A gátmetszés és gátsérülések tudnivalói a szülés után

Valószínűleg nincs olyan szülés előtt álló nő, akit ne foglalkoztatna a legintimebb testrészének az egészsége, az épsége a szüléssel kapcsolatban. Olyan anya is van, aki annyira fél a gátmetszéstől vagy a gátsérüléstől, hogy inkább a műtéti szülést választja, csak azért, hogy nehogy sérüljön ez a nagyon is érzékeny terület.

Mielőtt belevágnánk a gátmetszés témájába, nézzük meg, hogy mi is egyáltalán a gátmetszés és hogy milyen típusú gátsérülések vannak!

A nemzetközi szakirodalomban ennek az intim területnek a megnevezésére a latin perineum kifejezést használják: ezalatt értik a csiklótól a végbélnyílásig tartó területet, amibe beletartoznak a kis- és nagyajkak, a húgycső, a hüvely és a végbélnyílás. Amikor magyarul a gát sérüléséről vagy a gát védelméről beszélünk, akkor kifejezetten a hüvelybemenet és a végbélnyílás közötti területről van szó, ugyanis ez a rész a legkitettebb a sérüléseknek.

A gátmetszésnél átvágják a bőrt és átvágják az alatta lévő izomzatot is, ami nyolcas alakban öleli körül a hüvelybemenetet és a végbélnyílást.

A szülés alatti gátrepedéseknek több fokozata van:

• Elsőfokú sérülés: amikor csak a bőr sérül, de az alatta lévő izomzat ép marad. Az ilyen jellegű gátsérülések nagyon könnyen és gyorsan gyógyulnak, nem igényelnek varrást sem.
• Másodfokú sérülés: már sérül a bőr alatti izom is, emiatt például a gátmetszés is másodfokú sérülésnek minősül. A másodfokú gátsrepedést - és a gátmetszést - a szülés után néhány öltéssel szükséges helyreállítani.
• Harmadfokú sérülés: a végbélnyílás zárógyűrűje is sérül.
• Negyedfokú sérülés: a végbélnyílás és a végbél is reped.

Az ilyen harmad- és negyedfokú sérüléseket a szülés után egy külön műtéttel szükséges helyreállítani, de szerencsére az ilyen jellegű sérülések nagyon - nagyon ritkák!

A gátsérüléseket - legyen az gátmetszés vagy szakadás - a nők nem véletlenül szeretnék minél jobban elkerülni! Velejárója, hogy szülés után a pisilés, a kakilás fájdalmas, de a seb húzódása miatt kényelmes szoptatási pozíciót találni sem lehet könnyű. Egy nyílt seb természetesen elfertőződhet, begyulladhat, ami nagyon fájdalmassá tudja tenni a szülés utáni időszakot. Nem nagyon beszélünk róla, de a gátsérülés hatással lehet a házaséletre is: a fájdalom megmaradhat a hat hetes gyermekágyas időszak után is: három hónappal a szülés után is, sőt akár még fél évvel a szülés után is érzékeny lehet a gátseb. Emiatt teljesen jogos, hogy mi nők szeretnénk elkerülni mindenféle gátsérülést, amennyire csak lehet, beleértve a gátmetszést is.

A gátmetszés történelmi háttere és a modern orvostudomány

Ezzel kapcsolatban az első logikus kérdés az, hogy hát milyen gyakran fordulnak elő gátsérülések? A gátmetszés kapcsán a legfontosabb tényező, amitől függ a gátsérülés gyakorisága, az a szüléskísérő orvos vagy szülésznő gyakorlata: mit csinál, hogy csinál, mit nem csinál a kitolási szakaszban.

A bábai gyakorlatban (amikor szülésznők önállóan kísérik a szüléseket otthonszüléseknél, illetve külföldön intézeten belüli szüléseknél is) azt tapasztalták, hogy a nőknek körülbelül 70%-a nem szenved semmiféle sérülést a szülés során.

Akik sérülést szenvednek, azoknak a fele csak elsőfokú sérülést szenved, ami tehát egy felületi sérülés és nem szükséges varrni és nem igazán okoz semmiféle problémát. A szülés során gátszakadást tapasztaló nők másik felénél az izom is sérül, tehát olyan szintű a sérülés, mintha gátmetszést végeztek volna.

Mi a helyzet Magyarországon? Sajnos nyilvános szülészeti statisztikák nem léteznek, de az anyai tapasztalatokra építő vizsgálatok egyértelműen azt erősítik meg, hogy Magyarországon nagyon gyakori a gátmetszés, ez egy nagyon „divatos” szülészeti beavatkozás és bizony vannak olyan kórházak, olyan orvosok, ahol a hüvelyi szüléseknél szinte minden esetben alkalmazzák a gátmetszést.

A 20. század elejének ipari szemlélete, a technológia és a tudomány mindenhatóságába vetett hit a szülészetet is elérte. A szülés, mint kiszámíthatatlan folyamat, sok orvos számára problémát jelentett. Ebben az időszakban Dr. Joseph Bolivar De Lee amerikai szülészorvos 1920-ban írta le a "Megelőző fogós szüléslevezetés" (Prophylactic forceps delivery) című művét, amelyben a szülést hatékonyabbá és kiszámíthatóbbá tette volna. A módszer lényege szerint a méhszáj teljes tágulatánál gátmetszést végeztek, majd fogót alkalmaztak a baba fejének kihúzására. De Lee doktor állítása szerint ez a módszer megvédte a gátat, a kisbabákat az agysérüléstől, és még a szűzesség állapotát is vissza lehetett állítani.

Fontos megjegyezni, hogy Dr. De Lee tanulmányában nem volt szó semmiféle összehasonlító kutatásról. Az Amerikai Egyesült Államokban a mélyfogós, kábításos szülés egészen a hetvenes évekig, az epidurális érzéstelenítés megjelenéséig alkalmazták rutinszerűen. A hagyományos bábák, akik gyakran afro-amerikaiak voltak, nem rendelkeztek formális képzéssel, és az ő véleményük kevésbé volt mérvadó a "tanult, fehér férfi orvosok" véleményével szemben. Így a gátmetszés világszerte elterjedt.

A 90-es években Kanadában végzett kutatások azonban megkérdőjelezték a gátmetszés szükségességét. A kutatás eredményei kimutatták, hogy nincs különbség az agysérülések gyakoriságában a gátmetszés alkalmazása vagy mellőzése esetén. Sőt, a gátmetszés alkalmazásával huszonkétszeresére nőtt a harmad- és negyedfokú gátsérülések előfordulása. A természetes másodfokú gátsérülés kevésbé fájdalmasan, jobban és gyorsabban gyógyul, mint az ollóval vágott gátmetszés. Egyetlen dolgot sikerült visszaigazolni De Lee doktor állításaiból: a vágott sebet könnyebb varrni, mint a repedést.

A mai szülészeti útmutatások, irányelvek a legfrissebb kutatásokra épülve eléggé egyértelműen fogalmaznak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a családbarát szülészeti eljárásokat részletező irányelveiben azt mondja: a rutinszerűen vagy nagyvonalúan alkalmazott gátmetszés alkalmazása nem javasolt. A 2021. májusában kiadott magyar dokumentum, a "Tájékoztató várandósok részére" így fogalmaz: „Minden nőnek joga van gátvédelemmel szülni - első szülésnél is. Gátmetszést valójában csak nagyon ritkán lenne indokolt végezni: valós vészhelyzet elhárítására. Indokolatlanul, rutinból végzett gátmetszés szakmai hiba.”

Mikor indokolt a gátmetszés?

A gátmetszés indokolt lehet akkor, ha valóban probléma van a babával, ami miatt a baba minél hamarabb meg kell, hogy szülessen. Indokolt a gátmetszés akkor is, ha a kisbabát fogóval vagy vákuummal kell a világra segíteni.

A "magas gát" kifejezés valószínűleg elég széles értelmezésnek enged teret, bár még ebben az esetben is az ajánlás a kitolási pozíció változtatását javasolja elsőként és NEM a gátmetszést!

Gátvédelem

Gátvédelem során a szülést vezető orvos vagy szülésznő kézzel tartja, védi a gátat, hogy lehetőség szerint ne repedjen el. Hüvelyi szülés során MINDIG törekedni kell a gátvédelemre. Nemcsak akkor, ha nincs gátmetszés. Gátmetszés után a következő mozdulat az olló ledobása után a gátvédő steril lap megragadása, és a gát azzal történő további támasztása. Hiszen egy gátmetszés után ugyanúgy tovább tud repedni gyakorlatilag bármilyen irányba a gátseb, mint gátmetszés nélkül a gát is. Tehát a rutinszerű szülésvezetés során, ha van gátmetszés, ha nincs, gátvédelem akkor is van, egyszerűen azért, mert kell.

A köznapi ismeretbe úgy épült be a gátvédelem, hogy ezzel lehet elkerülni a gátmetszést, holott a gátvédelem mindig jelen van. Így könnyen megérthetjük, hogy azt nem kell választani, vagy kérni, hogy gátvédelem legyen a szülésnél. Ezt azért fontos megérteni, mert általában ugyanarról beszél mindkét oldal, csak elbeszélnek egymás mellett.

A gátmetszés lehetséges szövődményei

Mint minden orvosi beavatkozásnak, a gátmetszésnek is lehetnek szövődményei. Ahhoz, hogy tájékozottan tudjon egy kismama dönteni a gátmetszés engedélyezéséről, érdemes tisztában lenni a lehetséges szövődményeivel is.

• Vérzés: A gát vérellátása nagyon jó, de bizony gátmetszés során könnyen átvághatunk egy-egy eret. Szerencsére szülés után sokszor maguktól is csillapodnak az ilyen vérzések, de általában könnyen el is láthatóak.
• Vérömleny kialakulása a gáton: Nagyon ritka szövődmény, amikor a gátmetszés összevarrása után egy-egy pici erecskéből mégiscsak tovább szivárog a vér.
• A gátseb továbbrepedése: Sajnos minden gondosság és helyes gátvédelem ellenére a gátseb tovább is repedhet. Ritkán azonban a gátmetszés ellenére a seb mégis a végbél irányába reped tovább, függetlenül attól, hogy milyen irányú maga a seb, és a végbélnyílás meg is sérülhet.
• Fertőzés: Bármilyen beavatkozásnál, amely során a bőr egysége megszakad, a seb gyógyulása során kialakulhat sebfertőzés is. A megfelelő személyi higiénia betartása mellett fertőzések szinte sohasem alakulnak ki.
• A gátseb szétnyílása: Ritkán történik olyan, hogy fertőzés nélkül egy gátseb megnyílik. Általában ilyenkor a seb gyógyulásának az elégtelensége van a háttérben.
• A gátseb fájdalma, fájdalom a szexuális együttlét során: A gyógyuló szövetekben spontán vagy terhelésre fájdalom jelentkezhet hónapokkal a szülés után is.
• A gátseb-endometriózis: Nagyon ritka szövődmény, de a gátseb ciklikus, menstruációk alatt visszatérő fájdalma esetén érdemes erre is gondolni.

Mi hajlamosíthat a szövődmények előfordulására?

A túlsúly, a vérszegénység, a nem megfelelő személyi higiénia, az alultápláltság, a kezeletlen székrekedés mind ronthatják a gátmetszés gyógyulását. Ha panaszok jelentkeznek, akár gyengeség, szédülés, kifejezetten kellemetlen fájdalom, vagy kellemetlen szag, azt a kezelőorvosnak mindig jelezni kell.

A gátmetszés elmaradásának szövődményei

Megfelelő indikációban végzett beavatkozás valójában többféle szövődményt is segíthet elkerülni. A szülés nem egy sétagalopp. Legyen bármilyen természetes is a kisbaba születése, mégis rengeteg veszélyt is hordoz magában.

Nézzük, miket kerülhetünk el egy jól időzített, megfelelő méretű és megfelelő irányú gátmetszéssel:

• Megakadályozhatjuk a kitolási szak elhúzódását.
• Elkerülhetjük a fisztulák képződését, amelyek a hüvely és a végbél, vagy a hüvely és a húgyhólyag vagy húgycső között alakulhatnak ki.
• Elkerülhetők a süllyedéses panaszok, mint a méhsüllyedés, húgyhólyagsérv, végbélsérv.

Ha a kismama ragaszkodik ahhoz, hogy ne legyen gátmetszés, kisebb-nagyobb repedések majdnem mindig kialakulnak. A legtöbb repedés egyszerűen ellátható, de időnként nagyon komoly, a végbelet is érintő repedések jöhetnek létre.

Gátizomzat és rehabilitáció

A gátizmok alátámasztják a kismedencei szerveket, szerepük van az akaratlagos vizelet- és széklet visszatartásban. Megóvásuk és erősítésük segíthet abban, hogy szülés után és idősebb korban is megfelelően funkcionáljanak.

A terhességre és a szülésre való felkészülés során a gátizmok rugalmassá tételével és ellazítási képességének fejlesztésével sokat tehetünk a sérülések megelőzéséért. A szülés utáni regenerálódás is kulcsfontosságú.

Ma Magyarországon már elérhetőek olyan komplex gátizom regeneráló terápiák is, amelyek segítséget nyújtanak a kismamáknak a komolyabb gátizom sérülések esetén is.

Ha a szülés után 6 héttel az alábbi tüneteket tapasztalja, jelezze panaszait szakembernek:

• Nehezebben tudja tartani a szelet vagy nem veszi észre, hogy távozott.
• Nehéz tartani a híg székletet, nem ér el a toalettig, "baleset" történik.
• Tisztálkodás után is széklet nyom van az alsóneműn vagy a betéten.
• Megváltozik a gát formája, aszimmetrikussá válik a hüvely bemenet.
• Gond van a vizelet tartásával.
• Úgy érzi, hogy "valami lecsúszik, kifordul odalenn".
• Nehezen jár, mozgásában korlátozott.

A kismedence szakszerű vizsgálata speciális ultrahang berendezéssel végezhető el, amely pontos képet alkothat a medencefenéki izmok állapotáról. Fontos a helyzet mielőbbi felmérése, mert felfedezett sérülés esetén az idejekorán elkezdett medencefenék torna és a megfelelő, időben végzett helyreállító műtét a gyógyulás zálogai.

A sérülés létrejöttéért senki sem hibáztatható. A szülést segítő kollégák mindent elkövetnek a gátsérülés elkerülése érdekében. Ha létrejön gátsérülés, azt legjobb tudásuk szerint ellátják. A fedett sérülés felismerése sokszor nem lehetséges a szülőszobán. Ezek diagnózisa speciális ultrahanggal a szülés után hetekkel lehetséges.

Végbél-záró-záróizom szakadás esetén spontán javulás nem várható. A panaszok szakszerű kismedence rehabilitációs tornával, biofeedback-kel csökkenthetők, de műtét nélkül idősebb korban visszatérhetnek. A felfedezett, panaszt okozó gátsérülés műtéttel korrigálható. A műtét optimális időpontja a szüléstől számított 6-12 hónap. Végbélzáró-iizmot is érintő gátsérülés után hüvelyi szülés a későbbiekben nem javasolt!

tags: #gatmetszes #utan #bordarab