Gulliver Liliputban: Egy szatirikus utazás az emberi kicsinyesség birodalmába

Jonathan Swift 1726-ban keletkezett szatirikus utazási regénye, a Gulliver utazásai, azóta is olvasók generációit ragadja magával világszerte. A mű nem csupán egy fantasztikus kalandregény, hanem az emberi társadalom, politika és tudomány kegyetlen gúnyrajza.

A történet főhőse, Lemuel Gulliver, egy hétköznapi családapa, aki rendkívüli kalandok során ismeri meg a világ különböző kultúráit és társadalmait. A regény négy részből áll, négy utazást mesél el. A négy részre tagolt történet első személyben tárja elénk Gulliver élményeit, így hitelesen kelti a valósághűség illúzióját, amelyet pontos dátumok és részletes beszámolók tesznek még meggyőzőbbé.

Jonathan Swift „Gulliver utazásai” című műve a nagy földrajzi felfedezések korának divatos utazási regényeit idézi, ám torzított tükörként és éles paródiaként reflektál azokra. Az író célja nem a szórakoztatás, hanem a bosszantás volt. Swift a közvéleményt akarta formálni azzal, hogy morális felháborodással támadta a társadalmi és emberi romlottságot, az ember önhittségét, fanatizmusát.

Jonathan Swift élete és a mű háttere

A regény elején Lemuel Gulliver rokona, a kiadó biztosítja az olvasókat afelől, hogy minden, amit itt olvasnak színigaz, maga a főhős meséli el történetét. Megtudhatunk néhány dolgot Gulliverről, például, hogy honnan származik, hol tanult.

Swift, a szerző, 1667-ben született Dublinben, Írországban. Anglikán lelkész volt, nagyon becsvágyó természet, de vágyai nem teljesültek. Főműve a Gulliver utazásai. Alábbi táblázatban bemutatjuk Swift életének fontosabb évszámait:

Gulliver hajótörése és érkezése Lilliputba

Gulliver szenvedélyes utazó, képtelen hosszabb időn keresztül otthon maradni. Világjárási vágyát nagy mértékben az otthoni szűkös megélhetés ébreszti, továbbá viszolygása az orvoskollégák kétes jövedelemszerzési módjaitól. Gulliver seborvos az Antilop nevű hajó fedélzetén, amely 1699 szeptemberében hagyja el Bristol kikötőjét. Novemberben hajótörést szenvednek, és Gulliver egyszer csak arra eszmél, hogy a földhöz cövekelték és körülötte apró emberkék jönnek-mennek.

A parton elalszik, és amikor felébred, csodálkozva veszi észre, hogy két keze és azonkívül a hajaszálai egyenként a földhöz vannak kötözve, és körülötte és rajta egészen apró emberkék megszámlálhatatlan sokadalma nyüzsög. Csak felfelé nézhetett. A Nap forróvá kezdett válni, a fénye máris bántotta a szememet, nem láthatott egyebet a kék égnél.

Aztán valami mozgott és közeledett a mellemhez. Az első alak, akit meglátott, mintegy 15 centiméter magas volt. Kezében íj és nyíl, hátán tegez. Meglepetése példátlan volt. Hatvanan vagy annál többen követték. A kis népség, látva, hogy megnyugodott, abbahagyta a nyilazást. A növekvő zaj tudatta vele, hogy egyre többen vannak.

Amikor szabadulni akar, tűnagyságú nyilakat lövöldöznek beléje, mire a szelíd természetű Gulliver inkább feladja a harcot, és rábízza magát az apró emberkék, a liliputiak jóindulatára. Értelmezték a szavait, mint azt később megtudta. Az egyik miniszter háromszor így kiáltott: „Langro dehul san”, szavait taglejtésekkel kísérve, ami azt jelentette, hogy feküdjön szép csendben. Az emberkék etetik és inni adnak neki.

Az Emberhegy a törpék birodalmában

A liliputiak Gullivert az Emberhegynek nevezik. Gullivernek hatalmas mennyiségű élelemre van szüksége, ami a lilliputiak számára óriási terhet jelent. Gulliver naponta annyi élelmet fogyasztott, amennyi 1726 lilliputi alattvalónak elegendő volt. A törpék etetik és itatják őt, de a kis adagról nála nem lehet szó.

A Gulliver ellátásához szükséges mennyiségek lenyűgözőek voltak a liliputiak számára:

• Étel: Húsz ételes-targonca
• Ital: Tíz italos-targonca

Két szolga ügyelt arra, hogy a teli targoncákat a kezembe véve üríthesse ki. Húsz ételes-targonca volt és tíz italos. Az illatozó italokat összeöntötte és egyszerre itta ki. A kis nép csodálkozása nem ismert határt. Gulliver a császár parancsára fekvőhelyet is kapott, paplannal, vánkostól és lepedőtől egyaránt.

Lilliput császára a főnemesség kíséretében meglátogatja a szerzőt. A császár személye és öltözéke pompázatos volt. Megismerkedett a császárral, aki alattvalói szerint „a világmindenség gyönyörűsége és szent rettegése”, talán azért is, mert egy kicsivel magasabb, mint a többiek. Jonathan Swift „Gulliver utazásai” című regényében a lilliputi császár nagyravágyó és hataloméhes alakját karikírozza, aki saját magát minden uralkodó fölé helyezi. Swift éles iróniával ábrázolja a törpe lilliputiak agresszivitását és önteltségét, miközben Gulliver - aki az ő szemükben óriás - megőrzi türelmét és szelídségét.

A császár minden mozdulata kecses, viselkedése fenséges. Öltözéke és tiszta, az európai és ázsiai divatok sajátságos keveréke, melynek egy nagy kócsagtoll volt a taréján. Gulliver három hét alatt szép előmenetelt tanúsított a nyelvtanulásban, és társalgások kezdődtek a császárral. Szolgálattételre hatszáz embert osztottak mellé, tanárát pedig kirendelték, hogy az ország nyelvére oktassák.

Mildendo, Lilliput fővárosa, a császári palotával a császárság legmagasabb épülete. Gullivernek azt is megengedték, hogy megtekinthesse Mildendót, a fővárost, azzal a feltétellel, nehogy valamelyik alattvalójában, vagy a házakban kárt tegyen. A két főút keresztezte egymást, ahol Gulliver körülnézhetett. A parkok és kertek, mintegy virágágyások váltakoztak erdőkkel. Az épületek három méter magasnak tűntek, a házak bejárata is csak 40 centiméter széles volt, könnyen átmászhatott rajta. A város körül fal emelkedett, melyet távolságokban erős állványok támogattak.

A liliputi társadalom és politikai szatírája

Swift Lilliput világában az angliai típusú parlamentáris királyság visszásságait mutatja be. Csodálkozva tudta meg, hogy a magas rangok betöltése itt úgy történik, hogy a pályázónak magasra kifeszített kötélen kell táncolnia. Aki jobban ért a kötéltáncoláshoz, az lesz miniszter. Különösen a kötéltáncosok mulattatták Gullivert módfelett, mivel az udvarnál állnak a műveltség és a szórakoztatás érdekében. Ezt a mulatságot sokszor végzetes baleset zavarja meg, de Gulliver még sosem látott olyan esetet, hogy a jelölt karját-lábát törte volna.

Az országban két párt van, az egyik tagjai magas, míg a másikéi alacsony sarkú cipőt hordanak. Lilliputban ebben az időben béke uralkodik, a két nagy pártnak, a magas sarkúaknak és az alacsony sarkúaknak a viszálya véget ért, és mindenki alacsony sarkot hord. De nagy veszedelem fenyegette az országot a szomszédos sziget, Blefuscu felől. A liliputiak és Blefuscu háborúja pedig Anglia és Franciaország ellentétét figurázza ki.

A háború egyik kiváltó oka az, hogy a blefuscuiak a Vastag Vég pártját támogatják. Történt ugyanis, hogy a most uralkodó császárnak a nagyapja egyszer a tojását, az általános szokást követve, a vastagabb végén törte fel, és ezenközben megvágta az ujját. Ezért később utódja elrendelte, hogy ezentúl mindenki köteles a tojást a vékonyabb végén feltörni. Mire azok, akik ragaszkodtak a vastag véghez, fellázadtak, majd átmenekültek Blefuscuba. Blefuscu most invázióval fenyegeti Liliputot.

Gulliver az Emberhegyként gyorsan beilleszkedik az apró emberek világába, és részt vesz a szomszédos ország, Blefuscu ellen viselt háborúban. Sajátságos haditervvel megakadályozza a támadást. Átgázol a csatornán, összeköti a blefuscui flottát, és áthozza Liliputba. E tette miatt nagy kitüntetésben részesül, és ranggal tüntetik ki. Blefuscu nagykövete békét kér.

Swift ezen jelenetei a kicsinyesség, az önzés és az önhittség jelenségeit boncolgatják, miközben hangsúlyozzák: a valódi nagyság nem hivalkodó, nem igényel állandó igazolást - egyszerűen létezik. A törpék országa a relativitást fejezi ki, az angol társadalmi viszonyok szatírájaként. A regényben megjelenő szatíra különböző szinteken mutatkozik meg: Liliputban a törpék vitája a tojás feltörésének módjáról a korabeli angol politikai pártok (toryk és whigek) közötti értelmetlen konfliktusokat tükrözi.

Gulliver szabadsága és a menekülés

A lilliputiak eleinte félték Gullivert, de fokról-fokra kevésbé féltek ama veszélyektől, melyeket képviselt. Sokszor lefeküdt és öt-hat kis ember akár a fején táncolhatott, vagy bújócskát játszottak a hajában. Szabadságát bizonyos feltételek mellett kapta vissza. A láncokat levették róla, és szabad volt, de naponta el kellett utaznia egy napi járóföldön, minden holdhónapban egyszer, és kötött a liliputiakkal egy szövetséget, főleg Blefuscu-sziget ellen.

Még egy nagy szolgálatot tett Gulliver a császárnak. A császári palota egyszer kigyulladt. Gulliver, aki az előző este sok bort ivott, igen különös és újszerű módon oltotta el a tüzet. Egy alkalommal ugyanis tűz ütött ki a császárnő lakosztályában, amit csak Gullivernek sikerült eloltania: lepisilte. Ez a tette a gyakorlatiasság és ésszerűség diadala, sértette azonban az illendőséget és a törpekirálynő gőgjét. A császárné és az udvaroncok egy része ebben a tettben a császári palota bemocskolását látja, és halált követel Gulliver fejére.

A kis emberek hálásak Gullivernek, de népszerűsége ellenségeket is szül. Skyres Bolgolam admirális vezetésével többen megvakítását javasolták lassú éhhalállal, mert felségsértéssel és hazaárulással vádolták. Szerzőt értesítették, hogy árulással akarják vádolni. Gulliver ezzel a megoldással sem volt teljesen megelégedve, így végül kénytelen volt elmenekülni.

Először Blefuscuba megy, majd egy csónakkal 1701 szeptemberében továbbmenekül. Felveszi egy hajó. A legénységnek elmeséli kalandjait, de azok hitetlenkedve fogadják a beszámolót.

A Gulliver utazásai mint szatíra és gyermekkönyv

Az első két utazás, Lilliput és Brobdingnag, a különböző társadalmi rendszerek megítélésére ad módot. A kicsi-nagy dimenzió középpontba állításával a komikus helyzetek sokasága jön létre. Az aránykülönbségek tanulsága, hogy a kicsi fél a nagytól, de félelmét pózolással, képességeinek tolakodó fitogtatásával, fellengzős gesztusokkal leplezi. Gulliver egész embervoltunk rettentő kigúnyolása.

Gulliver mint gyermekkönyv él tovább a századokon át. Mindnyájan elgyönyörködtünk gyermekkorunkban a liliputiakon, akik olyan kicsik, hogy hatan is elférnek Gulliver tenyerén. De ez a legnagyobb megcsúfolás, mellyel az irodalmi végzet írót valaha sújtotta. Swift nem gyermekkönyvet akart írni. Swift szörnyű szatírát írt, lefestette az emberi nem minden undokságát. Amint maga mondja, olyan sorokat akart írni, amelyek úgy hatnak az olvasóra, mint egy ostorcsapás. Megírta a világirodalom legkeserűbb könyvét. És ma gyermekek olvassák édes kacagással.

Swift maró szatírája ellenére a mű bájos gyerekkönyvként is elterjedt, ami a történet kalandos jellegének és a fantasztikus világoknak köszönhető. A regény üzenete ma is aktuális: az emberiségnek szembe kell néznie saját hibáival és gyengeségeivel ahhoz, hogy jobbá válhasson. Gulliver utazásaiban a következő pozitív értékek állnak az értékrend csúcsán: ésszerűség, erkölcsi tisztaság, igaz emberség, emberi méltóság.

tags: #gulliver #liliputban #tomoren