Guppik tenyésztése és gondozása: Minden, amit tudni érdemes

A szivárványos guppi (Poecilia reticulata) az egyik legismertebb és legkönnyebben tartható akváriumi hal világszerte. Az eredetileg Dél-Amerika trópusi vizeiből származó guppik igen színesek, és rengeteg változatuk létezik.

A guppik apró, színes halak, amelyek vidám mozgásukkal és változatos megjelenésükkel gyorsan a kedvencünkké válhatnak. Nem csak mutatós és barátságos, hanem kezdőknek is könnyű tartani, mert gyorsan és egyszerűen szaporodik. Ezek a tulajdonságai miatt szeretik az akvaristák - akár most ismerkedsz vele, akár már tapasztalt vagy.

A guppik közkedvelt díszhalak az akvaristák körében. A hímek 2 és 4 cm közöttiek, a nőstények ennél nagyobbak, átlagosan 5-6 cm hosszúak, de jó tartási körülmények között akár 8 centisek is lehetnek. Egy nőstény mérete azért fontos, mert mivel elevenszülő, több ivadékot is hordozhat a hasában.

Az akvarisztika a 20. század elején vált igazán népszerűvé. Ekkor lett a tehetősebb emberek hobbija, hiszen a vagyonosabb otthonokban elérhető lett a fűtés és a világítás. A guppik igazán csak a második világháború után úsztak be az otthonokba. Innentől kezdve minden akvarista szenvedélyévé vált a guppik csodálata.

Miért érdemes guppikat tenyészteni?

Guppit tenyészteni nagyon szórakoztató és örömteli tevékenység, akár most kezded, akár már rutinos akvarista vagy. Először is, élmény látni, hogy a kis halak megszületnek, majd nőnek, és fejlődnek, nap mint nap. A guppik gyorsan nőnek, és izgalmas figyelni a viselkedésüket, ráadásul a gondozásuk sem túl bonyolult.

Másodszor, guppik szaporításával kipróbálhatod, hogyan keverhetsz különféle színváltozatokat. Ilyenkor új, egyedi színezetű halakat hozhatsz létre, ami izgalmas kihívás lehet. Nagyszerű érzés, ha a saját tenyésztésű, szép mintás guppijaid úszkálnak a saját akváriumodban. Emellett több tapasztalatot is szerezhetsz az akváriumi élővilág megismerésében, figyelve a halak párzását, szülését, és a kicsik fejlődését.

Otthon guppit tenyészteni nemcsak szórakoztató, hanem színesebbé és változatosabbá teszi az akváriumot is. Bár egyetlen fajról van szó, a guppik között rengetegféle szín- és formavariáció létezik. Ha tudatosan kevered a különböző vérvonalakat, még tovább fokozhatod ezt a sokszínűséget. Ez nemcsak széppé teszi az akváriumot, hanem ellenállóbbá is teszi a halakat a betegségek és változó körülmények ellen.

Az ideális akvárium és vízparaméterek guppik számára

A guppik régen könnyen tartható halak voltak, elég igénytelenek, és kedvelt élőlények egy trópusi akváriumban. Azonban manapság már meg sem próbálnánk egy 40 literes akváriumnál kisebb medencében tartani őket. A kis akváriumok egyszerűen instabilok, nem lehet egyenletesen fenntartani bennük a kémiai és biológiai egyensúlyokat. Nagy valószínűséggel a környezeti problémák az elsőszámú oka az akváriumban tartott guppik korai elhalálozásának.

Ha az akvaristák az elejétől megfelelő méretű akváriumban tartanák a guppikat, akkor sokkal kevesebb problémába ütköznének. A kisméretű medencék halálos csapdákká válhatnak a halaink számára: a kis mennyiségű víz kevés puffer tartalékot jelent, a pH is gyorsabban megváltozhat, a vízhőmérséklet hamarabb felmelegedhet egy nyári napon, vagy túl gyorsan csökkenhet télen, valamint a halak közötti agresszió is felerősödhet, mert kevés az úszótér, vagy menekülési lehetőség a halak számára.

A szakemberek szerint a guppi hal tartása esetén minimum 60 literes akváriumban maximum 10-13 egyed az ideális. Legkönnyebben a következőképpen számíthatod ki a víz-hal arányt jóformán minden halfaj esetében: vedd alapul a halacska méretét és ahány centiméter hosszú az állat, annyi liter vizet számolj egy halra. Ez a szám abban az esetben helytálló, ha csak ezt a fajtát szeretnéd tartani.

A guppik számára kemény, és lúgos vízre van szükség (10+ NK°, pH 7-8), aminek a hőfoka 26-28 °C. Szerencsés dolgod lesz, ugyanis ilyen keménységgel rendelkezik az átlagos magyar csapvíz. Adhatunk egy kevés sót is a vízbe, viszont ne sima asztali sót használjunk, hanem tengeri sót, vagy kifejezetten akváriumba való sót.

Annak ellenére, hogy manapság már kereskedelemben is lehet kapni a szűrőkbe való hasznos baktérium kultúrákat, az akvaristák még sokszor veszítenek el halakat a biológiailag nem beállt, vagy csak részben beállt akvárium miatt. Ennek oka a türelmetlenség egy új akvárium beállításakor, vagy az akaratlanul elpusztított hasznos baktériumok pl. egy gyógyszeres kezelés során, esetleg a vízhez adagolt só miatt, vagy a túl nagy mennyiségű vízcsere. A szűrőbaktériumok számára szükséges ammónia biztosításához elegendő lehet egy adag régi akváriumi talaj, élő növények, egy már meglévő akváriumból vett víz, vagy hasznos baktérium kultúra, amit a boltban vásároltunk. És hagyjunk neki elegendő időt.

Víztesztelés és karbantartás

Milyen nehéz valójában meggyőződni arról, hogy az akváriumunkban már beállt-e a biológiai egyensúly? Nem túl nehéz, csak türelemre és víztesztekre van hozzá szükség. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy hogyan csináljuk, akkor inkább kérjünk segítséget. A tesztcsíkok megfelelőek lehetnek a gyors ellenőrzéshez, de inkább folyékony teszteket használjunk, amivel rendszeresen és pontosabban mérhetjük a kritikus értékeket.

A halaink számára a legjobb, és legegyszerűbb módja a megfelelő környezet biztosításának a heti 25%-os vízcsere alkalmazása. A legjobb megoldás, ha talajporszívót használunk, és leszívjuk a talajba ragadt szennyeződéseket, valamint az alsó vízréteget, és ezt a vízmennyiséget állott vízzel töltjük vissza, amelyet már néhány nappal ezelőtt előkészítünk.

A guppi problémák nagy többségét a nem megfelelő tartási körülmények okozzák, amikor frissen kialakított akváriumban próbálják őket tartani, vagy túl kisméretű medencében, esetleg túl hideg vízben. Ettől függetlenül a guppik hirtelen és rejtélyes módon elpusztulhatnak, mert manapság sajnos ezek az elevenszülők nem annyira szívósak, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Guppik szaporodása és a terhesség jelei

A guppik élénkek, fürgék és kíváncsiak. Jól kijönnek más barátságos halakkal, de ha lehet, tartsuk őket magukban vagy olyan hallal, amely nem bántja a hosszú úszókat. A hímek gyakran udvarolnak a nőstényeknek, ilyenkor különösen mutatósak.

A guppiknál könnyen megállapítható a nemek szerinti különbség. A hímek általában kisebbek (2,5-4 cm), karcsúbbak és színesebbek, hosszabb, díszesebb úszókkal. A nőstények nagyobbak (akár 5-7,5 cm-re is megnőhetnek), testük vastagabb, színük pedig általában halványabb. Nem rendelkeznek gonopodiummal, viszont a hasukon, hátul, van egy sötétebb rész, a “terhességi folt”.

A guppik ivarérettsége eltérő a hím és nőstény egyedek esetében, ráadásul általános érvényű választ nehéz adni erre a kérdésre, ugyanis ez függ az őket körülvevő vízviszonyoktól, táplálásuktól, valamint más egyéb tényezőktől is. Fogságban a hímek ugyan már 1 hónapos koruktól kezdve képesek lehetnek szaporodni, de a valódi ivarérettséget a harmadik hónap közepén érik el. A nőstények csak 3-4 hónapos korukra érik el a szaporodáshoz szükséges érettséget. Innentől kezdve azonban körülbelül havonta, másfél havonta 30-60, de extrémebb esetben akár 100 utódnak is életet adhatnak - az eddig ismert rekord egyébként több, mint 200 életben maradt kisguppi.

A nőstény guppi egyébként nagyjából 6-6,5 centiméter hosszúra nő meg, és általában 2-2,5 centi hosszúságnál kezd el szaporodni. A hímek ezzel szemben átlagosan csak a 3-4 centimétert érik el.

A terhesség felismerése és a szülés

A terhesség jeleit viszonylag könnyedén észre lehet venni rajtuk. Erre utaló egyértelmű jel a nőstény ivarnyílása környékén található úgynevezett terhességi folt sötétebbé válása. A terhesség előrehaladtával az anya hasa megduzzad, mintegy szögletessé válik minden irányból. Egyébként jellemzően hajnalban szülnek meg és a terhességük ideje, azaz az utódok világra hozása körülbelül 4 hetet vesz igénybe.

Fontos, hogy naponta többször (3-5 alkalommal) adjunk apró adagokat. Ha marad étel, gyorsan romlik a víz, ezért mindig csak annyit etessünk, amennyit pár perc alatt megesznek. Fagyasztott eleség: Pl. Adjunk mindig kis mennyiséget (naponta 1-2-szer), amit hamar elfogyasztanak. Ezzel.

Amikor az ivadékok megszülettek, várjunk még pár órát, mert lehet, hogy még szül a guppimamánk. Ha eltelt kb. 3 óra, távolítsuk el a nőstényt. Az ivadékokat etessük porrátört eleséggel, vagy aki tehetősebb sóféreglárvával. Akinek van hozzá gusztusa esetleg fel is vagdoshatja apró darabokra a szúnyoglárvát. Tartsuk őket 25-28 fokos vízben, mert csak picit melegebb vízben növekednek.

A nőstény guppik, ha hímekkel együtt tartjuk őket, akkor folyamatosan terhesek lesznek és kishalakat szülnek. Szülés előtt nem sokkal már ne mozgassuk őket (ekkor gyakran már látszanak a kishalak szemei a nőstény hasán keresztül), hanem inkább alakítsunk ki elegendő helyet a meglévő akváriumban, és helyezzünk be finom szálú vízinövényeket, ahol a kikelő kishalak elbújhatnak (az akváriumban lévő élő vízinövényeknek amúgy is sokkal több haszna van egy műnövényhez képest).

Egy ennél is jobb megoldás, ha még időben külön akváriumba helyezzük a terhes nőstényt, ahol elegendő hely áll rendelkezésre, és sűrűn beültetjük azt vízinövényekkel. A szülőszoba berendezésére nem érdemes lakberendezőt fogadni, vagyonokat költeni, bőven megteszi az alapfelszerelés.

Ezek a halak elevenszülők, azaz belsőleg termékenyülnek meg, ellentétben a legtöbb halfajjal, szaporodás tehát nem az ikrák környezetben való elhelyezésével történik. Az utódok teljesen kiforrott, életképes állapotban jönnek világra és azonnal képesek önmaguk ellátására, úgy is mondhatnánk, hogy nem szorulnak szülői felügyeletre. A nevelés hiánya nem látszódik meg rajtuk, képesek önállóan táplálékot szerezni, fejlődni, később pedig tovább szaporodni.

Azonban esetenként előfordulhat az úgynevezett utódkannibalizmus, azaz akár az anya is felfalhatja kicsinyeit. Ha szeretnénk megóvni őket, érdemes különválasztani az anyát a szülés előtt, majd a szülést követően pedig a kicsiket, hogy a többi haltól biztonságban nőhessenek fel. Ha erre nincs mód, akkor pedig célszerű letakarni az akváriumot és elsötétíteni a környezetet, így az utódok könnyedén elbújhatnak a nagyobb halak elől a növények mögé. Az újszülöttekért viszont aggódjunk, mert igen ízes falatot jelentenek a nagyobb halak számára, így a kicsik a saját bőrükön, egészen korán megtanulják értelmezni a kannibalizmus fogalmát. A kiskorúak bántalmazásának elkerülése érdekében célszerű beavatkozni, még mielőtt véres lakomában csúcsosodna ki a tenyésztési kísérlet.

Guppik tartása más halakkal és etetésük

A guppik élénkek, fürgék és kíváncsiak. Jól kijönnek más barátságos halakkal, de ha lehet, tartsuk őket magunkban vagy olyan hallal, amely nem bántja a hosszú úszókat. Az az elképzelés, hogy párban tartsuk a guppikat, ami megannyi más hal esetén megfelelő lehet, az elevenszülők (pl. a guppik, plattik, karfarkú halak és mollik) esetén nem állja meg a helyét. Egy kisebb akváriumban a hímek agyonhajszolják a nőstényeket, nem adnak nekik elég időt az evésre, pihenésre és a szülésre sem. Legjobb az ilyen elevenszülőket trióban vásárolni (1 hím és 2 nőstény), esetleg többségében nőstényeket tartani, vagy csak hímeket egy adott akváriumban.

A guppikat nem szabad teknősökkel, rákokkal, vagy olyan halakkal együtt tartani, amelyek táplálékként tekintenek rájuk. Viszont garnélákkal könnyen együtt tarthatók. Továbbá tartózkodjunk a cápamárnával, bettával, és gömbhalak való társítástól is, mert ezek szétcsipkedik a guppik hosszú úszóit. A guppikat legjobb magukban tartani, esetleg egy kisebb csapat Corydoras társaságában, hogy egy kis mozgás is legyen a talaj közelében. Helyezzünk be finom szálú vízinövényeket, ahol a kikelő kishalak elbújhatnak.

Etetés

Nagyon jó minőségű pehely, vagy granulátum alakú száraz táp kapható manapság, amely biztosítja halainknak a megfelelő tápanyagforrást, és mentes mindenféle betegséget okozó problémától. Néhány liofilizált és fagyasztott eleség is megfelelő lehet. Napi kétszeri etetés (vagy többször kisebb mennyiségben) megfelelő a guppik számára.

A guppi fajták a hal társadalomban mindenevő uszonyosnak számítanak. Szívesen befalatozzák az élő eleséget, de a szárított haltápokat is imádják. Legyen pehely vagy granulátum, ők szívesen elfogyasztják. Az etetésük legegyszerűbb módja kétség kívül a haltáp. Ezekben az eleségekben minden olyan szükséges tápanyag megtalálható, amelytől például a szivárványos guppi csapat minden tagja egészségesen és vidáman lubickolhat. A szuper HALELEDEL mellé jöhet még pluszban például egy kis szárított vízibolha vagy tubifex is.

tags: #guppi #hal #terhesseg