A méheltávolítás, vagy hiszterektómia, egy olyan nőgyógyászati nagyműtét, amely során a páciens méhét részben vagy teljes egészében eltávolítják. Teljes vagy részleges méheltávolításra számos betegség adhat okot. Leggyakrabban mióma, rosszindulatú daganat, a méh süllyedése, előesése, gyógyszeres kezelésre nem reagáló vérzészavar, endometriózis vagy kismedencei gyulladás esetében javasolhatja a szakorvos ezt az eljárást. A méheltávolítást követően menstruáció nem fog jelentkezni a páciensnél és terhesség nem fordulhat elő.
A méheltávolítás okai sokrétűek lehetnek. Rendellenes vérzés, vagy kismedencei térfoglalást okozó jóindulatú izomdaganatok, miómák miatt végezhetnek méheltávolítást. Ilyen esetekben a méhet akkor célszerű eltávolítani, ha az érintettnek már van gyereke. A méh és a méhnyak rosszindulatú betegségei és rákmegelőző állapotai miatt is végezhető méheltávolítás. Ezekben az esetekben szükség lehet úgynevezett radikális hiszterektómiára, vagyis kiterjesztett méheltávolításra is. Méhnyakráknál nem feltétlenül van szükség a méh eltávolítására: ha valaki még szeretne gyereket, akkor lehetőség lehet arra is, hogy csak a méhnyakat távolítsák el. Ha azonban nem, akkor radikális méheltávolítás történik, amely során a kismedencei nyirokcsomókat is eltávolítják.
A méheltávolítás akkor is szóba jön, ha az érintettnek annyira erős vérzése van, hogy nem lehet gyógyszeresen vagy más módon kezelni. Fertőzés és krónikus kismedencei gyulladás is indokolhatja a méh eltávolítását, de lehet ok a súlyos endometriózis is. A méheltávolítás speciális esetét képezi, ha szülés után, a császármetszésnél uralhatatlan vérzés lép föl. Ugyancsak szükség lehet hiszterektómiára, ha a méh előesik a hüvelyen keresztül.
Vannak olyan problémák is, amelyeknél a méheltávolítás csak akkor jön szóba, ha a kezelés másképp nem megoldható, nincsenek más alternatívák. Például a rendellenes, erős vérzéseket megpróbálják megszüntetni az endometrium (a méhet bélelő szövet, más néven méhnyálkahártya) hiszteroszkópos (méhtükrözéses) eltávolításával, vagy méhen belüli fogamzásgátló eszköz felhelyezésével. Az erős vérzéseket ezek is csökkenthetik. A méh hüvelyi előesését szintén megpróbálják hüvelybe helyezhető eszköz fölhelyezésével megszüntetni, a méhet annak segítségével visszahelyezni. A miómákat intervenciós radiológiai eljárásokkal meg lehet próbálni kezelni. Vannak olyan esetek is, amelyeknél gyógyszeres kezelések is alternatívát jelenthetnek.
A méheltávolítás minden formáját mély altatásban végzik. A szervet egyszerűbben és kiterjesztett műtéttel távolíthatják el, attól függően, hogy milyen okból van rá szükség. Előbbi megoldást alapvetően jóindulatú betegségeknél választják, illetve rákmegelőző állapotoknál, a másik típust rosszindulatú daganatoknál.
Az is a konkrét esettől függ, hogy a méhet a méhnyakkal együtt távolítják-e el, vagy pedig csak a méhtestet vágják le a méhnyakról. A méhet a méhnyakról akkor elég csak levágni, ha a betegség jóindulatú és a méhnyakban nincs elváltozás. A műtét során eltávolított szerv szöveteit minden esetben elküldik szövettani vizsgálatra.
A méheltávolítás módszerei
A méheltávolítást alapvetően négyféle módon lehet elvégezni: hüvelyi úton, hasi úton, laparoszkóppal és robottal (ez a da Vinci robotsebészet). Az, hogy mikor melyik megoldást választják, mindig a műtét indikációjától függ, mindegyik módszernek van ugyanis előnye és hátránya is.
Hasi méheltávolítás
A hasi megoldás akkor bevett formája a méheltávolításnak, ha a beteg laparoszkópos vagy hüvelyi méheltávolításra nem alkalmas. Erre az van hatással, hogy az érintettnek korábban milyen műtétjei voltak: ha például sok hasi műtétje (vagy akár császármetszése) volt, akkor feltételezhetően vannak olyan összenövései, amelyek megnehezítik a laparoszkópos operációt, illetve az operáció alatti és utáni szövődmények miatt kockázatossá teszik azt. Emiatt ilyenkor a has felnyitására van szükség.
Hüvelyi méheltávolítás
A hüvelyi méheltávolítás már szült nőknél a lazább szövetek miatt könnyebben kivitelezhető beavatkozás. Viszont ez a megoldás még nem szült nőknél nem alkalmazható (ilyenkor a hüvely lehet annyira szűk, ami a méh eltávolítását lehetetlenné teszi).
Laparoszkópos méheltávolítás
A laparoszkópos megoldás (ennél csak milliméteres, maximum egy centis nyílások keletkeznek) akkor jó, ha a méh hüvelyi úton nem távolítható el, de a felépülési időt gyorsabbá akarják tenni, illetve csökkenteni akarják a sebszövődmények rizikóját (ennek kockázata ilyenkor 70 százalékkal kisebb). Ma ez a preferált eljárás annak ellenére, hogy a műtéti ideje hosszabb.
Robot asszisztált méheltávolítás
A robot asszisztált méheltávolító műtét mindenképp drágább, mint a laparoszkópos, itthon nem is elérhető. A robotos operációnál az orvos egy szobában ül, onnan külső eszközökkel irányítja a robot karjait, úgy végzi el a méheltávolítást. Itt nincs szükség olyan jellegű csapatra, mint a laparoszkópos műtétnél, a technikai megoldások és a 3D-s képalkotás mindent megkönnyít, biztonságossá és ergonomikussá tesz.
A laparoszkópos és a robotos méheltávolítás tovább tart, mint a többi megoldás, a hüvelyi pedig rövidebb a hasi típusnál. Időben kifejezve ez minden esetben 60-80 percet jelent, eltérések csak ezen belül vannak.
A műtét előkészítése és a felépülés
A méheltávolítás mindig szövettani diagnózissal indul, tehát tudják, hogy a beteget pontosan mi miatt operálják. Ha rendellenes vérzés az ok, akkor abból is mintát vesznek, és az alapján döntenek a méheltávolítás típusáról. A műtétet megelőzően végeznek laborvizsgálatokat és EKG-t, meghatározzák a vércsoportot, nézik a vér ellenanyagait, ha pedig szükséges, tesznek félre az operációra vért is. Ha társbetegségek is vannak, akkor teljes kivizsgálásra van szükség. Az altatás előtt szükséges az aneszteziológiai vizsgálat is.
A hüvelyi méheltávolítás után általában 3-4 napos kórházi tartózkodásra van szükség, míg a hasinál 4-5 naposra, a laparoszkóposnál pedig általában 1-3 naposra. Hüvelyi méheltávolításnál az érintettek 10-12 nap után vissza tudnak térni a hétköznapokba, korábbi életmódjukat egyből folytatni tudják, míg a hasi megoldásnál hosszabb idő, nagyjából 6 hét kell a felépüléshez. Laparoszkópos méheltávolításnál 12-15 nap után lehet újra munkába állni, visszatérni a normál életmódhoz.
A kontrollvizsgálatok időzítése attól függ, hogy a méheltávolításra milyen okból volt szükség. Ha rosszindulatú betegégről volt szó, akkor szoros megfigyelés javasolt. A műtét után hat héttel mindenképpen végeznek olyan kontrollvizsgálatot, amelynél már ismerik a szövettani eredményt (ez nagyjából a műtét után két héttel készül el).
Mivel a műtétet altatásban végzik, direkt fájdalom nem jár vele, a gyógyulás idején viszont értelemszerűen jelentkezhetnek fájdalmak, amelyeket gyógyszeresen lehet csillapítani.
Lehetséges szövődmények
Mint minden műtétnek, a méheltávolításnak is lehetnek szövődményei. Történhet vérzés és bélsérülés, húgyvezeték-sérülés vagy hólyagsérülés. A laparoszkópos megoldásnál a minimális nyílások miatt kisebb a sebszövődmények rizikója, ugyanakkor a húgyvezeték vagy a húgycső sérülése kétszer gyakoribb, mint a hagyományos hasi méheltávolításnál.
A méheltávolítást szülész-nőgyógyászok, nőgyógyászati daganatsebészek végzik.
A méh szerkezete és a méhnyak problémái
A méh nagyjából akkora, mint egy tojás és két részből áll, a méhtestből és méhnyakból. A méhnyak - más néven méhszáj - hüvelyi alsó része, a hüvelyboltozatban tapintható. Normális esetben a méhszáj külső felszínét el-nem-szarusodó laphám borítja.
A szülések következtében kialakult méhszáj sérülhet. Nem megfelelően gyógyult, vagy el nem látott repedések következtében az eredetileg pontszerű, néhány mm-es méhszájnyílás kitágul, emiatt a méhnyakban található hengerhám 1-3 cm-es szakaszon érintkezik a hüvelyváladékkal, ami állandó, bő nyáktermelésre készteti. A beteg sokszor tűrhetetlenségig fokozódó folyásról panaszkodik. Ezt nevezzük méhszájrepedésnek, vagy méhszájsebnek, mely műtéttel kezelhető.
Cytológiai (mikroszkóppal látható sejtelváltozás) és kolposzkópos (méhszájtükrözés) eltérés jelenhet meg a méh hüvelyi felszínén vagy a nyakcsatornában, amelyből később rosszindulatú folyamat alakulhat ki. Ezek az elváltozások az éves nőgyógyászati rákszűrés során felismerhetőek (kóros hámelváltozások, atypia, „0” stádiumú méhnyakrák). Pontos szövettani diagnózist ad az eltávolított méhnyak részről, akár méhszájrepedés, akár rosszindulatú folyamat gyanúja miatt végezzük.
A nőgyógyászati szűrővizsgálat során észlelt kóros rákszűrési (cytológiai) és/vagy méhszáj tükrözési (kolposzkópia) leletek esetén egyértelműen tisztázza, hogy az elváltozás jó- vagy rosszindulatú-e. Ennek megfelelően kóros méhszáj tükrözéses lelet, kóros rákszűrési lelet, vagy mindkettő előfordulása esetén indokolt az elvégzése. A beavatkozás nemcsak diagnosztikus, hanem bizonyos esetekben terápiás megoldást is jelent: pl. „0” stádiumú méhnyakrák (azaz nagyon kis kiterjedésű daganat) esetén, fiatal nőknél ezzel a műtéttel a daganat eltávolításra kerül, így a kezelés befejeződött.
Amennyiben a méhszáj struktúrájának helyreállítása a cél, rehabilitációs méhszájplasztika végzendő. A méhszájplasztika célja a méhnyak szerzett anatómiai elváltozásának helyre állítása. A műtét lényege a méhszájrepedés széleinek felfrissítése, majd a sebszélek egyesítése öltésekkel. A műtét végén a nyakcsatornába gumidraint vezetünk, ami megakadályozza a méhszájnyílás összetapadását. Ennek eltávolítása kb. 1 hét múlva történik.
A műtét során a méhszájból éles késsel (szikével) kúpszerű részt (conus) távolítunk el, melyet szövettani feldolgozásra elküldünk. A szövettanra vett minta mikroszkópos vizsgálatát patológus végzi, és információt ad az elváltozás kiterjedésével kapcsolatban is. A beavatkozást altatásban, vagy spinalis (gerincközeli) érzéstelenítésben végezzük. A beteg a műtét alatt a nőgyógyászati vizsgálattal megegyező pózban helyezkedik el. A méhnyakhoz a hüvely felől jutunk így hasi metszés nem történik, a külső nemi szerveken sem lesz semmilyen változás. Az operáció nyoma a méhnyakon csak nőgyógyászati vizsgálat során látható.
Az esetek egy részében egyidejűleg a méh üregéből a méhnyálkahártyát is lekaparjuk (curettage) szövettani vizsgálat céljából. A kúp kimetszése után, a nyakcsatornába egy gumicsövet (draint) helyezünk, majd a méhnyakon keletkezett sebet felszívódó varróanyaggal összevarrjuk, így varratszedés nem szükséges. A csövet kiöltjük, tehát nem csúszhat ki. Nem ér túl jelentősen a méhnyakon, ezért jelenlétét a páciens nem érezi. A műanyag csőre azért van szükség, mert levezeti a váladékot, és megakadályozza a méhnyak összetapadását. A cső kivételére a műtét utáni kb. 7. napon kerül sor.
Elektromos kacs kimetszés (LEEP, loop conisatio, LLETZ)
Az elváltozás egy magas frekvenciájú elektromos égető kaccsal/hurokkal is kimetszhető. A magas frekvencia miatt a szövet szélei nem égnek el mélyen, emiatt a kimetszett blokk szövettani vizsgálatra alkalmas marad. Szövettani vizsgálatra alkalmas minta nyerhető. A vágás mentén a vérzés minimális, mivel a kimetszés során a készülék hőhatás segítségével elzárja a kis ereket, elállítja a vérzést.
Fontos hangsúlyozni, hogy a legnagyobb gondosság és körültekintés mellett is az operáció után előfordulhatnak szövődmények. A műtött területből vérzés indulhat, ami hüvelyi vérzésként jelenik meg, mely lehet friss, de jelentkezhet alvadékos vérzés formájában is. Néha elegendő a beteg kórházi megfigyelése, máskor azonban szükség lehet egy új öltés behelyezésére.
A nyakcsatornába helyezett csőnek az a feladata, hogy megakadályozza a nyakcsatorna összetapadását. Amennyiben a nyakcsatorna összetapad, úgy a menstruációs vérzés nem tud szabadon ürülni, fájdalmas alhasi görcsök jelentkeznek, a menstruáció jellege, hossza megváltozik. Ez a méhszáj tágításával gyógyítható. A beavatkozás szövődményeként előfordulhat gyulladás, mely súlyos esetben a környező szövetekre is ráterjedhet, érintheti a teljes kismedencét is. A gyulladást bűzös vérzés vagy folyás, alhasi fájdalom, hőemelkedés jelzi, esetleg láz is kialakulhat.
A testékszerek az elektromos eszközök alkalmazása során égési sérüléseket okozhatnak a bőrön, ezért azokat a műtét előtt el kell távolítani. A műtét utáni második napon, amennyiben szövődmény nem jelentkezett, a beteg otthonába bocsátható. A gyulladásos megbetegedés elkerülése céljából, legalább 6 hétig tartózkodni kell a szexuális élettől. Ez idő alatt javasolt még a tamponhasználat, hüvelyöblítés és az ülőfürdő elhagyása is.
Műtét után általában 2-3 héttel készül el a szövettani lelet, amiről a beteg értesítést kap. A műtétet követően 6 héttel kell ismételten jelentkeznie kezelőorvosánál. Ekkor nőgyógyászati kontrollvizsgálat elvégzésére van szükség. Ez nagyon fontos, hiszen a további teendők felől is ekkor kell dönteni. Ha az elváltozást nem sikerült az épben eltávolítani, vagy a szövettani vizsgálat erről nem tud megbízhatóan nyilatkozni, akkor a szövettani elváltozás súlyosságától függően vagy szoros cytologiai kontroll, vagy egy ismételt műtét végzése indokolt.
Ha a páciens a műtét után terhességet vállal, a terhesgondozás során gyakoribb ellenőrzést igényel.
A HPV és a méhnyakrák
A HPV (azaz a humán papilloma vírus) egy olyan vírus, mellyel életünk során többször is megfertőződhetünk, és ami jellemzően szexuális úton terjed. A nők kb. 80%-a legalább egyszer megfertőződik élete során. Amikor a HPV a szervezetünkbe kerül, az immunrendszerünk felveszi vele a harcot. A HPV lokálisan, a méhnyakon okoz fertőzést, mely a konizáció során eltávolításra kerül. A szervezetünk gyengén emlékszik csak a vírusra, nem termel elegendő ellenanyagot ellene, mely egy következő fertőzéstől megvédené.
A méhnyakszűrés háromévente, népegészségügyi keretek között végzett vizsgálat, amely megfelelő gyakoriságot biztosít. A szűrésen való részvétel monogám életvitel esetén is szükséges. Szinte az összes méhnyakrák hátterében a - legtöbbször, de nem kizárólag szexuális úton terjedő - humán papillomavírus (HPV) áll. A vírusnak azonban évekre, évtizedekre van szüksége ahhoz, hogy rosszindulatú elváltozásokat okozzon a szervezetben.
A méhnyakszűrés egyszerű és fájdalommentes vizsgálat, amely segít a rosszindulatú elváltozások felismerésében. A vizsgálat során elsőként le kell vetkőzni deréktól lefelé, majd egy speciális vizsgálóágyra kell feküdni, a lábakat pedig széttárt pozícióban ún. kengyelbe helyezni. Ez azért fontos, hogy a nőgyógyász megfelelően hozzáférjen a hüvelyen keresztül a méhnyakhoz. Ezt követően az orvos vagy a védőnő a hüvelybe helyez egy eszközt (ún. kacsát), amelynek segítségével láthatóvá teszi a hüvely falát és a boltozatát, így vizsgálhatóvá válik a méhnyaknak az a része, amely a vizsgálat szempontjából fontos: a hüvelyboltozatba domborodó részének külső felszíne is. Ezt követően egy keféhez hasonlító eszközzel a méhnyak felszínéről és a nyakcsatornából hámsejteket tartalmazó kenetet vesznek (ezt később laboratóriumban, mikroszkóppal elemzik).
A méhnyakszűrés előtt nincs szükség különösebb előkészületre, de javasolt, hogy a vizsgálatot menstruációs cikluson kívül, lehetőleg 2-3 nappal a menstruáció előtt vagy után végezzék. Heveny fertőzés vagy menstruáció alatt nem végezhető el a vizsgálat. Továbbá ajánlott a vizsgálatot megelőzően legalább 24 órán keresztül kerülni a hüvelyi készítmények (pl. intimzuhany, hüvelykúp, hüvelygél) használatát. A méhnyakszűrés eredménye általában 7-14 napon belül készül el. A nem negatív eredmény esetén további tisztázó vizsgálatokra van szükség a rosszindulatú elváltozás kizárása vagy megerősítése céljából.
A rendszeres méhnyakszűrés és a HPV elleni védőoltás a méhnyakrák elleni védekezés két pillére. A Magyarországon elérhető 9 komponensű HPV elleni védőoltás 7 magas és 2 alacsony kockázatú HPV-típus ellen adhat védelmet. Legtöbbször ezek a magas kockázatú típusok állnak a HPV-asszociált daganatok - így többek között a méhnyakrák - többségének hátterében.
A méhnyakszűréssel olyan elváltozások is kimutathatók, amelyek még nem okoznak tüneteket. A rendszeres szűrés segít a rákmegelőző állapotok korai felismerésében, így még a tünetek megjelenése előtt lehetőség van a kezelésre. A korábbi szűrés negatív eredménye azt jelenti, hogy akkor nem találtak rosszindulatú elváltozást, ez azonban nem zárja ki, hogy a következő szűrővizsgálatig ez nem történik meg. A méhnyakrák hosszú évek alatt alakulhat ki, és előfordulhat, hogy egy későbbi szűrés során találnak olyan elváltozást, amely az előző vizsgálat óta alakult ki.
A pozitív HPV-eredmény nem jelent feltétlenül daganatos diagnózist, sőt, az sem mindegy, magas vagy alacsony kockázatú HPV-típus van-e jelen a szervezetben. A magas kockázatú vírustörzsek okozta fertőzés, amennyiben hosszú ideig, évekig fennáll, bizonyos esetekben elindíthat rosszindulatú folyamatokat - többek között a méhnyakon. A HPV a férfiakat és a nőket egyaránt érintheti. A vírus nemcsak a méhnyakrák okozója lehet, hanem a szeméremtestrák, a hüvelyrák és a hímvesszőrák hátterében is állhat.
Amennyiben a páciens várandós, és szűrésre kapott meghívólevelet, ebben az esetben is végezhető méhnyakszűrés; ez a várandósgondozásnak általában a része is. A vizsgálat nem veszélyezteti a fennálló várandósságot vagy a magzatot.
A méhnyakszűrés a menstruáció alatt nem végezhető el, mivel befolyásolhatja a vizsgálat eredményességét. A méhnyakszűrést követően előfordulhat enyhe vérzés vagy kellemetlen érzés, de ezek általában rövid ideig tartanak, és nem jelentenek komoly problémát. A vizsgálat nem jár fájdalommal, nagyon rövid ideig tart és életet menthet! Az időben felfedezett elváltozások nagyon jól kezelhetők és jó eséllyel gyógyíthatók, ezért mindenképpen érdemes részt venni rendszeresen a szűrésen. A megfelelő forrásokból való tájékozódás is csökkentheti a kialakult félelmet.
A méhnyakrák nem genetikailag örökölhető betegség, hiszen az esetek közel 100%-ában a humán papillomavírus magas kockázatú, azaz onkogén típusai állnak a hátterében. Ugyanakkor, mint minden daganat esetén, a családi előzmények növelhetik a betegség kialakulásának kockázatát.
Élet a méheltávolÍtás után- amit az orvosok nem mondanak el...
A teherbeesés elmaradásának lehetséges okaként a többség szeme előtt egyből valamilyen hormonális probléma lebeg, pedig ennél sokszor kézenfekvőbb a magyarázat. Valamilyen fizikai akadály nem hagyja, hogy találkozzon a petesejt a spermiummal, vagy ha találkoztak, sikeresen beágyazódjon. Az ilyesminek több oka lehet, ezek közül az egyik a korábbi műtétekből visszamaradt hegek.
Mikor műtéti hegről beszélünk, általában a bőrön lévő hegre gondolunk. Csakhogy vannak/lehetnek belső hegek is, amik változóan gyógyulnak, emellett a megbolygatott területen kialakulhatnak összenövések, amik szintén okozhatnak termékenységi problémákat. Bármilyen műtét esetében felmerülhetnek ezek, amit az adott területen végeznek: császármetszés, polip, mióma, méhsövény eltávolítás stb.
Klasszikus és szemléletes példa, amikor valakinél a kistesó nem akar összejönni, pedig az első simán ment. Csakhogy az első gyermek császármetszéssel született, aminek következtében ott a heg a méhfalon, ráadásul kialakulhattak olyan összenövések, amik érintik a petevezetőket, így meddőséget okoztak. Nem kell megijedni, nem egy általános jelenségről van szó, általában császár után simán teherbe lehet esni újra, de azért láttunk már ilyet.
A sebek gyógyulása mindenkinél egyéni, vagyis azt senki sem tudhatja előre, hogy maga a heg hogy fog viselkedni a műtét után. Van, akinek gyakorlatilag észrevehetetlen, és semmi problémát nem okoz, másnak pedig burjánzik, és akadályt képez. Az összenövés is olyasmi, ami gyakori a műtétek után, de hogy kinek milyen mértékben lesz jelen, és mennyire okoz problémát, az megjósolhatatlan.
Az összenövésekkel az a baj, hogy ultrahangon nem igazán látszanak, legfeljebb következtetni tudunk rá, ha egy petefészek például nem úgy áll, ahogy kellene neki. Általában itt-ott jelentkező fájdalmak, feszülés hívja fel a figyelmet a jelenlétére. Nagyobb gond azonban, hogy még ha tudjuk is, hogy vannak összenövések, megszüntetni csak újabb műtéttel lehet, ami pedig új összenövéseket generálhat, így ez egy kicsit ördögi kör.
Vannak olyan helyzetek, amikor érdemes műtét után foglalkozni a korábbi hegekkel, összenövésekkel, és van, amikor nem - ezt az adott eset részletei döntik el.
A méhen kívüli terhesség, más néven ektópiás terhesség, egy olyan állapot, amely során a megtermékenyített petesejt nem a méh üregében ágyazódik be, hanem máshol, leggyakrabban a petevezetékben. Ez az állapot azonnali orvosi beavatkozást igényel, mivel komoly veszélyeket rejt magában. A méhen kívüli terhesség legnagyobb veszélyét az jelenti, hogy a megtermékenyített petesejt olyan helyen ágyazódik be, amely nem alkalmas a magzat fejlődésére. Leggyakrabban a petevezetékben fordul elő, de ritkábban a hasüregben, petefészekben vagy a méhnyakban is kialakulhat. Ezek a helyek nem képesek a növekvő magzat befogadására és megfelelően táplálására, így a terhesség előrehaladtával komoly komplikációk léphetnek fel. A legnagyobb veszélyt a petevezeték repedése jelenti, amely súlyos belső vérzést okozhat, és életveszélyes állapotot eredményezhet.
A méhen kívüli terhesség tünetei gyakran hasonlítanak a normál terhesség jeleire, ezért nehéz lehet időben felismerni. Azonban ha a fenti tüneteket tapasztalod, azonnal fordulj orvoshoz. Az orvos ultrahangvizsgálattal, valamint vérvizsgálattal tudja megerősíteni a diagnózist. Az ultrahang segítségével láthatóvá válik, hogy a magzat nem a méh üregében, hanem máshol helyezkedik el.
Sok nő aggódik amiatt, hogy egy méhen kívüli terhesség után képes lesz-e még egészséges terhességre. A jó hír az, hogy a legtöbb esetben igen. Az orvosi beavatkozás és a megfelelő utógondozás után a nők többsége sikeresen teherbe eshet és egészséges babát hozhat világra. A lábadozási idő változó lehet, attól függően, hogy milyen beavatkozásra volt szükség. Ha a méhen kívüli terhességet gyógyszeres kezeléssel oldották meg, a felépülés gyorsabb lehet, míg műtéti beavatkozás esetén hosszabb időt vehet igénybe. Általában néhány héttől több hónapig terjedhet a teljes felépülés, de a fizikai gyógyulás mellett a lelki felépülésre is figyelmet kell fordítani.
A terhességek körülbelül 1-2%-a alakul ki méhen kívüli terhességként, ami viszonylag ritka, de nem elhanyagolható. Az ismeretek és a korai felismerés segíthet abban, hogy minimalizáljuk a kockázatokat és időben cselekedjünk. A méhen kívüli terhesség komoly és veszélyes állapot, amelyet minden nőnek ismernie kell. A korai felismerés és a megfelelő orvosi beavatkozás életet menthet, és segíthet a későbbi komplikációk elkerülésében. Ha bármilyen tünetet észlelsz, amely méhen kívüli terhességre utalhat, ne habozz orvoshoz fordulni. Ne feledd, hogy mindig van remény és lehetőség a sikeres terhességre és boldog anyaságra.
Rendszeresen újra meg újra felbukkannak olyan tévhitek, amik a teherbeesésről, a fogantatás ideális időpontjáról és a terhesség első jeleiről szólnak. Összegyűjtöttem a 10 leggyakrabban előforduló félreértést.
A pozitív teszt mindig azt jelzi, hogy van a vizeletben HCG hormon, azonban a negatív teszt nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs, hanem azt is jelentheti, hogy még nincs elég HCG hormon a vizeletben ahhoz, hogy a teszt ki tudja mutatni.
Ritkán előfordul, hogy a menses várható időpontjában barnás folyás vagy vérzés jelentkezik annak ellenére, hogy a baba megfogant és meglehetősen nagy a korai vetélések aránya is (az összes terhességnek kb. 20%-a), ilyenkor általában csak annyit vesznek észre a nők, hogy a vérzés erősebb a szokásosnál.
A koraterhességi tünetek csak a beágyazódást követően (nagyjából az együttléttől számított 10-12. nap) jelentkeznek.
A hőmérős módszer nem arra szolgál, hogy megmondja, mikor vagy terhes, hanem arra, hogy megmondja, mikor van a peteérés. Ehhez legalább 2-3 hónapon át minden egyes reggel felkelés után azonnal kell mérni a hődet és vezetni az eredményeket. A peteérés időpontjában a hő legalább 0,5 fokot esik, ekkor következik be az ovuláció. Ezt követően a hő megemelkedik és magasan marad a menses első napjáig függetlenül attól, hogy várandós lettél-e vagy sem.
„Pozitív lett a teszt, de az orvos szerint nem vagyok terhes. Ennek vagy az lehet az oka, hogy túl korán mentél el az orvoshoz, ezért még nem látta a szívhangot, vagy pedig spontán elvetéltél (ez koraterhességben egyáltalán nem ritka dolog). Nagyon ritkán pajzsmirigy-rendellenesség is okozhat pozitív tesztet.
Sok pár feltételezi, hogy nekik gyorsan sikerül majd teherbe esniük. Nagyjából minden második pár rossz időpontban próbál teherbe esni.
Ha egy pár elkezd próbálkozni, arra számítanak, hogy a terhesség rövid időn belül bekövetkezik. A nők több mint fele azt várja, hogy hat hónapon belül teherbe esik, a fiatalabb nők pedig általában még ennél is korábbi időpontra számítanak. Egy gyakori és könnyen orvosolható tényező a szexuális élet rossz időzítése.
Az ovulációs tesztek az LH- (luteinizáló) hormon csúcsát mutatják ki, amely 24-36 órával az ovuláció előtt következik be. Ha a teherbe esésre tett próbálkozás elején elkezd ovulációs tesztet használni, az segít megérteni menstruációs ciklusát, és gyorsan azonosítani a ciklus hosszának szabálytalanságait.
Ha már elmúlt 35 éves, próbálkozzon nagyjából hat hónapig, mielőtt segítséget kérne. A fenti tanácsok azért változnak életkoronként, mert ez a tényező a teherbe esés valószínűsége szempontjából kulcsfontosságú. 35 éves kor után a petesejtek kimerülése kritikus szintet ér el, 40 éves kor felett pedig a teherbe esés valószínűsége nagyon lecsökken.
Tudjuk, ha a fogamzási kísérletek kudarcba fulladnak, a szex iránti lelkesedés és a szex élvezete gyorsan alábbhagyhat, ami terhet helyez a kapcsolatra is. Ráadásul manapság a nők általában idősebbek, amikor először próbálnak teherbe esni, így nem engedhetik meg maguknak, hogy olyan felhőtlenül éljék meg a fogantatásig eltelt időt, mint a korábbi generációk.
A stressz valószínűleg minimális hatással van a nők teherbe esési képességére. Tanulmányok kimutatták, hogy az élsportolók és az (étkezési zavarok vagy alacsony testsúly miatt) elégtelen mennyiségű női nemi hormont termelő nők aktiválják stresszhormonjaikat, ami hatással lehet a petesejt kibocsátásának képességére. A mindennapi stressz azonban valószínűleg nem befolyásolja meghatározóan az Ön fogamzóképességét.
Felmerült, hogy a szexuális életnek az ovulációs tesztek szerinti legtermékenyebb napokra való időzítése stresszhez vezethet. Ám William Ledger professzor és a Clearblue közös tanulmánya szerint, ha a párok ezen tesztek segítségével próbálkoznak a gyermekvállalással, az nem stresszesebb, mintha ezek nélkül tennék.
Számos tényező akadályozhatja a teherbe esést, még akkor is, ha korábban már született gyermeke. A leggyakoribb probléma az aktuális életkor. Ha már született gyermeke, és most 35 évesnél idősebb, a teherbe esésre való képessége csökkenhet. Előfordulhat az is, hogy fennáll egy, az ovulációs adottságaival kapcsolatos probléma, illetve polip vagy mióma van a méhüregében, ami befolyásolhatja az embrió képességét a beágyazódásra és a fejlődésre. Lehetséges, hogy férfi partnerének olyan spermium-rendellenessége van, amely a spermiumok számának, mozgékonyságának csökkenését, vagy az alakjuk megváltozását okozza.
A terhesség megszakítása általában nem befolyásolja a későbbi teherbe esésre való képességet. Ritkán előfordulhat, hogy összenövések alakulnak ki a méhben, amelyek negatívan befolyásolhatják a jövőbeni termékenységet. Amennyiben normális havi ciklusai vannak, kicsi az esélye, hogy ezek az összenövések hatással vannak a termékenységre. Ha már egy éve próbál teherbe esni, 35 év alatti, és 23-35 nap közötti ciklusai vannak, egy termékenységi specialista vagy nőgyógyász felkeresése segíthet megbizonyosodni róla, hogy a méhével minden rendben van.
A fractionalt curettage a méhnyálkahártya mind jóindulatú, mind rosszindulatú betegségeinek diagnosztizálására és bizonyos esetekben egyben kezelésére alkalmazott műtét. Leginkább nőgyógyászati küret, egészségügyi küret, illetve kaparás néven ismert. Rendellenes méhvérzések esetén a diagnózis felállításának egyik módszere. A méhnyak és a méhüreg nyálkahártyájának eltávolítását jelenti, szövettani feldolgozás céljából. A rendellenes méhüregi vérzés okának tisztázására és azok megszüntetésére szolgál a fractionalt curettage. A vérzészavar hátterében a hormonrendszer zavara, gyulladásos folyamat, valamint jó- és rosszindulatú szövetburjánzás is állhat. A beteg kórtörténete és életkora lényeges támpontot ad a betegség jellegére vonatkozóan, de a küret során eltávolított szövetminta mikroszkópos vizsgálata adja meg a biztos diagnózist. Ennek alapján derül ki, hogy egy ártalmatlan hormonális zavar vagy kezelést igénylő, komoly elváltozás áll-e fenn. A szövettani vizsgálatok alapján lehet eldönteni, hogy milyen további kezelés szükséges.
A rosszindulatú méhnyálkahártya-betegség (endometrium carcinoma) esetén az egyetlen figyelmeztető jel a menopausa körüli vagy utáni vérzészavar lehet. Emiatt fontos rendellenes vérzés esetén nőgyógyásznál jelentkezni. Rendellenes vérzésről akkor beszélünk, ha a vérzés nem a menstruáció várt idejében jelentkezik, illetve a menopausa utáni vérzéseket mindig rendellenesnek tartjuk, akkor is, ha nem volt bő vagy elhúzódó.
Miután megszületett a döntés az egészségügyi küret szükségességéről, azt kell vizsgálni, hogy a beteg operálható-e, illetve szükséges-e bármilyen előkészítés a műtéthez. Erről altatóorvosi vizsgálat dönt laboratóriumi leletek, EKG-vizsgálat, esetleg egyéb kiegészítő vizsgálatok segítségével. Az egészségügyi küretműtét - amennyiben nincs társult betegség, akkor - az egynapos sebészet keretein belül elvégezhető. Ez azt jelenti, hogy a beteg a műtét után, pár órás megfigyelést követően, de 24 órán belül az otthonába távozhat. A beavatkozás történhet rövid intravénás altatásban, vagy helyi érzéstelenítésben. A beavatkozás során két külön helyről nyerünk kaparékot: a méhnyakból és a méhtestből. Ezután mindkettőt kórszövettani vizsgálatra küldjük.
A leggondosabb orvosi beavatkozás ellenére is kialakulhatnak szövődmények. A méhkaparásnál a legnagyobb gondosság mellet is előfordulhat, hogy a méhfalat vékony műszerrel akaratlanul átszúrják. Ez a szövődmény többnyire veszélytelen, és nem mindig igényel további beavatkozást, csak megfigyelést. Nagyobb sérülés, vagy hasűri vérzés esetén hasi tükrözés (laparoscopia), vagy hasműtét (laparotomia) végzése jön szóba. Egyéb szövődmények lehetnek az utóvérzés, illetve a gyulladás, melyek azonban jól kezelhetők. Az egészségügyi küret során előforduló leggyakoribb szövődmény a méhűri gyulladás, ez továbbterjedése esetén a kismedencét is érintheti. A gyulladás jelei lehetnek a műtétet követően 2-3 napnál is tovább tartó vérzés, mely bűzössé válik, vagy véres hüvelyi folyás, alhasi fájdalom, hőemelkedés, esetleg láz is jelentkezhet. Bármely tünet észlelése során azonnal forduljon operáló orvosához, hogy a célirányos kezelést minél hamarabb megkezdhessék.
Altatásban végzett műtétet követően 5-6 órával, amennyiben szövődmény nem lépett fel, és a beteg is jól érzi magát, otthonába távozhat. A műtét utáni napon a betegeink többsége folytathatja mindennapi aktivitását. Az átlagos gyógyulási idő 2-4 nap, ezalatt az idő alatt a nagy megterhelést kerülni kell. A gyulladásos megbetegedés elkerülése céljából, legalább két hétig tartózkodni kell a szexuális élettől. Javasolt még a tamponhasználatnak, a hüvelyöblítésnek és az ülőfürdőnek az elhagyása két-három hétig. Műtét után általában két héttel készül el a szövettani lelet, amiért jelentkezni kell a kezelőorvosnál! Ez nagyon fontos, hiszen a további teendők felől is ekkor döntenek. A teljes gyógyulást követően 4-6 héttel nőgyógyászati kontrollvizsgálat szükséges.