A görbe lábszár csecsemőkorban: „O” és „X” láb jelenségek és kezelési lehetőségek

Az ortopédiai problémák sok szülőt aggasztanak, különösen, ha a gyermek lábtartásával kapcsolatos eltéréseket észlelnek. Az orvosi vizsgálatok hiánya vagy a járványhelyzet miatti nehézségek tovább növelhetik a bizonytalanságot. Fontos tudni, hogy bizonyos tünetek aggasztóak lehetnek, de sok esetben a gyermek izomzatának és csontozatának természetes fejlődéséről van szó.

Az „O” láb (genu varum szindróma)

Az „O” láb, vagy orvosi nevén genu varum szindróma, az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a szülők körében. Ez az ortopédiai állapot a lábak alakjának a természetestől való eltérésére utal. Jóval gyakrabban fordul elő, mint az „X” láb.

Mi az „O” láb?

Az „O” láb szindróma, más néven „O-láb”, azt az állapotot jelöli, melyben a lábszárak a természetes tengelytől „o” alakban való eltérést mutatnak. Szemmel jól látható: egyenes állásban a bokák összeérnek, a térdek egymástól eltávolodnak, elfordulnak, esetenként kifelé fordulnak. A lábszárak úgy néznek ki, mintha az "O" betűt formáznák, az egymás mellett álló bokák kifelé görbülő lábszárban folytatódnak. A térd is kifelé fordul, és az egész lábszár a természetes tengelytől eltérő ívet alkot.

Az „O” láb kialakulásának okai

Újszülötteknél szinte minden esetben megfigyelhető, és a csecsemő, illetve kisgyermekkort is jellemezheti. Ebben az életszakaszban a fizikai megjelenésen túl panaszokat nem okoz, egészségügyi kockázattal nem jár.

Az „O” láb kialakulásában számos tényező játszhat szerepet:

• Genetikai tényezők: Az egyik leggyakoribb ok az öröklődés, ha a felmenők között már előfordult ez az ortopédiai elváltozás.
• Magzati kényszertartás: A méhen belül a babák ún. magzati pózban helyezkednek el, ilyenkor a láb csípőben és térdben hajlítva szorosan a törzshöz simul. Az újszülött is ebben a hajlított helyzetben tartja magát, a hajlító izmok dominanciája jellemző ilyenkor. Ha az újszülött kinyújtja a lábát, látható, hogy a láb befelé görbül („O” láb), a lábfej bokából szintén befelé fordul. Ez élettanilag normális, nem kóros jelenség, hiszen így tartotta magát az elmúlt hónapokban is. A kezdeti, babakori „O” láb helyzet 2 éves kor körül egyenesedik ki.
• Csontfejlődési zavar, csontlágyulás, angolkór: Akkor áll a háttérben, ha az „O” láb a növekedés során alakul ki, vagy súlyosbodik a terhelés hatására.
• Blount-betegség: Ebben az esetben a csontok egyenlőtlenül növekednek: a külső oldaluk intenzívebben nő. A csecsemőkori görbe láb nem egyenesedik ki, sőt, a terhelés hatására súlyosbodik.
• Veleszületett kötőszöveti lazaság: Ebben az esetben elsősorban nem a csontok görbék, hanem az ízületek (boka, térd) nem képesek a megfelelő helyzetben tartani azokat.
• Gyenge izomzat és túlzott terhelés: Akkor okozza az „O” láb kialakulását, ha a gyermek nem saját erejéből kezd felállni, járni, hanem bébikomppal, más “járássegítő” eszközzel, vagy kézen fogva „sétáltatva”.

Az „O” láb tünetei és diagnosztizálása

Az „O” láb külső tünetei jól láthatók: a lábszárak kifelé görbülnek, míg a bokák összeérnek, a térdek között kisebb rés vagy jelentősebb távolság van. A lábfej jellemzően erősebben nehezedik a külső talpélre, a cipősarok külső része erősebben kopik, a cipő kifelé taposódik ki. A járás - különösen túlsúly esetén - jellegzetesen kacsázó lehet. Panaszokat okozhat fájdalom, fáradékonyság, kisebb teljesítőképesség, és belső tünetek között térdízületi kopás vagy lúdtalp is előfordulhat.

A diagnózist ortopéd orvos végzi. Csecsemő- és kisgyermekkorban az ortopédiai szűrések során többször is szemrevételezi és fizikai vizsgálattal ellenőrzi a lábszárak és ízületek állapotát. Amennyiben a járás során nem egyenesedik ki a csecsemőkori görbület, kontrollvizsgálatra rendel vissza. Képalkotó vizsgálattal (röntgen, CT, MR) pontosan kimutatható, a csontok mely részét érinti az elváltozás, így a deformitás okaira is pontosan fény derül, ami elengedhetetlen a szükséges kezelés meghatározásához.

Az „O” láb kezelése és megelőzése

A csecsemőkori görbület rendszerint a megfigyelésnél többet nem igényel, de a szűrővizsgálatokon való részvétel elengedhetetlen. A kezelés célja a görbület súlyosbodásának megelőzése, az egészséges fejlődés biztosítása, a fájdalom enyhítése és a terhelés jobb alátámasztása. Mivel gyermekkorban alakul ki, a szülő szerepe meghatározó.

A konzervatív kezelési módszerek a következők:

• Gyógytorna: Segít az izmok erősítésében, az ízületek egészséges fejlődésének támogatásában.
• Talpbetét, szupinált vagy ortopéd cipő: Segít a kellő alátámasztásban.
• Rögzítő sín: Csontnövekedési zavar vagy a térdízület gyengesége esetén.
• D-vitamin és ásványi anyag bevitel: Gondoskodjunk a megfelelő pótlásról.

Súlyosabb esetben műtéttel lehet korrigálni a csontnövekedési zavart.

A megelőzés érdekében a szülők sokat tehetnek az egészséges fejlődés feltételeinek biztosításával. Fontos, hogy ne késztessük a gyermeket túl korán felállásra és járásra, várjuk meg türelemmel, amíg magától elindul. Kerüljük a bébikompot és a kézen fogva sétáltatást, mielőtt a gyermek önállóan tudna járni. Biztosítsunk lehetőséget sok mezítlábas mozgásra, különösen egyenetlen felületen (fű, homok, kavics), mely stimulálja a talpi reflexeket és fejleszti a lábfej izomzatát. Ügyeljünk a megfelelő méretű és minőségű cipőválasztásra, mely stabilan tartja a sarkat és elősegíti a boka tartását.

Az „X” láb (genu valgum szindróma)

A kezdeti, babakori „O” láb helyzet 2 éves kor körül egyenesedik ki, utána kb. 4 éves korig az „X” láb helyzet jellemző, ilyenkor a térdek enyhén befelé tartanak, míg a bokák és a lábfej eltávolodik egymástól.

Mi az „X” láb?

„X” láb esetén a gyermek térdei összeérnek, miközben a bokák nem - azaz a lábak egy „X” formát alkotnak. Amikor a gyermek állása „beesett bokájú”, azaz a belső bokarészek közelebb kerülnek a talajhoz, és a sarok kifelé dől, gyakran beszélünk valgus állásról. Ez az eltérés járás közben is jól megfigyelhető: a gyermek befelé dőlő bokával lép, vagy hamar elfárad, fájlalja a lábait.

Az „X” láb kialakulásának okai

A leggyakrabban a járás megkezdése után (2-4 éves korban) alakul ki, hátterében a szalagok gyengesége áll. A jelenség az erre hajlamos gyermeknél súlygyarapodás, elhízás következtében fokozódhat.

Az „X” láb kezelése

Az „X” láb kezelése elsősorban az elváltozás súlyosságától, a gyermek életkorától és panaszaitól függ. Enyhébb eltérések esetén elegendő lehet a rendszeres mozgás. Amikor valgus állást vagy „X” lábat diagnosztizálnak, az ortopéd szakorvos gyakran javasol supinált cipőt, amely segíti a boka stabilizálását és a sarok helyes irányba történő tartását. Fontos kiemelni, hogy supinált cipőt kizárólag indokolt esetben, szakember javaslatára érdemes hordani. Korrekciós helyzetben végzett gyógytornával helyreállítható ez az elváltozás is, ám ha a görbeség jelentékeny, vagy ha nem normalizálódik 8 éves korra, ortopédiai vizsgálat, illetve műtét is szükségessé válhat.

A diéta és a testsúly csökkentése is jótékonyan hat. Túlsúly esetén az „X” láb vagy valgus állás később is fennmaradhat, ezért a túlsúly csökkentésére kell törekedni.

Lúdtalp és egyéb lábdeformitások

Lúdtalp

A lúdtalp a boka és a lábfej hosszboltozatának süllyedésére vezethető vissza. A csecsemő „lúdtalpasnak” tűnő talpa esetén a boltozatot vastagabb zsírpárna tölti ki, ezt tévesztik össze a szülők gyakran a lúdtalppal. A felnőtt korra jellemző haránt- és hosszboltozatok a babák és kisgyermekek talpán még nem figyelhetők meg, ez teljesen normális ebben a korban, és nem nevezhető gyerek lúdtalpnak. Végleges kialakulásuk 6-8 éves kor körül várható.

A megelőzés érdekében ne késztessük a gyermeket túl korán felállásra és járásra. Ügyeljünk rá, hogy kisgyermekkorban se érje túlzott megterhelés a gyermeket! A jó minőségű cipők viselése segít megelőzni a betegséget. A nagyon szűk vagy túlságosan merev cipők visszafordíthatatlan károsodásokhoz vezethetnek. Ha a lúdtalp már kialakult, a legfontosabb a lábboltozat izmainak megerősítése lábtorna segítségével. Kifelé dőlő sarok esetén olyan cipőt kell viselnie a gyermeknek, amely a sarok befelé döntésével a láb helyzetét korrigálja.

Befelé forduló lábak (adductus tartás) és sarlóláb

A dongalábtól való elkülönítése fontos, amennyiben ez kizárható, az adductus tartás tornáztatása javasolt, az ortopédiai vizsgálat halasztható. Veleszületett, gyakran kétoldali lábtartási hiba, amit leggyakrabban méhen belüli mechanikai hatás okoz. Már újszülöttkortól javasolt elkezdeni a gyógytornát, ami a befelé forduló lábfej passzív tornáztatását jelenti.

Sarlóláb esetén a talp elülső része sarlószerűen befelé hajlik. Fontos, hogy mihamarabb felfedezzék az elváltozást, hogy időben elkezdődhessen a célirányos gyógytorna. Ha az ortopéd orvos úgy ítéli meg, szükséges lehet korrekciós sín vagy cipő (Bebax-szandál) viselése is.

Dongaláb

A dongaláb gyanúja általában már a magzati ultrahangon, vagy közvetlenül szülés után a szülészeti intézményben felmerül. Egy nagyon speciális fejlődési rendellenesség, melynek kialakulásában több gén is szerepet játszik. A fiúknál kétszer gyakrabban fordul elő, mint a lányoknál. A probléma jellemzően már egyszerű szemrevételezéssel is könnyedén felismerhető. A dongaláb kezelése kapcsán rendkívül lényeges a korai felismerés, hiszen érdemes már néhány napos korban elkezdeni a korrekciót, méghozzá speciális gipszkötések alkalmazásával.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A fájdalom nem minden esetben a talpon jelentkezik, hanem a lábszár elülső oldalán is lehet. A gyermek lábát akkor mutassuk meg szakembernek, ha aszimmetriát észlelünk, fájdalmat jelez, vagy ha az eltérések óvodás korra még mindig fennállnak, netán fokozódnak. Ebben az esetben ortopéd orvos és gyógytornász felkeresése is indokolt.

Az ó láb, az x láb, a valgus deformitás és a varus állás olyan lábtengely-eltérések, amelyek gyakran előfordulnak kisgyermekkorban. A legtöbb baba átlagosan 13-14 hónaposan kezd el lépegetni. Alapvető fontosságú, hogy se a felállás folyamatába, se a járás tanulásába ne avatkozzunk bele! A csontoknak, izmoknak kellően meg kell erősödniük ahhoz, hogy a gyermek önállóan végre tudja hajtani ezeket a mozgásokat. Éppen ezért ne használjunk bébikompot, és ne sétáltassuk kézen fogva sem az önállóan még nem járó gyermeket!

Fontos tudnivalók

A gyerekek növekedése során az „O” láb kialakulása is befolyásolható. Másfél éves kor alatt a baba talpa nem igazán érinti a talajt. A boltozatok kialakulása, az izmok és szalagok megerősödésével csak ekkor veszi kezdetét. Végleges kialakulásuk 6-8 éves kor körül várható. Tehát a felnőtt korra jellemző haránt- és hosszboltozatok a babák és kisgyermekek talpán még nem figyelhetők meg, ez teljesen normális ebben a korban.

Ebben a korban talpbetét viselését nem ajánljuk, erre ekkor még nincs szükség. Sok mozgással segíthetjük a talp és lábszár izmainak erősödését. Lehetőséget biztosítunk a sok (mezítlábas) mozgásra, mely a gyermekek természetes igénye. A babák cipőjének feladata a láb hideg elleni védelme. Ezért a még nem járó vagy éppen csak totyogó gyermekük, aki úgyis csak a lakásban közlekedik, ne viseljen kemény talpú cipőt.

Talpbetét használata

A Podiart talpbetétek kényelmesek, nem okoznak fájdalmat viselőjének. Ezek puha betétek, ami a mozgás kivitelezését nem gátolja. A talpról készített számítógépes felvétel alapján a technikusok a láb egyedi igénye szerint szerkesztik meg és rakják össze a korrekcióhoz szükséges modulokat a talpbetétben. Az anyaga polifoam, bőr, noene alapon polifoam, bőr vagy mikrofiber borítás, mindegyik bőrbarát, még mezítláb is kényelmes viselet. A betétekkel a láb statikáját állítjuk vissza.

A lúdtalpas láb belső oldala lesüllyed, a boka befelé dőlhet, a lábszár helyzetének megváltozása miatt a térdízületben a csontvégek másként találkoznak, ami térdfájdalmat, hosszútávon térdízületi kopást eredményez. A combcsont feje is másként helyezkedik el a csípőben, ami szintén fájdalmat, kopást, izomrövidülést, illetve az ellentétes oldalon izomtúlnyúlást és gyengülést okozhat. Ez vezethet derékfájdalomhoz is.

A betét cseréjét gyerekeknél a láb méretváltozása indokolja. Ha a láb mérete már nem változik, 1-1,5 évente akkor is érdemes kontrollra jelentkezni. Ilyenkor ellenőrizzük a talpbetét állapotát, illetve összehasonlító felvételt készítünk a talpról. Merev talpbetét viselését 3 év alatti gyermeknek nem javasoljuk.

Táblázat: Gyakori gyermekortopédiai problémák és jellemzőik

tags: #gorbe #labszar #csecsemokorban