyelv szépségét mutatják meg, hanem bepillantást engednek őseink gondolkodásmódjába, életkörülményeibe és a történelembe is. Ahogy a bevezetőben is olvasható: „Mi a nyelvünket, melyet ükapáinktól örököltünk, úgy beszéljük, mint a kisgyerekek. Sok mindenre nem emlékszünk.”
Vizsgáljuk meg ezeket a kifejezéseket, hogy jobban megértsük, miért is fontosak, és hogyan használhatók a mindennapokban, miközben elkerüljük az ítélkezés csapdáját, és nyitottan állunk a világ dolgaihoz.
A szóbeli bántalmazás és a kommunikáció fontossága
A kommunikáció nem csupán szavak sorozata, hanem érzelmek, gondolatok és szándékok kifejezése. Azonban nem minden kommunikáció egészséges. A szóbeli erőszak során az elkövető fél nem alkalmaz fizikai erőt, hanem a másik önértékelését szavakkal rombolja le. Nem kíváncsi a másik véleményére, hanem saját igazságát akarja mindenáron bebizonyítani, és így a másik fölötti uralmát biztosítani. A vita tárgya gyakorlatilag mindegy, a lényeg a viselkedés milyensége: a másik összezavarása, manipulációja, az erő és hatalom egyenlőtlen eloszlásának fenntartása céljából.
A szóbeli bántalmazás jelei
- A titkolózás és empátia hiánya: A titkolózás lényege valamilyen információ, érzelem vagy gondolat megosztásától való tartózkodás. Ha ez hosszabb időn keresztül fennáll, nehéz egészséges kapcsolatról beszélni. A másik felé érzett empátia, a saját érzelmek, szükségletek, gondolatok kifejezésének hiánya egyértelmű jelként utal a verbális abúzusra.
- Kötözködés és kritizálás: Amikor partnerünk vagy ismerősünk a fűszálba is beleköt, jobb, ha gyanakszunk: valami nincs rendben. Vitatkozókedve, kritikai érzéke messze az átlagon fölüli, legyen az politikai, filozófiai, tudományos vagy teljesen hétköznapi téma.
- Az élmények megkérdőjelezése: Az erőszaktevő megpróbálja a másik élményeit, érzelmeit megkérdőjelezni, az illetőt pedig gyerekesnek, túlérzékenynek beállítani, aki képes apróságokból ügyet csinálni. Ezzel megkérdőjelezi a másik belső realitását, és indirekt módon kijelenti, hogy amit a másik tapasztal, az nem úgy van.
- „Csak vicceltem” kifogás: A bántalmazó valamilyen sértő dolgot viccbe csomagol, így például a másik kinézetét, kompetenciáját vagy intellektuális képességeit kétségbe vonja, majd kijelenti, hogy csak vicc volt.
- A beszélgetés elkerülése: Ha számára nem tetsző téma van terítéken, kilép a beszélgetésből, így megakadályozva a probléma felszínre kerülését, kibontását.
- Az érzések lekicsinylése: Ilyenkor az abuzáló fél a másik tetteit, vágyait, érzéseit lényegtelenné teszi, például a munkáját, nehézségeit, az általa választott ételt, időtöltést, vagy az öltözködési stílusát.
- Fenyi és vádaskodás: A fenyegetés meglehetősen gyakori szóbeli bántalmazási forma, ahogy az ítélkezés és kritika is magában foglalja a partner negatív értékelését.
Az agresszió élménye rendkívül frusztráló és hosszú távon egészségkárosító magatartáshoz vezethet, amely lehet testi vagy lelki. Az áldozat az állandósult félelem miatt elkezdhet dohányozni, inni, számítógéppel játszani, vagy kóros méreteket ölthet nála a szorongás, depresszió, különféle testi tünetek.
Az érzelmi bántalmazás 7 figyelmeztető jele
Mit tehetünk a szóbeli bántalmazás ellen?
Az első lépés, hogy vedd észre, miben vagy benne. Egy abuzív partner működéséhez kell valaki, aki mindezt elszenvedi. Ez egy játszma, amihez egy ember nem elég. Épp így, a változás is mindkét fél változását magában foglalja: az elszenvedő fél jobban kiáll magáért, az abuzív partner pedig képes ezt tolerálni, és visszább vesz az agresszióból. Természetesen ez csak a folyamat egyik lehetséges kifutása.
Amit tehetsz az az, hogy megtanulod, hogyan viselkedj asszertíven, hogyan védd meg magad, hogyan vállalj felelősséget érzéseidért, és a mögöttük rejlő szükségletek kielégítéséért. Fedezd fel, hogy mi a saját részed ebből a játszmából és gondold át saját szerepedet. Akarod ezt így tovább csinálni? Valódi szeretet, empátia és elfogadás akkor lesz a kapcsolatban, ha mindkét fél képes felismerni és tiszteletben tartani saját és a másik határait. Ha nem akarod, hogy a párkapcsolatod, munkahelyi viszonyaid kölcsönös frusztráción és a szülőktől kölcsönzött játszmákon alapuljanak, akkor ismerd meg érzéseidet, kommunikálj hatékonyabban!
- A másik érzelmeinek kifejezése: „Látom, hogy dühös lettél.” Ez először megnövekedett hangerőhöz és dühhöz vezethet, hiszen elismerték az érzéseit, ám tovább folytatva az érzések és szükségletek tükrözését, a másik fokozatosan lenyugszik és képes lesz meghallani azt is, amit Te mondani szeretnél.
- Konzekvenciák megfogalmazása: Jóllehet ha hosszú távon vagyunk kapcsolatban egymással az a legjobb, ha mindenki érdekei mentén tudunk cselekedni, vannak olyan helyezetek, amikor érdemes következményeket megfogalmazni.
- Együttműködés ellenőrzése: Néhány esetben hasznos, ha a kérést követően megpróbálod elérni, hogy a másik tegyen ígéretet.
Elképzelhető, hogy a másiknak esze ágában sincs változni. Ilyenkor próbáld meg felmérni, mit kapsz a kapcsolattól, mit teszel bele, és gondold át a lehetőségeidet egészen a kilépéssel bezárólag, például egyéni pszichológiai konzultációt vagy csoportos pszichoterápiát.
Szólások és közmondások eredete és jelentése
A szólások, ezek a több szóból álló, de a magános szóhoz hasonlóan csak egyetlen fogalmat jelentő és rendszerint elhomályosult eredetű képes kifejezések különösen érdekes, beszédes emlékei az elmúlt időknek, a régi emberek gondolkozásmódjának és életkörülményeinek.
Szakmai kifejezésekből eredő szólások
Nagyon sok szólásmondásunk úgy keletkezett, hogy egy-egy régi, szakmai kifejezés kiszakadt abból a körből, amelyben eredetileg használták, és az emberek nagyobb közösségében elterjedve, új, átvitt értelmet kapott.
- „Dögrováson van”: Kezdetben csupán azok a hajdani pásztoremberek mondották, akik hosszú pálcákba vágott bemetszésekkel, rovásokkal tartották nyilván az őrzésükre bízott jószágot, és akik külön rovásra, úgynevezett dögrovásra metszették fel azokat az állatokat, amelyek a legeltetési idő alatt eldöglöttek, vagy amelyekről látszott, hogy nemsokára már csak annyit fognak érni, amennyit a bőrükért adnak.
- „Dugába dől”: A duga dunántúli tájszó, és hordódongát jelent. Kezdetben csak a vincellérek, a szőlősgazdák meg a kádárok használták ezt a kifejezést, mégpedig olyan hordóra vonatkoztatva, amelynek a dongái egymásra borultak, mert a mai vasabroncsok elterjedése előtt alkalmazott, kevéssé tartós faabroncsok elkorhadtak vagy eltöredeztek rajta.
- „Felönt a garatra”: A molnárok kifejezése volt eredetileg, nem azért, mert a molnárok jobban szerették az italt más mesterségbelieknél, hanem azért, mert a garat szónak csupán újabban van az ismert, testrészjelentése, eredetileg csak a malomnak azt az alkatrészét hívták így, amelybe a megőrlendő gabonát felöntötték.
- „Cserben hagy valakit”: A régi tímárok kifejezése volt, és eredeti értelmében azokra a bőrökre vonatkozott, amelyeket benne felejtettek az erős, maró hatású cserlében.
- „Egy kaptafára húz”: A régi lábbelikészítők nyelvéből ered.
- „Minden lében kanál”, „hosszú lére ereszt”, „hátra van még a feketeleves”: Hajdan a szakácsmesterek műkifejezése volt.
- „Körömszakadtáig tagad”, „harapófogóval sem lehet belőle kihúzni egy szót sem”, „pellengérre állít”, „pálcát tör valaki felett”: Egykor az igazságszolgáltatás kifejezéskincsébe tartozott.
Adomákból származó szólások
Az olyan szólások mellett, amelyek hajdan szakmai kifejezések voltak, mondunk olyanokat is, amelyek valamely adomából származnak.
- „Nem úgy verik a cigányt”: A következő tréfás kis történet a forrása: Amikor a vásárban megismeri a beregszászi bíró egy cigány alatt az ellopott lovát, és egyik kezével a ló kantárját fogja, a másikkal pedig a cigány hátán suhogtatja a pálcát, megszólal a lótolvaj: „Nem úgy verik a cigányt, bíró uram.” - „Hát hogy?” - kérdi meglepve a károsult. - „Két kézzel” - válaszolj a furfangos tolvaj.
- „Előre iszik a medve bőrére”: Ugyancsak ősrégi és több meseírótól versben is feldolgozott adomából keletkezett ez a szólásunk is. Az adoma szerint három, medvevadászatra induló cimbora azzal az ígérettel fizeti ki a kocsmárost, akinek a csapszékébe egy kis bátorságot meríteni előzőleg betértek, hogy majd medvét lőnek, és annak a bőre árából megadják a tartozásukat. Találnak is medvét, de úgy megijednek tőle, hogy az egyik menten elszalad, a másik egy fára mászik előle, a harmadik pedig halottnak tettetve magát elnyúlik a földön. A medve ehhez megy oda, körülszaglássza, de aztán otthagyja. Mikor már nincs veszély, előmerészkedik a másik két cimbora is, és azt kérdi a földön fekvő harmadiktól: „Mit súgott a füledbe a medve?”
Sok szólásról szintén tudjuk, hogy hajdan - rendszerint századokkal ezelőtt - valamely adoma lehetett a forrása, de, noha a szólás ma is él, az a mulatságos történet, amelyből keletkezett, már régen feledésbe merült. Az ilyen szólásokat az jellemzi, hogy tulajdonnév - személynév vagy helynév - fordul elő bennük: „ő se jobb a Deákné vásznánál”; „most légy okos, Domokos”; „él, mint Marci Hevesen”; „pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka” stb.
Gyakran ismételt szólások és modern értelmezésük
Sokszor hallunk mondásokat, amelyek eredeti értelmükben vagy teljesen kifacsart indoklással hangzanak el, és a közlőnek már fel sem tűnik, hogy mit mondott, és annak milyen többletjelentése van.
Gondolatébresztő szólások és hiedelmek
- „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”: Igaz, ha a túlélésre játszol. De nem lehet végcél az egyik napról másikra való élet. Nagyon sokan ezzel tologatják maguk előtt azt, hogy hosszú távra tervezzenek, és semmilyen áldozatot, vagy többletmunkát nem hajlandóak befektetni azért, hogy holnap tényleg eljöjjön az a „túzok”. A „veréb” pedig nem a túlélés szimbóluma, hanem a beletörődésé, megalkuvásé.
- „Járt utat járatlanért el ne hagyj”: Amellett, hogy érdemes nálunk tapasztaltabb emberek élményeit meghallgatni, néha nagyon is hasznos elkalandozni a kitaposott útról, ahol már csak a megszokás vagy a félelem tart. Megnézhetjük, hogy a többi mit tartogat, vagy ránk milyen kalandok várnak ott.
- „Soha ne mondd, hogy soha”: Megijedni rövid ideig tart, és nem is biztos, hogy bekövetkezik. Tervezni, előre gondolkodni, esélyeket latolgatni fontos, de folyamatos rettegésben élni nemhogy nem hasznos, de még árt is.
- „Addig élek, ameddig akarom” (tévesen): Bármibe belebetegedni nem hasznos - senki előnyét nem szolgálja, ha beledöglünk a munkába. Ne az legyen a nagyon előnyös tulajdonságod, hogy képes vagy bárki céljáért háttérbe helyezni az egészségedet.
- „Soha ne add fel!”: Nagyon is add fel, ha olyan dologhoz ragaszkodsz, ami már nem épít, ami már csak fájdalmat okoz, amit halott súlyként hurcolsz magaddal az életben. Add fel nyugodtan, nem vagy tőle gyáva és gyenge.
- „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” (tévesen): Csalóka mondás, mert első nézésre jó kis halogatás elleni tippnek álcázza magát, de sokan inkább önmaguk túlhajszolására használják.
- „Élj a mának!” (Carpe diem): A carpe diem eredetileg azt jelenti, hogy használd ki az adott napban rejlő lehetőségeket, és nem azt, hogy másokra és magadra tekintet nélkül, a holnappal egyáltalán nem törődő vadbaromként teperj a világban, feléld az erőforrásaidat.
- „A kivétel erősíti a szabályt”: Eredetileg úgy szól a mondás: exceptio probat regulam, azaz a kivétel arra készteti a szabály megalkotóját, hogy erősebb szabályt írjon, amibe már a kivétel is beletartozik. Ehhez képest mire használja ezt a mondást az emberek többsége? Lesöprik az élményedet az asztalról.
Közmondások és jelentésük
Az alábbi táblázat néhány gyakori közmondás jelentését foglalja össze:
| Közmondás | Jelentése |
|---|---|
| A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. | A hazugság gyorsan lelepleződik. |
| Aki mer, az nyer. | Ha valakiben arra sincs meg a bátorság, hogy próbálkozzon, akkor nem is számíthat sikerre. |
| Az idő pénz. | Az idő, amit az ember nem (vagy nem elég hatékony) munkával tölt, pénzben is kifejezhető veszteség. |
| Kutyából nem lesz szalonna. | Aki rossz ember, az az is marad, nem fog megváltozni. |
| Jobb adni, mint kapni. | Nagyobb boldogságot okoz valakinek adni valamit, mint amekkorát az, ha kapunk valamit. |
| Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. | Egy ígéret csak akkor ér valamit, ha meg is tartják. |
| Ahány ház, annyi szokás. | Nem érdemes meglepődni azon, ha mások nem úgy csinálják a dolgokat, ahogy te megszoktad. |
| Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! | A legjobb a dolgokat idejében elvégezni, nem érdemes halogatni őket. |
| Aki sokat markol, keveset fog. | Aki telhetetlen, az végül kevesebbet fog kapni, mintha szerény lett volna. |
| Aki keres, talál. | A kitartás előbb-utóbb meghozza a jutalmát. |
| A holtakról vagy jót, vagy semmit. | Ha valaki már meghalt és nem tudja megvédeni magát, akkor nem szép dolog a hibáiról beszélni. |
Az ítélkezés csapdája és a nyitott gondolkodás
„Miért? Hogyhogy magadnak ártasz többet, amikor mások felett ítélkezel?” Az ítélkezés azt jelenti, hogy állítást fogalmazol meg valamiről, valakiről vagy egy helyzetről, jelenségről, melyben többnyire kifejezed a magad számára (is), hogy azt jónak vagy rossznak tartod, miközben talán nincs is elegendő információd arról. Valójában azonban nem azért érdemes kerülni az ítélkezést, hogy másokat ne bánts! Hanem az, hogy magadnak ártasz a legtöbbet azzal, ha állítások között éled az életedet.
Miért ítélkezünk?
Az ítélkezés az elmében zajlik, a gondolatainkban. Az elméd az az irányítóközpont benned, aminek a te biztonságos túlélésed a feladata. Ennek érdekében az 5 fizikai érzékszerved segítségével örökké a külvilágot pásztázza, és gyűjti be a számára feldolgozható információkat. Ahhoz azonban, hogy az elméd megvédjen téged, hogy a biztonságodat garantálhassa, mindig minden információról el kell döntenie, hogy az jó-e vagy rossz, az biztonságos és követendő-e, vagy „veszélyes” és ezért elutasítandó. Az elme nem tud nem-ítélni, hiszen ezzel szolgálja az életben maradásodat. Ezzel szerzi meg a kapaszkodókat ahhoz, hogy mikor, merre haladj, hogyan dönts!
Azonban az elme nem egy mindent tudó „gépezet”. Kizárólag annyit tudhat a világról, amennyit eddig meglátott, megértett, megtapasztalt belőle. Amit az elméd tud a világ teljes valóságáról, az kb. a valóságnak csupán 1-5%-a lehet. Ezért aztán felmerül a kérdés a bölcs emberekben, hogy miért hiszel el mindent az elmédnek? Amit az elméd azt ítéli meg, hogy az nem jó, azt mindenáron el is fogja kerülni. Így sosem fogod kipróbálni azokat a dolgokat, amikről elutasító ítéletet, vagy lesújtó véleményt fogalmaztál meg. Amit nem tapasztalsz meg, azt viszont nem is tanulod meg kezelni sem, így aztán, amikor majd mégis találkozol olyannal, olyan helyzettel, emberrel, akit elítéltél, teljesen össze fogsz omlani.
A megoldás: Nyitott gondolkodás
A megoldás félúton van! Mivel van elméd, és kellenek a kapaszkodók, ezért mindig meg fogsz ítélni mindent. Ugyanakkor, hogy ne zárd be magad az ítéleteid állításai közé, és ne kerülj bele a saját csapdádba, ezért a következő a legjobb technika: „Van véleményem! Tudom, hogy a véleményem egy nézőpont, melyet itt és most állítok fel. Most ezt tekintem irányadónak, de fenntartom magamnak a jogot és lehetőséget, hogy máskor, máshol, egy hasonló helyzetben mást gondoljak! Ezzel biztosítom magamnak a lehetőséget, hogy minden helyzetben, minden kapcsolatban változni, igazodni, alkalmazkodni tudjak az élethez, és boldog döntéseket hozhassak!”
Ha így gondolkodsz, akkor nem csökkented a lehetőségeidet. Nem véletlenül mondjuk, hogy a nyitottság a kulcs a boldog élethez. Az elme állításai helyett kérdésekben létezni, vagy megfigyelővé válni a lehető legegyszerűbb technikák (és ingyen vannak) ahhoz, hogy mindig láss magad előtt utat és lehetőséget! Engedd meg magadnak, hogy változzon a véleményed és hozzáállásod! Ezzel a világgal való együttáramlást adod meg magadnak!
