Fűr Anikó, a díjakkal elhalmozott, kísérletezésektől elzárkózással nem vádolható Örkény Színház illusztris művésze, számos interjúban és előadásban enged bepillantást személyes életébe és művészi hitvallásába. Az alábbi cikkben a színésznő anyaságáról, házasságáról és a színpadon nyújtott alakításairól olvashatunk.
Az anyaság és a család fontossága
„Ugyanúgy hozzátartozik a családhoz, a teljességhez az apakép, mint az anyakép. Akiknek nincsenek meg ezek a minták, vagy csak részben vannak meg, nehezebben boldogul például a párkapcsolatában” - vallja Fűr Anikó. A színésznő 48 évet várt arra, hogy anya lehessen, és ma már boldog felesége Fekete Györgynek, akivel együtt nevelik 12 éves kisfiukat, Andrist. Férjének előző házasságából két felnőtt lánya is van, akiket Anikó szintén nagyon szeret, sőt, a volt feleséggel is jó a kapcsolatuk. „Gyuri előző feleségével is nagyszerű viszonyban vagyok. Összejárunk, beszélgetünk.”
Andris, Fűr Anikó és Fekete György fia, már a 13. életévébe lépett. „Ő a csúcs, a szeretetpiramis csúcsa, a legkisebb, mindenki szeme fénye, ez időben-térben mindig kiderül. Már a 13.-ba lépett, kiskamasz, egy kis férfi.” Andris öt évig aikidózott, két évig focizott, de leginkább a vízilabdát szereti űzni. Anikó és Andris hellyel-közzel tud csak találkozni a hétköznapok feszített tempója miatt, de az anyai szeretet töretlen.
Világtalálkozó - Für Anikó és Balatoni József “Jocó bácsi” (Klubrádió)
A természettel való kapcsolat és az önelfogadás
„Nem rajtam múlt. Mindent megpróbáltam, talán csak a szemmel verést és a ráolvasást nem.” Fűr Anikó úgy gondolja, hogy nagyon eltávolodtunk a természettől, egy nagyon steril és tiszta világban próbálunk élni, ami nem egészséges. „Nem szabadna hinni a reklámoknak, amelyek arra erősítenek rá, hogy például egy ráncnál vagy foltnál nagyobb bajunk nincs.” Ettől függetlenül a színésznő jól érzi magát a bőrében, és köszöni, a szépészeti beavatkozásokból sem kér.
Színpadi alakítások és Csehov-értelmezések
Fűr Anikó a színpadon is kiemelkedő teljesítményt nyújt. Például a Dollár Papa Gyermekei „Csehov” című előadásban Ördög Tamás rendezésében, aki alkotótársaival alaposan megdolgozta az eredeti matériát. Húztak, átírtak, sűrítettek, dúsítottak, csoportosítottak, élőbeszédszerűsítettek, kivontak, összeadtak. A végeredmény egy másfél órás Csehov-keverék lett.
Az előadás első, terjedelmesebb részében a nézőtér a Trafó színpadára szerveződik: körbeüljük a karnyújtásnyira lévő szereplőket, akik a kopár díszletben, szürke neoncsövek alatt épp a „Három nővért” próbálják - saját néven, Versinyint például ebben a vízióban Terhes Sándornak hívják. Fűr Anikó Ördög Tamás társaságában és talpig flitterben a nézőtérről figyel, majd amikor elunja a szeme előtt zajló esetlen eseményeket, egy Shakespeare-szonett avítt hangulatú szavalatával szakítja félbe a próbát. A terem sarkában némán meghúzódó Trepljov (Georgita Máté Dezső) sértetten előront, s máris a „Sirályban” találjuk magunkat.
Kőszínház vs. alternatív színház dilemma
A másik sorvezető - elsősorban a „Sirály”-szöveg felhasználásával - a kőszínház-alternatív színház (ál)dilemma: 2015-ben Fehér Balázs Benő Átriumos rendezése is ebbe az irányba kanyarodott, melyben Arkagyina szerepét egyenesen Oszvald Marikának adták, de viccelődik a témával a k2 Színház, a zseniális „Majdnem 20”, és még sorolhatnánk.
Csakhogy Fűr Anikó nem operettprimadonna, hanem a díjakkal elhalmozott, a kísérletezésektől való elzárkózással igazán nem vádolható Örkény Színház illusztris művésze, mégis hisztérikusan támadja fia öncélúnak és dilettánsnak látott színpadinyelv-újító szándékait. Két nemzedék képviseletében valójában két hasonlóan infantilis és érzelemvezérelt ember vág egymás fejéhez mindenfélét, akik kapcsolatuk ürességét és hiábavalóságát vezetik le intellektuálisnak mímelt vitájukkal.
Ördög ironikusan bánik a szereplők szájába adott kőszínházi és alternatív érvekkel-véleményekkel, kerüli az állásfoglalást, egyiket sem érvényesíti a másik rovására, pontosabban mondva mindkettő mögé hatalmas kérdőjeleket tesz. Sem Arkagyinával, sem Trepljovval nem azonosulhatunk, mintha egy álvitát kéne végigszenvednünk, ahol nem lehet igaza senkinek sem.
A jelmezek szerepe
A ruhák - a „Három nővér”-próba alatt hordott jelmezek és a szereplők civil viselete - egyaránt kortalanítják a darabot, és talán még ékesebben beszélnek, mint a színészi szájak. Georgita Máté Dezső zoknit visel, hozzá öregbácsis papucsot. Fűr Anikó ruhája szép ugyan, de divatjamúlt és viseltes. A „Cseresznyéskert” Lopahinjának szerepében domborító Sárosdi Lilla alakjához egyáltalán nem illő szűk, lyukacsos miniruhában téblábol, extra magassarkúja pedig minden megjelenésénél a bokatörés veszélyével fenyegeti. Ördög Tamás (Trigorin) piperkőc inge remek kiegészítője a férfi modoros és irritálóan nagyképű beszédmódjának. Mészáros Piroska (a rajongó Nyina) harisnyája pink. És még folytathatnánk a sort.
„A terhesség nem rajtam múlt” - egy anya története
Stadlerné Végh Anikó drámai időszakon ment keresztül: Anikó 26 évvel ezelőtt egészséges kisbabát várt, ám kisfia, Tamás mégis nyitott gerinccel jött a világra. Az orvosok 6 hónapot sem jósoltak neki. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy az anyukának azt hazudták, gyermeke nem élte túl a szülést. A baba császárral jött a világra, az anya állítása szerint a műtét után az orvos az ágya szélére ülve azt mondta neki: a babája meghalt szülés közben. Két héten át tartották ebben a hitben, sőt, még olyan gyógyszereket is kapott, amitől a tejtermelése nem indult meg. Azt az édesanya nem részletezte, hogyan derült ki mindez, és az orvosról is csak annyit mondott, hogy jól emlékszik rá, de többé nem találkoztak és nem beszéltek. A harcot azonban sem az anya, sem a baba nem adta fel. A ma 26 éves fiú Európa-bajnokságra készül parafekvenyomásban.
Ez a történet rávilágít arra, hogy a terhesség és az anyaság milyen kihívások elé állíthatja az embereket, és milyen fontos a kitartás és a remény. Anikó története, bár nem közvetlenül Fűr Anikóé, mégis rávilágít a női sorsok hasonlóságaira és az anyaság erejére.
A „Lóvasút” előadás és a generációs konfliktusok
Amikor bemegyünk a Lóvasút színházterébe, annak közepén már ott ül Fűr Anikó egy kis pódiumon. Maga elé bámul. Vagy tán inkább magába réved. Már-már annyira moccanatlan, ami persze azért lehetetlen, mint egy panoptikum figura. De azoknak rendszerint kifejezéstelen az arcuk. Az övé viszont beszédes. Mint a jó portréfestmény, magába sűrít egy életet. Már anélkül, hogy megszólalna, egyetlen gesztust tenne, érzékelteti a szerep lényegét.
Márfi Márk a saját családjáról írta előző produkcióját, a „Telik” címűt is, eredetileg szakdolgozatként, aztán erőteljes monodráma lett belőle, amit váltig nagy sikerrel játszik. Abban ő van leginkább középpontban, a felcseperedése egy pulykafarmon, amit nagyon szeretett, de úgy érezte, hogy a testvérével ellentétben, el kell onnan jönnie, ha a saját útját akarja járni. Jancsó Miklós kiváló korai, még-fekete-fehér, filmjében, az „Oldás és kötésben” próbálja megtalálni Ambrus, a már Budapesten élő fiatal sebész, akit Latinovits Zoltán játszott igencsak emlékezetesen, édesapja farmján újra önmagát. Itt igyekszik szembenézni az eddigi életével, iparkodik megnyugvást találni.
Az a gyanúm, hogy ezúttal Fűr és Márfi ugyancsak, miközben persze megformálnak egy szerepet, némiképp civilként is jelen vannak. A történet annyi, hogy a fiú Pestről váratlanul betoppan a farmon egyedül lévő, mert a férje és a másik fia állandóan dolgozik, anyjához, aki misét hallgat a rádióban. Ám éppen elakad az adás. Az nem állítható, hogy kapásból egymás nyakába ugranak örömükben. Az anya azt is megkérdezi a fiától, hogy miért jött, miközben még mindig az adóról elhangolódott rádió foglalkoztatja, aminek keresőjét képtelen visszaállítani a helyére. Hatalmas a csend közöttük, a hirtelen újra látás döbbent csendje. Később is lesznek majd ilyen mély, drámai, jelentőségteljes csendek. Tudja, hogy az anyja halálos beteg. Ott akar lenni a közelében. Érezni akarja szeretete melegét, és sugározni akarja felé a saját szeretetét, bár ez egyikükből sem jön ki könnyen. Sok volt köztük az elhallgatás. Temérdek mindent nem mondtak el a másiknak, és rengeteg mindent nem éreztek, amit érezni kellett volna. Ez a találkozás döntő fontosságú.
Az idő múlása és a fel nem tett kérdések
Márfi még fel akarja tenni a gátlásosság, félelem, figyelmetlenség miatt fel nem tett kérdéseket, amíg nem késő. Nincs lehetőség további halogatásra, nem gondolhatják már, hogy az idő lassan múlik, sok mindenre ráérnek még. Az idő gyorsabban telik, mint hitték. Az orvul támadó betegség sürgeti őket. A vészhelyzet kényszerűen oldja a gátlásokat. Fájdalmasan ugyan, de segíti az éleslátást. Sebek szakadnak fel, és vagy elvarratlanul maradnak, vagy vannak olyanok, amelyekre sikerül gyógyírt találni. Némiképp megkönnyebbül a lélek, tisztul az elme.
Világtalálkozó - Für Anikó és Balatoni József “Jocó bácsi” (Klubrádió)
Bagossy Júlia rendezésében két tökéletesen egymásra hangolódott színész él a színpadon. Felfakadnak belőlük a veszteségeik, a soha fel nem dolgozható „csillapíthatatlan” traumák, az elmulasztott kapcsolati lehetőségek. Kitárulkozás tanúi lehetünk. Belülről feltörő vallomásoké. Egymás „gyóntatói”, „pszichológusai”. Rengeteg mindennel elkéstek, de azért a „terápia” jó néhány dologban sikeres. Sikerül közeledniük.
Az első házasság tanulságai
Fűr Anikó huszonévesen még úgy képzelte, hogy harmincéves kora előtt férjhez megy és minimum három gyermek édesanyja lesz. El is indult ezen az úton, hiszen korán össze is házasodott az első férjével. „Huszonegy éves voltam, és arra nagyon nem vagyok büszke - vallotta be őszintén a „Szavakon túl” című műsorban. Mint mondta, az első házassága azért köttetett, hogy megfeleljen a körülötte lévők elvárásainak. - Nagyon jól voltunk azzal a fiúval, csak hát szerintem nem gondoltuk, hogy össze akarunk házasodni. Aztán végülis így alakult. Csak az a baj, hogy ő komolyan gondolta, én meg nem. Ezért mind a mai napig nagyon szégyellem magam, hogy belementem ebbe a dologba anélkül, hogy igazán hittem volna benne.” A színésznő úgy véli, egy ilyen tettet nem lehet jóvá tenni.