Az újszülött érkezése mindig örömteli esemény, különösen, ha az örökbefogadás hosszú és rögös útján keresztül valósul meg. Ebben a cikkben nemcsak az angol nyelvű gratulációk lehetőségeit mutatjuk be, hanem bepillantást nyújtunk négy örökbefogadó család történetébe is, akik megosztják tapasztalataikat, kihívásaikat és a boldogságukat, ami a gyermek érkezésével járt.
Angol nyelvű gratulációk újszülött érkezésekor
Az angol kultúrában az illem fontos része, és a gratulációk kifejezése is ide tartozik. Ha szeretnéd igazán szépen és választékosan kifejezni magad angolul, amikor jókívánságokat, dicséretet, vagy épp köszönetet mondasz, érdemes bővíteni a szókincsedet és gyakorolni a beszédkészségedet. Íme néhány hasznos kifejezés:
- "Congratulations on your new arrival!" - Gratulálok az újszülött érkezéséhez!
- "Wishing you and your family all the best with your new baby." - Minden jót kívánok neked és családodnak az új babával.
- "Welcome to the world, little one!" - Üdv a világban, kicsi!
- "May your home be filled with joy and laughter with your new bundle of joy." - Töltse be otthonotokat öröm és nevetés az új kis csomaggal.
- "What wonderful news! So happy for your growing family." - Micsoda csodálatos hír! Nagyon örülök a bővülő családotoknak.
Fontos tudni, hogy a szókincs fejlesztése lényeges, de kevés ahhoz, hogy jól menjen az angol beszéd. Érdemes beszédközpontú módszerrel tanulnod. Például a 100% beszéd, 0% könyv módszer segíthet abban, hogy bátran és folyékonyan fejezd ki magad.
Örökbefogadó családok történetei
Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálunk!
Az első család: Egy nehéz kezdet és a szeretet ereje
A mi kisfiunk nagyon hosszú utat járt be. Előttünk már mások nemet mondtak az aktájára, mert tényleg ijesztő volt nagyon sok dolog vele kapcsolatban, verekedés, ADHD-s tünetegyüttes, folyamatos tomboló hisztik, habzsolás, elmaradottság a korához képest minden tekintetben és bántalmazott előélet. Mi 6 hetet vártunk onnantól kezdve, hogy élesek lettünk a listán. Iszonyat nehéz volt az az akta, amit elolvastunk. Minden pontja egy földrengéssel ért fel. Sajnálatból mi nem fogadtuk volna örökbe a kisfiunkat, viszont egy dolog minden szakvéleményből kitűnt: hogy ez a kisfiú valójában kedves. Mi úgy éreztük, hogy ez az alapja mindennek és tulajdonképpen ez a lényeg is. A többit majd megoldjuk. Valószínűleg mi voltunk elég elfogadóak, bár tényleg úgy indítottak, hogy „figyeljetek, erre az aktára esélyes, hogy nemet fogtok mondani, de ez nem baj.”
A legerősebb változás nálunk az volt, hogy nincs televíziónk, nem nézünk mesét, a gyermek képernyőideje 0 perc. A napirendje kőbe van vésve, egyszer sem tértünk el tőle. Édességet, üdítőket sem kap tőlünk egyáltalán, gyümölcsöket eszünk és magvakat, ha nassolunk. Ennek hatására a kisfiam kinyílt. Követeli a meseolvasást, van, hogy 18 mesét olvasok neki el egy nap. Összetett mondatokban folyékonyan beszél, nincsenek indulatkezelési problémái. Hihetetlen jó a mozgáskoordinációja, tanul korcsolyázni. A kapcsolódó nevelés és a lassú gyermekkor néhány trükkjét alkalmazzuk, de egyébként semmit sem vettünk át tankönyvszerűen.
A második család: A kishúg érkezése testvérként
Budapesti család vagyunk, Péter (37) és Olgi (37), 2 örökbefogadott gyerkőc szülei. Halmozott fertilitási problémák, számos műtét és egy sikertelen lombik után az orvosok egyenesen és szerencsénkre idejekorán közölték velünk, hogy nincs értelme tovább próbálkozni. Idősebb gyermekünk (3,5 éves fiú) erősen impulzív, rengeteg mozgást, szabadtéri programot, fejlesztést és figyelmet igényel, hogy jókedvű kis mókamesterként tengethesse a hétköznapjait. A gyerkőcök származásának a története sem egyszerű, ezt igyekszünk életkornak megfelelően és empatikusan átadni nekik.
Újszülött kislányunk titkos örökbefogadással érkezett, ő a fiunk vér szerinti testvére. Örökbefogadási ügyintézőnk cserélődött a második gyermekre való várakozás során, és kaptunk egy kiajánlást, amit alapos mérlegelést követően nem tudtunk vállalni. Ezek után szorosabbra vettük a kapcsolatot az új ügyintézőnkkel, és pár héttel a sikertelen kiajánlást követően kaptuk meg a hírt, hogy kisfiunk vér szerinti testvére megszületett, örökbefogadható és egészséges kislány. Kis súllyal született, de mostanra szépen behozta az elmaradást. 2 hetes korában mehettünk be hozzá, 3 hetesen jöhetett haza. Származási megkötés nélkül vártunk 0-1 éves gyerekre, betegségek szempontjából is elfogadóak voltunk. Nem tettünk nemi megkötést, de bíztunk benne, hogy második gyermekünk kislány lesz, és nagyon örültünk annak is, hogy őt is újszülöttkorától fogva nevelhetjük. Jókor voltunk jó időben, volt érvényes határozatunk, és nem vetettük el annak a lehetőségét, hogy fiunknak vér szerinti testvére születhet (ezt többször is hangsúlyoztuk a Tegyesznél, hogy ha fiunknak vér szerinti testvére születne, és örökbefogadhatóvá válik, akkor jussunk eszükbe).
A határozat megszerzése másodjára jóval időigényesebb folyamat volt, főként a pszichológussal való konzultációra kellett sokat (hónapokat) várni. Fiunk exponenciálisan megnövekedett figyeleméhségét kielégíteni (mission impossible). Bürokrácia az ügyintézésben, új iratok beszerzése most mintha döcögősebben menne, mint 3 éve. Szívesen olvasnék/tanulnék/hallanék még többet „örökbefogadás más népcsoportból” témakörben.
A harmadik család: Gyermekotthonból érkező kisbaba
40-es házaspár vagyunk, három gyerekünk van: vér szerinti, lassan 6 éves „nagy”lányunk, örökbefogadott 3 éves „nagy”fiunk (vele szerepeltünk már a rovatban) és férjem nagyfia, aki külföldön él. Kisebbik kisfiunk csecsemőotthonból érkezett, a megyénkből (zöld megye). Az aktabetekintésen egy 8 hónapos, egészséges, életkorának megfelelően fejlődő, barátkozós, élénk, nagyon cuki kisfiúról kaptunk információkat. Fél év telt el az első Tegyeszes beszélgetés és a „hívás” között. (Tanfolyamra már nem kellett mennünk, első örökbefogadásunkkor részt vettünk benne. Itt megjegyezném: mindenki menjen el tanfolyamra, aki szeretne örökbe fogadni!)
Életetadó a Fiunkat születése után a kórházban hagyta, sosem kereste. Vagy talán Kisfiunk barátkozós természete miatt, vagy talán ezért pont mi, mert nagyon igényelte és „kiharcolta” az ölelgetést. (A tanácsadónk ismert már minket, tudta, hogy gyorsan „el lesz kapatva” és hurcis ölbebaba lesz Ő is. 😀 ) Az illesztése tökéletes lett. Elfogadóak voltunk származásban. Mást talán Kisfiunk vér szerinti családja, koraszülöttsége és a gondozatlan terhesség ténye is elriasztott volna.
A tanács, ami jól jött volna utólag: A barátkozás időszakára fel kell kötni a gatyát - amikor barátkozni voltunk a Kisfiunkkal, a nagyobbik Fiunk sírt utánunk otthon, ha otthon voltunk a „nagyokkal”, a Kisfiúnknak hiányoztunk. Szerencsére szuper tanácsadónk volt, érezte/látta/követte/segítette a barátkozást és engedte -viszonylag korán- csatlakozni a folyamathoz a nagyobbik gyerekeket. Szuper volt a tanfolyam és az ügyintézőnk is, nagyszerűen felkészítettek.
A negyedik család: Két éves kislány gyors fejlődése
11 éve, egy májusi napon találtunk egymásra. Pár hónappal a megismerkedésünk után már tudtuk, hogy együtt szeretnénk megöregedni, úgyhogy úgy gondoltuk, a gyerkőcnek is szabad utat adunk. 2017-ben és 2018-ban spontán babáink fogantak, de sajnos elveszítettük őket. Ezután küldtek bennünket meddőségibe, hogy majd ott segítenek. Megcsináltak az évek alatt mindenféle vizsgálatokat mindkettőnknek, sehol se találtak semmi olyan problémát, ami akadálya lehetne a teherbeesésnek. Peteérést serkentő kúrák, inszeminációk után végül a 12. Megyén belülről (Tolna) érkezett az akkor 22 hónapos, roma származású, egészséges kislányunk. 6 hetes kora óta élt a nevelőszülőknél, ahol még rajta kívül 5-6 gyermek volt. Futószalag-rendszer.
Kislányunk 22 hónaposan még épp hogy kapaszkodva felállt a bútor mellett, nem beszélt, nagyon sokat ringatta magát ülve, meredten vagy épp rugózott. Játszani sem tudott még. 3 évvel a jelentkezésünk után érkezett haza a kislányunk. 2021 januárjában adtuk be a jelentkezésünket, márciusban volt az első találkozó a Tegyeszben, majd 1,5 hónap covid-bezárás után május végén lett határozatunk. 2022 februárjában végeztük el a tanfolyamot, ami hatalmas élmény volt. 2023. november 15-én kaptuk a hírt a kislányunkról. Decemberben 1 hét intenzív barátkozást követően, december 18-án hozhattuk haza örökre a kislányunkat, aki 2024. január 23-án vált hivatalosan is a mi kislányunkká.
Kislányunk a kórházból először a befogadó otthonba került, mert a vér szerinti anyukája nem vihette haza, mert közben megvonták a szülői felügyeletét, elvették tőle a 4 nagyobb gyermekét is, felfüggesztett börtönbüntetést kapott kiskorú veszélyeztetése miatt. Pár hónapig látogatta, majd 2023 tavaszán kezdeményezték az örökbefogadhatóvá nyilvánítását, szeptember végén vált örökbefogadhatóvá. Ő egyértelműen nekünk született, csak rossz helyre tette le a gólya. Külsőleg tiszta apja, belsőleg tiszta anyja. Az egész folyamat alatt és azóta se volt egy pillanat se, hogy azt gondoltuk volna, hogy rosszul döntöttünk volna.
Azt szeretnénk tanácsolni, amit már mások is leírtak, hogy ne csak az aktából alkossatok véleményt. De még ne is csak az első találkozásból. Ha úgy érzitek, hogy ő a ti gyermeketek, akkor ne engedjétek el, mert mondjuk nagyon el van maradva a fejlődésben. Kislányunk az 5 hónap alatt szinte teljesen behozta a lemaradását. Rohamtempóban fejlődik, mióta itthon van. Mindenki le van döbbenve, ha találkozik vele, hogy mekkora változáson ment át. Kislányunknak tavaly augusztusban megszületett a kisöccse. Ezt már az ő aktájából is tudtuk. A héten lett meg az új alkalmassági határozatunk, mert a kistesó pár héten belül örökbefogadhatóvá válik. A nevelőszülő nem írt élettörténeti könyvet, pedig nagyon vártuk már, hogy elolvassuk, folytathassuk. A befogadóban töltött 6 hétről van benne pár oldal, pár fotóval. A nevelőszülő ezt összesen 3 db fotóval egészítette ki a kb. A kötődés kialakulásáról.
tags: #gratulacio #ujszulott #erkezesekor #angolul