A csecsemőkor rengeteg örömteli pillanatot tartogat a szülők számára, de gyakran jár együtt aggodalmakkal is. Az újszülöttnél sok aggodalmat keltő furcsasággal találkozhat a szülő a szopizási nehézségtől a gyakori csukláson át a hirtelen összerándulásokig. Mind közül talán az idegrendszert érintő betegség gondolata a legijesztőbb. A babák sok furcsaságot csinálnak, többek között fejrázást is végezhetnek. Előfordulhat, hogy a csecsemő nagyon gyorsan rázza a fejét jobbra-balra, többször látható ez a fejrázás, például napközben az etetőszékében, vagy este az ágyában. Utána általában nevetgél. A családok sokszor azt gondolják, hogy a baba minket vagy saját magát "szórakoztatja" ezzel, de fontos megérteni, hogy vajon normális jelenség-e.
A fejrázás megnyilvánulhat különböző formákban. Előfordulhat, hogy a baba jobbról balra, oda-vissza rázza a fejét. Ez a jelenség nem mindig kóros, különösen akkor nem, ha közben a babával kapcsolatot lehet teremteni. Azonban, ha az összerándulás külső, vagy vélhető belső inger nélkül, sorozatosan, többször egymás után jelentkezik, esetleg napról napra egyre több alkalommal észlelhető, akkor érdemes neurológushoz fordulni.
A csecsemő zavartalan mozgásfejlődése elengedhetetlen, hogy később ne alakuljanak ki további problémák. Az egyik talán leggyakoribb probléma a KISS-szindróma. 1991-ben Biedermann alkotta ezt a kifejezést (Kopfgelenk=feji ízület, Induzierte= kiváltott, Symmetrie=szimmetria, Störungen=zavarok), tehát ez a fej és a nyakízületek szimmetriazavara miatt kialakuló rendellenes fejtartás. Ez nem egy betegség, inkább egy diszfunkció. Legtöbbször a legfelső két nyakcsigolya blokkja a probléma, de sokszor a teljes nyaki gerincet érinti. Ez a babákban aszimmetrikus fejlődést eredményezhet, rengeteg következményt vonva maga után.
A KISS-szindrómának két fajtáját különíti el a szakirodalom. Az első esetben az 1. (atlas) és 2. (axis) nyakcsigolya mozgásai blokkolódnak, gátlódnak, ezáltal a fej fordítása és oldalra döntése az egyik irányba korlátozottabb. A babának van egy kedvenc oldala, szinte mindig ferdén tartja a fejét, ugyanabba az irányba eldöntve, valamint csak az egyik irányba nézelődik. Egy idő után ez további következményeket von maga után. Mindig az egyik oldalára fekszik, itt a koponyán sokkal nagyobb a lokális nyomás, így ellaposodhat. A koponyacsontok ezen az oldalon előre tolulnak, létrejön egy aszimmetrikus arckoponya. Az első nyakcsigolya elfordul, a lentebbi csigolyák lekövetik, fordulnak ők is, kialakulhat gerincferdülés. Az aszimmetrikus arckoponya miatt egy nem megfelelő harapási minta jöhet létre, az állkapocs tolódik, később fogszabályozásra lehet szükség. A fül is deformálódik, a hallócsontok is eltolódnak. Gyakran fül és arcüreggyulladásos lehet a gyermek ilyen esetben. Később akár fejfájás is jellemző lehet, hisz az egész koponyán belüli rendszer tolódik el, zavart szenvedhetnek a szemek, de elcsavarodhatnak a felső légutak is.
A KISS 2 szindróma esetében a kiváltó ok szintén ugyanaz, azonban itt a baba nem oldalra, hanem hátra feszíti a fejét, így próbálja elkerülni a fájdalmat. Fordítani mindkét irányba tudják a fejüket, inkább a fej előre hajtása okoz nehézséget. Sokszor ellapul a koponyájuk szimmetrikusan hátul. A hátrahajtott fejhelyzet a légcső beszűküléséhez vezethet síráskor és ez életveszélyes oxigénhiányt válthat ki. A KISS 2 szindrómás babák sokat sírnak, jellemző rájuk a nyáladzás, a szoptatási és ivási nehézség, a hányás, és a megkésett beszédfejlődés.
Az aszimmetrikus fejtartást fontos minél előrebb elkezdeni kezelni, hiszen annál kevesebb kezeléssel elérhető eredmény, és kevesebb következménye lesz. Ha helyreáll a fejízületek és az ottani izmok tónusa, akkor egészen addig nem is indokolt már a rendszeres terápia, amíg újra aszimmetriát nem észlelünk a fejlődésében. Ha nincs kezelve a gyermek szervezete, próbál különféle kompenzációkkal reagálni. Ezekre a gyerekekre egyensúlyzavarok jellemzőek, gyakran elesnek, ügyetlenek, koncentrációs nehézségeik vannak, fejfájósak.
A hasfájós lehet egy baba természetesen KISS szindróma nélkül is. Ezeket a babákat onnan lehet felismerni, hogy nagyon-nagyon sírnak székelés előtt, majd amikor sikerül abba marad a sírás, megkönnyebbülnek. Néha persze nem a hasi terület okozza a gondod, hanem a sok erőlködéstől a medencefenéknél is lehetnek kötőszöveti eredetű panaszok.
Ha a baba sokat bukik, felmerülhet a rekeszsérv gyanúja, ezért érdemes szakemberrel kizárni ezt. Úgy lehet erre gyanakodni, hogy a baba függőleges helyzetben jól érzi magát, de lefektetjük, a gyomorsav elindul, ő egyből elkezd sírni.
A mozgásfejlődési mérföldkövekkel nagyságrendileg érdemes tisztában lenni. A megfelelő mozgásfejlődési mérföldköveknél fontos, hogy időre született-e a baba. Ha a 37-40. hétre született, akkor várjuk ezeket a mozgásfejlődési mérföldköveket. Ha a 36. hétre vagy alatta, akkor mindenképpen korrigált korának megfelelően várjuk el, hogy mit kell tudnia mozgásfejlődésileg.
Bármilyen mozgásfejlődési zavar gyanúja áll fenn, forduljunk szakemberhez! A kikezeletlen kötőszöveti eredetű disztorziók ugyanis kóros primitív reflexeket tartanak fenn, amik gátolják a megfelelő mozgásfejlődést, és hatással lehet később a kognitív funkciókra is. Minél előbb megkezdődik a terápia, annál gyorsabban érünk el eredményt, és csökkenthető a következmények kialakulásának a kockázata.
A leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik a fejlődésbeli elmaradás, az izomtónus-zavar, valamint az alvási és táplálási nehézségek. A csecsemők fejlődése egyéni ütemben zajlik, de ha egy baba jelentősen késik bizonyos mérföldköveknél (például fej megtartása, forgás, kúszás, ülés), az intő jel lehet. Az izomtónus-zavarok esetén a baba izmai túl lazák vagy éppen túl feszesek lehetnek.
Ha a fent említett tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni. A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. gyógytorna) segíthet a problémák orvoslásában. Ne essünk pánikba! A csecsemőkori neurológiai problémák kezelhetők, ha időben felismerjük őket. Ha a kisbabád 3 hónaposan még nem emeli a fejét hason fekve, ne ess kétségbe! A hason töltött idő segít a babának megerősíteni a nyak- és hátizmait, ami elengedhetetlen a mozgásfejlődés következő lépéseihez, például a guruláshoz és a kúszáshoz. Nem kell egyszerre hosszú időt várni!
Mikor érdemes szakemberhez fordulni? Ha a baba 4 hónapos kora után sem mutat javulást, érdemes lehet felkeresni egy gyermekorvost vagy gyógytornászt. Minden baba más tempóban fejlődik, így ne aggódj, ha a te kis csöppséged kicsit később kezdi el emelgetni a fejét!