Buda és Pest a szép hidak városa. A Lánchídnak „bérelt” helye van a világ legszebb hídjai között, a Szabadság híd a hozzáértő emberek csodálatát vívja ki már több mint 120 éve, a Margit híd pedig eleganciájával Párizst idézi. Bár nem is gondolnánk, de a hídépítés története egyidős az emberiséggel. Kezdetben csak kidőlt fatörzseket, sziklaíveket, lecsüngő liánokat használtak erre a célra, majd egyre tudatosabban hoztak létre a valami fölött átkelést szolgáló építményeket.
A technika fejlődése és a korai magyar hídépítés
A középkor századaiban fahidakkal próbálták megoldani a folyókon történő átkelést. Egy másik korai hídtípus a hajóhíd volt, ilyen kötötte össze Budát és Pestet 1767-től, s ezeket a jégzajlás megkezdésekor, általában decemberben, szétszedték. A kultúrmérnöki munka része a hídtervezés is, s kezdetben hajóhidakat, később pedig fahidakat építettek nálunk. Kőhíd aránylag kevés épült, s elfogadottá a vashidak váltak, közöttük is az egyik leghíresebb a Pestet Budával összekötő Lánchíd.
Hídjaink többsége vashíd, s a koraiak ún. Maderspach-féle hidak voltak. A tapasztalati hídépítés technikája hosszú évszázadokon keresztül uralkodott, amiben változást csak a felvilágosodás és az ipari forradalom kora hozott, amikor is új szerkezetek, technológiák és anyagok jelentek meg. Utóbbiak közül kiemelendők a ma is használatos öntöttvas, kavartvas, az acél. Ezenfelül fontos építőanyaggá vált (a római korhoz visszanyúlva) a beton, majd a hídépítő mesterek feltalálták a vasbetont.
Merész tervek és el nem készült hidak
A különleges hídtervek sora hosszú múltra tekint vissza. A Belváros és a budai oldal összekötését civilek, pesti polgárok kezdeményezték. A felmerült ötletek közül a legérdekesebbet talán a neves építőmérnök Zielinski Szilárd nyújtotta be, aki lépcsőket tervezett felhajtó utak helyett. Lipthay Ágost 1905-ben publikált elképzelése szerint a Batthyány tértől induló, a Margit híd szerkezetéhez hasonló átkelő a folyó közepén kettéválik, és Y alakban délről és északról egyaránt megkerüli a Parlament épületét.
Nevezetes magyar hidak összefoglalója
Magyarország egy rendkívül változatos földrajzú ország folyókkal és dombos-hegyes területekkel, melynek a közlekedési összeköttetéseit hidak és viaduktok segítségével oldották meg az elmúlt évszázadok során.
| Híd neve | Hossz (m) | Építés/Átadás |
|---|---|---|
| Kőröshegyi-völgyhíd | 1872 | 2007 |
| Megyeri-híd | 1871 | 2008 |
| Széchenyi Lánchíd | 375 (nyílás) | 1849 |
| Kilenclyukú híd | 167,3 | 1827-1833 |
Világcsúcsok és modern megoldások
Bár az ősember közlekedéséről keveset tudunk, a világ leghosszabb gyalogos függőhídjára talán Ötzi, a gleccsermúmia is elégedetten „csettintene”. Az Arouca 516 a világ leghosszabb gyalogos függőhídja címet a 2017-ben átadott svájci Charles Kuonen függőhídtól hódította el. Nem csak gyalogosok közlekednek a világ egyik legtöbbet fotózott és videózott hídján: a Szöul belvárosában található Banpo-híd egyedülálló abból a szempontból is, hogy gyakorlatilag egy gigantikus szökőkútként funkcionál.
Hidak építése során extrém teljesítmények nem csak az elkészült művek mérete vagy elhelyezkedése révén valósulhatnak meg. Van, hogy az építés sebessége lenyűgöző. Pekingben a kétszer 5 sávos Sanyuan híd végül 43 óra alatt került a helyére, ami az alapos előkészületek ellenére is lenyűgöző teljesítmény.